Veszélyben a magyar sikersportágak?

Az elmúlt két olimpián egyaránt nyolc aranyérmet szereztünk, 1996-ban pedig hét alkalommal zendült fel a magyar himnusz a dobogó legfelső fokán álló sportolónk tiszteletére. A számok azt mutatják, hogy a csapatunk olimpiáról olimpiára kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt, de ha azt vesszük figyelembe, hogy ebből a 23 aranyéremből kilencet a kajak-kenusok, négyet pedig az úszóink szállítottak, akkor elgondolkodtató eredményre jutunk.

Versenyzőinknek már nem csak az ellenfelekkel, hanem a nézettségi mutatókkal is szembe kell nézniük. Ha a tradicionálisan magyar sikersportágnak elkönyvelhető kajak-kenu, vívás, vagy öttusa versenyeket részben vagy egészben levennék az olimpia programjáról, akkor igencsak érzékeny veszteség érné a magyar sportot és az éveken át keményen küzdő versenyzőket.

Atlantában az úszóink még három aranyérmet szereztek és több éremesélyesünk is volt. Az úszás robbanásszerű fejlődésének következtében és a hihetetlen eredményeket elérő külföldi versenyzők mellett egyre nehezebb az aranyérem megszerzése, Pekingben több mint harminc versenyzőnk száll vízbe.

A nehézatléták közül Kiss Balázs szállította az utolsó aranyérmet hazánknak (1996 Atlanta: kalapácsvetés), az athéni két elvett bajnoki cím nem vetett jó fényt a nemzetközi szövetség szemében a magyar atlétákra. Annus Adrián és Fazekas Róbert megpróbáltatásaira még sokáig emlékezni fogunk.

A magyar ökölvívók eddig 10 aranyérmet szereztek az olimpiák történetében, legutóbb Kovács István állhatott fel a dobogó legfelső fokára Atlantában. Az azóta a profi világot is meghódító, mára már visszavonult sportolót követően voltak és vannak ígéretes ökölvívóink, de a Pekingben öt versenyző valamelyikétől már egy érem is elfogadható volna.

Sydneyben a kajak-kenusokon kívül az egyéni versenyszámokban Csollány Szilveszter lett a gyűrűk ura, Kovács Ágnes 200 méter mellen nyert, Nagy Tímea vívónk pedig a páston nem talált legyőzőre, sőt Athénban megismételte remek teljesítményét. A csapataink közül megkezdték menetelésüket a vízilabdázóink, akik az athéni duplázás után idén triplázni készülnek.

A pólósoknak azonban egyre nehezebb a dolga a medencében, amíg korábban "csak" Jugoszláviát kellett legyőzni, addig idén elképzelhető, hogy a hagyományosan erős vízilabda nemzetek mellett Szerbián, Montenegrón és Horvátországon keresztül vezet az aranyérem felé vezető út.

Magyar öttusázónak utoljára Athénban szólalt meg a himnusz, akkor Vörös Zsuzsa szerezte a sportág kilencedik aranyérmét az olimpiákon. A sikerekben rendkívül gazdag magyar sikersportág olimpiai jövőjét többször is megkérdőjelezték, ennek következtében sikerült megreformálni a versenyeket és az öttusa továbbra is része maradt az olimpiai programnak.

Összességében megállapítható, hogy a vívók, az úszók, a birkózók, a kajak-kenusok, a tornászok és az ökölvívók szerezték az eddigi 157 magyar olimpiai aranyérem háromnegyedét. Kiemelkedő teljesítményt nyújtottak eddig a vízilabdázók és korábban a labdarúgók is az atlétikai stadionokban leginkább a dobószámokban jeleskedtünk. Szereztek már aranyat a sportlövőink, a súlyemelőink és a cselgáncsozóink is.

Az utóbbi években több kísérlet is született az olimpiai játékok megreformálására, egyes sportágakban például kiiktatták a programból a csapatversenyeket, más sportágak kísérleti jelleggel két-három olimpiát éltek meg. A jelenlegi program úgy tűnik stabilizálódott és a hagyományosan magyar sikersportágak még hosszú évekig ott lehetnek az olimpiai játékokon.