Bűzlik valami a vagyonosodási vizsgálatok körül? Ezrek sorsa függ ettől

Az idei évben is kiemelt figyelmet fordít a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a vagyonosodási vizsgálatokra. Az eddigieknél azonban célzottabban választják majd ki ellenőrzésre az adózókat. A február elején közzétett ellenőrzési irányelv szerint elsősorban az adócsalás gyanús ügyletekkel érintett, illetőleg jelentős hátralékkal felszámolás alá került cégek tulajdonosai, képviselői számíthatnak vagyonosodási vizsgálatra. Az ellenőrzés célja, hogy feltárja, a vizsgált magánszemély jövedelme összhangban van-e a vagyongyarapodásával , illetve az életvitelre fordított kiadásaival.

Elsődlegesen azok a magánszemélyek kerülhetnek az adóhatóság látókörébe, akik - az egyéb ellenőrzések alapján rendelkezésre álló információk szerint - a működésükre, adózói kapcsolataikra tekintettel jelentős kockázatot hordozó társaságok tagjai. Erre utaló jel például, ha a vállalkozásuk pénzforgalmi számlájáról jelentős összegű készpénzt vesznek fel, de annak vállalkozási célú felhasználását nem tudják igazolni. Azok is számíthatnak ellenőrzésre, akik eltitkolják a csőd-, a felszámolási és a kényszertörlési eljárások alá kerülő adózók vagyonát. A gazdasági társaságok és a magánszemélyek ellenőrzéseit párhuzamosan, egymásra épülően kell végezni - áll az ellenőrzési irányelvben.

A NAV tavaly 2029 vagyonosodási vizsgálatot végzett, az ellenőrzések 78 százaléka, 1578 zárult úgynevezett megállapítással - mondta az [origo]-nak Linczmayer Szilvia, a NAV adózási ügyekkel foglalkozó szóvivője. Ezekben összesen 20,6 milliárd forintos nettó adókülönbözetet tártak fel, ami elindított eljárásonként átlagosan tíz-, megállapításonként tizenkétmillió forint eltérés. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi jövedelmet titkolt el valaki, hanem, hogy az eltitkolt jövedelme után ennyit kellett volna adóznia a jellemzően nulla forint helyett.

Az Alkotmánybíróság nem foglal állást szakjogi kérdésben

Mint azt március eleji cikkünkben megírtuk, az Alkotmánybíróság elutasított egy konkrét ügyben benyújtott alkotmányjogi panaszt, amelyben az érintett magánszemély az adóhatóság vagyongyarapodás-vizsgálati módszerét kifogásolta. A taláros testület azonban nem vizsgálta meg, hogy az adóhatóság által alkalmazott vagyonmérleg megfelel-e a törvényi követelményeknek. Mint az alkotmánybírósági határozat leszögezi: a taláros testület azt vizsgálja, hogy a bírói döntés összhangban van-e az Alaptörvénnyel. Ennek során azonban "tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülvizsgálati jogköréhez tartozó, szakjogi kérdésben állást foglaljon".

KATTINTS! Döntött az Alkotmánybíróság: mi lesz így az emberekkel?

A Kúria viszont vizsgálatot indít

Át kívánja tekinteni a Kúria az adóhatóság által lefolytatott vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatos bírósági tapasztalatokat. Az egyik joggyakorlat-elemző csoport feladata lesz, hogy megvizsgálja a valós adóalap megállapítása érdekében alkalmazott becslési eljárás jogszabályi hátterét és az ítélkezési gyakorlatot. Az elemző munka több hónapig tart, annak megállapításairól a Kúria a nyilvánosságot tájékoztatni fogja.

A munkába az alsóbb fokú bíróságokat, illetve külső szakértőket is bevonnak. A munkacsoport hétfőn tartotta első ülését. A 14 tagú csoport kúriai és alsóbb fokú bírósági vezetőkből és bírákból, valamint egyetemi oktatókból, a Magyar Okleveles Adószakértők és a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete vezetőiből áll. A tagokat Dr. Darák Péter a Kúria elnöke jelölte ki.

Az elemző csoportot vezető Lomnici Zoltán a közigazgatási és munkaügyi kollégium tanácselnöke a Nol.hu-nak arról is beszámolt, hogy tapasztalatai szerint az ügyek nagy részében a becslési eljárás során meghatározott adóalapot vitatják az adózók, ami két-hárommilliárd forintnyi fizetési kötelezettséget érinthet. Egyébként a vagyonosodási eljárások során összességében évi tízmilliárdos nagyságrendű adóhiányt állapít meg az adóhatóság, de a felek nem minden ügyet visznek bíróság elé. Az ügyek körülbelül kétharmadát az adóhatóság nyeri - jegyzi meg Lomnici. Miután a NAV ezt a területet az idén is kiemelten kezeli, a perek száma emelkedhet.

Tapasztalatok szerint mostanáig a Kúria is jóváhagyta ítéleteiben az adóhatóság által alkalmazott becslési módszert. A szakértői csoport tagja egyebek között Kárpáti Magdolna kúriai bíró és Hajnal Péter kúria megbízott tanácselnök is. A Pénzcentrum.hu információi szerint az említett bírák saját maguk több vagyonosodási ügyben született, az érintett adózót elmarasztaló ítéletet hozta. Felmerül a kérdés, hogyan tudják majd objektíven elemezni a saját maguk által alkalmazott bírói gyakorlatot, amelyről Lomnici az [origo]-nak azt nyilatkozta: "a bírói joggyakorlat egységes és áttekinthető, ilyen szempontból nincs probléma".

Korábban kell ébredni, emberek!

Hibáznak azok a jogi képviselők, akik az ellenőrzési eljárás során hallgatásra biztatják az ügyfeleiket, és csak az adóhatóság által becsült adóalapot vitatják - hangsúlyozza Angyal József okleveles adószakértő. A vizsgált adóalanyoknak ugyanis pont az utolsó szakaszban nincs túl sok esélyük arra, hogy bebizonyítsák, tévedtek az adóellenőrök. Sok esetben ekkor nyújtanak be ügyvéd által ellenjegyzett, bizonyító erejű okiratokat, holott azoknak az esetek többségében a tényállás tisztázásának szakaszában lehet döntő jelentőségük.

A vagyonosodási vizsgálat során az adóhatóság becsléssel állapítja meg az adóalapot, ha azt feltételezi, hogy az adózó által bevallott jövedelem, valamint a vagyongyarapodása, illetve az életvitelére fordított kiadásai nincsenek összhangban. Az eljárás négy szakaszra oszlik. Az első háromban az adóhatóságot terheli a bizonyítás, a negyedik szakaszban azonban már az adózót - magyarázza az okleveles adószakértő.

1. szakasz: Tényállás-tisztázási szakasz., itt kell nyilatkozni azokról a jövedelmekről, amelyekről nem kell bevallást benyújtani. Ilyen például ha valaki eladott egy személygépkocsit, de abból nem származott jövedelme, mivel alacsonyabb áron értékesítette, mint amennyiért megvette. Ebben a szakaszban az adóhatóságot terheli a bizonyítás.

2. szakasz: Az adóhatóságnak kell bizonyítani, hogy fennállnak-e a becslés feltételei.

3. szakasz: Az adóhatóságnak kell bizonyítani, hogy az alkalmazott becslési módszer valószínűsíti az adóalapot.

4. szakasz: Ha az adózó kifogásolja a becsült adóalapot, akkor neki kell bizonyítékokat bemutatnia.

Az adózóknak a második szakaszban van a legnagyobb esélyük arra, hogy vitassák az adóhatósági eljárást. Az adóhatóság ugyanis egy sajátos mérlegmódszert dolgozott ki, kitalálta a készpénzforgalmi egyenleget, és erre alapozza, hogy fennállnak a becslés feltételei - hívja fel a figyelmet Angyal József.

Az adóhatósági határozatok szerint az alkalmazott ellenőrzési módszer lényege, hogy kiadásnak tekinti, ha valaki készpénzt fizet be a saját bankszámlájára, vagy esetleg például állampapírt vásárol belőle. Ennek alapján az ellenőrzések során azt állapítja meg, hogy a készpénz és a bankszámla, illetve állampapír-számla közötti átvezetés vagyonváltozással jár. Vagyis az adóhatóság szerint a magánszemélynek gyarapodott a vagyona, miközben csak az esetleg évek óta a párnacihában tartogatott pénzét helyezte el a bankszámláján, vagy fektette állampapírba. Az ellenőrzés során az adózónak hitelt érdemlően igazolnia kell, hogy a befektetett pénz adózott jövedelemből származik.

Arra is hiába hivatkozik a magánszemély, hogy az adott időpontban a saját bankszámláján lévő összeg is elegendő fedezetet nyújt a készpénzes kiadásokra. Az adóhatóság ugyanis nem tekinti bevételnek a vizsgált időszak elején a bankszámlán meglévő nyitóösszeget, és a bankszámlára utalt munkabért sem. A NAV szerint az az "igazi" bevétel, amikor valaki felveszi a pénzét a bankszámlájáról, ami egy későbbi időpont, mint amikor valójában keletkezik a bevétel.

A bankszámláról történő kiadást - így például a bankszámlán lévő összegből történő állampapír-vásárlást - a NAV nem tekinti kiadásnak. Akkor számolja el kiadásnak az adóhatóság a bankszámlán lévő összeget, amikor a készpénzt befizették a bankszámlára - ecsetelte korábbi cikkünkben az ügyfeleivel szemben folytatott ellenőrzések tapasztalatait Angyal József okleveles adószakértő. Ha továbbra is elfogadott lenne ez a módszer, akkor nagyot bukhatnak azok is, akik a párnacihában dédelgetett pénzüket fektetik állampapírokba.

Angyal József továbbra is határozottan állítja: az adóhatóság ellenőrzési módszere szembemegy a személyi jövedelemadó törvényben foglaltakkal. A jogszabály szerint ugyanis "bevétel a magánszemély által bármilyen jogcímen és bármely formában - pénzben (a továbbiakban ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben - mástól megszerzett vagyoni érték". A bevétel megszerzésének időpontja pedig pénz esetében az a nap, amelyiken azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette (átvette), vagy amelyen azt a magánszemély javára bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták.

Az okleveles adószakértő szerint a törvény egyértelműen fogalmaz: bevételt csak mástól lehet szerezni. Vagyis nem a saját bankszámláról felvett pénz a bevétel, hanem az, ha a kifizető vagy más magánszemély a bankszámlára utalja vagy készpénzben átadja a vagyoni értéket. A bevétel pedig akkor keletkezik, amikor a pénzt megkapja a magánszemély.

A saját pénzeszközök közötti mozgás (készpénzbefizetés, -kivétel) esetén pusztán átvezetésről van szó. Ezt támasztja alá az szja-törvény 5. számú mellékletében a bevételi-kiadási alapnyilvántartások között tételesen említett pénztárkönyv modell, amely a magánszemély pénzeszközeiben beállt változásokat rögzíti idősorosan. A készpénzbefizetés bankszámlára, illetve a készpénzfelvétel bankszámláról egyáltalán nem jelent változást a magánszemély vagyoni helyzetében. A pénztárkönyv modellben egyértelműen az a bevétel, ami növeli, a kiadás pedig, ami csökkenti a rendelkezésre álló pénzeszközöket - magyarázza az adószakértő. A becslés feltételeinek fennállását Angyal József szerint a pénzforgalmi egyenlegre kellene alapozni.