Döntött az Alkotmánybíróság: mi lesz így az emberekkel?

Az adóhatóság a február közepén közzétett ellenőrzési irányelv szerint idén is nagy hangsúlyt kíván fektetni a vagyongyarapodás, illetve az életvitelre fordított kiadások összhangjának vizsgálatára. Elég egy "jóakaró" szomszéd, és máris bárki beleszaladhat egy adóellenőrzésbe (Varga Árpád, a NAV elnökhelyettese legutóbbi sajtótájékoztatóján megjegyezte, szép számban támaszkodik az adóhatóság az állampolgári bejelentésekre).

Mint az említett alkotmánybírósági határozatból kiderül: a taláros testület azt vizsgálja, hogy a bírói döntés összhangban van-e az Alaptörvénnyel. Ennek során azonban "tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülvizsgálati jogköréhez tartozó, szakjogi kérdésben állást foglaljon". Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság nem vizsgálta, hogy az eljárásban alkalmazott vagyonmérleg megfelel-e a törvényi követelményeknek.

A Pénzcentrum.hu tavaly májusban mutatta be cikkében az adóhatóság által alkalmazott vagyongyarapodás-vizsgálati módszert, a lakosságot állampapír-vásárlásra buzdító kormányzati felhívások kapcsán. A kormány a lakosságnál lévő, egy évvel ezelőtt még összesen mintegy 2400 milliárd forintnyi készpénz állampapírokba fektetését szorgalmazta a múlt év tavaszán.

Az adóhatósági határozatok szerint az alkalmazott ellenőrzési módszer lényege, hogy kiadásnak tekinti, ha valaki készpénzt fizet be a saját bankszámlájára, vagy esetleg állampapírt vásárol belőle. Ennek alapján az ellenőrzések során azt állapítja meg, hogy a készpénz és a bankszámla, illetve állampapír-számla közötti átvezetés vagyonváltozással jár. Vagyis a magánszemélynek gyarapodott a vagyona, miközben csak az esetleg évek óta a párnacihában tartogatott pénzét helyezte el a bankszámláján, vagy fektette állampapírba. Az ellenőrzés során az adózónak hitelt érdemlően igazolnia kell, hogy a befektetett pénz adózott jövedelemből származik.

Arra is hiába hivatkozik a magánszemély, hogy az adott időpontban a saját bankszámláján lévő összeg is elegendő fedezetet nyújta készpénzes kiadásokra. Az adóhatóság ugyanis nem tekinti bevételnek a vizsgált időszak elején a bankszámlán meglévő nyitóösszeget,és a bankszámlára utalt munkabért sem. A NAV szerint az az "igazi" bevétel, amikor valaki felveszi a pénzét a bankszámlájáról, ami egy későbbi időpont, mint amikor valójában keletkezik a bevétel.

A bankszámláról történő kiadást - így a bankszámlán lévő összegből történő állampapír-vásárlást - a NAV nem tekinti kiadásnak. Akkor számolja el kiadásnak az adóhatóság a bankszámlán lévő összeget, amikor a készpénzt befizették a bankszámlára - ecsetelte korábbi cikkünkben az ügyfeleivel szemben folytatott ellenőrzések tapasztalatait Angyal József okleveles adószakértő.

Angyal József továbbra is határozottan állítja: az adóhatóság ellenőrzési módszere szembemegy a személyi jövedelemadó törvényben foglaltakkal. A jogszabály szerint ugyanis "bevétel a magánszemély által bármilyen jogcímen és bármely formában - pénzben (a továbbiakban ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben - mástól megszerzett vagyoni érték".A bevétel megszerzésének időpontja pedig pénz esetében az a nap, amelyiken azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette (átvette), vagy amelyen azt a magánszemély javára bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták.

Az adószakértő szerint a törvény egyértelműen fogalmaz: bevételt csak mástól lehet szerezni. Vagyis nem a saját bankszámláról felvett pénz a bevétel, hanem az, ha a kifizető vagy más magánszemély a bankszámlára utalja vagy készpénzben átadja a vagyoni értéket. A bevétel pedig akkor keletkezik, amikor a pénzt megkapja a magánszemély.

A saját pénzeszközök közötti mozgás (készpénzbefizetés, -kivétel) esetén pusztán átvezetésről van szó. Ezt támasztja alá az szja-törvény 5. számú mellékletében a bevételi-kiadási alapnyilvántartások között tételesen említett pénztárkönyv modell, amely a magánszemély pénzeszközeiben beállt változásokat rögzíti idősorosan. A készpénzbefizetés bankszámlára, illetve a készpénzfelvétel bankszámláról egyáltalán nem jelent változást a magánszemély vagyoni helyzetében. A pénztárkönyv modellben egyértelműen az a bevétel, ami növeli, a kiadás pedig, ami csökkenti a rendelkezésre álló pénzeszközöket - magyarázza az adószakértő.

Az adóhatóság által alkalmazott készpénzforgalmi egyenleg módszer viszont - mint már említettük - kiadásnak tekinti a saját bankszámlára történő készpénzbefizetést, és a készpénzfelvételt számolja el bevételként. Nem számol a vizsgált időszak elején a bankszámlán meglévő nyitóértékkel, a bankszámlára átutalt bevétellel. Vagyis a kiadást a tényleges időpontjánál előbbre, a bevételt pedig későbbre datálja, így fiktív forráshiányt generál - hangsúlyozza Angyal József. Véleménye szerint ennek a módszernek nincs törvényi alapja, a készpénzforgalmi mérleg az adóhatóság kreálmánya, nem létező egyenlegforma. Az adóhatósági határozatokban semmilyen utalás nem szerepel arra vonatkozóan, hogy milyen rendelkezések alapján alkalmazza a NAV ezt a módszert.

A konkrét ügyben eljáró Budapest Környéki Törvényszék azonban helybenhagyta az adóhatóság vagyongyarapodás-vizsgálati gyakorlatát. Az ítéletben a következő megállapítás szerepel, amelyet az Alkotmánybíróság is idéz:

"az adóhatóság becslése nyilvánvalóan készpénzes forgalomra vonatkozik, hiszen ha egy kiadás megállapításra kerül és egyéb adat nincs e vonatkozásban, akkor az nyilván készpénzes kifizetést jelent. A módszer arra irányul, hogy a készpénzkészlet elegendő volt-e az ilyen módon felmerült kiadások finanszírozására. Ha egy kiadásnak nincs fedezete, akkor egyértelmű, hogy készpénzes kiadásról volt szó és készpénzes kifizetés történt. Ami a bankszámlán rendelkezésre áll, pénzeszköz nem lehet ilyen kiadásnak a fedezete, további pénzeszköznek kell léteznie."

Nem elég felsorolni az Alaptörvény rendelkezéseit, konkrét sérelmekre kell hivatkozni

Az Alkotmánybíróság határozatával lényegében helybenhagyta azt a bírósági megállapítást, amely azzal az indoklással érvelt, hogy konkrét jogszabályi alapra hivatkozás helyett "nyilvánvalónak" fogadta el azt az adóhatósági gyakorlatot, mely szerint a kiadás időpontjában a bankszámlán rendelkezésre álló pénzeszköz nem lehet a kiadás fedezete, további pénzeszköznek kell rendelkezésre állnia. Vagyis azt az adóhatósági gyakorlatot, amely nem tekinti bevételnek a vizsgált időszak elején a bankszámlán meglévő nyitóösszeget, és a bankszámlára utalt munkabért sem.

A panaszos beadványában egyebek között hivatkozott az Alaptörvény T cikkének (1) bekezdésére, amely szerint "általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Sarkalatos törvény eltérően is megállapíthatja az önkormányzati rendelet és a különleges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait".

Emellett az érintett magánszemély úgy vélte, hogy a Budapest Környéki Törvényszék ítélete az I. cikk (3) bekezdésébe is ütközik, amely kimondja: "az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható".

Az Alkotmánybíróság határozatából azonban kiderül, nem elég felsorolni a panaszban az Alaptörvény egyes rendelkezéseit, amelyeket a beadványozó szerint sért az adott ítélet, hanem pontosan meg kell jelölni, hogy annak nyomán miért sérülnek a felsorolt cikkekben szereplő alaptörvényi szabályok.