Még mindig megéri tanulni: beszéljenek a számok!

Az oktatás megtérülési rátáinak vizsgálata az 1960-as években kezdődött, ekkortól mérik az emberitőke-beruházás jövedelmezőségét, hasonlóan a többi befektetéshez. A vizsgálat alapvetően költség-haszon elemzésekkel történik, vagy jelenérték számítás, vagy belső megtérülési ráta számításával.

Az oktatási ráfordítások (a tandíjtól kezdve, az egyéb járulékos költségeken át, egészen a tanulás ideje alatt kieső jövedelemig) megtérülése egyéni, illetve társadalmi szinten is vizsgálható. Az egyik megközelítés az oktatás belső megtérülési rátáját (IRR) számítja ki: ez az a hozam, illetve diszkontláb, amely mellett a magasabb végzettséggel járó jövedelemtöbblet, illetve az oktatással kapcsolatos költségek jelenértéke kiegyenlítődik. A másik módszer egy előre meghatározott kamatlábbal - amely kifejezi az oktatásba való befektetés kockázatosságát, illetve annak időhorizontját - diszkontálja az egyes évek pénzáramlásait, és az így meghatározott jelenértéket, vagyis pénzben kifejezett összeget tekinti az oktatás megtérülésének.

Az OECD 2009-es tanulmányában ez utóbbi módszerrel határozták meg, hogy az egyes országok esetében "mennyit hoz a konyhára" a tanulás, legyen szó érettségi utáni technikusi képzésről, vagy felsőfokú oktatásról - természetesen a két képzési szintet külön-külön vizsgálva.

Miért éri meg nekünk?

Historikus adatok alapján az oktatás megtérülési rátája általában csökken az egy főre jutó jövedelem függvényében, azaz az országok fejlettségi szintjének növekedésével. Ezt az közgazdaságtanban csökkenő hozadék elvének szokták nevezni, ugyanis a gazdasági fejlődéssel együtt növekszik a népesség iskolázottsága, és ennek megfelelően csökken az oktatás megtérülési rátája.

A hazai statisztikák és kutatások a rendszerváltás után a képzettség felértékelődését mutatták, ami elsősorban az érettségizettek és a felsőfokú iskolai végzettségűek javuló munkaerő-piaci és jövedelmi pozícióiban nyilvánult meg.

Az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb tanulmánya alapján még mindig azt mondhatjuk, hogy megéri tanulásra adni fejünket, különösen a munkanélküliek számát tekintve. Ez persze komoly feladatokat ró az egyes országok oktatási tárcáira, hiszen a gazdasági válságból való kilábalásnak akár kerékkötője is lehet a nem megfelelő oktatáspolitika.

Az oktatás egyéni hasznát, illetve megtérülését nemek szerint vizsgáló tanulmány szerint, ha költségek szintjén nem is, de az évek során jelentkező jövedelemkülönbségek miatt jelentősen eltér férfiak és nők esetében az oktatás megtérülése.

Az OECD átlagát tekintve például egy egyetemet végzett férfi élete során több mint 186 ezer dollárnyi jövedelemtöbbletre számíthat ahhoz képest, mintha csak középiskolát végzett volna. Nők esetében ennél szerényebb, 134 ezer dolláros pluszjövedelemről beszélhetünk átlagosan, főként a bérkülönbségeknek köszönhetően.

Ha csak a felsőfokú tanulmányok elvégzése miatti hasznokat, vagyis a magasabb jövedelem-kilátásokat vesszük figyelembe, az USA vezeti a listát, ahol az egyetemet végzett férfiak átlagosan 367 ezer dollárral keresnek többet karrierjük során. Őket követik az olasz férfiak, 322 ezer dollárral. A Portugál nők átlagosan 220 ezer dollárnyi pluszjövedelmet remélhetnek, ha középiskola után még továbbtanulnak, ami a legmagasabbnak számít az OECD országok körében.

Hazánkban az jövedelemösztönző férfiak és nők esetében is átlagon felüli, előbbiek 254 ezer, utóbbiak 140 ezer dollárral kereshetnek többet a középfokú végzettséggel rendelkezőknél.

Ha figyelembe vesszük azonban az oktatással járó kiadásokat, a tanulmányi idő során kieső jövedelmeket, illetve az adóhatásokat is, természetesen alacsonyabb haszonnal számolhatunk. Ezt mutatja az alábbi grafikon is.

Mivel az Egyesült Államokban az oktatás költségei igen magasak, a nettó haszon alacsonyabb, férfiak esetében 169 ezer dollár, nőknél 75 ezer. Hazánkban ezzel szemben annyira alacsonyak az oktatás költségei, hogy a nettó hasznot tekintve szinte felzárkózunk az USA-hoz, legalábbis a felsőfokú képzettséggel rendelkező nők esetében, akik életük során 127 ezer dolláros jövedelemtöbbletre számíthatnak.

Az északi országokban ennél jóval alacsonyabbak a bérkülönbségek az iskolai végzettségek szerint, Dániában így például mindössze 7 ezer dollárnyi haszonnal jár egy férfi számára, ha egyetemet végez.