Ne kövesd el te is a hibát - készülj fel időben a nyaralásra!

A korábbi E-111-es nyomtatványt leváltó Európai Egészségbiztosítási Kártya 2006. január elsejei bevezetése óta kizárólag ezen kártya birtokában vehetünk igénybe orvosilag szükséges ellátásokat az Unió tagországaiban, továbbá Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc esetében, ezzel igazoljuk ugyanis, hogy van otthon társadalombiztosításunk, tehát jogosultak vagyunk az ellátásra.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a szolgáltatásokat csak az adott ország társadalombiztosítási szerveivel szerződésben lévő szolgáltatótól lehet igénybe venni, máskülönben az ellátás költségeit saját magunk viseljük.

Mivel az Európai Unió tagállamainak többségében sem ingyenes minden egészségügyi szolgáltatás, ezért valamekkora összeget, úgynevezett önrészt, a helyi biztosítottaknak is kell fizetnie. Ugyanez érvényes a kártyával érkező magyar állampolgárokra is. Ezt az önrészt tehát az OEP nem téríti meg - ami tehát egy ok lehet arra, hogy külön utasbiztosítást is kössünk.

Hogyan juthatok EU-s kártyához?

A kártyát minden biztosított, vagy egészségügyi szolgáltatásokra egyéb módon jogosult személy kiválthatja, a lakóhelye szerint illetékes Megyei Egészségbiztosítási Pénztárak ügyfélszolgálatán, méghozzá ingyenesen.

Automatikusan tehát nem juthatunk hozzá, nekünk kell igényelnünk, ellentétben például Olaszországgal, Csehországgal, Németországgal, illetve Belgiummal, ahol igénylés nélkül kipostázzák a jogosultaknak, vagy egyszerűen a nemzeti egészségbiztosítási kártyájuk részét képezi.

Az európai egészségbiztosítási kártya a kiváltásától számított egy évig érvényes, de nyugdíjasok és 17 évesnél fiatalabbak esetében az érvényességi idő három év.

Miért kell külön utasbiztosítás is?

A kártya nem helyettesíti a klasszikus utasbiztosítást, mivel nem fedezi például a poggyászkárokból adódó költségeket, de a már említett ellátásokért fizetendő önrészt sem.

Szintén az EU-s kártya használatát korlátozza, hogy csak szerződött szolgáltatóknál vezető igénybe az egészségügyi ellátás, ellentétben az utasbiztosításokkal, amellyel magán szolgáltatókhoz is fordulhatunk, ráadásul a szükséges szolgáltatásokon felül - a biztosítási szerződésben foglaltak szerint - egyéb ellátást, például halottszállítást, poggyászkárokat is fedezi.

Persze feltehetjük a kérdést, hogy akkor mégis mire jó a kártya, miért nem elég az utasbiztosítás? A válasz egyszerű, hiszen míg az utasbiztosítás az ellátások költségeit csak a szerződési feltételekben meghatározott összeg erejéig vállalja, addig az EU-s kártya a szükséges ellátásokat, azok árára tekintet nélkül megtéríti - kivéve természetesen az önrészt.

Ekkor a kártyát a számlákkal és orvosi jelentéssel még a tartózkodás ideje alatt be kell nyújtani a helyi biztosítónak, aki vagy helyben, de inkább utólag - a megadott számlaszámra átutalja az összeget.

Utasbiztosítás esetében nincs ez a teher sem, ugyanis minden tagállamban a biztosító fizeti az ellátást.

Mi a helyzet az újonnan csatlakozottakkal, illetve Horvátországgal?

2007. január 1-jétől Románia és Bulgária is tagja az Európai Uniónak, éppen ezért az egészségbiztosítási ellátások terén is érvényesek a korábban elmondottak. Romániában az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele a szerződött szolgáltatóknál tehát ingyenes, amennyiben bemutatjuk az Európai Egészségbiztosítási Kártyánkat, ugyanakkor mentésért és elsősegélyért bizonyos esetekben külön díjat kell fizetni. Az orvos által felírt gyógyszerek fix összegű támogatással vehetők igénybe, a támogatás összege a gyógyszerek kategóriájától (A, B vagy C) függ. A támogatás fix összegén túli költséget a betegnek kell fizetnie.

Bulgáriában ezzel szemben az orvosi vizsgálatért 1,60 BGN-t kell fizetni vizsgálatonként (~ 210 forint), fogorvosi ellátásért 1,60 BGN-t, a gyógyszer fajtájától függően pedig részleges térítést kell fizetni. A kórházi ellátásért napi díjat kell fizetni, mint önrész, ami 3,60 BGN, azonban évente maximum 10 napra.

Horvátország esetében a 2006. március 1-jével hatályba lépett magyar-horvát szociális biztonsági egyezménynek köszönhetően térítésmenetes az életmentő-, illetve elsősegély-ellátások nyújtása, míg az egyéb ellátásokért ugyanolyan mértékű önrészt kell fizetnünk, mint a horvátoknak, amely 15-30 százalék között mozog. Horvátország esetében is igaz, hogy az EU-s kártyát csak az a horvát orvos köteles elfogadni, aki szerződött szolgáltatóként van feltüntetve.

Összefoglalva tehát mindenképp érdemes kiváltani a kártyát, amennyiben az EU-n belül szeretnénk, vagy az említett négy ország valamelyikébe szeretnénk utazni, mindemellett érdemes utasbiztosítást is kötni, hiszen a két konstrukció egymás kiegészítve állja meg leginkább helyét. Ha az utazás során orvoshoz kellene fordulnunk, igyekezzünk valamelyik szerződött szolgáltatóhoz menni, és hívjuk fel figyelmét, hogy rendelkezünk EU-s biztosítási kártyával (bár ezt a kérdés valószínűleg maguk is felteszik). Aki pedig a francia Riviérán tölti szabadságát, és csak kártyával rendelkezik, készüljön fel, hogy neki kell megelőlegezni az esetleges ellátási költségeket.