Óriási változás jöhet a magyar boltokban: ez minden vásárlót érint, már dolgoznak az ügyön

Pénzcentrum: Az Országos Kereskedelmi Szövetség új vezetőjének kinyílvánított célja, hogy az OKSZ hiteles szakmai szervezetként szeretne komolyabb szerepet játszani a jogszabály-előkészítésben. Ebben segíti most a szövetséget a Danubia Fórum tanácsadó cég egy átfogó szakpolitikai javaslatcsomag megírásával. Melyek a legfontosabb témák, amelyeket ez érinteni fog?

Kozák Ákos: A szakpolitikai javaslatcsomag nem a jelen problémáira fókuszál, hanem a következő évek, évtizedek kihívásaira és lehetőségeire. Az egyik legfontosabb célja, hogy a kiskereskedelem szereplői – a kormányzat, a kereskedők, a beszállítók és más érintettek – egy közös platformon vitassák meg az iparág jövőjét és annak fejlődési irányait. A dokumentum számos, régóta fennálló kérdést is érint. Ilyen például a kistelepülések ellátásának problémája – jelenleg Magyarországon mintegy 400 településen egyáltalán nincs bolt. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kérdés is, hiszen az ott élők alapvető ellátása forog kockán. A városi kereskedelem revitalizálása szintén kiemelt téma: hogyan lehet új életet lehelni a belvárosi üzlethelyiségekbe, hogyan lehet fenntarthatóbbá tenni a kereskedelmi ingatlanokat, és milyen állami ösztönzők segíthetnék a kihasználatlan kapacitások újraélesztését. A szakpolitikai csomag kitér arra is, hogy milyen szerepe lehet a magyar kiskereskedelemnek a nemzetközi piacokon, különös tekintettel a magyar termékek exportjának ösztönzésére. Ezen kívül megvizsgálja az ágazati párbeszéd jelenlegi intézményi kereteit, és javaslatokat fogalmaz meg arra, hogyan lehetne ezt hatékonyabbá tenni.

A munkaerőpiaci helyzet szintén központi kérdés. A kiskereskedelem az egyik legnagyobb foglalkoztató Magyarországon, de a szektorban dolgozók jelentős része alacsonyabb képzettségű, sokan közülük a társadalmi mobilitás szempontjából hátrányosabb helyzetből érkeznek. Fontos lenne olyan fejlesztési irányokat kijelölni, amelyek segítik a dolgozók előrelépését, miközben a digitalizáció és automatizáció kihívásaira is választ adnak. Ezzel összefüggésben felmerül az is, hogy lehet-e cél az, hogy 2035-re a magyar kiskereskedelem Európa legdigitálisabban fejlett ágazata legyen. Mivel a szektor GDP-hozzájárulása jelentős, a digitalizáció felgyorsítása az egész gazdaságra pozitív hatással lehetne. Az e-kereskedelemben azonban Magyarország lemaradásban van: a cseh és lengyel versenytársak előnyben vannak, így felmerül a kérdés, hogy milyen állami ösztönzőkre lenne szükség ahhoz, hogy ezen a területen erősödjünk.

A szakpolitikai csomag tehát egy átfogó jövőképet próbál alkotni arról, hogy a következő 5-10 évben hogyan alakulhat a kiskereskedelem, milyen szabályozási környezetre lenne szükség, és milyen együttműködési lehetőségek segíthetnék az ágazat fejlődését.

A cél akkor inkább egy finomhangolás, vagy átfogóbb reformok szükségesek a kiskereskedelemben? Egyáltalán vannak olyan stabil oszlopok, amikre lehet építkezni?

Abszolút vannak stabil pontok, amelyekre lehet építeni. Egyrészt létezik egyfajta szakmai párbeszéd, másrészt számos kezdeményezés indult már el a szektor fejlesztésére. Ugyanakkor vannak olyan, évtizedes problémák, amelyekre eddig még senki sem talált igazán működő megoldást – sem Magyarországon, sem más európai országokban.

Például a kistelepülések ellátása továbbra is nyitott kérdés. Megnéztük az európai modelleket, és azt látjuk, hogy ez a probléma máshol sincs megoldva. Nincs egy bevált, univerzálisan átemelhető megoldás, amit át lehetne venni Ausztriából, Németországból vagy Spanyolországból. A legtöbb helyen a piac logikája szerint a vásárlóerő dönti el, hogy hol éri meg üzletet fenntartani, de ez nem feltétlenül biztosítja a kisebb falvak ellátását. Ezért ez inkább társadalompolitikai kérdés is, amely szorosan kapcsolódik a vidék megtartó erejéhez.

Felmerül a kérdés: ki finanszírozza ezt a problémát? Az államnak kellene szerepet vállalnia benne? Magyarországon egyértelműen erre a válasz született az elmúlt években, hiszen a kistelepülési boltok fejlesztésére külön támogatási programokat hoztak létre. Ezek a keretek határozzák meg a jelenlegi rendszert. Azt viszont nem mondanám, hogy pusztán finomhangolásra van szükség. A szakpolitikai javaslatcsomag ennél jóval bátrabb vállalásokat tesz. Igaz, nem lehet egy teljes szektort néhány év alatt gyökeresen átalakítani, de vannak olyan strukturális változtatások, amelyek elkerülhetetlenek a következő időszakban.

Érdekes a kettőssége ennek a finomhangolás vs. szerkezeti megújulás kérdésnek. Az elmúlt években minden szereplőtől azt hallom, hogy a boltláncok sok-sok új üzletet nyitnának, hiszen rengeteg kiaknázatlan terület van még Magyarországon. Ugyanakkor például a plázastop erősen korlátozza őket, ami miatt sokszor kerülőutakat kell keresniük az ingatlanszerzésben. Egy készülő szakpolitikának egy ennyire nyilvánvaló „fájó ponttal” mit kellene kezdenie?

Nagyon releváns a kérdés, mert ez valóban egy olyan tényező, amely jelentősen befolyásolja a kiskereskedelmi szektor fejlődését. Az ilyen típusú korlátozó intézkedések mögött mindig van egy filozófiai megfontolás. A plázastop esetében az eredeti indoklás az volt, hogy a hazai kereskedelmi szereplők nem kaptak elég időt arra, hogy megerősödjenek és versenyképesek legyenek a külföldi háttérrel rendelkező nagy láncokkal szemben. Ez egyfajta védelmi mechanizmusként funkcionált, amely ideológiai és gazdasági alapon is igazolható volt – legalábbis a bevezetéskor.

A kérdés az, hogy ez a helyzet mennyiben változott meg mára, és mennyire éri el még mindig az eredeti célját.

Egy szakpolitikai javaslat nem abban érdekelt, hogy egyik vagy másik fél érdekeit kizárólagosan képviselje, hanem abban, hogy konszenzusos megoldást kínáljon, amely a lehető legtöbb érintetti csoport számára elfogadható. A plázastop egyértelműen visszaveti a nagy láncok fejlesztési terveit. A nemzetközi vállalatok évente több tízmilliárd forintos fejlesztési keretekkel dolgoznak, és ezek egy részét a jelenlegi szabályozás hátráltatja. Ez negatívan hat az építőiparra, a foglalkoztatásra és a helyi gazdaságra is, hiszen kevesebb új beruházás, kevesebb új munkahely jön létre.

Ugyanakkor a másik oldalon ott van a kérdés: valóban felkészültek-e a magyar tulajdonú vállalkozások arra, hogy egy teljesen nyitott piaci versenyben ugyanazzal a hatékonysággal és infrastruktúrával működjenek, mint a nemzetközi láncok? Ha a válasz nem, akkor milyen eszközökkel lehetne segíteni őket ebben? Egy szakpolitikának erre is választ kell adnia.

Az is egy jogos kérdés, hogy mennyire gátolja a jelenlegi szabályozás az innovációt és a modern kiskereskedelem fejlődését.

Egy ideális szakpolitikai megoldás az lehetne, hogy differenciált módon közelít a kérdéshez: nem általános tiltásként kezeli, hanem például bizonyos területeken vagy bizonyos kritériumok mentén lehetőséget ad az új beruházásokra. A cél nem az, hogy egyik vagy másik fél rovására döntsön, hanem hogy olyan keretrendszert hozzon létre, amely mindkét oldal számára működőképes és fenntartható fejlődést biztosít.

Van még hasonló nagyon égető kérdés, amire választ kellene adni?

Igen, és az egyik legfontosabb hosszabb távú probléma a képzési rendszer átalakítása. Ez lehet, hogy nem a 2025-ös év legégetőbb kérdése, de egy ötéves távlatban biztosan kulcsfontosságú lesz. Jelenleg nincs átfogó stratégia arra, hogy a kiskereskedelmi szektorban dolgozó több mint 360-370 ezer ember számára milyen képzési irányt kellene kijelölni, különösen a digitális kompetenciák terén. Nincsenek egységes oktatási programok, a szakmai utánpótlás rendszere nem reflektál a kiskereskedelem gyorsan változó környezetére. Például a digitális eladói készségekre – amelyek egyre nagyobb szerepet kapnak – nincs megfelelő oktatási struktúra, ezek nem épülnek be a szakképzésbe vagy a felsőoktatásba sem.

Ezért például egy javasolt megoldás lehetne egy országosan elfogadott képzési program kialakítása a következő 12 hónapban, amely a vállalatokkal együttműködve határozná meg, hogy milyen készségekre lesz szükség a jövő kiskereskedelmében.

Az iparág fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy a munkaerő képzése és továbbképzése ne maradjon le az automatizáció, az e-kereskedelem és a modern vásárlási trendek mögött.

Valahogy azt érezni, hogy a szabályozói környezet totális instabilitása is elég nagy gondot jelent a piaci szereplőknek. Ezzel mit lehetne kezdeni?

Azt látjuk, hogy az egyeztetési folyamatok strukturáltabbá és hatékonyabbá tétele hozzájárulhatna a szabályozási környezet kiszámíthatóságához. Ebben tudunk megoldási javaslatokat megfogalmazni, például az ágazati párbeszéd és a szakmai konzultációk formálisabb keretek közé terelésével. Természetesen az, hogy a szabályozás mennyire lesz hosszú távon stabilabb és kiszámíthatóbb, már nem szakpolitikai kérdés, hanem döntéshozói szándék kérdése is. A mi feladatunk az, hogy a szakmai érdekek megjelenjenek az egyeztetések során, és hogy javaslatot tegyünk arra, hogyan lehetne ezeknek a folyamatoknak a kiszámíthatóságát javítani.

Az viszont már egy másik kérdés, hogy a döntéshozók mennyire hajlandóak erre nyitottan reagálni.

Mindazok mentén, amikről eddig beszélgettünk, milyen nagy átalakulások mehetnek végbe a következő 5-10 évben a magyar kiskereskedelemben?

A kiskereskedelem az egyik leggyorsabban változó szektor, így az elkövetkező 5-10 évben számos jelentős átalakulás várható Magyarországon is. Az egyik legfontosabb változás a koncentráció erősödése lesz. Jelenleg a magyar kiskereskedelem közepesen koncentrált az európai mezőnyben, de a nagyobb szereplők piaci részesedése fokozatosan növekedhet. Ez azt jelenti, hogy az első öt-tíz legnagyobb áruházlánc még nagyobb szeletet hasíthat ki a teljes forgalomból, ami hatékonyabb működést és versenyhelyzetet is jelent.

A digitalizáció és az automatizáció térnyerése szintén meghatározó tényező lesz. Az önkiszolgáló kasszák és személyzet nélküli üzletek egyre nagyobb szerepet kapnak, hiszen a munkaerőpiaci adottságok – a csökkenő és idősödő népesség – miatt a vállalatoknak muszáj hatékonyabbá tenni a működésüket. A vásárlói élmény és a bolti áthaladás gyorsasága kulcsfontosságú lesz, és ezt az állam is támogathatja különböző fejlesztési programokkal.

A szakmának egyre nagyobb figyelmet kell fordítania a munkaerő utánpótlására és képzésére. Jelenleg nincs egységes stratégia arra, hogy milyen készségekkel kell rendelkeznie egy modern kereskedelmi dolgozónak 2030-2035-ben. Ezért az egyik legfontosabb cél egy olyan képzési rendszer kialakítása, amely az eladók digitális készségeit és az automatizált rendszerekkel való együttműködés képességét fejleszti.

A szakpolitika szerepe ebben az átalakulásban elsősorban a keretek meghatározása és a hosszú távú kiszámíthatóság megteremtése lesz. A piaci szereplők egyre felkészültebbek, a tárgyalások professzionálisabbá válnak, és várhatóan az érdekegyeztetés is strukturáltabbá és rendszeresebbé válik.

(Címlapkép és fotók: Stiller Ákos)