Így érkezhetne havonta ingyen pénz 9,5 millió magyarnak: küszöbön a Kánaán itthon is?

Pénzcentrum: Milyen gazdasági feltételek szükségesek egy országban az alapjövedelem biztonságos bevezetéséhez?

Tímár Eszter: Érdemes először tisztázni, hogy mit értünk alapjövedelem alatt. Az utóbbi időben sok figyelmet kapott az úgynevezett feltétel nélküli alapjövedelem, amit a nemzetközi szakirodalom Universal Basic Income-nak (UBI) hív. Ennek három alapvető jellemzője van: univerzális; tehát minden állampolgárnak jár, függetlenül a koruktól, jövedelmüktől vagy munkaerőpiaci státuszuktól; feltételekhez nem kötött és rendszeres, azonos összegű pénzbeli támogatást nyújt. Ideális esetben ez a pénzbeli támogatás elegendő az alapvető emberi szükségletek fedezésére

Ezekből a jellemzőkből adódóan egy ilyen program bevezetése nem kis feladat, de nem feltétlenül csak a leggazdagabb vagy legfeljettebb államok képesek rá. Ezt jól szemlélteti, hogy igazi, országos szinten bevezetett feltétel nélküli alapjövedelmet eddig csak Iránban és Mongóliában láttunk. Emellett egy amerikai államban, Alaszkában működik hasonló.

Ami talán legelőször felmerül az emberben, hogy mennyire lenne drága az alapjövedelem bevezetése és honnan tudná egy állam előteteremteni a szükséges forrásokat. Természetesen egy alapjövedelemhez szükség van jelentős költségvetési mozgástérre.

A legszerencsésebb, de meglehetősen ritka esetben valamilyen új bevételhez jut az állam anélkül, hogy további adóterheket kellene kirónia. Ez történt például Mongóliában, ahol a frissen felfedezett ásványkincsek bányászatából adódó többlet-jövedelemből finanszírozták az alapjövedelmet. Alaszkában hasonló program fut már évtizedek óta.

Költségvetési mozgástér átcsoportosítással is nyerhető: Iránban a költséges és igazságtalannak vélt (a gazdagokat aránytalanul támogató) energiaár-támogatástól vontak el forrásokat. Azt gondolom, hogy ez akkor opció, ha az állam alapvető feladatai, mint az oktatás, egészségügy, közlekedés, megfelelően finanszorízva vannak és nem azok kárára történik a reform.

Emellett további adók is kiróhatóak, de fontos, hogy ezek ne a többségi lakosság kárára történjenek, hiszen ekkor az állam az egyik kezével ad, míg a másikkal elvesz. "Milyen területek vannak az indokoltnál alacsonyabban adóztatva? Honnan lehetne további forrásokat bevonni a társadalmi igazságosság és jólét veszélyeztetése nélkül?" – ezek is fontos kérdések, amiket érdemes számításba venni.

Magyarországon lehetőséget rejthet például a társasági adó, a vagyonadó, illetve a felső jövedelmi rétegek magasabb adóztatása egy többkulcsos adórendszer révén.

Szükség van továbbá a megfelelő intézményekre, amik egy ilyen volumenű program működését biztosítani tudnák. Csak hogy a legalapvetőbbeket említsem, kell egy hatékonyan működő adóhatóság, egy nagy mértékben “fehér” (formális) gazdaság, illetve egy mechanizmus a pénzbeli támogatás emberekhez való eljuttatására. Ezek a a tényezők az olyan nyugati társadalmakban, ahol már kialakult rendszerek vannak az adók és szociális transzferek adminisztrációjára, többnyire adottak.

Tímár Eszter

Milyen jogi vagy bürokratikus akadálya lehet az alapjövedelem bevezetésének?

Az alapjövedelemmel összevetve a célzott, segély-típusú szociális transzferek adminisztrációja sokkal komplikáltabb és drágább. Az alacsonyabb jövedelmű országok sokszor nem rendelkeznek megfelelő adminisztratív kapacitással, hogy beazonosítsák és elérjék a táradalom rászoruló tagjait. Ilyen szempontból tehát egy alapjövedelem, vagy hasonló, széles körben járó juttatás náluk is könnyebben kivitelezhető.

Érdekes lehet a kérdés politikai közgazdaságtani vetületére is gondolni, azaz, hogy politikailag mennyire kivitelezhető. Első ránézésre azt gondolnánk, hogy egy ilyen program rendkívül népszerű lenne a lakosság körében, hiszen az alapjövedelem – természetéből adódóan – mindenkinek jár. Ha az alapjövedelem finanszírozása az adóterhek növeléséből vagy más területekről való forráselvonásból történik, akkor a reformnak nem csak nyertesei, hanem vesztesei is lehetnek.

"Mennyire egyezik az alapjövedelem a többségi társadalom érdekeivel, akaratával és preferenciáival? Milyen érdekérvényesítő ereje van a potenciális veszteseknek a potenciális nyertesekhez képest?" – Azt gondolom, hogy bármilyen nagy volumenű szociálpolitikai reform bevezetése előtt érdemes ezeket a tényezőket is átgondolni.

Összességében, ha egy országban biztonságosan előteremthető a szükséges költségvetési mozgástér, rendelkezésre áll az intézményi háttér, és a társadalom is támogatja az ötletet, akkor kivitelezhető az alapjövedelem bevezetése. Más kérdés, hogy érdemes-e, vagy más módszerekkel hatékonyabban elérhető-e a kívánt társadalmi cél.

Az elmúlt másfél évtizedes konjunktúrában lett volna lehetőség legalább egy tesztüzem elindítására?

Azt gondolom, hogy lehetőség ilyesmire bármikor van, ha megvan hozzá a kellő politikai akarat.

Azonban Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben épp az ellenkező irányt láttuk: a szociális transzferek egyre inkább a munkához kötődnek, ezt mutatja például a rendszeres szociális segély megszüntetése és az adó-kedvezmények felé való eltolódás. A családi pótlék az a program Magyarországon, ami a legtöbb aspektusban hasonlít egy alapjövedelemhez, hiszen jövedelmi feltételek nélkül, minden gyerek után jár. Ami a családi pótlékkal történt az utóbbi időben, jól jellemzi, hogy mennyire nem a feltétel nélkül és univerzálisan járó juttatások felé haladunk.

Ha a gazdasági környezetet nézzük, a COVID előtti időszakot viszonylag jó költségvetési stabilitás és az államadósság elfogadható szintje jellemezte, emellett az inflációs nyomás sem volt olyan erős, mint mostanában. Azt gondolom, hogy egy “tesztüzem” elméletben megvalósítható lett volna, de nem érzékeltem, hogy lett volna erre jelentős társadalmi vagy politikai igény.

Tímár Eszter

Hogyan látja, az alapjövedelemnek inkább a munkabér helyettesítésére vagy inkább a kiegészítésére kellene szolgálnia?

Az alapjövedelemnek különböző gyökerei és elméleti iskolái vannak. Ezek eltérnek egymástól abban, hogy milyen társadalmi problémára tekintik megoldásnak az alapjövedelmet. Az utóbbi időben például az automatizációtól, a bizonyos munkahelyek megszűnésétől való félelem miatt került ekkora reflektorfénybe. E szerint a gondolatmenet szerint a munkahelyek megszűnése a negyedik ipari forradalom, a gyors technológiai fejlődés miatt előbb-utóbb elkerülhetetlen.

Ebben a forgatókönyben a többség számára az alapjövedelem helyettesítené a munkabért. Vannak, akik inkább attól tartanak, hogy a munkahelyek minősége változik, egyre többen élnek majd alkalmi munkákból.

Ezek a típusú munkák, amit angolul ‘gig economy’-nak, azaz haknikon alapuló gazdaságnak hívnak, kevésbé kiszámíthatóak és kevesebb hozzáférést biztosítanak a hagyományos társadalombiztosítási ellátásokhoz, amik a járulék-fizetéssel eltöltött időhöz kötődnek. Egy alapjövedelem ebben az esetben egy biztos pont lehet a bizonytalan és kiszámíthatatlan munkaerőpiacon is. Az már kás kérdés, hogy valóban az alapjövedelm-e a legmegfelelőbb opció erre. Ha az alapjövedelem a társadalmi javak megosztására szolgál, mint például Mongóliában és Alaszkában, akkor nem célja helyettesíteni a munkabért.

EZ IS ÉRDEKELHET

Magyarok milliói senyvednek ilyen munkahelyeken: kész pokolnak érzik, idők kérdése, hogy lépjenek?

Sokan nem tudják megmagyarázni azt, hogy miért végzik a munkájukat, viszont azt érzik: szinte munkaköri előírás az, hogy úgy tegyenek, mintha hasznos lenne.

Van olyan elképzelés, ami szerint az alapjövedelem a munka dekommodifikációját szolgálja, azaz hogy az ember anélkül is tisztes életet élhessen, hogy áruba bocsájtaná a munkáját. Sokféle elképzelés létezik tehát, amik különböznek a munkabér és az alapjövedelem egymáshoz való viszonyában. Eddig nem láttunk olyan gyakorlati példát, amelyben az alapjövedelem elég magas lett volna a munkabér kiváltására.

Az alapjövedelem nem újszerű gondolat, több európai országban felmerült már az ötlete (Nagy-Britannia, Németország, Írország) Ön mit gondol róla – társadalmilag kártékony vagy progresszív intézkedés?

Első ránézésre ez egy nagyon egyszerű programnak tűnik, hiszen csak ugyanannyi pénzt kell adni minden állampolgárnak - mi lehet ebben bonyolult? Valójában az alapjövedelem koncepciójából nem következik szükségszerűen az, hogy javítaná a társadalom jólétét, igazságosságát, vagy hogy Pareto-hatékony lenne. Az alapjövedelem egy újraelosztó politika, így a társadalmi hatásokat csak úgy lehet vizsgálni, ha a program finanszírozását is figyelembe vesszük.

Csak hogy egy sarkított elméleti példát hozzak: ha az alapjövedelmet az alacsony jövedelmű rétegekre kirótt magasabb adókból fedeznénk, azzal nagy valószínűséggel növelnénk a szegénységet és az egyenlőtlenségeket. Egy progresszív adózási rendszerrel együtt viszont ellentétes hatás érhető el. Én alapvetően szkeptikus vagyok az alapjövedelemmel kapcsolatban, de el tudok képzelni olyan konstrukciót, ami nagy társadalmi hasznot hoz.

Az alapjövedelem kritikusai egyébként általában attól tartanak, hogy csökkentené a munkaerőpiaci részvételt. Az alapján a kevés empirikus tanulmány alapján, ami eddig (Alaszkában és Finnországban) készült, úgy tűnik, hogy csekély, vagy semmilyen hatással nincs a munkavállalásra. A másik sokat hangoztatott aggály az inflációs hatás. Sajnos ezt egyértelműen nem lehet megjósolni, nagyrészt az erre vonatkozó kutatások hiánya miatt.

EZ IS ÉRDEKELHET

Balásy Zsolt: még egy inflációs sokk, és az euró bevezeti magát Magyarországon

Balásy Zsolt szerint nem a PMÁP-pénzek fogják megmenteni a magyar gazdaságot. Arról is beszélt, hiába a pillanatnyi forinterősödés, a gyengülő pálya borítékolható.

Néhány éve kiadtak egy tanulmányt, ami az alaszkai program inflációs hatásait vizsgálja, ez nem talált egyértelmű bizonyítékot áremelkedésre. Mongóliában érzékeltek inflációs hatást az alapjövedelem bevezetését követően, bár nem készült tudományos kutatás arról, hogy ezt a program váltotta-e ki. Iránban pedig egy olyan időszakban került bevezetésre a program, amikor egyébként is rendkívül magas volt az infláció.

Ha vonhatunk le következtetéseket más szociális transzferekkel kapcsolatban készült nemzetközi tanulmányokból, akkor a gazdaságilag fejlett országokban valószínűleg nem kell nagy mértékű inflációval számolni.

Összességében tehát azt gondolom, hogy bizonyos helyzetekben lehetnek progresszív, a társadalmi igazságosságot javító hatásai, de ez nem garantált és sok tényezőtől függ.

Bevezetése esetén az alapjövedelem kiváltana bizonyos szociális juttatásokat, vagy ezek párhuzamosan maradnának fenn?

Erről is különböző elképzelések vannak.

A Világbank például egészen sokat foglalkozott a témával a 2010-es évek végén, több kiadványuk is született a témában. Ők egy olyan koncepción dolgoztak, ami kiváltaná a szociális juttatásokat. Tony Atkinson, a világhírű szegénység-kutató közgazdász egy olyan alapjövedelem-koncepciót javasolt, ami kiegészítené a szociális transzfereket. Ez is tehát egy olyan kérdés, amiről nincs egyértelmű konszenzus, az alapjövedelmet bevezetni kívánó társadalmaknak kell eldönteni.

Egy nagyon fragmentált szociális háló, amely csekély transzfereket juttat a népesség csekély részének, kiváltható lenne egy alapjövedelemmel anélkül, hogy a lakosság rászoruló része rosszul járna.

Engem azért aggaszt a transzferek kiváltása, mert nem vagyok benne biztos, hogy így mindenkinek biztosíthatóak lennének az alapvető szükségleteik. Az az összeg, ami egy “átlagos” polgárnak megfelelő lehet, nem feltétlenül elegendő mindenkinek. Gondoljunk például azokra, akiknek betegség, fogyatékosság, vagy egyéb (tartós vagy átmeneti) nehézség miatt nagyobb erőforrásokra van szükségük. Az ő átlagnál magasabb szükségleteik hogyan lennének biztosítva? Nem gondolom, hogy az alapjövedelem egy olyan mágikus pirula lenne, amitől az egyenlőtlenség és a szegénység egy csapásra megszűnne.

Tímár Eszter

A németországi munkanélküli segély sok szempontból akár az alapjövedelem előszobájának is tekinthető. Az ottani gazdaságra ez volt mérhető hatásokkal?

A németországi munkanélküli ellátás két elemből áll, ennek az egyik eleme egy társadalom-biztosításon alapuló ellátásból áll, amely feltételeiben hasonlít az itthoni álláskeresési járadékra, bár annál jóval bőkezűbb mind az ellátás idejét, mind az összegét tekintve. Mikor a jogosult “kimerítette” az erre az ellátásra szóló jogosultságát, igénybe tudja venni a második fázist. Ez már inkább a szó klasszikus értelmében vett segély, azon belül is egy garantált minimum-jövedelem típusú program.

Bár a hasonló elnevezés sok félreértést szül, a garantált minimum-jövedelem sok szempontból eltér a feltétel nélküli alapjövedelemtől. A német munkanélküli ellátás jövedelemhez kötött, tehát az alacsony jövedelműeket célzó támogatást nyújtanak, azaz nem univerzálisan elérhetőek. Bár kiegészíti a jogosultak jövedelmét egy bizonyos szintig, nem testesítik meg az alapjövedelem univerzális és feltétel nélküli jellegét, egy sokkal szűkebb réteget érintenek és limitált ideig járnak.

Én tehát nem tekinteném ezt az alapjövedelem előszobájának.

Ha felmenő rendszerben vezetnék be, és feltételekhez kötnék, az serkenthetné társadalmi problémák megoldását? (Pl. növekvő iskolázottság, csökkenő munkanélküliség, stb)

Nem gondolom, hogy a feltételekhez kötés összeegyeztethető lenne az alapjövedelem koncepciójával és szellemiségével. Ezen kívül a nagyobb társadalmi problémák, mint amilyen például az oktatási egyenlőtlenségek vagy a munkanélküliség, általában komplex jelenségek. Az okaik országonként, vagy akár országokon belül is eltérhetnek. Ilyen jellegű társadalmi problémák esetén először fel kell tárni, hogy mi okozza a problémát, és annak megfelelő megoldást keresni.

Mennyire állnak készen a társadalmak, hogy bevezessék ezt az intézkedést?

Mit tekintünk készen állásnak? Én azt gondolom, hogy a “készen állás” gyakran inkább politikai és társadalmi akarat, mint gazdasági lehetőségek kérdése.

A 20. század elején a nyugdíj vagy az általános egészségügyi ellátás gondolata is utopisztikusnak tűnt, mára a legtöbb európai országban nehéz lenne elképzelni, hogy ne létezzenek.

Az alapjövedelem kérdése nem csak arról szól, hogy hogyan osztjuk el az erőforrásainkat, hanem arról is, hogy hogyan gondolkodunk a munkáról, az állam szerepéről, illetve az érdemesség és érdemtelenség kérdéséről.

Fotók: Berecz Valter