Bojinka Miklós: Menni kell, nem szabad megállni, törtetni kell

Pénzcentrum: Nem olyan rég, pár hónapja látszódsz a hagyományos és a közösségi médiában. Miért döntöttél úgy, hogy megjelensz új platformokon?

Bojinka Miklós: 2024 decembere, a műsor hivatalos sajtótájékoztatója óta lehet rólam bármit is találni a social médiában. A szereplés mindig is a komfortzónámon kívül esett, sosem volt célom. De rájöttem, hogy szeretnék megújulni, alkotni, átadni a tudásomat, mentorálni, esetleg inspirálni fiatalokat, és ezt a 21. században nem igazán lehet más eszközökkel. Így amikor a felkérés megérkezett, tudtam, hogy ez az az alkalom, amikor a legnagyobb presztízzsel, etikusan tudok kilépni ebbe a világba, meg tudom mutatni magamat és azt, amit eddig csináltam. Hátha valakinek érdekes lesz…

Számodra ezek szerint fontos, hogy átadd a tudást, amit összegyűjtöttél az elmúlt három évtizedben.

Igen, ez valamiféle visszaigazolás nekem. Sok mindent csináltam az elmúlt 32 évben, itt az idő, hogy megmutassam mindezt, érezzem, hogy tudok alkotni más területeken is, például Cápaként.

Azt kaptad a műsortól, amit vártál?

Abszolút azt kapom. Nekem nagyon fontos volt, hogy érdekes legyek fiatal vállalkozók, a fiatal kollégák számára, és ez megtörtént. Az egyik befektetésem, a Sanimix Kft. új, tehetséges kollégákkal bővült, épül a csapat, akik elképesztő módon inspirálnak engem, és remélem én is tudom őket.

Akkor gyakorlatilag toborzási eszköz is neked a műsor?

Igen, mondhatjuk ezt is. Hangsúlyozom, nem a média szereplés a fő célom, hanem az, hogy találkozzak olyan vállalkozókkal és olyan vállalatokkal, amelyek új területeken adhatnak befektetési lehetőséget, és találkozok olyan kollégákkal is, akiknek vagyok én olyan érdekes, hogy szívesen dolgoznak velem vagy nekem új területeken.

Befektetőként és üzletemberként hogyan látod a magyar vállalkozói környezetet?

A magyar vállalkozók nincsenek könnyű helyzetben, óriási a konkurenciaharc. Sokan úgy gondolják, 30 éve sokkal könnyebb volt, de ez nem így van. Már akkor is volt bürokrácia, akkor is voltak büntetővámok, ami felé sajnos megint haladunk. Kiszámíthatatlan volt a gazdaság, sőt, tulajdonképpen csődközeli helyzet volt a 90-es évek elején Magyarországon. Emellett, például amikor a Sanimixet indítottam esélyünk nem volt a piacot felmérni, hiszen nem volt internet, számítógép sem nagyon, sőt, normális úthálózattal sem rendelkezett akkor még Magyarország. Leomlott a vasfüggöny és szinte azonnal megjelentek a nyugat-európai vállalatok törtetve, elnyomva a hazai kezdő vállalkozásokat. És így kellett nekünk elindulni alkotni, egy termékstruktúrát összeállítani - szóval egyáltalán nem voltunk könnyű helyzetben.

Ma viszont már szinte minden adat a rendelkezésére áll egy frissen a piacra lépőnek, tudja, hova skálázza a termékét, a szolgáltatását. De most meg annyi mindenre kell figyelni, hogy nagyon könnyű elveszni a részletekben, arról nem is beszélve, hogy a magyar adórendszer továbbra sem vállalkozóbarát, ami óriási nagy akadályt jelent. Mindezekkel együtt szerintem jó most vállalkozónak lenni, de nagyon kell ismerni a számokat, tudni kell kalkulálni, biztonsági játékot játszani, de fel is kell készülni a váratlan helyzetekre. Ezekre viszont sokan nem képesek.

Akikkel találkoztál a műsorban, azok közül is sokan nem alkalmasak erre a feladatra?

Igen, a jól átgondolt vállalkozások mellet sok alkalmatlan ötlettel, a részleteket nem kimunkáló vállalkozóval találkoztam, aki nem képes arra, hogy jól kalkuláljon, és jól kiszámolja az eredményességét.

Ennek szerinted mi az oka?

Én azt gondolom, hogy az alapvető gazdasági ismeretek hiánya. Fontos lenne, hogy az iskolában a gyerekek komolyabban találkozzanak a gazdasági ismeretekkel. Az életre kellene nevelni őket. De nem vagyok persze tanár, ugyanakkor azért is jó, hogy elvállaltam ezt a szerepet, mert mostantól a mentorálás, az inspirálás is bekerült a feladataim közé. Itt van például a fiatal Bába Kristóf, a MikroMester alapítója, pont egy olyan személyiség, aki szerintem biztos, hogy jó vállalkozó lesz, tisztában van a szintjével, a piaccal, jól megy neki a matek, nem fél semmitől, megy előre, mint a tank. Neki pont arra van szüksége, hogy egy 30 évnyi tapasztalattal rendelkező mentor segítse elkerülni azokat a csapdákat, amelyekbe amúgy valószínűleg belesétálna.

Mert menni kell, nem szabad megállni, törtetni kell, ez az egyik legfontosabb. Én például már a 90-es évek közepén a Sanimix-el szállítottam a Metróba, de előtte hónapokig ültem a beszerzésen, mert nem voltak hajlandóak szóba állni velem, a huszonéves „tacskóval” – így neveztek. Kidobtak az ajtón, visszamásztam az ablakon. Aztán végül pár hónap kitartó munkájával be tudtam magam listáztatni, és nagyon mentek a termékeim.

Tehát akkor az egyik legfontosabb tulajdonsága egy vállalkozónak az, hogy kitartó legyen?

Kitartó legyen, így van, és persze termékfronton is állja meg a helyét, tudni kell, mire van kereslet, hiszen annak kell meghatároznia a kínálatot. Sok esetben azt látom, hogy az emberek rosszul gondolkoznak, és azt hiszik, hogy azért, mert valami olcsó, értelemszerűen rossz a minősége. Én úgy gondolom, ez nem így van. Attól, hogy valami olcsóbb, még lehet megbízható, komoly háttérrel rendelkező cég terméke, amiben van tapasztalat. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, attól, hogy valami Kínában készült, gagyi, de azt nem vesszük figyelembe, hogy a kínai gyártók az elmúlt 25 évben olyat fejlődtek, ami szinte hihetetlen – nézd csak meg az autóikat. Ma már egy német autó 80-90%-a kínai alkatrészből áll, vagy Kínában van legyártva, és mégsem mondjuk azt, hogy az kínai.

Ugyanez történik a szaniter piacon, ahol amúgy szintén óriási a fejlődés. Amikor 2001-ben először kint jártam, nagyjából annyi volt a gyár, hogy egy kohó be volt ásva a földbe. Mostanra viszont olyan gyárak épültek, hogy az állunk leesik. Elektromos olvasztókemencék és futószalag, high-tech csúcstechnikával gyártanak, robotok szerelik össze a termékeket, többszintes minőség-ellenőrzés van. Mindemellett fontos nekik is a környezettudatosság, a víztakarékosság, és nagyon figyelnek a felületkezelésre is. Nem véletlenül vállaljuk büszkén, hogy Kínában gyártatjuk a Sanimix termékeit.

Rengeteget változott a kínai ipar, és épp ezért mondom, és ajánlom a fürdőszobafelújítás előtt álló vevőinknek, hogy ne féljenek az olcsóbb termékektől, ugyanolyan jók, mint a drágák, arról nem is beszélve, hogy jelenleg a piacon megtalálható, lengyelnek, csehnek vagy németnek értékesített csaptelepek, zuhanykabinok, általában ugyanúgy Kínában készülnek.

Ennek egyszerű oka van: több mint 10 éve megszűnt az összes öntöde, illetve nagyon kevés maradt Európában. A környezetvédelmi előírások miatt már nehéz ezeket rentábilisan üzemeltetni, ezért áttelepültek Kínába. Ezt fontos megérteniük a vásárlóknak és a kezdő vállalkozóknak, a kereskedőknek pedig azt, hogy gyengébb minőségű, garancia nélküli termékeket ne kezdjenek el forgalmazni, higgyék el, hogy mindenhez kell a megfelelő tapasztalat, tudás és a jótállás. Az összes többi csak porhintés, a szerencsehuszárok gagyi próbálkozásai, akik egyébként szerintem sok kárt okoznak a vásárlóinknak és sok kárt okoznak a piacnak egyaránt. Mi a Sanimix és a Wasserburg márkákkal harminc éve piacvezetőként helytállunk a folyamatos minőségellenőrzésben és magas alkatrész készlettel dolgozunk.

Azt az utat választottuk, hogy nem áraztuk túl a termékeinket, inkább stabilan, normál haszonnal értékesítettük. A cseh, lengyel, német versenytársaink szerint a saját termékeik sokkal többet érnek, mert állításuk szerint Európában gyártották őket, holott ez nem felel meg a valóságnak. Legfeljebb egy fogantyút raktak rá az adott országban, vagy becsomagoltak egy zuhanykabint, és ráírták, hogy európai gyártmány. Kérdem én, kiben lehet megbízni inkább: abban, aki vállalja, hogy Kínában gyártat, és 31 éve folyamatosan jelen van a piacon, vagy abban, aki gyorsan, az éppen aktuális piaci trendnek megfelelően ontja magából a silány minőségű, kétes eredetű, de „európai” termékeket?

Hogyan látod a magyar építőipar helyzetét? Milyen trendek befolyásolják jelenleg a fürdőszobai termékek piacát?

Sajnos a magyar építőipar már egy több éves válságban van, nagyon várjuk, hogy kormányzati segítséggel beinduljanak a folyamatok. Nyilván a szaniter piac szignifikánsan összefügg az elkészült lakások számával, illetve a felújítandó lakások számával, ami egy lényegesen nagyobb szám. Magyarországon nagyjából 4 millió háztartás van, ezeket a lakásokat fel kéne újítani legalább 30-40 évente. Gondoljuk bele, ha évente 40 ezer lakást fel tudnánk újítani, akkor is 100 évig tartana ez a munka. Ám a valóságban ugye csak a töredéke újul meg egy év leforgása alatt – van tehát még bőven hová fejlődni ebben a szegmensben. Ez lenne az igazi piac, és a szaniter piacnak az tenne a legjobbat, ha lenne bármilyen állami támogatás.

Mindemellett az épülő lakások száma nem éri el a 14 ezret évente, az is inkább a prémium szegmensben valósul meg, ám itt is évente nagyjából 40 ezer darab új lakás lenne az elvárható szint, hogy 100 év alatt kicserélődjön az állomány. Tehát jól látszik, válságban van az iparág, minden évben várjuk a csodát.

Az elmúlt időszakban jelentős tőke áramlott ki az állampapírokból, látsz esélyt arra, hogy ennek egy része a lakásfelújítási szektorba csatornázódik?

Igen, ezzel kapcsolatban pozitív vagyok. A piacnak sokat ártott a háború kitörése utáni szuperinfláció, de az is, hogy utána az államkötvények hihetetlen kamatokkal csábították a lakossági megtakarításokat - ez úgy ahogy van blokkolta a teljes építőipart és a lakáspiacot.

Azt gondolom, hogy a lejárt állampapírokból visszakerül a pénzek egy része a rendszerbe, de nagyon optimista számot nem tudok mondani. 10-15%-ra gondolok, tehát a 3000 milliárdból egy 300-400 milliárd körüli visszaáramlást várok. Ez még mindig nem fogja igazán befolyásolni a lakásépítések számát, viszont, ha a lakásfelújítások irányába menne, az már egy komoly fejlődést jelentene – a Sanimix-el erre készülünk. Csak remélni tudom, hogy ezután már nem ígérnek túl magas kamatot, ami visszaszipkázná az államháztartásba a lakossági megtakarításokat.

A SZÉP-kártya új szabályai szerint az egyenleg egy része lakásfelújításra is fordítható. Szerinted ez valódi keresletnövekedést hozhat a piacon, vagy csak marginális hatása lesz?

Ezt marginális hatásnak gondolom, valódi keresletnövekedést nem fog generálni. Ugyanúgy hétvégi wellnessre, melegétkezésre és élelmiszer vásárlásra fogják elkölteni ezeket az összegeket az emberek. És azért itt nem milliókról van szó, csupán pár tíz-, pár százezer forintról.

A magánnyugdíjpénztári megtakarításoktól már többet várok, viszont ilyen jellegű megtakarítása azt gondolom, annak van, akinek egyéb megtakarítása is, amiből fedezni tudja a felújítását. Ez sem fogja megoldani a helyzetünket.

Mi oldaná meg? Egy újabb otthonfelújítási program?

Igen, egy otthonfelújítási program meg tudná oldani, illetve a jelzálogkamatok 4%-ban történő maximalizálása, valamint a bérek/lakásárak arányának javulása. Ezen felül az energetikai felújítási beruházások támogatása is, de az 50 százalék kevés, az emberek nagyrésze egy ilyen beruházáshoz szükséges összeg felével sem rendelkezik.

Az elmúlt három évben milyen mértékben változtak a szaniter- és csaptelekárak? Beszélhetünk „szaniterinflációról”?

Igen, sajnos beszélhetünk inflációról. Mivel importtermékekről van szó, ezért nagyban befolyásolta az árakat a szállítási költségek megemelkedése. A Covid utáni időszakban ez drámai mértékű volt. Hirtelen indult el a fogyasztás, ezért nagyon kevés hely volt a hajókon. Ennek az lett a következménye, hogy 3 év alatt 30-50 százalékot emelkedtek a csaptelepek árai, de főleg az olcsó és a középkategóriás szegmensben, a prémium termékek esetében, ahol a szállítási költség kisebb hányadát teszi ki a fogyasztói árnak, nem volt ilyen drámai a hatás. A Wasserburg prémium márkám esetében az árak stabilak maradtak, a kereslet pedig folyamatosan emelkedik. Volt olyan termék, amit már konkrétan nem érte meg behozni, így el is tűnt a boltok polcairól. Ez tulajdonképpen nem okozott rosszat a piacnak, viszont a kisebb jövedelmű vásárlóknak problémát jelentett.

Mostanra normalizálódott a helyzet?

Igen, estek ugyan a fuvarköltségek, de a forintinfláció miatt azt nem tudtuk érvényesíteni az árainkban. Éppen ezért mondom mindig, hogy jelenleg a forint volatilitása jelenti a legnagyobb veszélyt egy kezdő vállalkozónak, aki importtermékekkel akar foglalkozni Magyarországon.

Nagyon brutális a forint ingadozása, emiatt a gondos vállalkozók és a gondos importőrök kénytelenek puffert hagyni az árakon. Például a mi esetünkben a megrendelésre számítva hat hónap, mire megérkezik az áru a raktárba, gondoljunk el, mekkora árfolyamveszteséget kell elkönyvelnünk fél év alatt Magyarországon. Ráadásul USD elszámolásban vagyunk, és külön még van egy dollár/euró keresztárfolyamból adódó veszteség, erre rakódik még a forint árfolyamveszteségünk is.

Te hogy látod, megoldás lenne, hogyha bevezetnénk az eurót Magyarországon?

Tökéletes megoldás lenne, elképesztően nagy stabilitást, és egy biztonságos, fix, kiszámítható piacot jelentene. Mi örülnénk neki, szerintem a teljes lakosság is jól járna miután „benyeljük a békát”, azaz elfogadjuk az egyszeri inflációs hatást.

Képek: Gosztola Judit