A hetvenes évek kőolajválsága döbbentette rá először a fejlett ipari országokat a fosszilis energiától és hajtóanyagoktól való függés komoly veszélyeire. Azóta a globális felmelegedés és a környezetszennyezés mérséklésére irányuló, felerősödött törekvések is előtérbe helyezték a megújítható, biológiai eredetű, alternatív üzemanyagforrásokat. Melyek is azonban ezek a források és hogyan lehet hasznosítani őket?
Biodízel
A hetvenes évek kőolajválsága döbbentette rá először a fejlett ipari országokat a fosszilis energiától és hajtóanyagoktól való függés komoly veszélyeire. Azóta a globális felmelegedés és a környezetszennyezés mérséklésére irányuló, felerősödött törekvések is előtérbe helyezték a megújítható, biológiai eredetű, alternatív üzemanyagforrásokat. Melyek is azonban ezek a források és hogyan lehet hasznosítani őket?
Mára a bio-üzemanyagokkal kapcsolatos kísérleti szakasz lezárult, a gyártástechnológiák készen állnak, az üzemanyagok a legtöbb országban zöld utat kaptak. Két nagy csoport képviseli őket: a biodízel és a bioalkohol. Előbbi nyersanyagforrásai a növényi olajok és alkalmazását inkább Európa szorgalmazza. Utóbbit szénhidráttartalmú növényi termékekből lehet nyerni és az amerikai földrészen részesítik előnyben.
A dízelmotorok növényi olajokkal történő üzemeltetésére irányuló, intenzív kísérletek a 70-es évek végétől indultak meg több európai országban és az USA-ban. Kiderült, hogy a növényi olajok még a nehéz hajómotorok üzemeltetésére és kenőolajként is beválnak.
A biodízel előállításához elvben bármely növényi olaj (napraforgó, repce, szója stb.) alkalmas, a biodízel-iparág legvalószínűbb nyersanyagforrása azonban Európában a repce és a napraforgó, az USA-ban a szója és a napraforgó, Kanadában a repce és a fenyőpulp-gyanta (tall oil).
A repcéből és a napraforgóból kinyert olaj (triglicerid) közvetlenül is felhasználható motorikus üzemanyagként, ám ez bizonyos hátrányokkal is együtt jár: át kell alakítani a motorokat, a dízelhez képest magas az üzemanyag viszkozitása, megnő a motor fogyasztása, bonyolult a szabványosítása, az oxidációs katalizátor használata nehézségekbe ütközik, "kellemetlen" szagot bocsát ki.
Ezek a hátrányok azonban egyszerűen kiküszöbölhetők az ún. átészterezéssel, melynek során a repce- (ill. napraforgó-) olajat (triglicerid) lúgos közegben metanollal reagáltatják és termékként repce(vagy napraforgó)olaj-metilésztert (RME) és glicerint kapnak. A repceolaj-metilészter (RME) pedig nem más, mint a biodízel.
A biodízel nemcsak kevésbé környezetszennyező hajtóanyag, hanem - a bio-kenőolajjal együtt - biológiailag lebontható, tehát fáradtolaj-problémát nem okoz, ezért Németországban még a vízvédelmi területeken is alkalmazhatók. A biodízelnek előnyei mellett bizonyos - elviselhető - hátrányai is vannak: megtámadja a gumitömlőket, ezért a vele érintkezésbe kerülő vezetékeket polietilénre vagy fémre kell kicserélni. Ha nem elég tiszta a biodízel, az üzemanyagszűrők eltömődését okozhatja. Egyes próbaüzemelésekben a biodízeles motorok hidegindításával voltak bajok, ezen azonban egyrészt adalékanyagokkal segíteni lehet, másrészt RME használatakor -16oC-ig nincs ilyen gond. A biobiodízellel üzemelő motorok teljesítménye általában nem marad el a dízelolajos motorokétól, de tapasztaltak 5-10%-os teljesítménycsökkenést is (ennyivel nagyobb a specifikus repceolajfogyasztás is). Ezt a különbséget mindazonáltal turbófeltöltéssel és a töltőlevegő hűtésével ki lehet egyenlíteni. A teljesítménycsökkenéssel és a hidegindítással kapcsolatos problémák biodízel-dízelolaj keverék (10-30% biodízel-részarány) alkalmazásakor szintén nem jelentkeznek.
A 20. század folyamán a motoralkoholokat részben vagy egészben gyakran alkalmazták motorüzemanyag-helyettesítőként. A hatvanas évekig kísérleti jelleggel, illetve válsághelyzetek (háború, energiakrízis) kezelése céljából viszonylag szűk körben került sor a felhasználásukra. Magyarországon már 1926 és 1943 között eredményesen használták az etanolt a benzin részleges kiváltására. A nyolcvanas évektől kezdődően megfigyelhető a világ több országában a motoralkoholok alkalmazásának előretörése.
A motoralkoholok közül a világon a legelterjedtebben alkalmazott bioüzemanyag a bioetanol (víztelenített alkohol). A bioetanolt használhatják a kőolaj alapú üzemanyag helyettesítőjeként, vagy a benzinbe keverve. A keverés történhet közvetlenül, illetve a kőolaj-finomítás során keletkező melléktermék, az izobutilén hozzáadásával. A bioetanol benzinhez történő keverését a fentiek miatt leggyakrabban éterezés, izobutilénnel történő reagáltatás előzi meg. Így jön létre a jelentől bioetanol tartalma miatt bioüzemanyagnak tekinthető etil-tercier-butil-éter (ETBE). Az ETBE leggyakrabban a Magyarországon is használt hagyományos oktánszám-növelő, az MTBE (metil-tercier-butil-éter) kiváltására szolgál.
Az ETBE gyártásához használt vízmentes alkohol, a bioetanol alapanyaga alapvetően két típusú lehet. Egyrészt készülhet keményítő és cukor alapanyagú mezőgazdasági terményekből (búza, kukorica, cukorrépa, burgonya, manióka, cukornád), másrészt alapulhat a gyártás cellulóz tartalmú biomasszán (növényi eredetű szálak, rostok) is. Ez utóbbi eljárás azonban kevéssé elterjedt.
Nagy András, a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács igazgatója korábban jelezte: Magyarországon az éves bioetanol termelés mintegy 10 ezer tonna, amely az idén kétszeresére-háromszorosára emelkedhet. Hozzátette: az uniós irányelv szerint 2010-re az üzemanyagokban a megújuló energia aránya el kell, hogy érje az 5,7 százalékot. Magyarországon jelenleg ez kevesebb, mint 1 százalék, 2006-ra azonban meghaladhatja ezt az értéket. A magyar alkoholgyártó üzemek felkészültek, megfelelő kapacitással rendelkeznek ehhez.
A tervek szerint 2010-re minden Magyarországon gyártott száz liter benzinből, gázolajból négynek a szántóföldről kell származnia. A magyar kormány sem akar lemaradni az egyre élesedő versenyben, ezért első lépésként a biodízelt terhelő jövedéki adó jelentős mérséklését javasolják. Igaz, csak szűk körben. A parlament február 13-án szavazta meg azt a törvényt, amely szerint a közutakat nem használó gépekben – ilyenek a kotrógépek és a szivattyúk – felhasznált biodízelre kivetett literenkénti 85 forintos jövedéki adóból a bányászati társaságok, önkormányzatok 79 forintot visszaigényelhetnének március elejétől. Autóba március után sem lenne tölthető Magyarországon legálisan biodízel.
A kormány javaslata szerint a biodízel gyártásakor melléktermékként keletkező nagy mennyiségű glicerint is adómenetesen vásárolhatnák a jövőben a hőerőművek, így e két törvénymódosítással a biodízel gyártása nyereségessé tehető. A kormány arról is döntött, hogy február végéig kidolgozzák a bioüzemanyagok elterjesztéshez szükséges további szabályokat. A tervek szerint 2010-ben az idehaza gyártott üzemanyagok négy százalékának már a szántóföldről kell származnia, ez 130-140 millió liter biodízel, illetve benzinadalék előállítását jelenti.
Európában a környezeti iparáról méltán híres Németország (340 000 t/év) mellett jelentős biodízel-gyártási kapacitással rendelkezik Franciaország (230 000 t/év), Olaszország (140 000 t/év), Belgium (80 000 t/év), Ausztria (15 000 t/év) és Svédország (6 000 t/év).
A bioetanol gyártása és felhasználása különösen jelentős Kanadában és az EU országai közül Franciaországban, Spanyolországban, Svédországban és Hollandiában, míg az Egyesült Államokban és Brazíliában az etanolt közvetlenül alkalmazzák. Az USA-ban évente mintegy 5 milliárd liter bioetanolt állítanak elő, ennek egy részét az ún. rugalmas üzemű motorokban használják fel (az üzemanyag 85%-a etanol, 15%-a benzin), a fennmaradó részből ETBE-t állítanak elő és 10%-ban keverik a benzinhez. Brazília a világ legnagyobb alkoholtermelője, évi 16 milliárd liter bioetanolt gyárt. Európában Franciaország az élenjáró a mezőgazdasági eredetű alkohol termelésében, így az alkohol üzemanyag célú felhasználásában is. Jelenleg 210 millió liter/év ETBE kapacitással rendelkezik. Svédország, Hollandia és Spanyolország együtt 180 millió liter/év alkoholgyártó kapacitást tervez búzából és gabonaszármazékokból.