Egyre több magyar már csak innen vesz zöldséget, gyümölcsöt: mi lehet az új üzlet titka?

Május közepén indult el a Brancs. Az első negyedév tapasztalatai igazolják az előzetes, meglehetősen pozitív várakozásaitokat?

Voltak nagyon pozitív tapasztalatok, és természetesen nagyon negatívak is, pofára esés, ha úgy tetszik. 3-4 hónappal ezelőtt az volt a hipotézisünk, hogy minél több projekt lesz, minél több embernek tudjuk felkelteni az érdeklődését, akkor a nagy számok törvénye alapján annál több ötlet tud megvalósulni közösségi finanszírozásból Magyarországon. De az már az első hetekben látszódott, hogy ettől nagyon messze van még a magyar piac és főként a magyar társadalom. Itthon mindössze a társadalom 10-15 százaléka ismeri a közösségi finanszírozást, és ez nagyon kevés. A másik negatív tapasztalatunk az volt, hogy sok olyan projektgazdával találkoztunk, akik azt gondolták, nekik nincs több feladatuk a kampánnyal, csak hátradőlnek, és majd özönlenek a vevők meg a milliók.

De a közösségi finanszírozás így nem működik, bizalmat kell építeni, enélkül nem lehet egy projekt sikeres.

A projektgazdáknak fontos hangsúlyt helyezniük például a közösségi médiára, kapcsolatot tartani a sajtóval, és természetesen a potenciális vásárlókkal is kommunikálniuk kell. Így a Brancsnál az eddigieknél is sokkal inkább figyelünk már arra, hogy olyan projektgazdákat találjunk, akik már a kampány alatt is vállalják, hogy együttműködnek. Elvárjuk, hogy beletegyék az energiát a bizalomépítésbe és a kampányba, ami szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen.

Már 9 sikeres kampányon vagyunk túl, és elmondhatom, hogy kivétel nélkül azért lettek sikeresek, mert nemcsak jó a sztori, hanem mert a kampánygazdák hitelesek, nagyon sok energiát tettek a kampányba, normális képeket és még videót is csináltak, adott esetben némi pénzt is tettek bele.

És akkor nézzük a pozitívumokat, mert azokból is akad bőven. A pozitív tapasztalat ez a 9 sikeres kampány. A piacról nagyon sok szegmensből van nagy érdeklődés, látszik, hogy megmozgattuk ezt a finanszírozási, vásárlási gondolkodást, már több mint ezer vásárlónk is van. Lassabban indult be, és lassabban fog felnőni, mint ahogy vártuk, ennek több oka van. Az elmúlt negyedévben az infláció, a bizonytalanság és a háborús helyzet rányomja a bélyegét erre a szegmensre is.

A nemzetközi tapasztalatok alapján 3-ból 1 projekt lesz sikeres a közösségi finanszírozási platformokon. Indulás előtt ti is hasonló siker-rátával kalkuláltatok. E tekintetben sikeres volt az indulás?

Az első 29 induló projektből 5 volt sikeres, azóta volt 11-12 projekt, amiből 4 lett sikeres. Amióta sokkal jobban fókuszálunk arra, hogy olyan projektek legyenek, amik mögött az emberek is vállalkozó szemléletűek, azóta ez nagyjából működik. Ha meg fogjuk találni azokat az embereket, projekteket, és ők is megtalálnak minket, akkor abszolút megvan a realitása, hogy háromból egy projekt célba érjen.

Túl bizakodóak voltatok?

Nyilván bíztunk benne, hogy már induláskor is meglesz ez az arány, de nem törtünk össze attól, hogy még dolgoznunk kell rajta, mégiscsak egy startup vagyunk. A puding próbája az evés, addig csak teóriáink voltak, elképzeléseink, kutatásaink. De hiszünk abban, hogy ez működhet és most már vannak kézzel fogható tapasztalataink is.

Mit láttok, milyen típusú projektek futnak nagyot a Brancson?

Több vonal már kezd egyértelműen kirajzolódni. Az egyik a könyv. Már három könyvprojekt volt, és mindegyik működött, a még most is futó Dobozváros is célba ért idő előtt. Jól látszik, hogy a könyvpiacon óriási ennek a finanszírozási modellnek az értékteremtése. A kereskedők ugyanis jellemzően az 50 százalékot elkérik az íróktól egy könyvkiadás esetében, így ők nagyságrendileg ezt spórolják meg azzal, hogy közösségi finanszírozásban gyűjtik össze a tőkét.

Az írók itt sokkal motiváltabbak, hogy sikeres legyen egy projekt, mint hogy valamelyik kereskedőnél kelljen kiadniuk és eladniuk magukat. A másik sikersztori pedig a mezőgazdaság. Ez nem meglepő, anno a MyFarmnál már mi is láttuk, hogy óriási, adott esetben akár 3-5-szörös árrés van a termelőktől átvett termények nagykereskedelmi árai és a bolti, piaci árak között.

Gondolom, a mostani gazdasági helyzet, különösen az inflációs környezet erre rá is erősít.

Így van. Ráadásul a mi rendszerünk mindkét félnek nagy biztonságot ad: a termelőnek megvannak előre a vevők, a vevők pedig jóval olcsóbban juthatnak hozzá a termékhez, aminek ráadásul egyértelmű a származása is, azaz rendkívül erős az értékajánlat. Hogy egy konkrét példát is említsek, a birses projektünk hamar sikeres lett, ami nem is csoda. Tekintve, hogy a piacon/boltban 900 forintért lehet a birsalmához hozzájutni, a Brancson pedig 400 forintra jön ki a kilóár. De ez nem csak a vevőknek éri meg, hiszen a termelők 200-300 forintért tudják csak eladni a nagykereskedőknek, szóval ez egy win-win szituáció.

Tehát könyv és mezőgazdaság. Más?

Abban bízunk, hogy a gasztrovonal is működni fog, mert ez egy egyszerű, érthető sztori, nem kell túlmagyarázni. Illetve természetesen fő kategóriaként tekintünk továbbra is az innovációra, persze itt is nagyon fontos az értékajánlat. De ez nem újdonság, mert a Kickstarteren meg az Indiegogón is ezek mennek a legjobban. A könyv, a mezőgazdaság és a gasztro kicsit inkább magyaros.

A vásárlók oldaláról aggályként merülhetett fel korábban a sikeres projektek esetében, hogy nincsenek egyértelmű határidők meghatározva a teljesítést illetően. Jogos ez a félelem, megkezdődtek a kiszállítások az első sikeres projektek esetében?

Ha a jótékonysági kampányokat nem számítjuk, akkor a 4 sikeres projektből kettő már ki is szállította, 2 pedig őszi teljesítést ígért a vásárlóknak. Azok a projektek lettek amúgy sikeresek, ahol a teljesítési dátum is viszonylag egyértelmű volt, teljesen transzparens és őszinte. Ez ugyanis a bizalomról szól.

A bizalomépítés nagyon fontos, és a Brancs e tekintetben is pluszgaranciát jelent, adott esetben segítünk is, hogy a vállalások mind megvalósuljanak a sikeres projekteknél. Azért vagyok nagyon magabiztos a teljesítéseket illetően, mert akiknél aggódunk, hogy nem biztos, hogy jó lesz a teljesítés, ott a kampányok sem lettek sikeresek, mert nem tették bele azt az energiát. Nagyon bízom abban, hogy a vásárlók nem fognak olyanba fektetni, aki nem teljesít.

Említetted korábban a birs projektet, amelynél az aszályos időjárás igencsak bekavarhat a teljesítésbe. Ezt hogyan lehet kezelni?

Ő olyat vállalt, amit 100 százalék, hogy tud teljesíteni. Családi gazdaság, nagyon sok fája van, és szeretné felépíteni ezt a modellt. Azt garantálja, hogy egy fán legalább 50 kg birs van. Ha rossz a termés, és csak 20 kg van, akkor egy másik fáról pótolja. Kevesebb fát ad bérbe, mint amennyi van, így nem vállal akkora kockázatot.

A Pénzcentrumnak adott interjújában Toplenszki Réka, a Brancs társalapítója úgy fogalmazott, hogy "a hosszú távú cél az, hogy 80/20 arányban legyen for profit és nonprofit kampányunk". Továbbra is ez a cél, vagy már máshogy látjátok ezt megtérülési szempontból?

Ezt nem megtérülési szempontból lőttük be, hanem kimondott cél, hogy egy társadalmi értékteremtést szeretnénk létrehozni. Eddig megvagyunk, projektdarabszámra is, meg a 9-ből kettő jótékonysági volt. A 20 százalék biztos, hogy tartható, ebbe energiát is fektetünk, a csőben van két újabb jótékonysági, nagyon menő projekt.

A Brancs, attól függően, hogy for profit vállalkozásról van szó vagy egy társadalmi célról, 4,5-9,9 százalék közötti jutalékot kap egy-egy sikeres projekt után. Hogy látod, az első hónapok tapasztalatai alapján fenntartható ezzel a jutalék-rendszerrel a vállalkozás, vagy kell igazítani a működési költségeken?

Gondolkodunk rajta. Tudtuk, hogy lesznek olyan területek, ahol jól működik, és olyan, ahol nem. A nonprofitnál ez egy nullszaldós történet lehet maximum később is, de a forprofitnál látjuk, hogy van, akinek sokkal nagyobb értéket teremtünk, mint a másiknak.

Biztos, hogy a jövőben fogunk diverzifikálni a különböző projektek között attól függően, hogy milyen piacról beszélünk, mennyi energiát kell beletenni, mekkora méretről van szó.

Olyan igény is jön vissza a vállalkozóktól, hogy nekik nagyon sok területen jól jönne a segítség, ami a mi szolgáltatásunkban alapvetően nincs benne, de tudunk benne segíteni. Megfelelő tanácsadókat, üzleti, pénzügyi, marketinges tanácsadókat bevonni már akár a kampányba is. Ha ezek lesznek, akkor ezekért is pluszdíjat lehet szedni. Nekünk most még sokkal nagyobb energiát kell beletennünk egy kampányba, mint azt gondoltuk, sokkal több segítség kell a kampánygazdáknak, hogy sikeres legyen a kampány. Ezt az edukációs tevékenységünket nem feltétlenül fedezi a jutalékunk.

A gazdasági kilátások, az infláció sok kérdőjelet hozott be a közösségi finanszírozás világába is. Hogyan látod, negatív vagy inkább pozitív változásokat hozhat a Brancs számára az, hogy pénzügyileg jóval nagyobb körültekintésre van most szükség, akár projektet indító vállalkozásról, akár mezei vásárlóról van szó?

Vegyesek az érzelmeim ezzel kapcsolatban. Rövid távon mindenképp negatív hatásként kell számolni most azzal, hogy infláció idején csak a legszükségesebbekre költenek az emberek. A vásárlóerő csökkenése tehát most komoly kihívást jelent. Arról nem is beszélve, hogy a mi elsődleges célcsoportunk azok, akiknek vannak megtakarításaik is. Ahhoz, hogy egy komolyabb, új innováció létrejöhessen, erre a tőkére is szükség van. Ugyanakkor van persze ez az aspektus, hogy bizonyos szempontból tudatosabbnak kell lenni, jobban előre kell tervezni. Az infláció például egyértelműen arra sarkallja az embereket, hogy olcsóbban vásároljanak, a Brancson pedig erre is találnak termékeket, itt van például a korábban említett birsalmás projekt.

De a gazdasági helyzet a vállalkozókat is a crowdfunding irányába tolhatja, hiszen a banki finanszírozási lehetőségek beszűkülése miatt a közösségi finanszírozás még inkább felértékelődhet. Főként, ha a pályázati források is eltűnnek, akkor megint egy újabb rétegnek esik ki a kezdőtőke lehetősége.

A jelentkezések amúgy folyamatosak? Látszik már organikus felfutás, vagy a projektek zömét továbbra is ti vadásszátok le?

Továbbra is van jelentkezés. Tavasszal több mint 500 jelentkezőnk volt, ebből kb. 30 projekttel indult a platform, viszont ebből tízet nem lett volna szabad beengednünk. Most havonta van maximum ötven jelentkező, viszont ebből 10-15 Brancs-kompatibilis. Nekünk ez sokkal jobb, mert nem kell foglalkozni 450 olyan sztorival, amiről tudjuk, hogy nem lesz belőle semmi. De a projektek több mint 50 százalékát proaktívan keressük. Most már célirányosabban, mert valamennyire tudjuk, hogy mi az, ami érdekes lehet, és amire szüksége van a magyar vásárlóknak. A jelentkezéseknél sokszor együttműködések rajzolódnak ki. Nem konkrét projekttel jelentkeznek tömegesen, hanem olyan szereplők, - nyilván a startup-ökoszisztémára gondolok, meg különböző piaci szegmensek gyűjtőcsoportjaira - ahová sok innováció, vagy sok kulturális sztori befut. Megkeresnek minket, és azt gondolom, hogy a következő időszakban nagyon sok projektet tudunk indítani. Direkten nagyon kevés vállalkozót keresünk meg, inkább a gyűjtőcsatornákon keresztül jönnek ezek a projektek.

Jelenleg 7 csoportba (Gasztronómia / Otthon, család, kert / Sport, életmód / Művészet, kultúra, szórakozás / Technológia, innováció / Divat, szépségápolás / Üzleti megoldások) rendezitek a projekteket. Szorul ez a rendszer finomításra?

Ha lecsupaszítanánk, azt a hármat tartanánk meg, ami működik, de természetesen ez nem így van. Bízom benne, hogy más területeken is fog ez működni. Biztosan fogunk ezen szofisztikálni, a könyvnek valószínűleg lesz külön kategóriája fél éven belül, mert az el fogja bírni, de lehet, hogy a mezőgazdaság is. Nem kapkodunk, nem akarjuk egyik hónapról a másikra átírni a platformot, de meg lennék lepve, ha 2023-ban is ugyanezek a kategóriák lennének.

"(...) a visszaadás kultúrája helyett a kapzsiság kultúrája terjedt el itthon (...)" - fogalmazott a Pénzcentrumnak adott interjújában Turcsán Tamás újságíró, innováció és startup vállalkozás tanácsadó, kommunikációs szakértő, társadalmi innovátor. Szerinte üzleti szempontból ezért kellene a Brancsnak mihamarabb nemzetközi piacra kell lépni. Van ilyen irányú terv?

Egyetértek, hogy ez a kultúra van Magyarországon. Viszont, ha szép számmal tudunk olyan ajánlatokat adni, ahol nagyon nagy az értékteremtés, illetve direktben összekötjük az eladót meg a vevőt, így lerövidítjük az ellátási láncot, akkor ez abszolút működni fog itthon is. Csak a példa kedvéért, ha most például lenne 5 könyves projektünk és 5 mezőgazdasági kezdeményezés, akkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy bőven az inflexiós ponton lennénk. Kérdés persze, hogy mit nevezünk sikernek, de ekkor az üzleti működés már pluszos. És akkor még ott vannak az innovációk, ami persze nagyobb lutri, de ebből is már tíz van csőben őszre, amik önmagukban is nagyot fognak szólni.

A környezettudatosság, fenntarthatóság körében is vannak már kész prototípusok. Egy-egy ilyen nagyon megdobhatja az egész történetet. Ha sok ilyen projekt lesz, Magyarországon bőven meg fogja állni a helyét. Persze közép-hosszú távon szeretnénk továbbmenni, de először ki szeretnénk tapasztalni a magyar piacot, itt átfordulni pozitívba, hatást elérni, hogy ne 9 projekt valósuljon meg, hanem 50 meg 100. Utána első körben valószínűleg a környező országokba majd később akár tovább is mennénk. De ez még távolabbi cél.

Fotó: Stiller Ákos