Indul az uniós razzia: magyarok is célkeresztben, erre vadásznak a hatóságok

Az Európai Bizottság az ilyen „postafiók-cégekhez” kapcsolódó adótervezési technikák visszaszorítása érdekében nemrégiben publikálta irányelv-tervezetét, amely egy többlépcsős mechanizmust vázol fel e cégek alkalmazásából/közbeiktatásából eredő adóelőnyök megszüntetésére. Az irányelv-tervezet alapvetően egy adatszolgáltatási kötelezettségre építené az érintett cégek valós gazdasági tevékenységének felmérését. Amennyiben az adatszolgáltatás alapján egy társaság nem teljesíti a valós gazdasági jelenlét minimum követelményeit, adókövetkezmények léphetnek életbe.

Fontos kiemelni, hogy ezeket a szabályokat csupán egy irányelv javaslat keretében dolgozták ki, a végleges szabályok elfogadására még nem került sor. A szabályrendszer alapvető logikája azonban jól kirajzolódik, és ehhez kapcsolódó koncepcionális módosítást a jogalkotási folyamat további lépései során sem várunk

– mondta el Póczak Ferenc, a Deloitte adóosztályának partnere. A folyamat első lépéseként azon EU-ban adóügyi illetőséggel rendelkező társaságok körét szükséges meghatározni, amelyek esetében fennáll a veszélye annak, hogy nem végeznek valós gazdasági tevékenységet. Az irányelv-tervezet egy objektív tesztet állítana fel. ennek megállapítására.

A teszt alapján az érintett társaságoknak jelentést kell tenniük a valós gazdasági jelenlét minimum-követelményeinek teljesüléséről, amennyiben:

• bevételeik több mint 75%-át egyes meghatározott, jellemzően passzív vagy más mobilis jövedelmekből (pl. kamat, jogdíj, osztalék) szerzik; és
• ezen jövedelmek legalább 60%-a határon átnyúló tranzakciók során kerül megszerzésre vagy kifizetésre; és
• a napi adminisztrációval kapcsolatos funkciók, illetve a jelentős funkciókkal kapcsolatos döntési feladatok kiszervezésre kerültek.

A teszt alól mentesülhetnek bizonyos társaságok, pl. pénzügyi vállalkozások, vagy olyan társaságok, amelyek legalább öt olyan munkavállalót foglalkoztatnak, akik aktívan hozzájárulnak a társaság tevékenységéhez. Amennyiben a teszt feltételei teljesülnek, az adott társaságnak évente jelentést kellene tennie arról, hogy teljesíti-e a következő, valós gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minimum feltételeket:

1. rendelkezik saját vagy kizárólagosan saját használatban lévő fizikai helyiséggel;
2. rendelkezik legalább egy aktív EU-s bankszámlával; valamint
3. legalább a vezető tisztségviselők egyike teljesít bizonyos követelményeket (ideértve például azt, hogy nem lehet független fél munkavállalója vagy vezető tisztségviselője); vagy a munkavállalók többsége a társaság illetőségének országában rendelkezik adóügyi illetőséggel (vagy attól olyan távolságra, amely a munkavégzésében nem korlátozza), és megfelelő képzettséggel rendelkezik a társaság tevékenységének folytatásához.

Amennyiben a fenti három feltétel közül akár csak egy nem teljesül, a társaságot a szabályok egy valós gazdasági jelenléttel nem rendelkező társaságnak vélelmezik és az EU-s tagállamoknak különböző jogkövetkezményeket kell alkalmazniuk vele szemben. Azonban az adózóknak lehetőséget kell biztostani, hogy megfelelő érvekkel és dokumentációval bebizonyítsák, hogy az általuk jelentett adatok ellenére valós gazdasági jelenléttel rendelkeznek

– tette hozzá Bujtor Alex, a Deloitte adóosztályának szenior tanácsadója. Az a társaság, amely kötelezett a jelentéstételre, de nem tesz annak eleget, legalább a bevételeinek 5%-áig terjedő bírsággal lenne sújtandó a tervezet szerint. Ugyanakkor mentesülne a jelentéstételi kötelezettség alól az a társaság, amellyel kapcsolatban a vállalatcsoport bebizonyítja, hogy a társaság közbeiktatása nem jelentett számára adóelőnyt.

Amennyiben a társaság a jelentés és az alátámasztó dokumentumok alapján nem teljesítette a valós gazdasági jelenlét minimum-követelményeit, a következő adókövetkezmények lépnének életbe az EU tagállamaiban: A társaság az illetősége szerinti tagállamban nem kaphat illetőségigazolást, vagy csak olyan illetőségigazolást kaphat, amelyen egy figyelmeztető üzenet kerül feltüntetésre arról, hogy a társaság nem rendelkezik valós gazdasági jelenléttel. Ez az adminisztratív lépés önmagában képes arra, hogy a társaság elessen a különböző adóegyezmények, illetve EU irányelvek kedvezményeitől.

A társaság jövedelmeire a forrás szerinti tagállam magasabb forrásadót vethet ki, tekintettel arra, hogy a forrásország szerinti tagállam nem alkalmazhatja a valós gazdasági jelenléttel nem rendelkező társaság országával kötött adóegyezményét. A valós gazdasági jelenléttel nem rendelkező társaság tulajdonosainak tagállamában a társaság által szerzett jövedelmeket úgy kell megadóztatni, mintha a tulajdonos közvetlenül maga szerezte volna ezeket a jövedelmeket.

A fenti adókövetkezmények mellett az irányelv-tervezet rendelkezései szerint magasabb lenne az adóellenőrzések kockázata is, ugyanis a tagállamok felkérhetik egymás adóhatóságait olyan társaságok ellenőrzésére, amelyről alapos okkal gondolhatják, hogy nem felel meg az irányelv követelményeinek. A tervek szerint a fenti szabályok 2024. január 1-től válnának alkalmazandóvá. Ugyanakkor, kiemelendő, hogy a jelentéstételi kötelezettséget kiváltó feltételek teljesülését több esetben is két évre visszamenőlegesen kellene megvizsgálni, ajánlott már a 2022-es adóévben felkészülni az irányelv esetleges hatásaira a vállalatcsoportok adminisztratív és adózási gyakorlatát illetően.