Kiderült a súlyos igazság a magyar csapvízről: aki csak megteheti, ezért iszik ásványvizet helyette 2024-ben

A Víz Koalíció megrendelésére készült tanulmány szerint a 2011-es népszámlálási adatokhoz képest a vízszegénységben érintettek száma csökkent 2022-re, ugyanakkor egyes területeken (Szekszárd, Budapest, Komárom-Esztergom vármegye) növekedést lehetett tapasztalni. Viszont még így is 207 ezer főt érint az elsődleges vízszegénység, ennyien élnek ugyanis olyan háztartásban, ahol sem vezetékes víz, sem kút nincsen. Lágler Kristóf szerint azonban a statisztikáknál jóval többen lehetnek, akik az ilyen adatsorokban nem "láthatók" mégis vízszegénység sújtja őket.

A tanulmány szerint a kelet-magyarországi megyéket jóval nagyobb mértékben sújtja a vízszegénység, mint más területeket. Még a jövedelmi helyzethez képest is jelentős a különbség a vízszegénységi mutatókban. Csak a kistelepüléseket vizsgálva az látható, hogy az aprófalvas településeket halmozottan sújtja a vízszegénység - ismertette a tanulmány részleteit Lágler Kristóf. 

A kutató beszélt arról is, hogy az Alaptörvény rögzíti a 30 liter/nap vízhez való alapjogot. Rengeteg háztartás számára azonban még ez a minimális mennyiség sem elérhető. Lágler Kristóf kitért arra is, hogy a vízszegénység kérdése - akárcsak bármely szegénységi kérdés - egyben roma kérdés is. Különösen a szegregátumokban jelent súlyos problémát a vízhez jutás - egyes helyeken a háztartásoknak kevesebb mint 20%-ban van vezetékes ivóvíz, míg országos átlagot tekintve a háztartások közel 98%-a vízzel ellátott. 

A tanulmány azt is vizsgálta, hogy a vezetékes víz nélküli háztartások vízhez jutása - az említett napi 30 liter/fő mennyiségben - kútra járással egy fél állást tesz ki naponta. Ezt a munkát jellemzően nők végzik, illetve nemzetközi tanulmányok alapján gyakran gyermekek feladata. Ez jelentősen csökkenti a jövedelemszerzési lehetőségeket ezekben a háztartásokban és más hátrányokkal is jár. 

A jelenlegi jogszabályi környezetet erős centralizáció jellemzi - mutatott rá a szakértő. Ez azért okozhat gondot, mivel egyes helyeken a vízi közművek fenntartása sokkal drágább, a regionális szervezetek pedig nem tudnak reflektálni az általuk tapasztalt regionális problémákra. A deprivált közösségeknek így még inkább ellehetetlenül az érdekérvényesítési képessége, mivel a helyi önkormányzatok gyakorlatilag tehetetlenek. 

A tanulmány szakpolitikai ajánlásai:

• a szubszidiális döntéshozatali struktúrák figyelembe vétele: vissza kell adni az önkormányzatok és reginális szervezetek kezébe az érdekérvényesítési jogköröket és az anyagi forrásokat
• legyenek szociális alapon járó támogatások, hogy a hálózatról lekapcsolt háztartásokat vissza lehessen kötni, illetve a díjfizetés könnyítésére
• szociális rászorultság alapján a napi 30 liter/fő biztosítva legyen
• a közkifolyó kutak szűkítését tiltsák meg, főként a súlyosan vízszegény területeken
• a kártyás előfizetési rendszer optimalizása

A kereszasztalbeszélgetések során felmerült gondolatok közül kiemelték, hogy a víz mennyire nem képvisel értéket az átlag számára. Eközben a vízszegénységben élők számára az egyik legnagyobb értéket jelenti. Ezért szükség lenne érzékenyítő folyamatokra, hogy a víz visszanyerhesse értékét, ezáltal sokkal inkább megbecsüljük, ne pazaroljuk, stb. A mesterségesen alacsonyan tartott vízdíjak ugyancsak negatívan hatnak a víz megbecsültségére.

Megoldási javaslatként felmerült a sávos vízdíjak bevezetése is, hogy aki az ivóvizet például a kerti medence töltésére, indokolatlanul gyakori autómosásra, felesleges locsolásra, stb. túlhasználja, fizessen többet a vízért.

Felmerült az a tanulmányban is említett probléma, hogy a magyarországi vízkészletek is végesek, a(z ásott, vagy fúrt) kutak és a lakosségi vízvételezés leszabályozatlansága miatt azonban óriási egyenlőtlenségek alakulhatnak ki. A víz közös természeti erőforrás, használata azonban nem korlátozott. Kitértek a vízlopás - pl. tűzcsapok lecsapolása - kérdésére is, mely jellemzően szintén nem az alapvető szükségletek kielégítésére szolgál, hanem inkább luxus célokra. A közkutakra járást nem ebbe a kategóriába sorolnák a szakértők.

A témák között felmérült még a víszszegénység egészségügyi és higiéniás következménye is. Az elsődleges vízszegénységnek, amikor a háztartás vízellátottsága nem megoldott, jelentős egészségkárosító következményei lehetnek, elsősorban abból, hogy nem elégséges a folyadékbevitel. A másodlagos vízszegénységnek, amikor jellemzően a víz minősége nem megfelelő, ugyancsak egészségre ártalmas hatásai vannak. Felmerült még a rosszminőségű ivóvíz okán a palackozott víz vásárlásának vagy otthoni vízszűrésnek a kényszere is, ami ugyancsak anyagi teher az érintett háztartásokban.

A megoldási javaslatok közül kiemelték a szürkevíz-technológia, mely egyáltalán nem elterjedt még Magyaroszágon, nincs rá támogatói rendszer sem, mint más zöldenergia-használatra. Ide kapcsolódott a szennyvíz kérdése is, a csatornázás kiépítése, csatornázási díjak problémája, és a szennyvízfelhasználás, amely téren szintén bőven lenne hová fejlődni.

A vízszegénység témája rendkívül szerteágazó

Bari Jutka a Zöld Jogi Platform szakértői társaság környezeti és klíma igazságosság szakértője elmondta, hogy a vízellátás vízszegénységben élők számára nagy munkaterhelés - nemcsak súlyban, hanem kilóméterben is - és a 30 liter/nap nem is megoldható. Az, hogy nem fogyasztanak elegendő mennyiségű és jó minőségű vizet, egészségügyi problémákhoz, korai halálozáshoz vezet. Kiemelte a várandósok és gyermekek csoportjait, akiknek az esetében a megfelelő minőségű és mennyiségű víz nélkülözése még veszélyesebb.

Kiemelte, hogy sokat tanulhatnánk azoktól a közösségektől önmegtartóztatásban és vízkezelésben, akik már régóta korlátozzák a saját vízfogyasztásukat. Ezeknek a közösségeknek a a tudása fokozatosan tűnik el. 

Köves Alexandra az Ökológiai Közgazdász, a Corvinus Egyetem docense szerint a vízszegénység kapcsán érdemes elgondolkozni azon, hogy ha a vizet sem tudjuk igazságosan elosztani, amely alapvető az élethez, akkor hogyan tudnánk elosztozni más erőforrásokon.

A környezeti problémáink a legnagyobb piaci kudarcok

- mondta el, rámutatva ezzel arra, hogy ezeket a problémákat nem feltétlenünk lehet piaci alapon megoldani. (Pl. az adóztatással, ami gyakran elhangzó megoldási javaslat). A környezeti korlát valójában civilizációs korlát - mondta a szakértő. Ez felveti az önkorlátozás kérdését, mely már politikai téma, a demokratikusság szempontjából is vizsgálni kell. Visszautalt a tanulmányban felvetett gondolatra, hogy legjobban a helyi szinten lehet megoldani a lokális problémákat, ehhez azonban jelenleg nem állnak rendelkezésre a feltételek.

Papp Gergely a PAD alapítvány kutatója, a tanulmány másik szerzője rávilágított, hogy a jogszabályi környezet sem feltétlen segítség, hiszen például hiába kell a közkútnak hátrányos helyzetű területeken 150 méterre lennie, mert ez sokszor csak légvonalban igaz. Kitért arra is, hogy nemcsak a fizikai egészséget fenyegeti a vízellátás hiánya, hanem a mentális egészségre is káros hatással van. Az ellátatlanságból fakadó stressz hatása is jelentős az érintettek számára. 

Magyar-Ábel Ágnes a Víz Koalíció aktivistája elmondta, hogy számtalan tanulmány igazolta, hogy a társadalmakban, ahol mindenki a középértékhez közelít, az egy jobb társadalmi helyzetet eredményez mindenki számára. Ennek ellenére mégsem látszik arra irányuló törekvés, hogy közelítsenek egymáshoz ebben a társadalmi rétegek.

Sándor Kata a Civil Kollégium Alapítvány kommunikációs munkatársa kiemelte, hogy a vízszegénységben érintett közösségeknek alacsony az érdekérvényesítő képessége, ebből pedig az következik, hogy ha lenne is segítség, nem fogadnák el el azt. Magyar-Ábel Ágnes ennek kapcsán elmondta, hogy a vízszegényésgről szóló kisfilmük forgatása során szembesültek azzal, hogy ezek a közösségek rendkívül elzárkózók voltak, jellemző volt a szégyenérzet, a bizalmatlanság. A mélyszegénységben élőket nagyon nehéz megszólítani, nehéz bevonni őket a saját ügyük képviseletébe - mondta el.

Bari Jutka hozzátette, hogy a helyi szervezetek, akiknek van kapcsolatuk az érintettekkel, az érdekérvényesítés szempontból befolyásoltak. A lakosok nem érzik, hogy felhatalmazásuk lenne beleszólni a helyi ügyekbe, az őket elviekben képviselő helyi szervezetek, képviselők keze pedig szintén meg van kötve. 

Köves Alexandra kiemelte, hogy a struktúra sem alkalmas arra, hogy a helyiek tudják érvényesíteni az érdekeiket. Az igazságossági kérdések megoldása már azon a logikán megbukik, amivel a rendszer működik. Elhitették velünk, hogy csak és kizárólag a magántulajdonsáson keresztül óvhatjuk meg a környezetet - mondta el, utalva a közlegelők tönkretételére és más hasonló ügyekre. Miközben a felelősség a magántulajdonon keresztül teljesen megváltozott, a közösségi tulajdonlás megszűnése a felelősségvállalás kérdésével is szorosan összefügg. 

Papp Gergely szerint a kívülről jövőknek, segítőknek viszont azért nagy a felelőssége, mert ugyan hosszú távon segíthetnek az érdekérvényesítésben, rövid távon azonban sérülékenyebbé teheti a közösségeket, akik nyitnak feléjük. Abban is tudatosnak kell lenniük, hogy a ne a lesajnálást erősítsék ezek felé a közösségek felé, a szélesebb társadalom számára is érzékenyítő munkát végezzenek. 

Bari Jutka elmondta, hogy a víz kérdését, ahogy más erőforrások kérdését sem lehet csak helyi szinten, lokálisan kezelni. Ugyanúgy foglalkozni kell a globális vetületekkel. Nem véletlenül foglalkoznak EU-s szinten is sokat az erőforrások, köztük a víz kérdésével. A klímaváltozást sem lehet helyi szinten megoldani, helyi megoldásokkal.

A beszélgetés során elhangzott az is, hogy bár az elsődleges vízszegénységet kellene legelőször felszámolni - legyen a víz alapjog, ahogy az Alaptörvényben is benne van - a másodlagos vízszegénység problémája is megoldásra vár. Ezen belül a legtöbbeket a nem megfelelő minőségű szolgáltatott víz érint ma Magyarországon, millióan is lehetnek. Ez a probléma is sokrétű, hiszen ahogy arra rámutattak, sok helyen hiába jó minőségű az ivővíz, az ívóvízhálózat  elavultsága miatt az útközben szennyeződik, gyakran fogyaszthatatlanná válik. A rozsdás, lyukas csövek lehetőséget adnak fertőzést okozó baktériumoknak a bejutásra, ezért van szükség túlzott fertőtlenítésre.

A Víz Koalíció ebben a kérdésben a továbblépés útját nem a harcban látja az önkormányzatok, víziközművek, helyi szervezetek és a lakosság között, hanem éppen az együttműködést szeretnék elérni. A másik fontos ügy a források megszerzése lehet, mely ugyancsak könnyebb együttműködés útján - hangzott el az eseményen.