Van ilyen 2024-ben Magyarországon? Felnevelték, most 30 milliót követelnek a gyerektől a szülők

Különböző kalkulációk alapján fejtegetve vagy akár a saját tapasztalatainkat felidézve is egyértelművé válik, hogy egy gyermek felnevelése az adott életkori sajátosságoknak megfelelően mindig újabb és újabb költségekkel jár. Azonban, ahogy általában az élmények, lelki és szellemi javak, valamint más immateriális értékek esetében nem szoktuk feltétlenül számontartani a vásárolt kapcsolódó tételekhez tartozó összegeket, ezért a gyereknevelésről sem vezetjük azt a bizonyos kockásfüzetet évről évre. Ennek tükrében még inkább sokkolónak tűnhet az eset, amely a Balázsék című műsor egyik hallgatójával történt.

A 40 éves Enikő már 21 éves kora óta külön él szüleitől, akik a legutóbbi találkozásuk alkalmával váratlan kéréssel álltak elő. Harmincmilliót követelnek tőle cserébe, hogy felnevelték. A szülők azt szeretnék, hogy ezzel az összeggel járuljon hozzá a családi kasszához. Enikőnek egy baleset miatt, szüksége volt segítségre a mindennapi teendőkhöz, ezért ebben az időszakban a szüleinél tartózkodott. Amikor újra munkába állt, akkor merült fel a közös „ünnepi” vacsora ötlete, ahol a szokatlan költségtérítés témája felmerült.

Két falat vacsora, egy korty Chardonnay: 30 millió forint

A műsorban arról kérdezték a hallgatót, hogy mégis milyen körülmények között jött a kérés, illetve, hogy hogyan számolták ki a szülők a kért összeget. Mutattak-e erre vonatkozóan bármilyen számítást, összesítést magyarázatként. A hölgy története szerint semmilyen hosszabb felvezetést, indoklást nem kapott: „Két falat után és egy pohár Chardonnay koccintása közben közölték.”

A műsorvezetők szerint az összeg alapvetően reálisnak tűnik (étkeztetés, oktatás stb.) és nem is ezzel van a probléma, hanem a kéréssel. Enikő kiegészítve a történetet elmondta, hogy nem voltak eleresztve anyagilag gyerekkorában, de nem is éltek rosszul. Jelenleg az apja még dolgozik és évente 4-5 alkalommal külföldre is el tudnak utazni a szülei. Nem tudja, mi lehet a követelés apropója, esetleg arra gondolt, hogy a régi pedálos autóját számíthatták be egy új autó árába.

Családi elvárások: szívesség vagy áldozat?

A téma rendkívül sok erkölcsi, morális és jogi kérdést vethet fel, ezért próbáltunk utánajárni szakemberekkel a legfontosabb összefüggéseknek. A szituációt elképzelve elsőként arra voltunk kíváncsiak, hogy mi vezethet egy ilyen szokatlan követelés felmerüléséhez. Mi lehet az a bizonyos mindent elindító szikra, amely alapján egy szülő úgy érzi, hogy „anyagi kárpótlásra” van szüksége felnőtt gyermekétől.

Az elmúlt 20 éves szakmai tapasztalat, napi szintű 5-8 terápia alatt ilyen jellegű problémával nem találkoztam. Ahhoz, hogy igazán értelmezhető legyen a kérdés, mélyebb szinten kellene ismerni a családi viszonyokat, konfliktusokat és érzelmi kapcsolatokat. Szakemberként ilyenkor hipotézisekben kezdünk el gondolkodni és például a családdal közösen feltérképezni, hogy miért jutottak el ehhez a döntéshez: Miért szerettek volna szülők lenni? Mit szerettek volna megélni szülőként? Mit vártak el a szülő-gyermek kapcsolattól? Mi az, ami csalódást okozott a vágyuk, álmuk és a valóság között?”

– mondta Sonkoly Zsuzsanna, család- és párterapeuta.

Hozzáfűzte, hogy a felnőttek saját álmaik és vágyaik miatt szeretnének szülővé válni. Van egy képük, hogy milyen lesz együtt lenni a gyermekükkel, milyen élményeket, érzéseket fognak megélni, mennyi örömöt fog adni a szülő-gyermek kapcsolatuk.

A szülő az, aki legelőször megteremti és folytonosan megadja a fizikai biztonságot és az érzelmi biztonságot a gyermekeinek. Fizikai biztonság: lakhatás, fűtés, élelem, ruházat, fizikai szintű gondoskodás, illetve az érzelmi biztonság, vagyis figyelem, támogatás, érzelmi elérhetőség és érzelmi válaszok megadása. Ha mindezeket "elég jó szülőként" és nem tökéletes szülőként megadja a gyermekének kialakul a kölcsönös kapcsolat kettejük között”

– fogalmazott.

A szakértő szerint a történethez fontos kiemelni, hogy egy idő után, amikor egyre nagyobbak a gyermekek a szülőben felmerül az igény, hogy mindazt, amit megadott a gyermekének azt a korának megfelelően, kölcsönösségen alapulva "viszonozza", vegye ki a részét a mindennapi életükből és a kapcsolatukhoz ő maga is tegyen hozzá. Ilyenkor kérjük meg például a gyermekeket kisebb feladatok elvégzésére.

Kialakul egy belső mérleg a szülő lelkében, fontossá válik az adok-kapok egyensúlyának megteremtése. Ez mindenkinél más, máshonnan gyökereznek ennek a belső mérlegnek az összetevői illetve, hogy mit várnak el a gyermekeiktől”

- jegyezte meg.

Sonkoly Zsuzsanna elmondta, hogyha a szülő úgy érzi, hogy ő gondozta a gyermekét, mindent megadott neki és most ugyanezt várja el, de nem kapja meg, az feszültséget fog eredményezni a kapcsolatukban. Ha mindez nincs átbeszélve, kimondva a feszültség csalódottsággá, haraggá alakul át, amikor esetleg elhangzanak olyan mondatokat, melynek nem az informális tartalma a lényeg, hanem a nem kimondott, érzelmi üzenete.

A rádióban elhangzott történet, csak úgy értelmezhető számomra, hogy a szülőben sok fájdalom, csalódottság, megbántottság van. Úgy érzi nem azt kapja a gyermekétől, amit ő elvár. A kérdés az, hogy tudja-e a felnőtt gyermek, hogy milyen jellegű, mértékű viszonzást várnak tőle? Minden nap telefonáljon? Minden héten látogassa meg őket? Mindenben segítse őket? Támogassa őket anyagilag? Érzelmileg álljon mellettük? Mindig a részletekben vesznek el a fontos dolgok. Feszült helyzetben ezeket a részleteket nehéz pontosítani. Nehéz kimondani a saját igényeinket, szükségleteinket”

– összegezte.

Fizetni vagy hallgatni?

Enikő azóta lényegesen kevesebbet kommunikál a szüleivel. A szituáció hideg zuhanyként érte és azóta sem tudja pontosan mit tehetne. „Fizessek, ne fizessek, csináljak úgy, mintha nem történt volna semmi vagy ne beszéljek velük egy darabig?”

Sonkoly Zsuzsanna elmondta, hogy a leggyakoribb reakció, amikor úgy érzi a felnőtt gyermek az évek során elhangzott mondatok (áldozatok, anyagi terhek, lemondások) alapján, hogy nem ő kérte, hogy megszülessen. Ez igaz is, hiszen a gyermek vállalása a szülő álma és döntése. A szakértő szerint ilyenkor a gyermek azt érzi, hogy a létezésének joga kérdőjeleződik meg a szüleiben.

Természetes helyzetben a gyermeknek veleszületett joga, hogy szülei megfelelő fizikai és érzelmi biztonságot biztosítsanak számára. Ha ezt kapja a gyermek, akkor felnőttként kialakul az a belső igény, hogy viszonozza mindazt a jót, amit kapott”

- emelte ki.

A szakértő hangsúlyozta, hogy semmiképpen nem jó út, a téma elkerülése. Ha nem beszélnek róla, a félreértések és a megbántottság halmaza fog egyre növekedni, mely akár a kapcsolat megszakadásához is vezethet. A megoldás az lehet, ha megbeszélik és ha úgy látják, hogy a feszültség foka túl magas, akkor külső segítséget kérnek egy családterapeutától.

Sokkoló követelés vagy jogos felvetés?

Jogilag nem tűnik megalapozottnak a szülők követelése nemcsak a formai hiányosságok miatt, hanem azt is érdemes figyelembe venni, hogy Enikő nem kapott pontos kalkulációt és hivatkozást sem bármilyen törvény által előírt kötelezettségére. Kérdésünkre dr. Sávolyi Györgyi, családjogi ügyvéd elmondta, hogy

arra egészen biztosan nincs lehetőség sem etikailag, sem jogilag, hogy a nevelés költségeit a felnőtt gyermektől visszaköveteljék a szülők.

Véleménye szerint a szülőtartás témája lehet releváns, viszont ennek feltételeiről is elég egyértelmű a jogszabály.

A feltételek együttes fennállása esetén sem beszélhetünk milliós összegekről, csak a napi megélhetés biztosításáról

– fogalmazott.

A hatályos szabályok alapján a szülő akkor jogosult a tartásra, ha magát önhibáján kívül nem képes eltartani. Viszont fontos, hogy a nagykorú gyermek ebben az esetben sem köteles a tartásra, ha a szülőnek van erre kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa.

A szülőtartás feltételei igen szigorúan rendelkeznek arról, hogy pontosan milyen körülmények vezetnek a szabály érvényesítéséhez. A szülő tartásra való rászorultságánál vizsgálni kell az életkorát, munkaképességét, egészségi állapotát, jövedelmi és vagyoni viszonyait. Ezek alapján lehetséges eldönteni, hogy képes-e saját maga ellátására. Ha a szülő, a körülményeit mérlegelve jogosult a tartásra, még fontos az „érdemtelenség” felmérése, vagyis, hogy a szülő eleget tett-e gyermekével szemben a gondozási és nevelési kötelezettségének. Ezt követően a törvény alapján azt is vizsgálják, hogy a gyermek képes-e teljesíteni a tartási kötelezettségét, hiszen, ha ez a saját vagy saját gyemeke tartását veszélyeztetné, akkor nem érvényesíthető az előírt anyagi támogatás.

Általában pénzben fizetendő, összegét az indokolt szükségletek (például lakhatás, étkezés, ruházkodás, ápolási költségek) és a tartásra kötelezett gyermek teljesítőképessége alapján határozzák meg. A tartásdíjat rendszerint előre maghatározott időszakonként (például havonta, negyedévente) kell fizetni. A kötelezettséget annak ellenére, hogy általában határozatlan időre állapítják meg, nem feltétlenül kell „örökké” fizetni. Ideális esetben a szabály is azzal számol, hogy a szeretett szülők indokolt rászorultsága egy idő után megszűnik, és szükségtelenné válik a tartás. Ilyen helyzetről beszélhetünk, ha az egészségi állapot javulásával, a szülő ismét munkába tud állni és jövedelme elegendő lesz a megélhetésének biztosításához.

Ahogy a megkérdezett szakértők válaszaiban is elhangzott, ezek az esetek eltérnek Enikő szituációjától és nincs olyan kiskapu sem, amely lehetővé tenné, hogy visszamenőleg milliós összeg üsse a szülők markát. Az egykori játékok, ruhák, élelmiszerek, iskoláztatás költségeit nem követelhetik és anyagi támogatásra is csak akkor kötelezhetik gyermeküket, ha ők erre jogi szempontból is rászorulnak.