Mi folyik vidéken? Ilyen lakásokban tengődnek a magyarok, sokaknál se WC, se melegvíz

Az elmúlt hetekben a 2022-es népszámlálás adatai alapján a Pénzcentrum elkezdte megvizsgálni azt, hogy az egyes régiókban, mint Pest megye és a főváros, illetve a Közép-Dunántúl milyen körülmények között élnek az emberek, illetve mennyit változott a helyzet 2001-es és a 2011-es népszámlálás óta. A sorozat következő részében most azt nézzük meg, hogy hányan vannak a Nyugat-Dunántúli régióban, akiknek az otthona finoman fogalmazva sem tartozik a komfortos kategóriába.

Egyszóval annak jártunk utána, hogy mennyien élnek komfort nélküli ingatlanban a Nyugat-Dunántúlon, illetve mennyien lehetnek most, akiknek nincs fürdőszobája, főzőhelyisége, vízöblítéses WC-je, vagy szennyvízelvezetése. Esetleg nincsen vezetékes internet a lakásban.

A KSH adataiból azt láthatjuk, hogy a Nyugat-Dunántúlon messze jobb a helyzet, mint a fővárosban. Budapesten ugyanis tavaly 218 078 otthonban nem volt vezetékes internet, miközben a régióban ez a szám 294 fő.

Azonban nem minden esetben ilyen kecsegtetőek a számok. A régióban ugyanis még mindig 120 577-en mondták azt, hogy helyiségenként konvektorral, kályhával vagy más eszközzel kénytelenek fűteni.

A falazat tekintetében sem sokkal jobb a helyzet, ugyanis 15 535-en élnek még mindig vályog vagy sár falazatú lakásban, miközben 11 944 főnek fürdőszobája, 9381-nek pedig vízöblítéses WC-je sincsen. Ehhez képest az már szinte kevésnek tűnik, hogy mindössze 7004 otthonban nincs bevezetve a vezetékes víz.

De nézzük meg pontosan, hogy hogyan is alakultak ezek a számok az elmúlt 21 év leforgása alatt.

Javult a helyzet a régióban

Bár még mindig rendkívül magas azoknak a száma, akik rossz körülmények között élnek, azt fontos megjegyezni, hogy nemcsak a 2001-es, hanem a 2011-es népszámlálás óta is jelentősen javultak a számok. 2001-ben ugyanis még 33 166-an éltek komfort nélküli lakásban, ami 2011-re 18 926-ra, majd 2022-re 7809-re csökkent. A szükséglakásban élők száma pedig majdnem tizedére csökkent: 2001-ben 11 025-en, 2011-ben 1874-en, míg tavaly már csak 1554-en éltek ilyen körülmények között a régióban.

A vályog- vagy sárfalazatú házaknál sajnos már nem ennyire látványos a változás. Ilyen otthonokban még mindig 11 944-en kénytelenek élni, és bár csökkent ez a szám, de kevesebb, mint 10 ezer fővel. 2001-ben ugyanis 22 372-en mondták, hogy ilyen otthonuk felépítése, míg 2011-ben 18 898-an.

Szintén alig csökkent azoknak a száma, akiknek nincsen főzőhelyiségük, bár ahogyan a táblázatból is látszik, soha nem is volt túl magas. 2001-ben 2214, 2011-ben 1874, míg tavaly 1547 volt ez a szám. Sokkolóbb viszont azoknak a száma, akik azt nyilatkozták, hogy nincsen fürdőszobájuk. Ők 2001-ben 34 539-en, 2011-ben 21 540-en, tavaly pedig 11 944-en voltak. Jóval kevesebben vannak, akiknek nincsen vízöblítéses WC-jük, ők ugyanis tavaly 9381-en voltak. Ez a szám, ami a legdrasztikusabban csökkent, hiszen 2001-ben még 44 342 volt ez a szám, ami 2011-re szintre feleződött. Ekkor 22 551-en mondták azt, hogy nincs fürdőszobájuk.

Vezetékes vize tavaly 7004 embernek nem volt, ami 2001-ben 23 874, 2011-ben pedig 9522 volt. Meleg folyóvize 2022-ben a Nyugat-Dunántúli régióban 11 259 embernek nem volt, míg 2011-ben 22 702-nek, 2001-ben 36 073-nak. Szennyvízelvezetés terén kicsit jobban állnak a környéken: 8 412-en jelezték a tavalyi népszámláláson, hogy otthonukban nincs ilyen opció, míg 2001-ben 22 826-an.