Újabb áremelés jön az építőanyagoknál: már januárban fájhat az építkezők feje

Pénzcentrum: Magyarországon az idei évben rengeteget hallani az építőipari alapanyagárak drasztikus emelkedéséről. A helyzet annyira kritikus volt, hogy a kormány egy ponton közbe is lépett. Mi okozta az eddigi drasztikus alapanyagár-növekedést, ennek a mértéke ugyanakkora volt a kelet-közép-európai régióban? Érintette-e Magyarországot erősebben a jelenség például a gyenge forint miatt?

Keith Riddle: Úgy gondolom, hogy a globális áremelkedések mértéke nagyjából teljesen a koronavírus-világjárvány számlájára írhatók. Ha belegondolunk abba, hogy a modern gazdaságok egyik alappillére a szolgálgatói szektor, akkor könnyű belátni, hogy a járvány ezt rövid-hosszabb időre teljesen leállította a különböző erős lezárásokkal. Sokan éppen ezért az itt el nem költött pénzüket elkezdték például az épületeikbe fordítani, felújítani. A probléma viszont az volt, hogy a kínálati oldal nem volt képes kielégíteni a keresletet, ezért az árak elkezdtek drasztikusan emelkedni. Ha megnézzük például a fa árát, akkor az egyes helyeken akár 300 százalékos növekedésen is átment a világban, ezért nem gondolom, hogy Magyarországot például kifejezetten durvábban érintette volna ez a jelenség, mint más országokat. Ez pedig igazából csak attól függ, legalábbis az építőiparban mindenképp, hogy milyenek az építkezési tradíciók az egyes országokban. Az USA-ban például sokkal több fát használnak, mint Európában. Éppen ezért az építkezési költségek, a fa drágulása miatt, ott sokkal nagyobbak voltak, mint nálunk, Európában. A VELUX-nál nekünk a három legfontosabb alapanyagunk az üveg, a fa és az alumínium. Ebből kettő, a fa és alumínium ára az összes alapanyagár közül a legerősebben drágult.

Mészáros Krisztián: Ha kicsit kitérünk Magyarországra, akkor az mindenképpen igaz, hogy azokat a termékeket, amiket mi magunk is importálunk az országba, azok egyből erős dráguláson mennek át akkor, ha gyenge a forint. Azoknál a termékeknél, amiket itt állítanak elő, ennek a hatásnak az érvényesítése egyértelműen a kereskedőn múlik. Mi például ezt nem érvényesítettük egyből, nálunk minimális volt az áremelkedés az év elején ebből fakadóan. Igaz persze, hogy ez hatással van a profitra, amit végül el kell fogadniuk a vállalkozásoknak. A fogyasztók által tapasztalható drágulás mértéke tehát attól is függ, hogy a vállalkozásoknak ebből a szempontból mekkora a gazdasági mozgástere.

Magyarországon hallani lehetett azt is, hogy bár sok tényező befolyásolja az árak alakulását, a drasztikus magasságok sokszor azért alakulhattak ki, mert bőven akadtak olyan vállalkozások, amik tisztességtelenül jártak el. Erről mi a véleményük?

Mészáros Krisztián: Az biztos, hogy mi nem keressük olyan partnerek társaságát, akik tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatnak. Különösen figyelünk az egész ellátási láncban, hogy olyan kereskedőkkel dolgozzunk együtt, akik még a válságos időszakokban is megbízhatóan teljesítenek. Más vállalatok nevében persze nem beszélhetek, de amit a kérdésében felvet, biztosan voltak olyan vállalkozások is az országban, akik tisztességtelenül lovagolták meg ezeket a folyamatokat. Nálunk a VELUX-nál viszont egyértelműen az úgynevezett FIFO-t, azaz a First in, First out módszert alkalmazzuk, ami azt jelenti, hogy a raktárkészletünk legrégebbi elemeit értékesítjük elsőként, ezeken pedig értelemszerűen nem érvényesítjük azokat a többletköltségeket, amik később jelentkeznek a gyártás során.

Keith Riddle: Nagyvállalat révén, nekünk a beszállítóinkkal hosszú múltra visszanyúló partneri kapcsolatunk van, akik velünk szemben is méltányosan kereskednek. Nem tudunk, és nem is akarnánk olyan ügyfelekkel hosszú távon együttműködni, akik mindig csak azoknak adnák el például a fájukat, akik éppen a legtöbbet hajlandóak fizetni érte. Az ilyesféle spekulációs ügyletekbe nem is kívánnánk belefolyni.

Önök szerint várható-e, hogy jövő év elején újra kiugróan növekedjenek az építőipari árak? Azt már most pedzegetik, hogy a globális energiaár-növekedés miatt ez elkerülhetetlen lesz az építőiparban is.

Keith Riddle: Ahogy arra már az előbb is utaltam, a VELUX nem emelt rögtön árakat akkor, amikor az idei évben meredeken kezdtek emelkedni az alapanyagárak. Egyszerűen azt gondoltuk, hogy a vevőknek ez a mértékű emelés túl sok lenne. Próbáltuk tehát úgy menedzselni a beszerzéseinket és a kifizetéseinket, hogy a vásárlóink a nagyfokú drágulásból minél kevesebbet érzékeljenek. A következő év elején, azaz 2022 első hónapjaiban azonban nekünk is érzékelhetőbben árat kell emelnünk, ennek a mértéke országonként változó lesz, 7-10 százalékkal számolunk. Nem gondolom viszont, hogy ezen felül újabb áremelésre kényszerülnénk 2022-ben.

Az árak ugyanis el fognak érni egy olyan szintet, ami fölé már nem kúsznak, legalábbis a várakozások most ezt mutatják. Azt nem mondom, hogy ha meglesz ez az árszint, akkor onnan meredek zuhanás lesz, de azt sem, hogy újabb meredek emelkedés következne. Ilyetén az árszínvonal beállására számítunk az emelést követően. Az energiaárak viszont biztosan ütőkártyának fognak számítani 2022-ben, és nem csak a mi üzletmenetünkben, az itt tapasztalható drágulással a piac minden szereplőjének meg kell majd küzdenie, és ez nem lesz egyszerű feladat, hiszen energiára mindenkinek szüksége van.

Mészáros Krisztián: Ehhez csak annyi kiegészítést tennék, hogy az inflációt sem szabad kifelejteni a képből. Ha megnézzük ez most Magyarországon több mint 7 százalékos a legfrissebb statisztikák szerint. Ez a mostani szituáció tehát már önmagában sem összehasonlítható az 1 vagy 2 évvel korábbival. Tehát ha a gyártók már csak a meglévő infláción túl 1-2 százalékos emelést is foganatosítanának, azzal már közel a 10 százalékos emelésnél tartanánk.

Ha a jövőbe tekintünk - a drágulások fényében -, milyen fejlődési potenciállal rendelkezik építőipari szempontból a kelet-közép-európai régió, és ezen belül Magyarország?

Keith Riddle: Kelet-Európa most egy nagyon izgalmas régió a vállalat számára, hiszen egy fejlődő, gazdaságilag folyamatosan növekvő piacról beszélünk. Az emberek egyre jobban élnek, egyre többen akarnak saját lakást, több pénzük van felújítani. Ezek együttesen pedig azt jelentik a számunkra, hogy a kelet-európai régióban gyorsabb növekedést tapasztaltunk, mint bármelyik másikban az elmúlt 10 évben. Ha tehát a növekedés üteme felől tekintjük, akkor Magyarország nem sokban különbözik a lengyel, a román vagy éppen a Balti országok piacától.

Mindent egybevetve tehát a fejlődési potenciál Kelet-Közép-Európában kiemelkedően magas, nagyon jó most itt jelen lenni.

Mészáros Krisztián: Kifejezetten Magyarországról mi is azt látjuk, hogy jó évek jöhetnek a számunkra, legalábbis minden előrejelzés, makrogazdasági mutató ezt mutatja. Itt helyben kifejezetten nagy aktivitást várunk a lakásfelújítások piacán, de az új otthonokra is egyre nagyobb az igény. Az európai statisztikák egyértelműen mutatják, hogy a mi régiónkban különösen magas a túlzsúfolt lakóingatlanok száma, éppen ezért, ahogy az általános jólét emelkedik, egyre többen akarnak majd saját otthont, ami meg is valósulhat. Ezek mind-mind olyan tényezők, amikből mi profitálhatunk.

Ha már szóba került az USA, hogyan illeszkednek a helyi trendek a globális építőipari trendekhez?

Keith Riddle: Ahogy ma látszik, a trendek sok tekintetben nagyon hasonlóak a világban. A legnagyobb globális kihívás például a fenntarthatóság. Nevezetesen, hogy miként tervezzünk úgy épületeket, hogy azok energiatakarékosabbak legyenek, és mindemellett kényelmesek, sőt mi több, egészségesebbek is. Ezek mind globális kihívások. Ezen felül egyre nagyobb kihívássá válik a megfizethetőség is. Ez sem lokális, sokkal inkább globális kérdés, hogyan építsünk úgy új lakásokat, házakat, hogy azok megfizethetőek maradjanak? Ami viszont a trendekben eltérést mutathat, az a népességnövekedés vagy csökkenés. Értelemszerűen, ahol növekszik a népesség, ott előbb-utóbb nagyobb kereslet jelenik meg, ahol pedig csökken, ott kisebb. Egy másik trendforduló lehet most a koronavírus-járvány is. Eddig ugyanis azt láttuk, hogy az emberek tömegével özönlöttek a nagyvárosokba, most viszont a Covid miatt felerősödött egyfajta szuburbanizációs mozgás is, hiszen sokan többet dolgozhatnak például otthonról.

Azt gondolom, ez a jövőben újfajta kihívások elé állíthatja az építőipart, nem túlzás azt állítani, hogy nagyobb szükség lehet akár saját otthoni irodai tér kialakítására, de akár otthoni iskoláéra is. Úgyhogy ez egy nagyon érdekes, már kialakulóban lévő trend, amire érdemes lesz figyelni az elkövetkező 3-4 évben, hová fut ki.

Ahogy azt már egy előző kérdésnél érintettük, a felújítások igencsak pörgetik a kelet-közép-európai piacot. Ez a felújítási kedv Magyarországon is nagyon erős. Van különbség a régiós számok és a magyar között, lehet azt mondani például, hogy a sokasodó magyar állami ösztönzők miatt ez a kedv Magyarországon még élénkebb?

Mészáros Krisztián: Az biztos, hogy a kedv és a kereslet a felújítások iránt most mindenhol igen magas. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a járvány miatt rengetegen ragadtak az otthonaikba. Szolgáltatásokra például sokáig nem is volt lehetőség költeni, ezért a megmaradt pénzt az emberek egy jelentős része régóta tervezett felújításokba forgatta vagy tervezi forgatni. De kétségtelen, hogy Magyarországon sorra jönnek ki az olyan állami ösztönzők, amik fűtik a piacot. Ezen felül pedig EU-s direktívák is segítik például a minél több zöld-otthon megalkotását.

Keith Riddle: Én is csatlakozom ahhoz, amit a Krisztián mond. Az tehát egyértelműen globális trend, hogy az emberek most inkább a szabadidős költések helyett inkább a házukat tatarozzák. A kérdés csak az, hogy ezek a pénzek hová mennek. Azokban az országokban, ahol jó minőségűek az otthonok, már most is energiatakarékosan működnek, ott a tulajdonosok azon gondolkodhatnak, miként bővítsék például ki a házukat, esetleg egy home office-ra alkalmas új helyiséggel, vagy egy új hálóval.

Máshol, ahol az alap energiatakarékossági konstrukciók sem adottak, mint ahogy rengeteg esetben Magyarországon sem, itt előbb inkább hőszigetelésre, festésre, nyílászárócserére költenek az emberek. A saját számainkból is azt látjuk, hogy itt inkább a meglévő termékeiket cserélik a tulajdonosok, jobb minőségű, energiatakarékosabb kellékekre. Ez pedig hosszú távon mindenképpen üdvözítendő a klíma szempontjából is.

És hát az új lakások, házak is egyre drágábbak.

Keith Riddle: Egyfelől egyre drágábbak, másfelől az ökológiai lábnyomuk is jóval nagyobb, mint a felújításoknak. Ezért, bár persze szükséges az újabb és újabb ingatlanak felépítése, mi, ahol csak lehet, inkább a felújítást szorgalmazzuk. A meglévő ingatlan ugyanis érték, azzal pedig a környezet csak jól jár, ha már a meglévő lakóingatlan lesz jóval klímabarátabb és ezáltal ráadásul olcsóbb is tulajdonosának.

Látva a mostani ugrásszerű kereslet-növekedést, miként tudja a VELUX megragadni a felújítások felpörgésében rejlő lehetőségeket?

Mészáros Krisztián: Ahogy a korábbiakban is fejtegettük itt már, ez valóban egy nagy potenciál. De azért tartalmaz rizikókat is. Ha csak a munkaköltségeket, a beépítési költségeket nézzük, akkor azok is ugyancsak gyorsan, és nagymértékben nőnek. Látjuk is minden meglévő piacunkon, hogy bizony a jó szakemberekből hiány van. És persze, ahogy a kereslet ugrásszerűen nő, ezt követik az árak is. Ezek együttesen pedig könnyen eredményezhetnek például csúszásokat a munkálatok során. De ezzel együtt is, összességében mi pozitívan állunk az időszak előtt, rengeteg olyan lehetőség rejlik ugyanis ebben az időszakban, rengeteg olyan megoldást tudunk kínálni, amik pozitívan befolyásolhatják az emberek életkörülményeit. A nehézségeket pedig természetesen valahogyan orvosolni kell mindeközben.

Keith Riddle: Annyit tennék még ehhez hozzá, hogy a kutatásaink azt mutatják, az embereket most három nagyon jelentős kérdéskör foglalkoztatja a meglévő ingatlanjaik kapcsán. Az első a rugalmasabb tér, az otthon térszerkezetének átalakítása, révén, hogy a Covid-19 miatt egyre több időt töltünk otthon. A másik nagyon kritikus kérdés a nappali fény minél magasabb fokú felhasználása, a harmadik pedig az otthoni levegő minél magasabb minőségének az elérése. Ebből a három fő kérdésből kettőt az ablakaink tudnak kezelni, nevezetesen a nappali fény minél jobb terítését, másfelől az ablakok elhelyezésével a gyors levegőcserét is tudjuk biztosítani, ami végső soron energiát takarít meg a tulajdonosoknak. Ezeken a területeken tehát abszolút megvan az előnyünk a felújításokkal kapcsolatban.

Ha egy kicsit Magyarországnál maradunk, mit gondolnak arról, hogy egyfelől az állami ösztönzők megléte jó a lakosság egy rétegének, de a kereslet ilyen mértékű, hirtelen felpumpálása drágítja az amúgy is egyre drágább piacot, az így bekövetkező erősebb munkaerőhiányról nem is beszélve. Véleményük szerint, hogyan lehet ezt egyensúlyban tartani?

Keith Riddle: Még mielőtt mélyebben belemennénk, nem gondolom, hogy nálunk lenne a bölcsek köve, hogy erre pontos választ tudjunk adni. De azért van pár idevágó megfigyelésem annak ellenére is, hogy ez a kettőség valóban egy jelentős társadalmi probléma. Először is, hogy például a kivitelezési költségek nagyobbak, egyben azt is jelentik, hogy az ezt végző szakemberek többet keresnek, jobban meg vannak fizetve. Összességében ez biztosan nem rossz, hiszen, egyfelől ez többeket ösztönözhet arra, hogy belépjenek ebbe a szakmába, akár élethosszig tartó karriert is lássanak benne, ami végső soron egy stabilabb munkaerő-kínálat kialakulásához vezethet.

A társadalomnak nagy szüksége van azokra az emberekre, akik gyárakban dolgoznak, akik házakat, lakásokat építenek fel. Nekik pedig szükségük van olyan jövedelemre, ami biztosítja számukra, hogy biztonságban fel tudjanak építeni, majd fenntartani egy családot. Tehát társadalmi kontextusba helyezve a kérdést, ez mindenképpen pozitív.

A válaszom másik fele pedig az, hogy való igaz, a megfizethetőségen kemény dolgozniuk kell a vállalkozásoknak, ezen belül a mérnököknek is. De ők foglalkoznak is ezzel. Csak hogy néhány például említsek: hogyan használjunk energiahatékonyan például laminált fát, amiből kevesebb is elég, mint a sima fából? Hogyan hasznosítsuk újra például az építkezéskor használt téglákat, nagyobb beépített paneleket? Az ezekre a kérdésekre adott válaszok mind nagyon fontosak lesznek a jövőben abból a szempontból, hogy olcsóbban tudjunk építkezni.

Mészáros Krisztián: Az egyfelől biztos, hogyha például az ablak beépítőket jobban megfizetik, akkor ez a fiatalabb generációk számára is egy hívó szó lesz. Ez az egyik legnagyobb kihívás a szakmában, hogy ezzel a pályával hogyan szólítsuk meg a fiatalokat. A munkadíjak kérdése persze ezzel együtt is egy állandóan hullámzó dinamikát követ, ha nagy a kereslet, drágulnak a szakemberek munkadíjai is, ha csökken, akkor valamelyest mérséklődik, de ez a rendszer sajátossága. Ami fontos kérdés, hogy a piacra folyamatosan érkező támogatások olyan hirtelen kereslet-növekedést okoznak, amire sajnos a piac a megemelkedett árak ellenére sem tud megfelelően reagálni. 

Magyarországon viszont most pontosan ez történik.

Mészáros Krisztián: Igen, ezt a túlfűtöttséget most mi is érezzük a magyar piacon, és igen, ha máshol nem is, a megugró árakban ezt valamelyest minden fogyasztó is érzékelheti. Sőt, a piacról már mi is kapunk olyan visszajelzéseket, hogy egyes részei ennek az ágazatnak annyira túlfűtöttek lettek, hogy még a jelenlegi árszínvonalon sem vállalnak el bizonyos munkákat.

Ez pedig végső soron azt is eredményezi, hogy a fogyasztók is elkezdenek kivárásra játszani, hiszen olyan magasak néha az árak, hogy sokan inkább megvárnák, hogy csökkenjenek. Ha jövőre, akkor akkor, ha csak azután akkor pedig majd csak akkor. Valóban nehéz ebben a kérdésben megtalálni az egyensúlyt.

Mindent összefoglalva, az elmúlt 2 évben, hogyan alakította a koronavírus-járvány a kelet-közép-európai régió építőipari trendjeit? Ezen belül volt-e valamilyen sajátosság Magyarországon?

Keith Riddle: A kereslet a pandémia miatt egyértelműen lökésszerűen, nagymértékben jelent meg a felújítási piacon, majdnem mindenhol a világban. Ez olyannyira jelentős volt, hogy az egyik napról a másikra több százzal emelkedett meg például a tetőszerkezetet felújítani kívánó ingatlantulajdonosok száma egyes helyeken.

2020 közepére visszatekintve tehát egyértelműen azt mondhatjuk, hogy a lakásfelújítási-piac szó szerint felrobbant. És ezek túlnyomó többsége lakossági felújítási keresletként jelent meg.

Mészáros Krisztián: Mi itt még azt is tapasztaljuk ezen felül, ha nem is akkora óriási mértékben, de megnövekedett a kereslet a családi, társasházak irányába. Egyre többen akarnak inkább házba költözni, akár a nagyvárosok agglomerációjába is inkább, mintsem lakásokba a városba. Ez valamennyire szerintem a pandémia következménye, mert a világjárvány előtt ez pontosan fordítva volt.

Ha a pandémiáról áttérünk a világot sakkban tartó másik problémára, a klímaváltozásra, akkor mit mondhatunk, mik a legnagyobb kihívások, amikkel az építőiparnak szembe kell néznie globálisan és regionálisan? Illetve, mik azok az új technológiák az építőiparban, amik segítenek a klímacélok elérésében, a klímaválság féken tartásában?

Keith Riddle: Szerintem itt nem lehet globális és regionális kihívásról beszélni. Ez egy mindenkit egyformán érintő probléma, és erre valamilyen módon közös választ kell adni, úgy mint az autógyártásban, az építőiparban, de akár a magánembereknek is a saját környezetük közvetlen közelében. Az azonban biztos, hogy az épületeink, megközelítőleg a teljes energiafelhasználásunk 40 százalékáért felelősek jelenleg. Éppen ezért rendkívül kritikus, hogy miként tudjuk majd a jövőben csökkenteni lakóingatlanaik energiafelhasználását. Mert persze mondhatnánk, hogy mindenki éljen barlangokban, azoknak tényleg relatíve alacsony lenne a karbonlábnyomuk, de nem igazán lenne kényelmes az emberek számára. Úgyhogy ez mindenképpen egy megoldandó probléma, amit csak úgy tudunk orvosolni, hogyha megtaláljuk az egyensúlyt a kényelem és a fenntarthatóság között, ehhez pedig mindképpen innovációra van szükség. Az elsődleges cél tehát mindenképpen az energiafogyasztás csökkentése az építőiparban.

Ez pedig Magyarországra is kifejezetten igaz, hiszen az itteni lakóingatlan-állomány, kifejezetten az úgynevezett Kádár-kockák, igen rossz állapotban vannak energetikai szempontból. Építőipari szempontból viszont sokkal könnyebb egy új, energiatakarékos ingatlan megépítése, mint egy régi felújítása. Utóbbi viszont sokkal kisebb terhére van a környezetnek, úgyhogy az olyan országoknak, mint amilyen Magyarország is, az egyik legnagyobb kihívás, hogy az emberek miként újítsák fel már meglévő ingatlanjaikat, ahelyett, hogy újakat építenének.

A VELUX-nak például az egyik célkitűzése, hogy 2030-ra 50 százalékkal csökkentsük a szén-dioxid-kibocsátásunkat, 2041-re, mikorra a cégünk 100 éves lesz, viszont azt is el akarjuk érni, hogy a technológiánk révén mi magunk megtakarítsunk annyi CO2-kibocsátást, amit valaha a VELUX generált fennállása óta. Ilyen vállalást egyébként egyedül eddig a Google tett a földön. Ezen felül kapcsolatban vagyunk a WWF-fel is, akiknek az egyik fő célkitűzésük a biodiverzifikáció és az esőerdők védelme. Hiszen hiába csökkentjük a CO2-kibocsátásunkat, ha az állatok kihalnak a földön, akkor nekünk is végünk, ezért ez egy olyan ügy, ami mögé ugyanúgy széles közönségnek kell állnia. A célok tehát már megvannak, emellett azonban folyamatosan törekszünk arra is, hogy a partnereinket is ösztönözzük abban, hogy a klíma védelmében tegyenek vállalásokat saját maguk számára is, ez ugyanis, ahogy már korábban is mondtam, csak összefogással érhető el.

Mészáros Krisztián: Én is azt szeretném kiemelni, hogy hiába a jól hangzó klímacélok egy vállalat életében, ezt egyedül nem tudjuk teljesíteni. Ehhez az kell, hogy az ellátási lánc minden pontja érdekelt legyen abban, hogy csökkentse az ökológiai lábnyomát. Ha például mi beszerelünk egy tetőtéri ablakot, akkor a mi céges lábnyomunk ezen az egy munkán csupán az ablak teljes lábnyomának 6 százaléka. A maradék 94 százaléknyi ökológiai lábnyom az az egész ellátási láncban keletkezik. Hiába akarjuk tehát mi 2030-ra 50 százalékkal csökkenteni a lábnyomunkat, ha ebben a festékgyártók vagy például az alumínium-gyártók nem partnerek, akkor nem fog sikerülni. Ahogy tehát Keith is mondta az imént, a CO2-kibocsátás radikális csökkentése, sokkal nagyobb vállalatok közötti kooperációt igényelne, mint ami most tapasztalható, és ebben az egész ellátási lánc partner kell, hogy legyen.

Látva az árak drasztikus emelkedését, a koronavírus-világjárvány okozta régen nem látott kihívásokat, és a közelgő klímakatasztrófát, mi a VELUX alap-filozófiája most, mint építőipari szereplő.

Keith Riddle: Nehéz ezt hirtelen megfogalmazni, de az bizonyos, hogy a VELUX egy skandináv cég, Dániából indult. Az értékeink és a filozófiánk tehát egyértelműen ebből a „skandinávságból” erednek. A skandináv országokban nagyon fontos az emberek közötti egyenlőség, a demokrácia, és hogy a nagy döntések mindig konszenzuson alapuljanak. Egyfajta kulturális örökségként fontosnak tartjuk, hogy a középosztály legyen minél szélesebb, és ne legyenek óriási kilengések a mélyszegénység és a szupergazdaság felé. Ezek az értékek pedig egytől egyig megjelennek nálunk is.

Próbálunk jó állampolgárok lenni, és kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy tisztelettel legyünk más emberek, a kollégák iránt, de ugyanígy a környezetünk felé is. Mint cég pedig az a célunk, hogy olyan termékeket gyártsunk, amik hasznosak a társadalom számára. És mint minden cégnek, természetesen nekünk is fontos, hogy üzletileg is sikeresek legyünk. De azt hiszem, hogy ha ezt tisztességesen csináljuk, akkor ez alapvetően jól működik. A gondok ott kezdődnek, ha valaki a pénzkeresést a tisztesség elé helyezi.

(Címlapkép és interjúképek: Ancsin Gábor/kepszerk.hu)