Itt vesznek luxuslakásokat az orosz milliárdosok

A nemzetközi ingatlanpiac alakulását évek óta meghatározzák az orosz milliárdosok, és az újabb időszakban a felső-középosztály ingatlanvásárlásai, de nem mindig volt ez így.

Az 1980-as évek közepétől, főleg Mihail Gorbacsov uralomra jutásától kezdve az állami vagyon megszerzéséből hatalmas vagyonokat szerző újgazdagoknak - főleg a "jó időben jó helyen" lévő Komszomol-funkcionáriusoknak- még többnyire meg sem fordult a fejükben, hogy nyaralót vegyenek a Riviérán, vagy házat Londonban. Nem mintha nem telt volna rá, de ez a nemzedék "a Nyugat=ellenség" felfogásában szocializálódott, és tagjainak kitörölhetetlenül a tudatában élt annak a világnak az emléke, amikor pusztán azért is sokéves lágerbüntetést kaphattak, ha kapcsolatba kerültek egy külföldi állampolgárral.

Orosz "költözők" a média középpontjában

Az ezredfordulón, a Putyin-kör uralomra jutásával, a Kreml új uraitól való félelmében az oligarchák első nemzedékének számos prominense politikai emigrációba szorult, és kénytelen-kelletlen gyökeret eresztett a nyugati világban. Az Oroszországban maradók közül pedig sokan felnőtt gyerekeiknek vásároltak ingatlant külföldön. Nagy-Britannia és Svájc lett a kedvelt lakóhelye azoknak is, akiknek sikerült megvásárolni a moszkvai hatóságok jóindulatát.

A moszkvai Magyar Külkereskedelmi Képviselet ottani hatóságok által is vizsgált, botrányos elidegenítésében egyik cége révén részt vett Viktor Vekszelbergnek például óriási birtoka van a Genfi tó partján, éppen átellenben az orosz kőolaj és földgáz exportjában monopóliumot élvező és - bizonyíthatatlan hírek szerint - Vlagyimir Putyin személyes vagyonát külföldön forgató Gennagyij Tyimcsenko meseszép kastélyával. És akkor még nem beszéltünk Nagy-Britannia egyik leggazdagabb lakosáról, a futballcsapatáról, ingatlanjairól és luxusjachtjairól elhíresült Roman Abramovicsról vagy Iszlam Karimov üzbég elnök lányáról, aki tavaly megvásárolta London legdrágább házát, majd az egyébként szükségtelen felújításra még egyszer annyit költött, mint amennyit a vételárért kifizetett...

Az ingatlanpiacot azonban ma már nem annyira az oligarchák és nem is a politikai elit tagjai, hanem az orosz középosztály felső rétegeinek vásárlásai befolyásolják világszerte. Néhány éve még Kelet-Európa (főleg Csehország), Görögország és Ciprus volt a sláger, de nagy számban megjelentek az oroszok az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban is. Bármilyen hihetetlen, a két utóbbi országban mind lélektanilag, mind - a meglévő kapcsolatok, rokoni szálak kiaknázásának szándékában -- társadalmilag meghatározó szerepet játszott ebben a szovjet korszak két tömeges emigrációs hulláma. A bolsevik uralom elől 1917 után elmenekültek a német városokban egész lakónegyedeket foglaltak el, amelyekben általánossá vált az orosz nyelv használata. (Berlin egyik külvárosában állítólag akadt német, akit ez a helyzet öngyilkosságba kergetett.)

Az 1920-as években Moszkva és Leningrád után csak "harmadik fővárosként" emlegetett Berlinben, persze, a menekültek többnyire csak bérelni tudtak ingatlanokat. Az 1980-as években viszont Amerikában a szovjet zsidók érkezésük után egy-két esztendővel már a roppant kedvező hitelek felhasználásával házat vettek. Az összeomló szovjet birodalomban uralkodó állami antiszemitizmus elől elmenekült emberek túlnyomó többsége amerikaiak közelébe költözött, hogy családja minél előbb felolvadjon a nagy olvasztótégelyben. A jó pénzért megvásárolt hamis "zsidó passzussal", vagyis kivándorló útlevéllel hazájukból távozó oroszok viszont az amerikai városokban spontán "posztszovjet" tulajdonú negyedeket hoztak létre. New York Brigthon Beach városrészében az ember mindmáig úgy érzi magát, mintha Moszkva valamelyik kerületében lenne: az üzletek orosz felirata, a hiánygazdaságban nevelkedett emberek mentalitása, a beszédmód, a bolti eladók viselkedése, a járókelők öltözködése - mind--mind az elhagyott haza füstjét idézi az ottani lakosok számára.

De azért a XXI. század első évtizede alaposan megváltoztatta az oroszok külföldi ingatlanvásárlási szokásait. Megszaporodott azoknak a száma, akik egy munkahelyi cigarettaszünetben értesülvén a kolléga (vagy kolléganő) olcsón szerzett bulgáriai nyaralójáról, az elegánsabb, méltóbb élet reményében gyűjteni kezdenek egy hasonló vásárlásra. A Putyin-korszak jó éveiben viszonylag sokan engedhették meg maguknak, hogy az Oroszországban sokat mondóan nagy számban működő ingatlanirodák statisztikái szerint vállalják egy ilyen üzlet 40—100 000 eurós (de például az oroszok által különösen kedvelt Spanyolországban legalább 300-400 ezer eurós) költségét.

Kétféle orosz vevő létezik

A szakemberek szerint kétféle vevő létezik. Az egyik azért vásárol, hogy családjával együtt évente többször élvezhesse a szovjet múltban elképzelhetetlen külföldi hétvégéket, mondjuk, a lett tengerparton, vagy egy jóval drágább németországi, esetleg franciaországi házban. A másik befektetési célból vesz lakást vagy házat, amelyet többnyire bérbe ad, éves szinten az ingatlan értékének 10-15 százalékáért.

A statisztika szerint a vevők 50 százaléka a rendszeres tengerparti, gyógyüdülőhelyi pihenés céljából vásárolnak külföldi ingatlant - Magyarországon ezért olyan népszerű az oroszok között Hévíz, ahol egyes adatok szerint az elmúlt négy évben a 60 százalékot is elérte az orosz és az ukrán vevők száma.

A fiatalabb orosz családok viszont, főleg a köreikben nagyon kedvelt Ausztriában, a síparadicsomokban keresnek házat. 25 százalékuk beruházás céljából, igen gyakran a vétellel együtt biztosított bérbeadás jelentette haszon miatt vállalkoznak erre. A vevők 10 százalékát a korábbi emigrációs hullámok miatt szükségessé vagy vonzóvá vált családegyesítés motiválja, ismét 10 százalékuk így könnyíti meg maga és családja számára a folyamatos vízumszerzést, egyes országokban pedig így jut letelepedési engedélyhez, míg 5 százalékuk esetében egyéb ok áll fent.

Az oroszokat a legtöbb országban szívesen látják az ingatlanpiacon. Egyelőre csupán Finnország készül korlátozni a szomszédos birodalom egyszerre több házat is szerző polgárait - ami a finnek keserves történelmi tapasztalata ismeretében érthető.

Ahogy érthető az oroszok menekülése is a zord klíma, a drágaság, a maffiauralom elől. A Gordon Rock moszkvai irodájában úgy látják, hogy az utóbbi években az egekbe szökő oroszországi ingatlanárak miatt növekedett meg az érdeklődés a nemrég még roppant olcsón megszerezhető montenegrói, bulgáriai, sőt szlovéniai házak iránt. Az ár mellett a vevők az orosz kultúrához közel álló országokat részesítik előnyben, ahová nem nehéz megkapni az oroszok számára Európa számos államában csak bonyolult eljárás során megszerezhető vízumot. Választásuknál fontos szempont, mennyire barátságosak irántuk az emberek az adott országban, elég megközelíthető-e a kiszemelt ingatlan, és milyen hitelkonstrukciót ajánlanak a vételhez.

"Előrelátó honfitársaink manapság négyzetméterenként 500—700 euróért összevásárolják a bolgár tengerparttól öt—tíz kilométerre lévő, kertes házakat", mondja egy moszkvai ingatlanügynök. "Főleg a jólszituált nyugdíjasok választják ezt az utat", tette hozzá, "mert így 150—200 000 euróért 170-220 négyzetméteres vagyontárgyhoz juthatnak, míg ezért az összegért Oroszországban csak egy kis lakást tudnak vásárolni". Terjedőben az is, hogy módosabb fiatalok a volt Jugoszlávia valamely meleg éghajlatú, szlávok lakta településén egy 8-10 000 euróért vett házba költöztetik idős szüleiket. Ezzel nem csak pénzt takarítanak meg, de a magas fallal körülvett, bűnügyi szempontból többnyire fertőzött, rideg oroszországi lakóparkoknál vonzóbb körülményeket teremtenek számukra.

Első számú célpontok

Az orosz ingatlanvásárló a szakemberek szerint a korábbi "mindegy mennyibe kerül, csak a miénk legyen!" szemlélettel szemben ma már alaposabban, körültekintőbben mérlegel a döntésnél. A jugoszláv utódállamok mellett növekszik a kereslet az eltérő kultúra és idegen mentalitás miatt idáig figyelmen kívül hagyott Törökországban, a legutóbbi időkig pedig Egyiptomban is. Egy moszkvai ingatlaniroda képviselője szerint ott az észak-oroszországi régiók lakosai vásárolnak házakat, mert egész évben meleg van - a helyi emberek viselkedése egyáltalán nem érdekli őket.

Nagyon is érdekli ellenben az oroszokat az adásvételi szerződés hitelesítéséhez szükséges illeték és az ingatlanadó, amely nagyon változó. Ami a hiteleket illeti, az orosz vásárolók Nagy-Britanniában, Németországban és Ausztriában kapják a legkedvezőbb ajánlatokat, de Franciaországban például akár a vételár 80 százalékát is meghitelezik számukra a bankok. Összességében az orosz ingatlanvásárlások toplistáján jelenleg az USA, Olaszország, Ciprus, Izrael és Lettország áll az élen.

Az Újvilágban különösen növekszik az érdeklődésük, mióta az amerikai ingatlanpiacon minden korábbinál nagyobb számban megjelentek a kínai, a kanadai és a közel-keleti vevők. Amiből az derül ki, hogy az oroszok már az ingatlanvásárlásban is követni igyekeznek a divatot.