Íme a jövő energiaellátása: főszerepben az elégedett fogyasztók

Ha ma írnák a Bibliát, akkor a Teremtés könyve egy mondattal minden bizonnyal kiegészítésre kerülne, hiszen egy modern, korunkhoz hű világteremtés semmiképpen sem képzelhető el a következő mondat nélkül:"Let there be smart."

Smart: okos, ügyes, intelligens, elegáns. Minden olyan jelző, ami nélkülözhetetlen korunkban a versenyelőny megszerzéséhez, így nem csoda, hogy a közművek szabadpiacra terelését követően egyre többször lehet találkozni a "smart" szóval az energetikában is. Igen, okos mérőkről, intelligens hálózatokról és egy szebb jövőről lesz szó a következőkben.

Az információtechnológia fejlődése nyomán korábban egyre több helyen merült fel az az elgondolás, hogy a számítástechnikai és híradás-technológiai fejlesztéseket érdemes lenne az energiaellátásban is alkalmazni, vagyis olyan számítógép- vezérelte, együttlélegző hálózatokat létrehozni, amelyek a jelenlegi rendszereknél gyorsabban, hatékonyabban és rugalmasabban képesek az energetikai kihívásoknak megfelelni.

Alapesetben, az okos mérőknek igen egyszerű feltételeknek kell megfelelniük: az energiafogyasztás folyamatos követése, real-time és historikus adatok szolgáltatása a fogyasztók és szolgáltatók számára; távleolvashatóság és a szolgáltatás távkapcsolása.

Miért jó ez?

Az eszköz használója:

• pontos tájékoztatás kap fogyasztásáról

• a pontos fogyasztási adatok ismeretében pontos számlákat kap (nincs többé becsült számla)

• a fogyasztási adatokat ismerve, azokat visszamenőleg elemezve, akár grafikonok segítségével is megismerkedhet, szembesülhet saját fogyasztási szokásaival, ami által egyszerűbbé válik az energiával való takarékoskodás

• a kevesebb energiafelhasználás által kisebb számlák érkeznek

A szolgáltató/kereskedő haszna, hogy:

• a pontos fogyasztási adatok ismeretében hatékonyabb számlázás valósulhat meg, így csökkenthetők a kintlévőségek

• a távleolvasás segítségével megszűnik/drasztikusan csökken a folyamat humánerőforrás igénye, és az ezzel párhuzamosan járó költségek

• a folyamatos nyomonkövetés által jobban felderíthetővé válnak a lopások

• a pontosabb fogyasztási adatok ismeretében optimalizálni lehet a beszerzést

• a tudatosabb energiafogyasztói magatartás következményeként csökkenhet a rendszer csúcsigénye, ami értékes forrásokat szabadíthat fel

• a távirányíthatóság által a nem fizető fogyasztókat egyszerűbben és olcsóbban lehet lekapcsolni a rendszerről, illetve a tartozás kiegyenlítését követően hasonlóképpen történhet a visszakapcsolás is

• a pontos fogyasztási adatok ismeretében új termékekkel lehet megjelenni a piacon, dinamikusabb árazás, színesebb termékék jöhetnek létre, ami által versenyelőnybe lehet kerülni

Mit jelenthet még?

Ha a fogyasztás már real-time követhető a piac mindkét oldala számára, akkor a kereskedők/szolgáltatók számára egyszerűbbé válik az új termék létrehozása, és most kicsit egyszerűsítsük le a történetet az áramszolgáltatásra, ugyanis ez az a szektor, ahol talán a legnagyobb fejlődés mehet végbe a smart technológiák integrálásával, illetve valahol ez az alapja az összes többi közmű "okosításának" is.

Az áramszolgáltatás esetében a másodpercre pontosan rendelkezésre álló fogyasztás ismeretében kialakítható egy olyan dinamikus árazási szisztéma, ami az aktuális összfogyasztáshoz mérten változtatja az árakat. Ez egyszerűbb esetben úgy valósulhat meg, hogy a szolgáltatók különböző tarifákat ajánlanak a csúcs, valamint a kevésbé terhelt időszakokra, ami által szintén továbblaposodhat a napi fogyasztási görbe. Klasszikus példaként a mosógépet szokták felhozni, amelyet egy ilyen tarifarendszer mellett a háztartások várhatóan egy "olcsóbb időszakban" indítanának be.

Ha még kicsit távolabb tekintünk a jövőben, akkor esetleg találkozhatunk az energiafelhasználás szempontjából is intelligens háztartási készülékekkel, amelyek egy számítógépen keresztül kommunikálnak egymással (HEMS), optimalizálva ezzel a ház teljes energiafelhasználását.

Sőt, ha még tovább megyünk az időben, akkor az is megtörténhet, hogy a szolgáltató maga is belenyúlhat ezekbe a rendszerekbe, elkerülhetővé téve így egy jelentősebb áramkimaradást, vagy adott esetben virtuális erőművet hoz létre egy ellátási körzetben, amelyben például az éppen hálózatra kötött elektromos autók akkumulátoraiból, vagy a háztetőkre szerelt napelemekből vételez áramot, persze ez várhatóan nem az elkövetkező 5-10 évben fog megvalósulni. Ugyancsak fontos szerepe lehet az intelligens hálózatoknak a megújuló energiák elektromos hálózati rendszerekbe történő integrálása terén.

A fejlesztések irányát tekintve gyakorlatilag az elmúlt pár évtizedben megvalósult számítástechnikai vívmányokat kellene ráhúzni az átviteli és elosztói hálózatokra: ilyen, az okosítás irányába ható kísérleteket jelentenek az áramhálózatra kihelyezett automatakapcsolók, szenzorok, amelyek által növelhető és optimalizálható a hálózatok kihasználtsága, így a mostani egyirányú "energiaközlés" helyett megoldhatóvá válik a kétirányú áramszállítás. Ez által például sokkal jobban hasznosulhatnak a háztartások által, napelemekkel, szélkerekekkel megtermelt, de helyben fel nem használt áram is.

Az okos mérés tekintetében egyébként ugyanez a hálózat lehet az információ szállításának eszköze is, de a telekommunikációs cégek döntő hányada is foglalkozik a digitalizált közműszolgáltatást kiszolgáló eszközök fejlesztésével. Ez esetben is több megoldás érlelődik: léteznek olyan technológiák, amelyek rádiófrekvencián közvetítik az információkat a fogyasztók és a szolgáltatók között (GSM/GPRS/Wifi), van ahol a meglévő elektromos hálózaton fut minden adat (PLC), és létezik ezek kevert megoldása is.

Az okos mérők és az intelligens hálózatok esetében a legtöbb esetben csak kísérleti, illetve pilot-projekteket lehet látni, bár az "alapfunkciós" smart-metering esetében egyes területeken igen komoly programokkal lehet találkozni, az Európai Unió egyébként maga is támogatja az ilyen eszközök használatát.

Európában például a svédeket követően Olaszország volt az első, ahol a lakossági fogyasztók körében széleskörűen kezdték telepíteni az okos mérőket, az ottani legnagyobb áramszolgáltató Enel saját maga kezdeményezte a smart-metering széleskörű alkalmazását. Az Enel 30 millió darab mérőcseréjét érintő beruházása nem kevesebb, mint 2.1 mrd euróba került, de a társaság állítása szerint: azóta évi 500 millió eurós megtakarítást képesek elérni a leolvasás költségeinek csökkentése, az egyszerűbb elszámolás és a visszaszorult áramlopások útján.

Az okos hálózatok esetében még koránt sincsenek hasonló méretű kezdeményezések, inkább kisebb, lokális próbák zajlanak.

És mi a helyzet itthon?

Veisz Imre, az E.ON hálózatfejlesztési vezetőjének elmondása alapján nem biztos, hogy az okos mérők bevezetésére a mostani időszak a legalkalmasabb, ugyanis véleménye szerint nemzetgazdasági szintén a mérőcserékre, illetve a rendszer kiépítésére fordítandó összegek jobban hasznosulhatnának, nagyobb megtakarítást eredményeznének a meglévő hálózat fejlesztésével és egyéb energiatakarékossági intézkedésekkel. Ennek egyik oka például, hogy a magyar átlagos lakossági áramfelhasználás jóval alacsonyabb, mint a nyugat-, illetve észak-európai háztartásoké, vagyis a mérőkkel elérhető 5-10%-os áramfogyasztás-csökkenés összvolumene nem lenne oly mértékben számottevő, mint a fejlettebb államok esetében.

A szakember szerint a szolgáltatók szempontjából előnyös "távszabályozhatóság" pedig már most is adott, hiszen a B-tarifán (éjszakai áramon) keresztül már most is lehetőség van tudatosan vezérelni azokat az energia megtakarítás szempontjából fontos eszközöket, amelyek -- fogyasztói szempontból vett - használata erre lehetőséget nyújt, így például a bojlerekét vagy hőtárolós kályhákét. Más berendezések esetében pedig igencsak kérdéses a megtakaríthatóság, legalábbis nehéz elképzelni, hogy egy háztartásban azért nem néznek egy adott időpontban tévét, használják a számítógépet vagy nyitogatják a hűtőt, mert akkor éppen drágább az áram.

Persze elvitathatatlan, hogy az okos mérők számos hasznos tulajdonsággal bírnak, és a jövő csak ezek alkalmazásával képzelhető el, de nem biztos, hogy jelenleg ez az a terület az árampiacon, illetve a magyar energiaszektorban, ahol a legjobban hasznosulhatnak az elköltött forintok - hangsúlyozza Veisz Imre."
A Magyar Energia Hivatal egyébként a Világbank pénzügyi segítsége mellett nemrég rendelt meg egy tanulmányt az okos mérők hazai elterjesztésének feltételeiről, amelyet a Force Motrice és az ATKearny közösen készít.

Felsmann Balázs a Force Motrice partnere a Portfolio.hu kérdéseire válaszolva elmondta, hogy az általuk vezetett projekt kitér költséghatékonysági, nemzetgazdaságossági vizsgálatokra is, de ezen adatok a jelenlegi fázisban még nem állnak rendelkezésre. Példaként említette azonban - a már korábban tárgyalt - Enel kezdeményezését, ahol az áramszolgáltatónál mérőnként kb.70 eurós beruházást igényelt a mérőórák lecserélése, míg a keletkező megtakarítások eredményeként az olasz energiafelügyelet végül csupán évi kéteurós felhasználói/fogyasztói hozzájárulást állapított meg, vagyis kevesebb, mint havi 50 forintot.

A vizsgálatok során pedig nemcsak a szűken vett beruházási költségeket kell figyelembe venni majd, véli a szakértő, hiszen az okos mérési technológia elterjedésével megindulhat egy termékevolúció, ami ugyancsak extrahaszonként jelentkezhet a fogyasztók oldalán. Ez lehet az alapja a szabadpiaci verseny fejlődésének is az áramszektorban, hiszen a pontos fogyasztási adatok, és a jobb szabályozhatóság eredményeként a kereskedők sokkal szofisztikáltabb termékekkel kereshetik fel a fogyasztókat, egészen új típusú kondíciókat ajánlhatnak.

Felsmann emlékeztetett arra is hogy a kiépítendő rendszer tekintetében fontos költségtényező lehet majd az is, hogy milyen használati minimumokat határoznak meg, ugyanis alapesetben bőven elég lehet egy, csak a mérésre,távleolvasásra és -írányíthatóságra alkalmas készülék, amelyhez kapcsolódóan egy webes felületen keresztül tekinthetik meg a fogyasztók az aktuális és historikus fogyasztási adataikat, rajzolhatnak grafikonokat. Míg azon fogyasztók esetében, akik hajlandóak erre pénzt áldozni, ki lehet építeni a fentiekben már bemutatott érintőképernyős, nagykijelzős kontroll-panelt is, amely grafikus szolgáltatásokat kínál, esetleg a szolgáltató és fogyasztó közötti elsődleges kommunikációs csatorna szerepét tölti be.

Remélünk és várunk

Az sem elhanyagolható, hogy az első lépést milyen irányban teszik majd meg bevezetésnél, ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy a technológia minden további nélkül alkalmazható a víz és gáz esetében, így egy jó kezdeti infrastruktúra kiépítésével ezen bővítések már jóval olcsóbban végrehajthatóak, mintha külön működő rendszereket alakítanának ki minden egyes közműre. A józanész természetesen ezt diktálja, de láttunk már sok furcsaságot kis hazánkban, így nem lenne meglepő, ha egyes üzleti csoportoknak inkább a párhuzamos rendszerek kiépítése állna érdekében.

A kérdés persze az, hogy kinek és mennyire érdeke a smart metering elterjesztése, esetleges kötelezővé tétele. Olaszországban az Enel saját maga döntött a technológia széleskörű alkalmazása mellett, mert úgy ítélte meg, hogy oly mértékben csökkentheti a költségeit ezáltal, ami már kifizetődővé teszi a beruházást, de a legtöbb esetben az áramszolgáltatóknak alapvetően nem érdeke a fogyasztás mérséklése, hiszen ne feledjük el, hogy alaphelyzetben az (egyetemes) áramszolgáltatók fix profitrátával dolgoznak, vagyis csak akkor érhetnek el nagyobb profitot, ha a fogyasztás is növekszik. Nem csoda tehát, hogy a technológia viszonylag lassan terjed a világban.

Pontosan ezt a problémát felismerve, az amúgy is különc Kalifornia állam egy új típusú modellt vezetett be korábban, amely szétválasztja fogyasztás növekedése és a szolgáltatók által elérhető profit közötti egyenes kapcsolatot. A függőségi viszony persze fennmaradt, csak annak iránya változott meg. A kaliforniai szolgáltatók ugyanis a csak fogyasztáscsökkenés által érhetnek el extraprofitot, vagyis az áramfelhasználás mérséklése iránt tett erőfeszítéseiket úgy honorálja a rendszer, hogy az elérhető profitráta mértékét megemeli. (E rendszer hatására például az ottani áramszolgáltatók hatalmas izzócsere-programokat indították, ahol gyakorlatilag ingyen kínálták az energiatakarékos izzókat azon fogyasztók számára, akik korábban hagyományos égőket használtak.)

Hazánk tehát még nincs lemaradva semmiről az okos mérők és az intelligens hálózatok bevezetése/alkalmazása terén, így abszolút üdvözölendő, hogy ilyen előremutató kezdeményezések történnek egy állami hivatalnál. Mint ahogy a székértői véleményeket láttak: abban senki sem kételkedik, hogy az intelligens hálózatokban és az okos mérésben van az áram/energiaszolgáltatás jövője, így a legfőbb kérdés már csak annyi lehet, hogy milyen távoli ez a jövő.