Milyen utat járt be az emberiség történetében a fűtési rendszerek fejlesztése, amióta meghódítottuk a tüzet? Milyen találékonyabb technikákat alkalmaztak már az ókori rómaiak is? Mennyiben változott a lakások fűtése az elmúlt évszázadban? Ezekre a kérdésekre keressük a választ egy világkörüli történelmi áttekintéssel és napjaink technológiáinak bemutatásával.
A mérsékelt éghajlati övben évszakos, attól északabbra mindennapi probléma a fűtés megoldása. A napjainkban alkalmazott technikák kifejlesztéséig hosszú és rögös utat jártak be eleink. Ahhoz, hogy melegedni tudjanak az emberek, először meg kellett tanulni a tűz megszelídítését és kordában tartását. Az ősember melegedésre és a húsok megsütésére is alkalmazta a tüzet. A tűz meghódítása nagy lépés és igazi kincs volt az emberiségnek, a tűzgyújtási technikák kifejlesztésével pedig már nem volt akkora probléma, ha kialudt a tűz.
Ókori padlófűtés maradványa
A barlangokban és a szabadban rakott tüzek köré köveket tettek, ezzel megtörtént az első lépés a tűz szabályozására, de még hosszú éveknek kellett eltelni, mire elkészült az első kályha. A római birodalomban már alkalmazták a padlófűtést, a fűtött helyiségek alatt járatok húzódtak, ezekben a csatornákban haladt az égéstermék, de nehezen volt szabályozható a hőmérséklet, ezért speciális cipőt húztak az égési sérülések elkerülése érdekében. Ennek a kétezer évvel ezelőtti megoldásnak köszönhetően a fűtött helyiségek teljesen füstmentesek voltak. A fűtési rendszer a gazdagok kiváltsága volt és a paloták mellett kolostorokban, várakban és közintézményekben is alkalmazták egészen a XIV. századig.
Élénken díszített cserépkályha
Amíg a szegényebb rétegek főzést és a fűtést egyazon kemencével oldották meg, addig a gazdagok művészi szintre fejlesztették a kályha- és a kandallóépítést. A kastélyokban nem a fűtött helyiségből táplálták a kályhákat, hanem a fal mögött inas-járatokat építettek ki, ahol a cselédek hordták a tüzelőanyagot az egész épületbe. A cserépkályhákat elég korán, már a XI. században használták, elterjedése és kialakítása nagyon széles körű és változatos. Hatékonyságuknak köszönhetően a középkorban kiszorították a kandallókat. A középkori művészek márványból faragott művei ma is a múzeumok ékessége, napjainkban reneszánszát éli a cserépkályha- és a kandallóépítés.
Festmény a kis jégkorszak idejéből
Londonban már a középkorban bevezették, hogy nem épülhet ház tűzálló kémény nélkül. A kémények építésével csökkent a tűzvészek száma, ugyanakkor gyorsabban kihűltek a kályhák és ez új megoldásra sarkallta az építőket. A hosszabb meleg és a hatékonyabb miatt olyan anyagokat kerestek és olyan kályhákat kezdtek építeni, melyek tovább tartják a hőt és nagyobb meleget adnak. Erre szükség is volt, mert a középkori kis-jégkorszakban sokkal hidegebb telek voltak, mint manapság, egyes festmények arról árulkodnak, hogy olyan területeken voltak vastagon befagyva, ahol manapság évtizedekig kell várni egy kis hóra.
XIX. századi parasztház
Skanzenekben találkozni szabadkéményes házakkal, ez azt jelenti, hogy "ahol a füst, ott a meleg" elven befűtöttek és a füst a tetőn kivezető nyíláson keresztül távozott. Ez a módszer rendkívül tűzveszélyes volt, egész falvak égtek le egy-egy tűz során, mert a szalmatetős házak gyúlékonyak voltak és gyorsan leégtek. A kemencék építésével, a kémények segítségével kivezették az égésterméket, így jelentősen csökkent a tűzveszély is. Népszerű és rengeteg háztartásban megtalálható volt a fém sparherd, ami többfunkciós volt, fűteni lehetett vele, főzni lehetett rajta, valamint sütőteret is kialakítottak benne. Az elődje nem fémből készült, hanem úgynevezett takarék-tűzhelyként a kemencével együtt építették be.
A londoni nagy szmog
A XIX. századi nagyvárosokban a szén- és fatüzelésű kályhák terjedtek el, égéstermékük elborította az utcákat. Az iparosodás miatt egyre több gyárkémény mellett a lakosság is ontotta a füstöt és a kormot. A városokban egyre gyakrabban fordult elő szmog. A korszerűbb megoldások a század második felében nyertek teret, 1877-ben megkezdte működését az első távfűtőmű az Egyesült Államokban. Az utóbbi évtizedekben egyre tisztább egyéni fűtési módok is megjelentek, mint a gázkonvektor, majd később az elektromos olajradiátorok és hőtárolós kályhák.
Modern kazán
A tűzhelyek becsövezésével meleg víz állítható elő, ennek alkalmazásával indult fejlődésnek a központi fűtésrendszer. Korábban problémát okozott a nagyobb terek befűtése, ezzel a módszerrel erre is megoldást találtak. A XIX. században jelent meg a gravitációs elven működő melegvíz-fűtés. A fűtés korszerűbbé válásával fejlődtek a szabályozó rendszerek és a biztonsági berendezések is. A hetvenes években elterjedtek a kazánok, az elmúlt tíz évben újabb technikák hódítanak. Sajnos a háború utáni időszakban, hazánkban csak nagyon nehezen voltak elérhetőek a legújabb fejlesztések, nagy lemaradásban voltunk, pedig az elmúlt ötven évben rendkívüli technikai fejlődésen ment keresztül a fűtés.
Kombi cirkó
A nagyvárosokban a fatüzelést felváltotta a gázfűtés, a konvektorok hátránya, hogy a fűtött helyiség levegőjét használja, ezért a használat során ügyelni kell arra, hogy cserélődjön a levegő a lakásban. Az új építésű házakban cirkó- vagy központi fűtéssel találkozhatunk. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezetbarát és a takarékos rendszerek fejlesztésére. A távfűtés a lakótelepek egyik gyenge pontja, hatásfoka és elosztása miatt nem versenyképes az új házak fűtési módjaival. A fűtéskorszerűsítés, a lakás szigetelése, valamint a nyílászáról kicserélése mind-mind megtérülő beruházások, a tulajdonos a havi számlákon fogja érzékelni a megtakarítást.