Nyakunkon az igazi nyugdíjkatasztrófa: ennek már a gyerekeink isszák meg a levét

"Gazdasági rendszereink, amelyek a növekvő munkaképes korú népességre épültek, most fordulóponthoz érkeztek. A fejlett gazdaságokban és Kínában, amit az első hullámnak nevezünk, az egy főre jutó GDP növekedése évente akár 0,8 százalékponttal is lassulhat egyes országokban a következő 25 évben, hacsak a termelékenység növekedése nem négyszereződik meg, vagy a munkaórák száma személyenként nem növekszik heti öt órával," mondja Chris Bradley, a McKinsey szenior partnere és a McKinsey Global Institute igazgatója. A nyugdíjrendszerek egyre nagyobb nyomás alá kerülnek, mivel az egy nyugdíjasra jutó munkaképes korúak száma jelentősen csökken.

A növekedés és az életszínvonal fenntartásához az országoknak több, hosszabb ideig dolgozó munkavállalóra, magasabb termelékenységre és a fiatalabb népesség növekedésére lesz szükségük – mindhárom kulcsfontosságú. E három közül csak egy vagy kettő elérése nem elegendő. A termékenységi ráta növelése is elengedhetetlen, de hatása csak a század későbbi szakaszában lesz érezhető, hiszen a mai újszülöttek csak sok év múlva lépnek be a munkaerőpiacra.

Ahogy a születési arányok csökkennek, szintén csökkenni fog az egy idősre jutó munkaképes korúak száma is. Ennek szemléltetésére az MGI megvizsgálta a függőségi rátát, vagyis a munkaképes korú (15-64 éves) emberek számát a 65 éves és idősebbek számához viszonyítva. 1997-ben globálisan több mint kilenc munkaképes korú ember jutott egy 65 év feletti emberre. Ma 6,5-en áll a globális függőségi ráta, miközben 2050-re várhatóan 3,9-re csökken – vagyis világszerte kevesebb mint négy ember tart majd el egy idősebb embert, sőt Ázsia fejlett részén, Nyugat-Európában és Kínában ez az arányszám 2 alá fog esni.

A jelentés a feltörekvő gazdaságok demográfiai változásainak hatásait is vizsgálja, amelyekre korábban kevesebb figyelem vetült, viszont időben nincsenek sokkal lemaradva, kivéve a szubszaharai Afrikát.

"A második demográfiai hullám éppen most éri el az olyan feltörekvő gazdaságokat, mint Ázsia feltörekvő része, India, Latin-Amerika, Közel-Kelet és Észak-Afrika. Alig egy vagy két generációval vannak lemaradva, munkaképes korú népességük aránya a 2030-as években tetőzik, ez alól egyedül a szubszaharai Afrika a kivétel. Ezeknek a régióknak azelőtt kellene gazdagabbá válniuk, mielőtt a társadalmuk elöregedne – például Indiának csak 33 éve van, hogy elérje az első hullámú gazdaságok jelenlegi függőségi rátáját, ugyanakkor az egy főre jutó GDP-je csak ötöde annak, amitől magas jövedelműnek számít egy ország" mondja Anu Madgavkar, a McKinsey Global Institute partnere.

"A munkaerő és a fogyasztók globális eloszlása alaposan meg fog változni és egyre inkább a mai fejlődő országokra összpontosul. 2050-re a 65 év felettiek a teljes fogyasztás negyedét fogják kitenni, ami a duplája az 1997-esnek. A legfejlettebb régiók (Észak-Amerika, Ázsia fejlett része és Nyugat-Európa) részaránya a globális fogyasztásban az 1997-es 61%-ról 2050-re 31%-ra csökken. A vállalatoknak ennek megfelelően kell módosítaniuk stratégiáikat, kínálatukat és globális jelenlétüket," mondta Olivia White, a McKinsey Global Institute vezető partnere és igazgatója.

Miközben a társadalmak a demográfiai változások hosszú távú következményeivel szembesülnek, számos rövid távú lehetőség is a döntéshozók rendelkezésére áll. A jobb gyermek- és idősgondozási programok segíthetik növelni a munkaerőpiaci részvételt és arra ösztönözhetik az embereket, hogy a családtervezést a munkájukkal jobban össze tudják hangolni. Emellett a fejlett országokban célzott programok segíthetik a hiányszakmákban dolgozók bevonzását és társadalmi integrációját.