Így kaphatnak nyugdíjat a magyar szexmunkások

A prostitúció 1999 óta legális tevékenység Magyarországon. Az Alkotmány kimondja, hogy "a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához". Ebbe beletartozik a szexuális szolgáltatás nyújtása is, így annak teljes korlátozása alkotmányellenes.

A Központi Statisztikai Hivatal által összeállított Szolgáltatások Jegyzékében 2003 óta szerepel a szexuális szolgáltatás. Ennek ellenére csak az adóhatóság 2006-ban hozott állásfoglalása nyomán vált egyértelművé, hogy a prostituáltak csak úgy tevékenykedhetnek törvényesen, ha egyéni vállalkozói igazolványt váltanak ki, és megfizetik az adó- és járulékterheket.

A vállalkozás tevékenységi körének a "máshova nem sorolt egyéb személyi szolgáltatások"-at kell megjelölniük. Ez egy gyűjtőfogalom, melybe nemcsak szexuális szolgáltatások tartoznak bele, hanem egyebek között a spiritiszta, a portás, a cipőtisztító és a kutyapanziót üzemeltető is. A vállalkozói igazolványból tehát nem derül ki, hogy az örömlányok ténylegesen milyen tevékenységet folytatnak.

Az egyéni vállalkozói igazolványok kiváltóinak helyzetét, hogy a vállalkozói igazolvány kiváltásához meg kell adni a vállalkozás telephelyét. Erre a címre tudja a posta kézbesíteni a hivatalos iratokat. Ez elég nehézkes azoknál, akik az utcán dolgoznak. Amennyiben a vállalkozó három egymást követő alkalommal nem veszi át a küldeményeket, az adóhatóság felfüggeszti az adószámát. Innentől kezdve viszont már nem folytathatja legálisan a tevékenységét.

A szolgáltatásról a szexmunkásnak minden alkalom után bizonylatot (számlát vagy nyugtát) kellene kiállítania. A számlán fel kell tüntetni a vevő nevét is. Piaci körökből származó információk szerint a kuncsaftok elvétve kérnek számlát a szolgáltatásról.

Tilos listázni a szexmunkásokat

Az adóhatóság csak adószám alapján tarthatja nyilván a vállalkozásokat, így semmilyen hivatalos adat nincs arról, hogy hány prostituált működik ma Magyarországon legálisan. Nem is lehetne megmondani, mivel Magyarország csatlakozott az 1950. évi New York-i egyezményhez, amelynek 6. cikke a prostituáltak megbélyegzésének elkerülése érdekében tilt minden olyan törvényt, szabályozást, igazgatási gyakorlatot, amely szerint "a prostitúcióval foglalkozó vagy azzal gyanúsított személyek különleges nyilvántartásba tartoznak magukat vétetni, külön igazolvánnyal kell rendelkezniük, vagy különleges ellenőrzési, illetve bejelentési előírások alá esnek."

Földi Ágnes, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének elnöke - állítása szerint - viszonylag pontos információkkal rendelkezik a legálisan dolgozó prostituáltak számáról, a Pénzcentrum.hu érdeklődésére azonban még közelítő adatokat, sőt az összes szexmunkáson belüli arányukat sem kívánta elárulni.

Mint mondta, kezdetben nagy volt az érdeklődés a vállalkozói igazolványok iránt - sokan még tanfolyamot is elvégeztek az adóhatóság közreműködésével -, mostanra viszont sorra szüntetik meg a lányok a vállalkozásukat. Ennek oka, hogy a türelmi zónák hiánya miatt sorozatos rendőri intézkedéseknek vannak kitéve, napokra elzárják őket, több tízezer forintos pénzbírságokat fizettetnek velük, és így nem tudják fenntartani a vállalkozásukat - ecseteli Földi Ágnes.

Türelmi zónára várva

Az 50 ezres lélekszám feletti településeknek 2000 márciusa óta kötelező lenne türelmi zónát kijelölniük, ahol a prostituáltak dolgozhatnak. Lakossági tiltakozás miatt azonban 10 évig egyetlen önkormányzat sem határozott meg ilyen területet. Hallgatólagos megegyezés alakult ki a helyhatóságok között abban a kérdésben, hogy így próbálnak meg tiltakozni a prostitúció legalizálása ellen. A törvény azonban azóta is hatályban van, az önkormányzatok pedig eszerint törvényt sértenek, amit szemlesütve szankció nélkül hagy az állam.

Idén januártól Tiszavasvári törte meg a csendet: a Jobbik által vezetetett önkormányzat egyhangú döntéssel kijelölte a türelmi zónát, amely a lakott területtől távol, egy mezőgazdasági területen átvezető úton van.

Tízezrek élnek a prostitúcióból

Becslések szerint a magyarországi prostituáltak száma 10-15 ezer fő lehet, a nyári hónapokban a 20 ezret is eléri. A szolgáltatások ára a körülményektől függően különbözik: a legolcsóbb az út menti szolgáltatás 4-5000 forintért, míg a legmagasabb fizetéseket, 20-50 ezer forintot az ünnepélyes alkalmakra házhoz kimenő escort szolgáltatók, a telefonon rendelhető call-girl-ök és a homoszexuális szolgáltatást végző fiúk kapják.

A SEXES Intézet nemrégiben végzett összehasonlító elemzése szerint az európai városok közül Budapesten a legolcsóbb egy órát eltölteni egy prostituált társaságában - írta a Budapest Times. A magyar fővárosban az átlagos óránkénti ár 66 euró, ami nagyjából 17 ezer forint. A környező országok közül Bukarestben például 78 euró az átlagár. Az Egyesült Államokban átlagosan 307, Londonban 248 euróba kerül egy óra.

Információk szerint fejenként naponta átlagosan 3 klienst fogadna a szexmunkások. Egy alkalmat egy órával és 17 ezer forintos órabérrel számolva egy nap alatt 51 ezer forintot keresnek. Ha egy hónapban átlagosan 10 munkanappal számolva havonta 510 ezer forintot kereshetnek a szexmunkások. Ez éves szinten 6 millió 120 ezer forintnak megfelelő összeg. Ha ezt a prostituáltak feltételezett 15 ezres számával megszorozzuk, akkor összességében azt kapjuk, hogy éves szinten csaknem 92 milliárd forintos piacról van szó.

A hivatalos statisztika szerint több százmilliárdos a forgalom

A Központi Statisztika Hivatal megpróbálta megbecsülni, mekkora lehet a hazai illegális prostitúcióra költött pénz. A pontos elemzési módszerek nem ismertek, emiatt sokan vitatták a számok valódiságát. Az adatok arról tanúskodnak, hogy csak a szexmunkásoktól vásárolt szolgáltatások óriási pénzösszeget mozgatnak meg: eszerint 2008-ban 165 milliárd forintos volt az illegális prostitúcióra elköltött pénz Magyarországon.

Nehezíti a tisztánlátást, hogy a szexuális szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások egy része formálisan nem az illegális gazdaság része, de a valóságban mégis az: például takarítás, portaszolgálat, könyvelés, gépjavítás, épület-karbantartás címszó alatt számláznak - derül ki a KSH-nak a háztartások éves fogyasztásaira vonatkozó adataiból. Elvileg minden uniós tagország rendelkezik efféle adatokkal, de mindenhol, még a legális prostitúció országaiban is csak becslésekre tudnak támaszkodni. A KSH korábbi tájékoztatása szerint Magyarország az uniós statisztikában e téren az erős középmezőnybe tartozhat.

Újfajta adóztatás: parkolójeggyel lehet az utcán ácsorogni

Bonnban az utcai örömiparban dolgozó nőknek este 20.15-től reggel 6-ig érvényes jegyet kell váltaniuk az automatából 6 euróért (körülbelül 1600 forintért), akár akad ügyfelük, akár nem. Ennek hiányában ugyanis a városi adóellenőrök megbírságolják a tilosban strichelőket. A nyugat-németországi város így próbál bevételhez jutni az utcán testüket áruba bocsátó prostituáltaktól.

Dortmundban ugyan már bevezettek napijegyet a prostituáltak megadóztatására, de Bonn az első város Németországban, ahol automata szolgálja ki az örömlányokat. Az önkormányzat az adók igazságos beszedésének igényére hivatkozott, mondván, a zárt helyen munkálkodó szexiparosok fizetnek adót, tegyenek így a szabadúszó utcanők is, akik eddig nem tanúsítottak megfelelő készséget a közterhek viselésére.

Megállítja-e a bűnözést a teljes legalizálás?

Egyes becslések szerint a 82 milliós Németországban 400 ezer prostituált dolgozik, és naponta egymillió kétszázezer ügyfelet szolgálnak ki. Csaknem tíz éve törvényessé vált a bordélyházak működtetése. Így a szexmunkások akár alkalmazottként, vagy egyéni vállalkozóként is dolgozhatnak legálisan. Társadalombiztosítási járulékot fizetnek, így jogosulttá váltak munkanélküli segélyre, orvosi ellátásra és nyugdíjra is. Munkabérüket szükség esetén bíróság előtt is be lehet hajtani.

Az új törvény célja az volt, hogy visszaszoruljon a prostituáltak elleni erőszak és javuljanak a munkakörülmények. A törvény azonban nem old meg mindent, főképp azért nem, mert nem vonatkozik a prostituáltak jelentős hányadát kitevő külföldiekre, akik többnyire eleve illegálisan dolgoznak Németországban. Európai uniós becslések szerint évente több mint százezer nőt csempésznek Kelet-Európából Nyugatra. A külföldről - egyebek között Magyarországról - behurcolt prostituáltakat kemény bűnözők dolgoztatják, emberhez méltatlan körülmények között.