Amiről Al Capone elhíresült: pénzmosás mai szemmel

A pénzmosást legegyszerűbben úgy lehetne meghatározni, mint az illegális forrásból származó pénzek legális forrásból származóként való feltüntetése, hogy a bűncselekményből származó pénzt használni lehessen. A leggyakrabban azok a drogkereskedők, sikkasztók, korrupt politikusok, terroristák "szorulnak rá" pénzmosásra, akik nagyobb összegek eredetéről kell, hogy elszámoljanak.

A pénzmosás legalapvetőbb folyamata három lépésből áll:

1. Az elhelyezés (Placement)

Ezen szakasz célja, hogy az illegális forrásból összegyűjtött pénzt bejuttassák a pénzügyi rendszerbe. Ez a legnehezebb feladat, itt a legnagyobb a lebukás veszélye, ugyanis a bankok, pénzintézetek fokozott figyelmet fordítanak a csalás-gyanús ügyletekre. Ilyenkor jellemzően büntetlen előéletű közvetítőket alkalmaznak, akik egy vagy több számlán pénzt helyeznek el, az azonosítási kötelezettség alsó határa alatt, majd bizonyos összeg elérése után átutalják azt egy gyűjtőszámlára. A közvetítők gyakran hamis papírokat, eltérő személyazonosságot használnak, hogy a sok apró ügylet ne egy embernél fusson össze.

Hazánkban hárommillió-hatszázezer forint értéket meghaladó ügylet, illetve összefüggő ügyletek esetében köteles a pénzügyi szolgáltató az ügyfelét átvilágítani, vagyis azonosító okiratokat bekérni és azokat ellenőrizni.
Az elhelyezésnek szintén gyakori módja, hogy a piszkos pénzt nagy készpénzforgalmú helyek - például mosodák, kaszinók, autómosók - bevételei közé vegyítik és közösen helyezik el őket bankokban.

2. Rétegzés (Layering)

A második lépés célja, hogy a már rendszerbe került pénzek és azok megszerzője között ne lehessen kapcsolatot találni. Ennek legegyszerűbb módja a pénzek különböző országokban, más-más ügyfél nevén vezetett számlák közötti átutalása, pénznemének váltása, valamint nagy értékű eszközök (ingatlanok, autók, hajók, drágakövek) vásárlása, ami lehetetlenné teszi azok eredetének felderítését.

3. Integrálás (Integration)

Az utolsó fázisban, ha addig eljutott a pénzmosó, a pénz eredete már csaknem kideríthetetlen és a lebukás veszélye is igen csekély. Ilyenkor juttatják vissza a pénzt a gazdaságba, legális jövedelemként feltüntetve azt, például valós vállalkozásokba történő befektetésként.

A leggyakoribb módszerek

Mára pénzmosási trükkök tucatjai váltak ismertté a hatóságok előtt, de a technika fejlődésével csak a fantázia szabhat határt az újabb és újabb módszerek kifejlesztésének. A közös európai valuta bevezetéséig az amerikai dollár volt a pénzmosások során használt leggyakoribb pénznem, annak nemzetközi alkalmazhatósága, elfogadottsága miatt. Talán ezért is van az, hogy Amerikában ismertek a legnagyobb pénzmosási csalások.

A 90-es évek egyik legnagyobb botrányát a nyugati félgömbön a kolumbiai illegális importtal "fedezett" pénzmosási ügy kavarta. Kiderült ugyanis, hogy az importvámot és magas dollárárfolyamot kikerülni szándékozó kolumbiai importőrök a feketepiacon jutottak amerikai dollárhoz. A pénzmosás része a folyamatnak úgy zajlott, hogy drogkereskedők a dollárjukat eladták a valutaváltóknak, akik azt peso-ra váltották az importőrök számára, majd mikor az importőrök sikeresen túladtak a portékájukon, visszafizették az összeget a feketepiaci váltóknak és a drogkereskedők is "tiszta" peso-hoz jutottak.

A már említett betételhelyezési trükk is igen gyakorinak számít a pénzmosók körében. Ilyenkor tehát egy meghatározott összeg alatt betéteket helyeznek el, illetve utalnak át egyik számláról a másikra több nap alatt, vagy több közvetítőt alkalmazva, majd a teljes összeget átutalják egy végső számlára, amit már az illegális pénzt szerző birtokol.

Egyes országokban lehetséges az anonim bankolás, vagyis létezik úgynevezett banki titoktartás, ami azt jelenti, hogy sem az ügylet célját, sem annak mértékét nem kérik számon az ügyfélen. Erről váltak híressé a svájci bankok, valamint egyes egzotikus országok, adóparadicsomok bankjai, például a Bahamákon, Máltán vagy Monacón. Számos előnyükön túl azonban ezek a bankok pénzmosás áldozataivá is váltak, azáltal, hogy nem ellenőrzik ügyfeleik számláit, így megkönnyítve a pénzmosás vagy terrorizmus-finanszírozás lehetőségét. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint évente mintegy 500 milliárd dollárt (80 ezer milliárd forint) mosnak át ezeken az offshore bankokon keresztül. Természetesen a nemzetközi pénzügyi szervezetek (Világbank, IMF, Európai Központi Bank, ENSZ, stb.) a szabályok szigorításán dolgoznak, és mindegyikük külön pénzmosás ellenes részleget üzemeltet.

Adómentes milliók: offshore számla egy hét alatt...

Fedővállalkozások: ahol nem csak ruhát mosnak

Természetesen bármilyen más, nagy forgalmat lebonyolító üzlet alkalmas fedővállalkozásnak, nem kell mást tenni, mint nagyobb bevételt kimutatni a valóságosnál, és a piszkos pénzt azon "átfolyatni". A másik módja a fedővállalkozáson keresztüli pénzmosásnak, amikor egyszerűen elhelyezik a legitim vállalkozás számláin a piszkos pénzeket, és reménykednek benne, hogy a hatóságok nem veszik észre a cég könyveiben szereplő összegek és a bankszámla egyenlege közötti különbséget.

Akár gazdasági, akár társadalmi szemszögből nézzük a pénzmosást, mindenképp káros hatásúnak tekinthető. Ha a pénzmosásból származó jövedelmek mértékére gondolunk (világ GDP-jének közel 2-5 százaléka), az látszik, hogy a bűnözés kifizetődő, ami az elkövetőket soha nem fogja a tevékenységtől eltántorítani. Gazdaságilag ugyanakkor rendkívül káros. Nem csak azért, mert a gazdaságba visszaforgatott pénzeknek csak igen kis százaléka után fizetnek a pénzmosók adót, de a fedővállalkozások tisztes üzleteket is kiszoríthatnak a piacról azáltal, hogy a vállalkozást csak álcaként használva nyomott áron tudják termékeiket, szolgáltatásaikat értékesíteni.

A pénzmosással leginkább érintett tevékenységek a drogkereskedelem és a terrorizmus. A drogkereskedelem esetében egyértelmű az összefüggés: az értékesített kábítószerből befolyt készpénzt csak így tudják a bűnözők használni. A terrorizmus esetében némileg árnyaltabb: a támogatók anonimitásuk megőrzése érdekében nem szoktak egyszerűen csekket kiállítani, sem átutalni, de a terrortámadásokhoz használt fegyverek és embereket sem lehet bankkártyával kifizetni. Itt is pénzmosásra van tehát szükség.

Pénzmosás elleni küzdelem

A módszereket végignézve látszik, hogy a bankoknak kiemelt szerepük van a pénzmosási folyamatban. De mégis hogyan lehet a napi több száz tranzakció közül kiválasztani a pénzmosáshoz kapcsolódót? A 2007. decemberében elfogadott pénzmosás elleni törvénnyel hazánkban a megelőzésre kívánják helyezni a hangsúlyt. A törvény megvalósítása érdekében a PSZÁF mintaszabályzatokat bocsátott a pénzügyi szolgáltatók rendelkezésére, melyben többek között segítséget próbál nyújtani a pénzmosás-gyanús ügyletek felismeréséhez. Ilyenek például a szokatlanul nagy készpénz elhelyezése, illetve felvétele olyan személy által, akinek foglalkozása ezt nem indokolja, a készpénz gyakori váltása más valutanemre, rendszeres készpénz tranzakciók közvetlenül az azonosítási értékhatár alatt stb.

Természetesen ezek továbbra sem szűrik ki az egyéb, nem pénzügyi szolgáltatókon keresztüli pénzmosási tevékenységet, például a fedővállalkozáson keresztülieket. Ehhez tehát a hatóságok fokozott együttműködésére van szükség. Ahhoz, hogy valóban megelőzésről lehessen szó, kiemelten fontos lenne a banki alkalmazottakon túl a lakosság oktatása is pénzmosást illetően.