Hogyan gazdagodhatsz meg más pénzén? - ők már tudják...

A következőkben az Egyesült Államokban nagy népszerűségnek örvendő magánbefektetői klubokról, illetve azok alakításának szabályairól szólunk bővebben, majd ismertetjük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) álláspontját a magánbefektetői klubok hazai piacon való megjelenésének feltételeivel kapcsolatban.

Összeálltak és nyertek: ennyi lenne a titok nyitja?

A magánbefektetői klub a gyakorlatban egy olyan csoportosulást jelent, melyben magánszemélyek önkéntes alapon vesznek részt, s amely a csoport tagjai által befizetett havi díjakat, mint közös vagyont fekteti be. A tagok által befizetett havi díjak összege általában 25 és 100 dollár, vagyis körülbelül 5 és 20 ezer forint között változik, melynek nagyságrendjéről a tagok együttesen hoznak döntést.

A csoporttagok a havi gyűlésen közösen döntenek arról is, hogy milyen eszközbe fektessék a közös pénzüket, és ők választják ki a tőzsdei ügyletek kötéséhez elengedhetetlen brókercéget is.

A döntéseket az általuk készített megfigyelések, elemzések alapján hozzák meg: egy-egy tag magára vállalja a piac bizonyos részének mélyreható vizsgálatát, az ott zajló folyamatok figyelemmel kísérését, amely egyrészt jó lehetőséget teremt számára további ismeretek elsajátítására, másrészt megkönnyíti a teljes csoport számára a piaci információ összegyűjtését és kezelését.

A "több szem többet lát" elve mellett az együtt befektetés esetében további előnyt jelent, hogy a közös forrásból olyan diverzifikált portfoliót lehet létrehozni, illetve olyan befektetési lehetőségek is elérhetővé válnak, melyekhez az egyes befektetőknek külön-külön nem rendelkeznek kellő háttérrel.

Ugyanilyen céllal jöttek létre a befektetési alapok is, melyek a kisbefektetők forrásainak összegyűjtésével biztosítják a diverzifikálás lehetőségét, a befektetési alapok hátrányát jelenti azonban, hogy esetükben nincs szó aktív portfoliókezelésről, azt az alapkezelők valósítják, így a kisbefektetőknek nincs beleszólása a befektetési döntések meghozatalába. A portfolió diverzifikálásával természetesen csökken a befektetés kockázata, a tagoknak azonban a veszteséget is egyetemlegesen kell viselniük.

Hogyan lesz a semmiből klub: vannak, akik hasznot húznak...

Egy átlagos kezdeményezés esetében a tagok ismerik egymást, barátok, családtagok, hiszen a bizalom elengedhetetlen velejáró, alapja az együtt munkálkodásnak a közös cél, vagyis a nyereségszerzés elérése érdekében. Annál is inkább fontos tényező, mert a csoport tagjai együttesen, minden felelősséget megosztva nagy kockázatot magukban rejtő döntéseket hoznak meg.

Az amerikai magánbefektetői klubok érdekessége, hogy az önkéntes kezdeményezések kapcsán létrejöttek olyan gazdasági társaságok, melyek a befektetői klubok szervezésére és befektetési ismeretek átadására (pl. tőzsdei gyorstalpaló tanfolyamok indítására) szakosodtak.

Természetesen ezek a cégek profitalapon működnek, vagyis értékes szolgáltatásaikért cserébe a kluboktól egy előre meghatározott összeget kérnek. Ennek szellemében azonban szívesen végigvezetik a vállalkozó kedvű kisbefektetőket a klubalapítás rejtelmein.

A magánbefektetői klubok szabályozása viszonylag rendezettnek mondható a tengerentúlon, ahol a klubtagok közötti jogviszonyt partnerségi megállapodásokban rögzítik. Emellett a klubokat egyes államokban be kell regisztráltatni, illetve azok saját elképzelésük szerint létrehozhatnak alapszabályt, amelyben rendelkeznek a tagok kötelezettségeiről és jogairól.

Szabályok és felügyelet nélkül - ez a helyzet itthon

A PSZÁF szóvivőjét Binder Istvánt kérdeztük a magánbefektetői klubok státuszával kapcsolatban, aki kérdésünkre elmondta, hogy az ilyen szervezetek a tőkepiaci törvény szabályozása alá esnének.

De mivel a befektetői klubok esetében nem valósul meg az üzletszerűség és a nyereségszerzés feltétele, tehát ezek a klubok nem üzleti alapon működnek és nem is nyújtanak szolgáltatást a tagok felé, melyért cserébe ellentételezést várnának el, így nem minősülnek felügyeleti szervnek.

Ez azt jelenti, hogy jelenleg hazánkban nincs akadálya ilyen klubok alakításának, de se felügyeleti szerv, se jogszabály nem rendelkezik ezek működéséről, ezért Binder István a befektetési forma kockázatos mivoltára figyelmeztet.

Egy befektetői klub a tengerentúlon átlagosan 11 tagból áll, amely nem meglepő, hiszen a bizalmi viszony miatt a tagok száma mindenképpen korlátozott. Azonban ilyen alacsony taglétszám mellett is előfordulhat, hogy a személyes megérzésünkkel, megítélésünkkel ellentétes döntés születik a szavazáskor.

Az ekkora taglétszám pedig már könnyen teret adhat a csalásra, melyet a legkönnyebben egy közös tulajdonban lévő bankszámlával lehet elkerülni, melyhez az egyes tagok önálló hozzáférését korlátozzuk.