Hollywoodi átverésről rántotta le a leplet a magyar effektguru

Pénzcentrum: A járványhelyzet tavasszal szinte teljesen kinyírta a filmipart. Mi a helyzet most a produkciókkal?

Eszenyi Péter: Vannak jelek, hogy kezd magához térni a filmipar. Több olyan produkcióról is tudok, ami újraindult, és működik már, de nyilván más feltételekkel, mint előtte. Mindenkinek teszelnie kell, a forgatások előtt karanténba zárják az embereket. Most úgy néz ki, hogy amennyire lehetséges, próbálnak visszatérni a rendes kerékvágásba. Pesze szigorú intézkedések mellett: azokban a produkciókban például, amelyekben én is dolgozom, mindenkinek kötelezően két hétre karanténba kellett vonulnia, ezt bele is kalkulálják a procedúrába.

A tavaszi leálláskor több premiert is kitoltak. Ezekről mit lehet tudni, el fognak készülni az új időpontig?

A legtöbb olyan film, aminek kitolták a premierjét, az lényegében készen van már. A dátumok módosítása inkább ahhoz igazodik, hogy mennyire tudnak visszamenni az emberek a mozikba, milyen a járványhelyzet. Voltak olyan filmek, amiket bemutattak volna, de aztán inkább online mutatták be, ilyen például a Disneynél a Mulan: ez a produkció az első, ami a mozival egyidőben debütált a streaming szolgáltatásoknál. Mindenki kísérletezik.

A csúszások miatt felhalmozódott a munka így az újraindulásnál? Sokáig tart, mire utóléri magát a filmipar?

Azért nagyon érdekes ez a helyzet, mert egy átlagos film, hogy ha onnantól kezdve nézzük, hogy elkezdődik a forgatás előkészítése, simán egy év, vagy mégtöbb, mire bemutatják a mozikban. A járványhelyzet pedig különböző időpontokban, fázisokban érte a filmes szakmát. Azok a produkciók, amiken én is dolgozom, rögtön március elején teljesen leálltak, bezártak mindent, még javában zajlott a forgatás. Azokon filmeken, amik az már az utómunka fázisában voltak egészen május-júniusig tudtak dolgozni a cégek, hiszen ott kisebb a kockázat, lehet otthonról is dolgozni.

Ugyanis az útómunkával foglalkozó cégeknél célszerű egy bizonyos szinten tartani az állományt. Hiszen ha nincs munka, de túl sok embered van, az veszteséget jelent, viszont, ha kevés alkalmazottad van, és hirtelen sok lesz a munka, akkor meg azért nincs nyereség, mert a cég nem tudja megcsinálni a feladatot. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, ez egy kényes folyamat, sajnos a posztprodukciós szakmában elég sok létszámleépítés van.

Gondolom, a többi szegmens sem maradt ki a leépítésekből.

Így van, akik a forgatásokon dolgoztak, nekik gyakorlatilag márciustól nem volt munkájuk egészen nagyjából mostanáig. A posztprodukció, mint mondtam, június körül kezdett döcögni, oda is elért a hullám. Azt érdemes tudni, hogy a legtöbb ember úgy dolgozik ezeknél a cégeknél, hogy van egy féléves, vagy egyéves szerződése, aminek a lejárta után, ha jön egy másik produkció, aláír arra is, és így tovább. Most egy csomó dolgozónak nem ajánlottak új szerződést,

Milyen nehézségeket hozott az újraindulás? Mennyire forognak most simán a produkciók?

Én gyakorta járok Leavesdenbe, a Warner Brothers stúdiójába, ott forog az új Batman film, most indult újra a hetekben a munka. Viszont a főszereplő, Robert Pattinson elkapta a betegséget, megint le kellett állniuk, ami óriási probléma. Nyilván próbálnak sakkozni, olyan jeleneteket forgatni, ahol ő nem kell, de így megint át kell az egész produkciót szervezni. Plusz az a szabály, hogy ha bárki kapcsolatban volt a fertőzött emberrel, akkor neki is karanténba kell vonulnia, ami ebben az esetben a rendezőt is jelenti.

A jövőbeli hatásokat nagyon nehéz kiszámítani, gondolok itt arra, hogy például a stúdiók is úgy vannak lefoglalva, hogy forog egy film, és amint azzal végeztek, már jön is a következő csapat. Mi történik akkor, ha nekem szeptembertől van egy aláírt szerződésem, de hiába, hiszen nem tudok dolgozni, mert az előző forgatás még nem fejeződött be? Én is megcsúszom, és az utánam jövő is, mindenki. Sok megoldandó probléma van még.

Látod már a végét? Mikorra normalizálódhatnak a dolgok a filmiparban?

Egy csomó dolgot át kell szervezni, másképp kell megoldani, mint előtte. Nem gondolom, hogy lesznek radikális, akár többéves csúszások is. Nyilván nem fog minden film időre elkészülni, de általában az lesz a megoldás, hogy mindenki megfeszítetten dolgozik, megpróbálják lefaragni a hátrányt, amennyire lehet. Persze, véglegesen az oldaná meg a nehézségeket, ha lenne vakcina.

Sok protokoll van, ami nehezíti az életünket: a távolságtartási szabályok miatt eleve sokkal kevesebb ember lehet a forgatásokon. Minden fel van osztva zónákra, kevésbé megengedett az, hogy valaki csak álldogálljon. És mi következik abból, ha kevesebb kolléga lehet jelen? Az, hogy akik ott vannak, azoknak többet kell dolgozni. Mindenki kersi, hogy lehet ebből a legjobban kijönni, esetleg hozzászokni, de ez egy egyedülálló helyzet. Időbe telik, mire mindenki kitalálja, melyik a megfelelő út.

Mi a helyzet a mozikkal? Azért nekik sem könnyű.

Én biztos vagyok benne, hogy a mozik szignifikánsan meg fogják érezni ezt az időszakot, és hát még előttünk van a tél, ami minden tekintetben húzós időszaknak tűnik. Szerintem legkorábban jövő tavasszal, nyáron lehet majd látni, hogy a vírus milyen maradandó problémákat okozott, ki az, aki ebből jól fog tudni kijönni.

Átalakulásban van az egész ipar: nyomulnak a streamingszolgáltatók, nehéz megjósolni, hogy mi lesz. Nekem a moziba járás egy élmény. Nem feltétlen ugyanaz, mintha otthon nézed meg a filmet a tévén - szerintem sokan vannak még így. Hamarosan kiderül, mennyire fontos az embereknek, hogy mozikba járjanak. Ha nem fontos, akkor az egész olyan lesz, mint a vidámpark: abból is van pár olyan, ahová évente egyszer elmegyünk, mert hű, de klassz, aztán felé se nézünk.

A streaming szolgáltatók megjelenésével bejött egy teljesen új üzleti modell: ugye, ők előfizetésekből szerzik a pénzt. Van egy folyamatos cash-flow, amiből később forgatnak saját gyártású tartalmat. Egy stúdiónál, ha mondjuk nulláról kezdődne el, akkor össze kell szedned több száz millió dollárt, hogy csinálj egy jó filmet - és baromi rizikós, hiszen, ha nem nézi meg senki a moziban, akkor el is buktál. Streamingben kevesebb a kockázat, nincs direkt veszteség, ha egy-egy film nem sikerül olyan jól. Viszont hosszú távon senki nem fog előfizetni, ha csak rossz filmeket csinálnak - szóval ez sem kockázatmentes.

Van olyan szegmens, ami kevésbé érezte meg a válságot?

Az animált filmek például remekül működnek, és az olyanok is, amelyekben minimális élő szereplő van. A kisebb produkciók jó helyzetben vannak abból a szempontból, hogy ha 10 emberrel kell egy filmet leforgatnod, az sokkal egyszerűbb, minta 300-al kellene. Viszont ezeknek a biztosítása nagyon nehéz: nem áll mögöttük stúdió, mint a megaprodukcióknál.

Az idei BrainBaron te is előadsz szerda kora délután, tényleg rabul ejtik a számítógépek a filmkészítést? Kinyírja a CGI a normális filmforgatást?

Az elmúlt 20 évben elég sok változáson ment keresztül a filmkészítés. A CGI sosem fogja teljesen kinyírni a filmezést, ameddig az embereknek van egy telefonja. Soha ekkora esélye nem volt még az egyszerű embernek, hogy filmet csináljon, ott van a zsebében egy olyan készülék, ami régen súlyos pénzekbe került volna. Ugyanakkor mégsem készülnek százezer számra baromijó filmek: érdekes, hogy a technikai része teljesen hozzáférhető, de mintha egyre nehezebb lenne olyan dolgokat, témákat találni, amiket az emberek szívesen megnéznek.

Ennyire ellőttek már mindent?

Nem hiszem, ez csak az, ahogy a világ változik. Amikor gyerek voltam, nem volt telefonunk, az utcára kellett lemenni telefonálni. Ha belegondolunk, hogy az elmúlt években mennyire megváltozott ez az egész... Vannak azok az elméletek, hogy mindig ugyanazt a filmet csinálják meg, csak egy kicsit másképp: ebben van valami, de a történetmondás ilyen klasszikus toposzokra épül. És amit mi univerzálisan úgy értékelünk, hogy az egy jó történet, az általában mindenkinek tetszik. A másik kihívás, hogy nehéz versenyezni olyan dolgokkal, amik gyakorlatilag azonnal hozzáférhetők, és ingyen vannak.

Nem mondom, hogy egyik jobb lenne, mint a másik, de a fogyasztási szokások miatt idővel a filmészítés is változni fog. Lehet, a jövőben minden film 15 másodperc lesz, vagy 25 perc és kétévente fog valaki csinálni egy-egy hosszabbat.

Annyi cikkben olvashattuk már, hogy melyik iparágakban fogják a gépek elvenni az emberek munkáját. A CGI-al is ez a helyzet?

Nem, főképpen praktikus okokon múlik, mikor használnak digitális technikát: ha a jelenetet nem lehet leforgatni élő szereplővel, mert mondjuk veszélyes, bonyolult, drága, vagy sokáig tart. Vagy most, amikor nem lehet bárhol dolgozni: például Thaiföldön nem tudsz forgatni, mert beutazási tilalom van. Ilyenkor vagy nézel egy másik helyszínt, vagy átírod a forgatókönyvet, vagy csináltatsz egy hátteret, ami olyan, mintha Thaiföldön lennél.

Sokan szeretik összeugrasztani a filmes és a posztprodukciós szakmát, de igazából mindenki igyekszik segíteni a másiknak.

Miért ördögtől való sok filmesnek a digitális technika?

Most van egy reneszánsz, mindenki azt mondja, hogy nem használt CGI-t a filmje készítése során, minden kamerában történik - ez szinte képtelenség, hogy így legyen. Az ilyen nyilatkozatok nagy része marketing: mindig van pár ember, aki dolgozott a digitális effekteken... A kollégák pedig ilyenkor úgy érzik, hogy az ő munkájukat kevésbé értékelik.

Ott volt az Oscar-díjas 1917 című film: mindenki azt hinné, hogy abban aztán tényleg nem használtak digitális effekteket, pedig rengeteg volt benne. Amellett, hogy iszonyat mennyiségű munkát tettek bele, hogy egy kamera 10 percig folyamatosan veszi a jelenetet, ahol minden el volt próbálva. De a kábeleket ki kell szedni, a lámpák helyére be kell tenni a tüzeket, ez mind-mind digitális effekt. Még egy élőszereplős filmben is előfordulhat, hogy valaki azt mondja, nem jó a ruha, amit a forgatáson használtak. Ilyenkor nincs idő, pénz újra leforgatni, hanem megkérnek valakit, hogy cserélje ki digitálisan.

Ennek van bármi marketingértéke? Ha valaki régóta vár egy filmre, akkor kevésbé érdekli, van-e benne digitális effekt.

Most mindenben van egy visszafordulás a tradicionális értékek felé: a kézműves sörtől elkezdve a nyomtatós Polaroid fényképezőn át a filmezésig. Azt mondják, hogy ők most úgy készítenek filmet, ahogy 1950-ben, mert ez a trendi. Egyébként ennek annyi értelme van, hogy ha keretek közé szorítod magad, akkor kreatívabb megoldások fognak születni. De a digitális trükkök, a digitális filmkészítés ma már kikerülhetetlen, gondoljunk csak bele, már azzal érintett a mostani produkciók 99 százaléka, hogy nem hagyományos filmkockára forognak, hanem adathordozókra.

Akkor mégis mi a problémájuk a filmeseknek a digitális technikával?

Hát, például Cristopher Nolan híresen olyan rendező, aki gyűlöli, hogy hónapokat kell posztprodukcióval tölteni - ez már amióta ismerem a munkásságát így van. Nolan igyekszik is valódi hajókkal, repülőgépekkel dolgozni, de van, amit egyszerűen nem lehet megcsinálni a régi módszerekkel. Olyankor kénytelen ő is a digitális technikához fordulni, de ellentétben sokakkal, soha nem jelentette ki, hogy ő bizony egyáltalán nem használ CGI-t.

A probléma lényege az, hogy a legtöbben úgy képzelik el a CGI, meg a többi számítógépes technika használatát, hogy van egy fószer, aki leül, megnyom egy gombot, és minimális munkával megoldódik a probléma. Pedig ők is ugyanolyan szakemberek, akik hosszú napokat, heteket, iszonyatos túlórákat tesznek abba, hogy a tudásukkal, ötleteikkel megoldják azt, amit rendező látni szeretne.

Mintha az újságíró, aki a laptopján írja a cikket, csak megnyomna egy gombot, és a gép megírná helyette. A számítógép ugyanolyan eszköz, mint a ceruza, vagy a kalapács, amit használ az ember a munkájához.