Háború indult több magyar munkahelyen: két nagy tábor esett egymásnak

Pénzcentrum:Gyakorlatilag a járvány európai elterjedésének 0. percétől azt halljuk mindenhonnan, hogy meg fog változni az egész társadalmunk, és a munka világa sem lesz már ugyanolyan, mint ezelőtt. Önnek mi a véleménye?

Kadala Miklós: Én azt gondolom, hogy ez egy hullámvasút lesz, amire hamarosan felülünk. A home office intézményét a munkavállalók csikarták ki a munkáltatóktól, akik ezzel versenyeztek a jó munkaerőért, de érzékelhető volt, hogy a legtöbb helyen azért nem voltak ebben a kérdésben eltökéltek.

A Covid alatt aztán ez megfordult, és a cégvezetők belátták, hogy úgy is lehet hatékonyan dolgozni, ha nincs szem előtt munkavállaló - ez mindenképpen pozitívum. Ám a munkavállalói oldalon a szociális érintkezés hiánya elég jelentősen megnőtt, így ők is megtapasztalták a home office-nak azt a hátrányát, ami miatt ezt nem feltétlenül fogja mindenki mindenáron erőltetni. 

Azt gondolom, hogy ezt követően, hosszú távon egyfajta egyensúly fog létrejönni, ám itt megint a munkáltatóknak lesz szerepük: el kell dönteniük, hogy visszatérnek-e abba a rendszerbe, hogy nem csinálnak semmit, és munkavállalói nyomásra elkezdenek kicsit reaktívan intézkedni, és lesznek azok a cégek, (nem árulok el nagy titkot: ők fognak nyerni), amelyek a foglalkoztatás legszélesebb körű formáját biztosítják majd, ahol nemcsak a munkakör, hanem az egyéni ambíciók alapján is dönthetnek a munkavállalók, hogyan akarnak dolgozni. 

De egy ilyen jövőben, mi lesz a munkahelyi kohézióval, a csapatmunkával?

Semmi olyan rendszer nincs pillanatnyilag, ami ezt támogatni tudja. Hogy a vezetők hogyan fognak feladatot kiosztani, értékelni, honnan fogják tudni, ki hogyan teljesít, hogyan fogják figyelembe venni karrierszempontból azokat, akik home office-ban dolgoznak?

Sokféle rendszert kell kialakítani a HR-nek, amik segítenek abban, hogy ne veszítsék el azokat a hagyományokat, értékeket, amiket fontosnak tartanak a cégen belül. Ezt mind ki kell dolgozni, át kell gondolni a munkaköröket és a foglalkoztatást, hogy hol milyen verzióban lehet megvalósítani, és felkínálni a munkavállalóknak. De erre fel kell készíteni a vezetést, a számonkérési és egyéb rendszereket. Végig kell gondolni, hogyan fognak egy olyan környezetben működni, ahol adott esetben nem minden munkavállaló találkozik rendszeresen. 

Így is nehéz fizikai dolgozót találni, mit fognak szólni ahhoz, hogy ők bent vannak nyolc órakor, más meg otthonról dolgozik? Sok tabu ledőlt, viszont nem szabad még hátradőlni, mivel ez most egy kőkemény feladat lesz a cégeknek, a HR-eseknek: hagyni kell magukat visszafolyni a mederbe, és majd meglátják, mit akar a piac, mit akarnak a munkavállalók. 

Vannak olyan munkakörök, ahol az együttlét alapfeltétel, hiszen a közös kreativitásnak iszonyatos nagy ereje van. Ha ők is home office-ba vonulnak, akkor nem vész el ez az energia?

Így van. Bár ott is szét lehet szedni a folyamatokat, mert vannak a kreatív részek, és van az önálló megvalósítás része, ami nem feltétlenül kötött, nem igényli a fizikai együttlétet. Most jön az a hullám, hogy a dolgozók be akarnak menni, és a munkáltatóknak kell ezeknek a folyamatoknak az élére állni, nekik kell egy egyértelmű irányt mutatni, hogy az ő vállalati kultúrájában mely munkakörökben, hogyan lehet dolgozni.

Elképzelhető, hogy egy jogi területen home office-ban is végezhető a munka 50-70 százaléka, de akkor sem kell feltétlenül minden jogászt home offica-ba tenni, mert lehet, hogy van olyan, aki szeretne az irodában ülni. Viszont itt olyan rendszereket kel kidolgozni, hogy valakinek ne legyen előnye abból, hogy bent ül, hallja az infókat, részt vesz a döntésekben stb. Itt a HR-nek lesz döntő feladata, hogy aki home office-ban van, ne tűnjön el. Ez sokszor nem könnyű, mert nem értik az emberek, miért kell bemenni egy-egy meetingre. De ha a cégek ezt tudatosabban kezdik felismerni, azzal mindenki nyerhet. Nemcsak az a feladata a HR-nek, hogy minden le legyen papírozva, hanem hogy mennyire tudja integrálni a csapatát ilyen többféle foglalkoztatási formában, mennyire tudja teljesíteni az üzleti céljait, melyik kollégát terheli, melyiket nem. Aki szem előtt van? 

Az ínséges munkaerő-kínálat miatt nagyon sok recruter pozíció nyílt, ezeknek kell most HR business partnerré válniuk. Nem feltétlenül az emberek megtalálása lesz a fontos, hanem a rendszerek átalakítása, integrálása és a vezetők támogatása ebben. A HR-nek az üzleti célokat kell támogatni, az túl általános, hogy meg kell tartanom az embereket. Azokat az embereket kell megtartanom, akik az üzleti célok megvalósítása szempontjából kulcspozícióban vannak. A többinél meg egyensúlyra kell törekednem. De nem szabad túlzásba esni.