Ez már a válság szele: az autóipar után újabb szektorokra terjedhet át a létszámstop

Pénzcentrum: Jó ideje a több szektorra jellemző, ágazati szintű munkaerőhiánytól hangos a sajtó. Tapasztalatai szerint, melyek azok a szektorok, illetve régiók, ahol már a termelés és szolgáltatás színvonalát veszélyezteti a munkaerőhiány?

Csákvári Róbert: Mindegyikben. Mára eljutottunk arra a pontra, hogy az országban a legtöbb iparágban találkozunk ezzel a problémával. Mint ismert, a gyártó és termelő szektorban indult el ez a folyamat, majd megjelent a kereskedelemben, vendéglátásban, turizmusban, egészségügyben, és a rohamléptekben bővülő építőiparban is. De említhetném akár az IT-szktort is, ahol majdnem 22 ezer nyitott pozíció van jelenleg. Regionálisan mi úgy látjuk, hogy a legnagyobb probléma Nyugat-Magyarországon van, de Közép-Magyarországon, azon belül főként Pest megyében, is küszködnek sokszor a piaci szereplők. Ahol egyelőre kevésbé súlyos a helyzet, az talán Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Hajdú-Bihar megye, illetve a Nyírség - itt még lehet munkaerőt találni, de már itt is nehezebb.

Iparági információink szerint vannak már olyan hazai autóipari vállalatok, amelyek létszámstopot hirdettek, mert tartanak a közelgő válságtól. Ez kicsit enyhítheti a helyzetet?

Mi is foglalkozunk ezzel, csináltunk piacelemzéseket is. Az tény, hogy az elmúlt időszakban az autóiparban is érezhető egy stop. Vannak olyan cégek, amelyek le is építettek valamennyi létszámot, amiről a korábbi években nem hallhattunk. Vannak olyan cégek, amelyek nem vesznek fel plusz munkaerőt, sőt a fluktuációt sem pótolják. Most az autóiparban érezhető a legjobban. Bizonyos régiókban egyszerűsödni fog a helyzet, lesz elérhető munkaerő, de ezt viszonylag gyorsan fel is fogják szívni a cégek. Kérdés, hogy a többi iparágra ez mennyire fog átterjedni, és mennyire lesz a jövő évben több elérhető belföldi munkaerő. Ezen most mindenki matekozik.

Van rá esély, hogy ez a gyakorlat átterjed más szektorokra is?

Igen, át fog szivárogni máshová is. Nem lehet azt prognosztizálni most, hogy ez a válság hasonló lesz, mint a 2008-as volt, de lesz. Főként, hogy közben elindult a világban az erőteljes automatizálás, ami többletmunkaerőt biztosít majd a vállalatoknak. Ez most az autóiparban érezhető elsőként, ahogy legutóbb is volt, de nem lennék meglepődve, ha hamar lennének hírek hasonló létszámstopokról más ágazatokban is.

Tehát a jelenlegi feszített munkaerőpiaci helyzetre az automatizáció és a digitalizáció ad majd választ?

Igen. Nagyjából a kormánynak is ez a törekvése. Az utóbbi időszakban látszik, hogy komoly az innováció ezen a téren, a politikai színtéren éppúgy, mint a vállalatok szintjén.

Az Ipar 2.0-ra gondolsz?

Akár. De vannak más ilyen jellegű törekvések is. Az automatizálás, a robottechnológia valóban meg fog szüntetni bizonyos munkahelyeket, de legalább ennyi új pozíció nyílik majd ezzel párhuzamosan. De jelen pillanatban még nagyon sok betöltetlen munkakör van. Ha lesz is válság, nem lesz akkora, mint volt, mert vannak iparágak, fejlődnek, és annak a munkaerőnek a nagy részét fel fogja szívni.

A robotizáció csak a fizikai munkások megélhetését veszélyezteti, vagy előbb-utóbb a szellemi foglalkozások is sorra kerülnek?

Ez szinte az összes iparágra ki fog terjedni. Nyilván a gépgyártásban, főként az autóiparban érzékelhető jelenleg a legjobban, de a kereskedelemben, a mezőgazdaságban, a gyógyszeriparban is közeledünk a drasztikus átálláshoz, tehát egyre több iparág kerül e tekintetben majd reflektorfénybe, ez a jövő. De nem szabad megijedni ettől, hiszen rengeteg új szakmát hoz majd magával az átalakulás. Így azoknak a munkavállalóknak, akik elveszítik a munkahelyüket, természetesen átképzés után, komoly lehetősége lesz a feljebb lépésre.

A hazai munkaerő rugalmatlansága mennyire nehezíti az interdiszciplináris átalakulást. Az ugyanis egyértelmű, hogy a kiválasztás már jellemzően a felértékelődött kompetenciák mentén zajlik, de mi a helyzet a meglévő állománnyal, fogékonyak az át-, illetve ráképzésre?

Ez attól függ. A generációkérdés például elég hangsúlyos e tekintetben. A 40-50 éves korosztály nyilván nehezebben tud erre ráállni, de sokkal hamarabb megtanulja, sokkal jobban ösztönzött arra, hogy megtanulja. A fiatalabb generáció ugyan nyitottabb a technológiákra, de más a gondolkodása. Ezáltal akár az idősebb generációt is nyugodtan át lehet képezni, rá lehet állítani ilyen munkakörökre, sőt. Lesz olyan munkakör, ahol pont a senioritás lesz a lényeg, ahová nem lehet egy fiatalt odatenni, mert nincs meg a szükséges tapasztalata. Azt persze tegyük hozzá, hogy a cégek ezzel költséget akarnak spórolni, biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan cégek, ahol nagyobb leépítések lesznek. De lehet, hogy az egyik gyárában leépít, a másikban meg egy olyan fejlesztést csinál, ahol el tudja helyezni a másikból kieső munkavállalókat. A piacon most mindenki arról beszél, hogy világszerte több 10 millió munkahely fog megszűnni, aminek van egyfajta realitása, de ezt még nehéz megmondani.

Az elmúlt években azt láttuk, hogy az investment promotion elég jól működik, több gyár is Magyarországot választotta. Ugyanakkor a versenyképességi rangsorokban már nem szerepelünk olyan jól. Ráadásul az erőteljes béremelés miatt már nem biztos, hogy egy külföldi nagyvállalatnak olyan jó itt befektetni. Mit gondolsz erről, elképzelhető, hogy lesznek, akik veszik a sátorfájukat?

Kivonulásról nem beszélnék, de azt is kell látni, hogy már nemcsak azért jönnek Magyarországra cégek, hogy gyárakat csináljanak, sőt. Az itt lévő gyárak, nagy cégek is effektív nem biztos, hogy amikor bejelentenek egy bővülést, az a gyárkapacitást jelenti. Nagyon sok cég csinál kutatóközpontot, szolgáltatóközpontot. Ez egy olyan irány, aminek kapcsán lehet, hogy a gyártásban, termelésben már nem vagyunk annyira jók, de ezekben igen, és ez valahol kompenzálni tudja.

E tekintetben viszont komoly probléma a magyar tehetségek tömeges elvándorlása. Hogyan lehet erre a trendre reagálni?

Mi is próbálunk különböző kampányokkal ezen célcsoportra lőni, például Londonra fókuszálva, mert a brexit miatt most sok ott a bizonytalan magyar munkavállaló. Úgy gondolom, hogy lesznek olyan magyar munkavállalók, akik vissza fognak jönni. Valami kicsi visszaáramlást lehet érezni, de az még nem fogja megoldani a munkaerőhiányt. Még folyamatos a kivándorlás, de egy kis visszaáramlás tapasztalható. Az, hogy ebből mikor lesz volumenben visszatérés, sok mindentől függ. Nyilván a bérektől is. Oké, emelkedtek a bérek, de még mindig messze vagyunk attól a szinttől, ami egy olyan hívószó lehet, hogy már érdemes lenne hazajönni érte. Főként, hogy az emberek java része nem feltétlenül azért mennek el, mert többet keresnek, hanem társadalmi és egyéb világnézeti okokból.

Egy kiemelt pozícióra amúgy könnyebben pályázik egy olyan magyar, aki néhány éves külföldi tapasztalattal rendelkezik?

Ha valakinek van külföldi tapasztalata, az egy plusz hozzáadott érték. Egyrészt a nyelvtudás miatt, ahol ez fontos, másrészt a soft skillek terén is látszik, hogy más kultúrákat is látott. Egy multi esetében egyértelműen pozitív, ha valaki több országban dolgozott, mert hamarabb tud azonosulni a céges kultúrával. Pláne ha az adott cég anyaországában volt. De az itt lévő cégek ugyanúgy felveszik az itteni munkavállalókat, sőt egyre több cég alkalmaz pályakezdőket is, és rengeteg pénzt fordítanak arra, hogy őket egy bizonyos szintre hozzák.

Egyre több piaci szereplő "rakja ki a kirakatba" a pozícióhoz kapcsolódó bértáblát. Mit gondol a jelenségről?

A magas bér nem feltétlenül megoldás a munkaerőpiaci hiányra, illetve ami ennél is fontosabb, a megtartásra. Az elmúlt időszakban a bérek mellett sokszor legalább ennyire hangsúlyos elemként jelentek meg a pluszjuttatások is. A vállalatoknak az elmúlt években arra kellett rájönniük, hogy nemcsak a bért kell fejleszteni, hanem az egész kultúrát, a wellbeinget. Magyarországon is nagyon sok cég elment ebbe az irányba, és láthatók pozitív változások. Mert lehet, hogy van olyan cég, amelyik nem tud egy bizonyos bérszínvonalat megadni, de akkor is rá van kényszerítve, hogy valami mással odavonzza és ott tartsa az embereket. Az, hogy a bér a hirdetésekben is megjelent, ez a munkaerőhiány miatt alakult ki.

A piaci helyzet alakította, hogy egyre fontosabbak lettek az egyéb juttatások, illetve a munkahelyi környezet, vagy a munkakeresők igénye változott ennyire gyökeresen?

Is-is. Tény, hogy az egész mögött meghúzódik a munkaerőhiány, de ezzel párhuzamosan nagyon felpörgött a fluktuáció, az elvándorlás. A legmagasabb szinteken is a vezetőknek át kellett formálni a gondolkodásukat, létkérdéssé vált a megtartás. Nagyon fontos, hogy az első számú vezetők is rájöttek, hogy a HR mindennél fontosabb. Ezt generálta a munkaerőhiány, az elvándorlás, és minden cég elkezdett HR-stratégiában gondolkozni, wellbeingben, hogyan tudjuk a munkaerőt itt tartani. A munkavállalóknak erre már nagy igényük van. Ha egy munkavállaló elmegy egy interjúra, megnézi, hogy hová megy el. Hogyan fogadják, milyen a környezet, mit adnak a fizetésen kívül.

Válogathatnak ma a cégek egyáltalán?

Nagyon megváltoztak a felvételi kritériumok. Egyrészt gyorsabban reagálnak a jelentkezőkre. Bizonyos kompetenciákat pedig el is engedtek. Egyértelműen nyomon követhető folyamat, hogy az alapokat keresik a pályázókban, utána pedig, már házon belül, ráképzéssel hozzák fel a munkavállalókat az elvárt szintre.

A bérek emelkedésén túl ez még tovább drágítja az egy munkavállalóra eső költséget. Fenntartható ez?

Inkább onnan közelíteném meg a dolgot, hogy a fluktuáció a legdrágább dolog. Van olyan vállalat, amelyiknek egy fő kiesése és pótlása 50 millió forintba kerül.

Ez azért mégis egy elég kifeszített helyzet. Beüthet a krach?

Erre a közelgő válság fog majd választ adni. Valamennyire fognak csökkenni a betöltendő pozíciók, és reálisan a munkavállalók gondolkodása is változni fog. Azt gondolom, hogy a következő években a fluktuáció csökkenni fog. Ez köszönhető lesz annak, hogy a vállalatok, amelyek az elmúlt időszakban befektettek sok pénzt és energiát a wellbeingre és a megtartásra, ennek hosszú távon pozitív hatása lesz. Munkavállalói oldalról azt látom, hogy most egy kényelmes helyzet van, ez a következő években visszább fog menni, ők is úgy fognak gondolkodni, hogy én itt szeretek dolgozni, és hosszú távon maradok itt.

Fotók: Todoroff Lázár