Leesik az állad: ennyit keres egy férfi műkörmös, egy női hentes 2023-ban Magyarországon

Ma már senki nem lepődik meg egy női villamosvezetőn, biztonsági őrön vagy egy férfi „női fodrászon”, ruházati eladón, ápolón. Azonban egy férfi kozmetikusra, műkörmösre, női autószerelőre, hentesre azért még 2023-ban is felkapjuk a fejünket. Ez vajon miért van? Azért mert ez utóbbi szakmák túl nőiesek, túl férfiasak ahhoz, hogy egy ellenkező nemű űzze őket, vagy csupán rossz társadalmi beidegződésekről van szó? Hogy ezt kiderítsük, felkerestünk két igazán különleges embert. És nem, nem a szakmájuk miatt különlegesek, hanem azért, mert nagy ívben tesznek arra, mit vár el tőlük a társadalmi szerepek, mernek önmaguk lenni.

Szerepeink fogságában

De kezdjük egy kicsit távolabbról: hogy egy kislány vagy egy kisfiú mi szeretne lenni nagykorában, óvó néni, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, postás, rendőr, villanyszerelő, azt nem a biológiai neme határozza meg, hanem főként a hatások, amik érték őt addigi rövidke élete során. Ez ma már nem csak egy feltevés, tudományos tények igazolják: biológia tulajdonságaink adottak, de nemi szerepeinket a társadalom határozza meg - Fodor Éva, szociológus, genderkutató többek között erről is beszélt egy korábbi interjúban.

Egy sokat vitatott, tavaly nyáron megjelent, de azóta elérhetetlenné vált ÁSZ oktatási jelentésében arra jutottak az összeállítók, hogy a közoktatás alapvetően a lányoknak kedvez, hiszen ők azok, akik szabálykövetőbbek, fegyelmezettebbek, jobban tudnak figyelni az órán. Nagy kérdés, hogy a lányok valóban úgy születnek-e, hogy ők szabálykövetők, akik várják fentről az utasításokat, a férfiak ezzel szemben már kisfiúként is lázadók, kreatívok lennének? (És amellett most elmegyünk szó nélkül, hogy a központi hatalom szerint a 2020-as évek elején egy ideális oktatási rendszer a fegyelemre és az engedelmességre épül.) Nem, és még nem találtak a kutatók olyan gént, amelyik a fegyelmezettségért felel. Tehát ebből a szempontból nincs különbség lányok és fiúk között.

Lányos lányok, fiús fiúk

De tulajdonképpen miért baj, ha a lányokat felruházzuk lányos, a fiúkat pedig fiús tulajdonságokkal? Azért, mert ez a csak tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. Gondoljunk csak bele: ezek a szociológiai minták a karrierválasztást is nagyban befolyásolják. Az, hogy több férfi választja a STEM szakirányokat, mint nő, nem biológiai okokkal magyarázható a kutató szerint. Tehát nem azért, mert a fiúknak jobban megy a matek, mint a lányoknak – ezt csak hisszük. Bizonyított tény, hogy nincsenek, vagy csak nagyon halvány képességbeli különbségek fiúk és lányok között, sőt, tulajdonképpen minden attól függ, hogyan mérjük. Bizonyos iskolarendszerekben semmi különbség nincs a nemek teljesítménye között, sőt, egyes ázsiai országokban a lányok lényegesen jobbak matekból mit a fiúk. Még egyszer, minden attól függ, mit mérünk és hogyan: más társadalmi kontextusokban más eredmény fog kijönni.

Ha azt szeretnénk, hogy valamiféle egyensúly legyen végre társadalmunkban a nemek között, akkor ezeket a tanult kliséinket le kellene lassan vetkőznünk, hiszen a világ körülöttünk egyre gyorsabban változik.

Mivel a STEM szakmák lényegesen jobban fizetettek, mint a humán, segítő foglalkozások, ha több nő dolgozna informatikusként, mérnökként, már csak emiatt is csökkennének az aggasztó bérkülönbségek.

Akit a tények mellett a miértek is érdekelnek mélyebben, az feltétlenül olvassa el Kispál-Vitai Zsuzsanna és Németh Julianna: Szilánkok az üvegplafonból című, a Közgazdasági Szemlében 2021-ben megjelent tanulmányát, mely egy igen széles körben, részletesen vizsgált jelenséggel foglalkozik: a nőkkel szembeni hátrányos munkahelyi bánásmóddal. A téma jelentősége, mint írják, a 21. században nemhogy csökkenne, hanem egyre fontosabbá válik.

A kőbe vésett szerepeink felett eljárt az idő

Egy megoldása lehet ennek a problémának, hogy már az általános iskolában lehetne, sőt kellene bátorítani a lányokat és a fiúkat, hogy merjenek önmaguk lenni, olyan szakmákat választani, ami érdekli őket. A nemi szerepeket súlyát enyhítő nevelés sok országban már az óvodában elkezdődik, Magyarországon ez nem így van. Fodor Éva szerint nem hazánk változott, hanem a világ körülöttünk, és ezzel mi nem tudunk lépést tartani. Az például, hogy a férfiak térérzékelése gyakran jobb, mint a nőké, az nagyrészt annak tudható be, hogy kisgyerekkorukban milyen játékokkal játszottak, milyen eszközöket adtak a kezükbe. Jellemzően kisautót.

Az olyan ma még kirívó példák, mint egy női hentes vagy egy férfi műkörmös, nem csak úttörők, de fel is borítják a sztereotípiákat és segíthetnek az elfogadásban és annak megértésében, hogy nincsenek férfi és külön női értékek, és nincs férfi vagy női munka. Csak munka.

Ezt bizonyítandó két szakmájában ma már rendkívül sikeres, de tipikusnak semmiképp sem nevezhető szakembert látogattunk meg és kértük őket, meséljenek az útjukról és arról, hogy fogadja be őket saját közegük, és hogy fogadja el őket a társadalom.

Műkörmös Balázs

Balázs sikeresnek, elismertnek érzi magát a szakmájában: műkörömépítő. Eredetileg bútorasztalos volt, mint mondja, megvan a párhuzam a két szalmája között:

mindkét munkakörben kell csiszolni és lakkozni is.

A kényszer vitte erre a pályára a 2008-as gazdasági válság idején, miután sem az asztalosságból, sem pedig a masszőrködésből nem tudott megélni.

Amikor megtudják mivel foglalkozik, az emberek első reakciója még mind a mai napig a döbbenet. A második, hogy a nemi identitását firtatják.

Azért tartják női szakmának, mert 90 százalékban nők végzik. Ha egy körmös fórumon az ember belefut egy beszélgetésbe, akkor a megszólítás az, hogy   >>Figyeljetek Lányok!<< Senkinek eszébe sem jut, hogy egy férfi is lehet ott. Tehát még a szakmán belül is valahol mindenki arra van beállítódva, hogy csak a nőkhöz kell szólni”

De elpanaszolta azt is, hogy körmös felsőt, tehát egyenruhát nem tud venni férfi változatban, csak női van a szakboltban.

Mint elmondta, masszőrként nem tudott igazán jól keresni, egyrészt mert férfi vendégei nem voltak, ők inkább hölgyekhez mennek, a női vendégek meg túl szégyenlősek. Műkörömépítőként úgy látja, ha valaki minőségi, jó munkát ad ki a kezei közül, kreatív, akkor semmi akadálya annak, hogy tisztességes összeget vigyen haza a hónap végén. Dolgozott régebben Svájcban is, prostituáltak körmét csinálta: kint háromszor annyit keresett, mint itthon.

Persze tartogat kihívásokat bőven az, hogy férfi, hiszen ma még mindig kuriózum leginkább a személye, az elején jóval többen érdeklődtek, többen kérték el a számát, mint ahányan végül el is mentek hozzá: kb. a tizede. Balázs szerint emögött párkapcsolati problémák is lehetnek, konkrétan féltékenység. Kapott már az éjszaka közepén félrészeg férjtől furcsa telefonhívást.

Összességében úgy látja, szakmájában hátrányt jelent az, hogy férfi – leginkább a vendégszerzés nehézségei miatt.

Hentes Oxána

Sztrehalet Oxána művészi fotósból lett hentes, szintén pályaelhagyó: őt az OKJ beszántása hozta olyan helyzetben, amelyben váltania kényszerült. A Covid ideje alatt nyílt meg számára a húsfogyasztás egy új dimenziója, konkrétan amikor megette az első saját maga által sütött steaket. Tanulni szeretett volna, de hentes OKJ-s képzést nem talált a közelben, jelentkezett viszont egy húspultos munkára, ahol már rég nem elvárás a szakképesítés. A ranglétra legaljáról kezdte, és bevallja, voltak olykor nehéz pillanatai tanulás közben, nem volt ez egy egyszerű menet az új közegében.

Oxána kétféle reakcióval szembesül általában, amikor kiderül, mi a szakmája: ha a cég képviseletében jelenik meg valahol, megkérdezik, hol az apukája. Másik kedvence, amikor valaki üzleti céllal megy be hozzá a boltjába, és így kezdi: „Csókolom! Főnök úr itt van?”

Sokan vannak, akiknek szúrom a szemét. Magyarországon nem igazán vannak szervezetek, egyesületek, összefogást sem tapasztalok szakmán belül. Már legalább hárman megvádoltak azzal, hogy lemásoltam a brandjüket.

De a vásárlók irányából viszont az a tapasztalata, valamiért egy nő bizalomkeltőbb, mint egy férfi hentes.

Ha antropológiai, szociológiai szempontból nézzük, minden szakma férfiszakma volt valaha, hiszen pár száz éve nem dolgoztak ilyen tömegesen a nők. Aztán elmehettek harisnyagyárba, vagy házvezetőnőnek. Korábban az orvoslás is férfi szakma volt, mostanra ez megváltozott, idő kell tehát mindenhez. Persze vannak olyan fizikai terhelések, amik nem valók feltétlenül nőknek, olyan tevékenységi körök, amelyekre alapvetően nem vagyunk alkalmasak.

Oxána beszélt a pénzről is: szerinte ő nőként kevesebbet keres, mint egy ugyanilyen helyzetben lévő férfi kollégája, ám ez jelenleg a saját döntése is. Új cégként olyan fizetést kért a befektetőitől, amiből megél, de azért nem mondott be túl magas összeget. Ez azért van szerinte, mert általánosságban is igaz, hogy a nők nem kérnek annyi pénzt. Egy bértárgyaláson sokkal nagyobbat mer mondani egy férfi, mint egy nő – talán mert a lelkiismeretük, vagy a jószándékuk erősebb.