Pofátlanság: így nyerészkednek a szingliken a magyar munkahelyek

Bár azt hihetnénk, az iskolakezdés csak a gyermekes családokra ró plusz terheket abban, hogy megteremtsék a munka és a magánélet egyensúlyát, ez koránt sincs így. Azoknak, akiknek nincsen gyermekük is ugyanúgy meg fogják érezni az iskolakezdést, mégpedig kollégáikon keresztül. Azoknak, akiknek nincs gyermekük, gyakran érzik, hogy a munkahelyen hátrányos megkülönböztetés éri őket: akár a műszakok meghatározása, akár a szabadságok kiosztása esetén, de abban is, ha maradni kell túlórára. Hiszen a gyermekéért az óvodába/iskolába siető szülő, vagy a gyermektelen dolgozó fog ott maradni tovább szükség esetén? Nagy valószínűséggel az utóbbi.

A jelenséget az angolszász szakirodalom munkahelyi szinglizmusnak hívja, a szeximus mintájára, de ez nem a legszerencsésebb elnevezés, hiszen azt sugallja, hogy csak a szinglik tapasztalják, pedig valójában mindenki, akinek nincsen gyermeke. Az viszont igaz, hogy a szinglik sokkal gyakrabban tapasztalják, hogy a munkahely rugalmatlanabb velük szemben, mint családos kollégáikkal, hiszen feltételezik, hogy 

A psychologytoday.com összegyűjtött néhány példát szingli nőktől arra, hogyan különböztette meg hátrányosan őket a munkahely: akinek nincs gyereke, családja, arra hamarabb osztanak túlórákat, vagy hétvégi műszakot; amikor arról kell dönteni, ki veheti ki a két ünnep közötti szünetet, a munkahely a családosok javára dönt. Mondván, ha valakinek dolgoznia kell, inkább az tegye, akinek még nincs gyermeke - és egyébként is, hová teszik akkor iskolai szünet alatt a gyerkőcöt? 

Mások arra panaszkodtak, hogy akinek gyereke van, annak automatikusan megengedte a munkahely, hogy a munkaidő lejárta előtt hazamenjen, és több esetben is - orvosi vizsgálat, iskolai előadás, stb. - megkapták a lehetőséget, hogy aznap más legyen a beosztásuk, vagy szabadságot kapjanak. Míg gyermektelen kollégáik csak nyomós indokokkal kapták meg ugyanezt a rugalmasságot. A műszakbeosztásnál is gyakran éri hátrány azokat, akiknek még nincs gyermekük: azokat a műszakokat, amelyek összeegyeztethetők az iskolával, óvodával, automatikusan azok a dolgozók kapják sok munkahelyen, akik szülők - elsősorban az anyák. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Hatalmas szülői dilemma: így telik a nyári szünet a magyar gyerekeknek

A legtöbb szülő 11-15 nap szabadságot vesz ki a nyári időszakban, de az iskolai vakáció teljes hossza 10 hét.

Természetesen azzal nincs probléma, hogyha a munkahely minél rugalmasabb próbál lenni a gyermekes munkavállalóival, inkább ott kezdődnek a gondok, ha ezt a többi dolgozó kárára teszik. Egy korábbi kutatás szerint Magyarországon a családok iránt elkötelezett munkaadók rugalmas munkaidő-beosztással (62%), távmunkával (21%), és azzal segítik a szülőket, hogy magukkal vihetik gyermeküket a munkahelyükre (39%). 

- ismertette Gyaraki József, a REGIO JÁTÉK ügyvezetője. Viszont a vállalatok sokszor elfelejtik, hogy a szingli, vagy párkapcsolatban élő, de (még) gyermektelen dolgozókra rónak több terhet, ha az ő irányukban nem áll fent ugyanaz a rugalmasság. Akkor ők lesznek azok, akik többet túlóráznak, helyettesítenek, és szenvednek a kötöttebb munkaidőtől. 

Meglátszik a fizetésen is

A Huffpost szerint az is megesik, hogy a cég, ha fizetésemelésről, bónuszokról van szó, vagy a családosaknak ad egyedül, vagy nekik ad többet, mondván a gyermekteleneknek csak magukról kell gondoskodniuk. Valójában akárcsak az idő, szabadságolás kérdésében, itt is ugyanabból az elképzelésből indul ki a megkülönböztetés: 

A karácsonyi szünetet is azért a családos kollégának fogják engedélyezni, mert neki mégiscsak ott van(nak) a gyereke(i), akikkel együtt ünnepeljen, és neki megoldást kellene keresnie arra, ki felügyeli ő(ke)t a szünet alatt. Míg a gyermektelen kollégának nincs ilyen gondja. Ha a túlóra kiosztásról van szó, akkor is feltételezik, hogy a gyermektelennek nincs fontosabb dolga, a szülő viszont siet a gyerekéért. 

A fizetésemelés, bónusz helyzete is hasonló: mivel ő gyermeket nevel, "több szájat etet", gazdálkodjon többől. Csakhogy pont ezeknek a megnövekedett igényeknek a kompenzálására kapnak a szülők több szabadnapot, családi pótlékot, és egyéb juttatásokat. Természetesen, ha megkérdezzük a dolgozókat, valószínűleg a szabadságra és plusz juttatásokra is azt mondanák: semmire sem elég.

Viszont ezt valóban a munkahelynek kell kompenzálnia? Ráadásul más dolgozók kárára? A jelenség ennek a helyzetnek az igazságtalanságával foglalkozik, hiszen a fizetésemelés fő szempontjának elvileg a teljesítménynek kellene lennie. A szabadságok kiosztásában pedig minél nagyobb igazságosságra kellene, hogy törekedjen a munkáltató.

Akinek "nincs élete", dolgozzon

A szinglizmus jelenségkörébe tartozik, hogy akinek nincs párkapcsolata, élete sincs. Erős kijelentésnek hangzik, de valójában ez a feltételezés áll azok mögött az érvek mögött, hogy akinek gyereke van sietnie kell munka után, akinek nincs, annak nem. Hiszen rengeteg más felelősség van az életben, nem csak a gyermek, és a munkahelynek nem szabadna megkülönböztetnie elvi alapon a dolgozóit, azt feltételezve, hogy nekik nem olyan sürgős hazamenniük.

A karácsonyi szünet kiosztása a kisgyermekes családoknak szintén hasonló kérdés, hiszen valahol az az üzenete, hogy a szinglinek nincs kivel lennie két ünnep között, ezért nem jelent akkora problémát neki, hogy "tartsa a frontot". Csakhogy attól, hogy gyermeke, párkapcsolata nincs, ugyanúgy lehet családja, akivel szívesen töltene időt - viszont ha még ez sem igaz, akkor sem fair ilyen alapon hátrányba hozni a gyermekesekkel szemben - állítják a HR-tanácsadók.

Elhelyezkedni sem könnyű

Sok fiatal, szingli nő - és azok is, akiknek stabil kapcsolatuk van, de gyermekük még nincs - szembesül a megkülönböztetéssel, hogy azért nem akarják felvenni egy új munkahelyre, mert még gyermekvállalás előtt van, és pár év múlva el fog menni szülési szabadságra. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Ők lehetnek a munkaerőhiány nagy nyertesei: nem is sejtik, hogy nyeregben vannak

Magyarországnak jelentős munkaerő-tartalékai vannak, akár 200-700 ezer fővel magasabb foglalkoztatási szint is megvalósítható lenne, azonban vannak olyan körülmények, amelyek miatt kihasználatlanok ezek a tartalékok. Interjú.

Ezzel szemben az anyák, akiknek már két gyermekük is van, már kevesebb valószínűséggel fognak ismét elmenni gyes-re, így biztosabb munkaerőnek számítanak. Ugyanez igaz a feljebblépésre vezetői pozícióba: ha egy alkalmazottnak lehetősége van pályázni munkahelyén belül magasabb munkakörre, azt is megfontolják, hogy mennyire lesz könnyű pótolni, helyettesíteni a dolgozót, ha kiesik szülési szabadság miatt a munkából.

Mivel a feljebblépés a munkahelyen fizetésemeléssel jár, a korábban említett tényező is közrejátszik a gyermektelen, esetleg szingli nők hátrányában. Ezen túl egy gyermekeit nevelő anya valószínűleg motiváltabb abban, hogy megtartsa az állását, hiszen ha munkakeresésbe kezd, és pár hétig-hónapig munkanélküli lesz, a kieső keresetet az egész család megérzi. Ez a munkáltató szemében előny lehet egy mobilisabb szinglivel szemben, akit ez a szempont kevésbé köt a munkájához. 

Hol az empátia?

A leggyakrabban említett visszatartó erő a szingli, illetve gyermektelen dolgozóknál, hogy említsék a vezetőjüknek, hogy hátrányos megkülönböztetés éri őket, mert ez automatikusan rossz fényt vet rájuk. A szinglizmus egy a sok munkahelyi tabu közül, amelyet nehéz kezelni, hiszen gyakorlatilag azt feltételezzük, hogy a nagyobb rugalmasság, külön juttatások a munkaadó részéről a kisgyermekesek előjoga, és ez tételeződik problémaként. 

Valójában azonban a problémát az egyenlőtlen bánásmód jelenti: a munkáltató visszaterhelheti a többi kollégára az olyan problémákat, amelyeket neki kell megoldania, mondván nem tud mit tenni. Amikor például a kedvezőtlen munkabeosztás a téma, sok munkaadó széttárja a kezét, hogy ő nem rendelheti be a gyermekeset olyan munkaidőben, ahogy szeretné az óvoda/iskola miatt, vagy hétvégén. Tehát valójában empátiát vár a dolgozóktól kisgyermekes kollégájuk, és saját maga irányában.

Ennek a kérdésnek a megoldásában a megfelelő kommunikáció a lényeg, és hogy úgy hívja fel a dolgozó a munkáltatója figyelmét az őt ért hátrányokra, hogy közben ne "vádolja" a szülő kollégákat. A szakemberek szerint azt kell hangsúlyozni, hogy igazságosabb megoldást keres a dolgozó is, amely mindenkinek előnyére válik.