Elvesztek az adatok! Hogy lesz ebből devizahiteles elszámolás?

A devizahiteles elszámoltatási törvény átfogó módon rendelkezik az adósoknak visszajáró összegekről, igaz, sok konkrétum kimaradt a jogszabályból. A november elején megjelenő jegybanki rendeletek azonban tisztázhatják a részleteket.

A devizahiteles visszatérítésnél gyakran felmerülő kérdés, hogy milyen időtávra visszamenőleg jár vissza a pénz. Ebben az egyik fontos határidő 2009. július 26, mivel az ez után lezárt (és persze az élő) szerződések után jár vissza pénz. A másik fontos határidő 2004. május 1-e, vagyis Magyarország európai uniós csatlakozásának napja. Csak az ezután kötött szerződések után jár pénz az adósoknak, akár élő, akár lezárt szerződésről van szó. A problémát azonban az adja, hogy az adatkezelési szabályok szerint kétséges, hogy a visszatérítések összegét meg lehet-e állapítani, mert nem biztos, hogy ehhez minden információ a bankok rendelkezésére áll.

Milyen adattárolási szabályok vonatkoznak a bankokra?

Az adattárolási szabályok leginkább attól függenek, hogy milyen típusú adatról van szó, de az sem mindegy, hogy mennyi a kötelező megőrzési határidő, sőt bizonyos idő után csak úgy tárolhatóak az adatok, hogy nem lehetnek alkalmasak a természetes személyek beazonosítására.

A legfontosabbak számunkra a banki elszámoltatáshoz szükséges adatok, így az ezekre vonatkozó szabályokról lesz szó a továbbiakban. Az elszámoláshoz az alábbi adatokra van szükség:

• Ügyfél neve, címe

• A szerződés adatai (folyósítás napja, törlesztések napjai, kamat mértéke stb.)

Ezek hiányában nehéz a pontos visszajáró összeg megállapítása, ráadásul más szabályok vonatkoznak az ügyféladatokra és a szerződés adataira.

Ezért kell bejelenteni a lakcímet

Az ügyféladatok esetében ugyanis a szerződéses kapcsolat megszűnése után a hitelintézetnek törölnie kell az ügyfél személyes adatait, mint például a lakcím, illetve a fénymásolt személyi okmányok. A devizahiteles elszámolási törvényben pontosan ezért volt szükség arra, hogy előírják, a lezárt szerződések esetén be kell jelentenie az ügyfélnek a lakcímét, ha meg akarja kapni az elszámolást.

Az adattárolási szabályok felvetnek azonban más problémákat is.

Ez elsősorban a megszűnt hitelintézetekre vonatkozik, de egyedi esetként megtörténhet működő banknál is, persze erre nagyon kicsi esély van. Ezekben az esetekben mindenképpen a Nemzeti Bank jár el, a fő kérdés az, hogyan számol majd.

De akkor hogyan fognak elszámolni?

Három eshetőség áll fenn az elszámolásra, ha elvesztek az adatok, igaz ennek részleteiről nem rendelkeztek a törvényekben, várhatóan az MNB egyik rendelete fog erről szólni:

• A jegybank saját becslési eljárást állapít meg a megszűnt pénzintézetek esetében

• Ugyan az ügyfelek egyesével már nem beazonosíthatóak, mégis, amennyiben az adatok tárolásakor átlagos ügyfélszámokat megőriztek, akkor lehetséges azok alapján átlagot számolni. Így viszont könnyen előfordulhat, hogy az azonos hitelterméket felvevő ügyfelek között a bank nem tud különbséget tenni.

• A harmadik lehetőség adhatja a legpontosabb eredményeket, miszerint az ügyfél által megőrzött adatokból (értesítők, szerződés stb.) is vissza lehet számolni az összegeket, de lehet, hogy ezzel a lehetőséggel kevesen tudnának élni.