OTP: ezért nem lesz a spórolásból magas nyugdíj

PC.: Közhelynek számít, hogy a magyarok nem tudnak spórolni. Ezt az állítást az Öngondoskodási Index is alátámasztja?
KA.:Fontos hangsúlyozni, hogy a spórolás és a megtakarítás két külön fogalom. Az ember spórolhat például a villanyszámlán, ha lekapcsolja a villanyt, a bevásárláson, ha akciós termékeket vesz. Az ilyenkor megmaradó összeget azonban érdemes okosan kezelni. A megspórolt pénz egy részét mindig tegyük valamilyen megtakarítási formába. Az Öngondoskodási Index nem a spórolást, hanem a megtakarítási hajlandóságot és aktivitást méri.

A megtakarítás egyik legnagyobb hátráltatója a tudatos pénzügyi tervezés hiánya. Ha konkrét célokra takarékoskodunk, akkor kevésbé költjük el a pénzünket másra. Az Öngondoskodási Indexből jól látható, hogy a tavaly őszi mélypont után emelkedett azok aránya, akik a következő hónapra, vagy a jövő évre pénzügyi tervet, vagy számítást készítenek. További pozitív eredmény, hogy tavaly ősz óta 43-ról 50%-ra nőtt azok aránya, akik rendelkeznek valamilyen banki vagy pénzpiaci megtakarítással.

A következő, fél év múlva esedékes kutatásból kiderül, hogy valós trendfordulóról beszélhetünk-e a hazai öngondoskodási állapotokban, vagy a most mért változások csupán átmenetiek.

Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy a magyarok jelentős része egyik hónapról a másikra él?
Az Öngondoskodási Indexből kiderült, hogy ma az emberek fele nem képes a havi bevételéből félretenni. Ez többek között egy olyan tényező, amely hátráltatja az öngondoskodás hazai elterjedését. A válságnak azonban van pozitív mellékhatása is. Egyre több ember ismeri fel a saját felelősségét a jövője anyagi biztonságával kapcsolatban. Ez az attitűd - ami a nyugati országokban régóta természetes - egyre többeket sarkall a tudatos megtakarítás elindítására. Bár sok esetben még csak a szándékokban látszik mindez, a kívánt változást nem lehet enélkül elérni.

Az Öngondoskodási Index folyamatosan csökkent az elmúlt években. A legfrissebb mutató viszont már javulást mutat. Minek köszönhető ez?
A korábbinál többen rendelkeznek valamilyen pénzügyi öngondoskodási formával, részben ennek tulajdonítható, hogy a felmérés három éves történetében most először javult az érték. Elsősorban a banki és pénzpiaci megtakarítással rendelkezők aránya nőtt érzékelhetően. Másrészt az elmúlt hónapokban növekedett a megtakarítást tervezők száma is, legyen szó a következő hónapról, vagy akár a hosszú távú tervekről. Szintén emelte az Index értékét, hogy nőtt a váratlan helyzetre félre tett tartalékkal rendelkezők aránya is, jelenleg az emberek mintegy negyedének, 24%-ának van kimondottan ilyen célú megtakarítása.

Megdöbbentő, hogy aki félre tud tenni, azok közül is sokan otthon tartják a pénzüket. Ez nem a legjobb megoldás, hiszen a nehezen megspórolt pénz a párnacihában nem fial. Mégis miért döntenek így az emberek? Nem bíznak a bankokban?
Beszédes adat, hogy azok körében, akik kizárólag otthon tartják a megtakarításukat, kimutathatóan alacsonyabb az Öngondoskodási Index értéke. Sokan mégis ezt érzik a legbiztonságosabb megoldásnak, miközben pont az ellenkezője igaz: az otthon tartott pénz nem hoz kamatot, így veszteséget termel a tulajdonosának, továbbá kockázatos is, hiszen elveszhet, ellophatják. A megtakarított pénz legbiztosabb helye a bankban van, ahol hozamot termel és semmi baja nem történhet.

Nem túl kedvező tendencia az sem, hogy aki eljut odáig, hogy nem otthon, hanem bankban tartja a pénzét, az is csak a folyószámláján parkoltatja, minimális kamat fejében. Ez jó a banknak, de nem jó az ügyfélnek. De akkor mégis miért van ez így?
Az emberek többsége főleg abban a termékben, szolgáltatásban bízik, amit ismer. A banki termékválasztékból a folyószámla a legismertebb és legelterjedtebb. A bankban megtakarítók 46 százaléka folyószámlán tartja a pénzét, míg a lekötött betét használatának aránya ennél alacsonyabb, 35 százalék. Dolgoznunk kell azon, hogy ez megváltozzon, hiszen közös érdekünk, hogy ügyfeleink a céljaiknak, lehetőségeiknek legmegfelelőbb termékeket válasszák.

A folyószámlán tartott pénz könnyebb felhasználhatóságot biztosít, ami érték az ügyfelek szemében. Jól látszik, hogy vannak olyan, elsősorban rövid- és középtávú célok, amelyeket tipikusan a folyószámlán tartott pénzből finanszíroznak az emberek. Az edukáció fontosságát azonban itt is hangsúlyozni szeretném, mert számos, hasonlóan rugalmas hozzáférésű, de jobban kamatozó lehetőséget kínálunk ügyfeleink részére. Érdemes ezeket is megismerni, igénybe venni.

A felmérésükből kiderül, hogy a tudatosan takarékoskodók is rövid távú célokra (ruházkodás, nyaralás) tesznek félre, azaz egyértelműen az Élj a mának elv szerint élnek. Ön szerint ennek a gondolkodásmódnak milyen veszélyei vannak?
Az aktuálisan jelentkező, kézzel fogható igények kielégítése gyakran égetőbbnek tűnő feladat, mint a hosszú távú pénzügyi célok megvalósítása. Azt azonban ismét hangsúlyozom, hogy a takarékoskodási célok megfogalmazása nagyban segíti azok elérését. Már a kisösszegű, folyamatos megtakarítás is egyre közelebb visz céljainkhoz, a lényeg pedig sok esetben nem is az összeg nagysága, vagy az elérni kívánt cél, hanem maga a takarékoskodási szemlélet.

A kutatás talán egyik legsúlyosabb megállapítása, hogy már az ügyfelek 72 százaléka nem bízik benne, hogy elég lenne az állami nyugdíj a tisztességes megélhetéshez. Ehhez képest viszont meglepően kevesen tesznek is valamit azért, hogy időskorukban gondtalanul élhessenek. Mennyire hajtja előre ez a felismerés a takarékoskodókat és milyen folyamatokat indított el ez?
Az időskori nyugdíj az egyik legkézenfekvőbb jövőbeni pénzügyi kihívás. Ez a kérdés a legtöbb embert foglalkoztatja. Furcsa kettősség az, amire a felmérésünk is rámutat, hogy miközben az emberek kétharmada azt vallja, kizárólag az állam feladata a tisztességes öregkorról való gondoskodás, háromnegyedük szerint mégsem lesz elég majd az állami nyugdíj. A többség tehát tisztában van vele, hogy saját feladata is az időskori anyagi biztonság megteremtése. Jó hír, hogy azok közül, akiknek még nincs ilyen célú megtakarítása vagy befektetése, minden ötödik ember úgy tervezi, hogy elkezdi a spórolást a nyugdíjas évekre.
A felismerés már adott, a kérdés inkább az, hogy az egyéni felkészülésre való hajlandóság mikor terjed el még jobban.

Többen vannak olyanok, akik szerint a magánnyugdíjpénztári befizetések államosítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma az emberek 82 százalékának semmilyen félre tett pénze nincs, amit öreg korában fel tudna használni. Változott ez valamit az elmúlt időszakban?
Jelenleg 36% azok aránya, akik terveznek, vagy már birtokolnak is olyan hosszú távú befektetést, aminek majd öregkorukban látják hasznát. Vagyis minden harmadik ember már legalább a felismerésig eljutott, és sokuk konkrét lépéseket is tett. Ezt az arányt bíztatónak látom, mivel 5%-os javulást jelent a fél évvel ezelőtti méréshez képest.

Mennyit tegyen félre, és pénzét mibe fektesse egy pályakezdő fiatal, ha el akarja kezdeni a nyugdíjra való felkészülést?
Ahogyan a célok is egyénenként különböznek, úgy a megtakarításoknak is egyénre szabottnak kell lennie. Könnyebbséget jelent, ha az ember tisztában van vele körülbelül, melyik életkorban milyen célokat szeretne elérni, és annak hozzávetőlegesen mekkora költségigénye lesz. Ennek tudatásban már lehet tervezni, és akár többféle, eltérő kockázatú és futamidejű megtakarítási terméket is igénybe vehet. Az ideális megtakarítási forma kiválasztása nem egyszerű folyamat. Bár nincs általános recept, egy szakértő sokat tud segíteni abban, hogy a különböző célokhoz igazodó befektetések esetében mekkora várható hozammal számolhatunk és milyen hosszú időre tervezzünk. Egy ökölszabály van: a megtakarítást minél korábban el kell kezdeni.

Kik tudnak ma félre tenni, ők milyen időtávra teszik és végül mire költik el az így felhalmozott összeget?
Számos szempont van, amely alapján felosztható a már valamilyen öngondoskodási formával bíró, vagy azt tervezők csoportja. Egyik ilyen megállapítás például, hogy a magasan képzettek, a középkorúak és a tehetősebbek körében hagyományosan elterjedtebb az öngondoskodás. Az egyedi célok sokrétűségéről már esett szó, összességében az utazás, a lakáskorszerűsítés, a családtagok támogatása, a tanulás és néhány rövid távú cél a jellemző.

Mit tanácsol annak, aki úgy látja az anyagi helyzetét, hogy még ha agyon ütik se tud félre tenni egy forintot se, hiszen már a fizetése kézhez vétele után minden elmegy a rezsire és megélhetésre?
Spórolással, azaz kis odafigyeléssel szinte minden háztartás képes havi pár ezer forintot félretenni. A megspórolt pénzt pedig érdemes megtakarítani. A megtakarítást is lehet állandó költségként kezelni. Ilyen esetben mindig azt javaslom, hogy ne hónap végén próbáljon meg az ember félretenni a maradékból, hanem a fizetés után azonnal kösse le, utalja el a megtakarítani szánt összeget, mintha egy rezsiszámlát fizetne be. Legyen a megtakarítás is egy állandó "kiadás". Akár havi pár ezer forinttal is sokat tehetünk azért, hogy könnyebben úrrá legyünk a váratlan helyzeteken. Havi 5-10 ezer forint félrerakásával például három év alatt akár 3 havi rezsi és egyéb kiadásokra elegendő tartalékot is összegyűjthetünk, 10 év alatt pedig 1,5-2 millió forintot is felhalmozhatunk.