Elképesztő drágulás jöhet a boltokban, a kutakon: ez az év már csak nehezebb lesz a magyaroknak?

A jegybanki alapkamat szűk egy év alatt a történelmi mélypontnak számító 0,60 százalékról a közel tíz éves csúcsnak számító 5,40 százalékra emelkedett. Az MNB célja ezzel az általános drágulás ütemének lassítása volt, ennek ellenére Virág Barnabás, a Nemzeti Bank alelnöke a héten már arról beszélt, hogy az éves átlagos infláció 9-10% körül lehet, ami európai szinten a bankvezér szerint középmezőnyt jelent, hazánkban azonban jó húsz éve nem láttunk a mostani, már a 9,5 százalékos inflációs ráta által fémjelzett gyorsaságú drágulást.

Miért szálltak el ennyire az árak?

Az árak villámgyors növekedése is világszintű jelenség. A koronavírus járvány alatt bevezetett szankciók feloldása után ugyanis a fogyasztók jóval többet kezdtek költeni, vásárolni. Emiatt tapasztalható a számos területen, például a félvezetőknél, és egyéb, akár az autógyártásban, akár a számítástechnikában használt alkatrészek esetében kialakult általános áruhiány is. A kereslet növekedése és a drasztikus áruhiány pedig értelemszerűen az árakat is elkezdte felhúzni.

Persze nem csak a közértek polcain tapasztalhatjuk az infláció hatását, hanem többek a benzinkutakon is. Az olaj és gázárak is drágulni kezdtek ugyanis  a pandémiás helyzet enyhülése után, az Ukrajna elleni orosz invázió pedig rég nem látott helyzetet teremtett ezen a területen, az európai fogyasztók ellátását is veszélybe sodorva.

Hazánkban persze egyelőre az árstop többek között ezen a területen is enyhíti a fogyasztók terheit, a benzinárak korlátozásának feloldása azonban cudar világ várhat a magyar autósokra. ha a május 4-i piaci árakon kellene tankolni ugyanis benzinért literenként 634 forintot, a gázolajért pedig 687 forintot kéne fizetni.

A Pénzcentrum a múlt héten meg is kérdezte olvasóit, letennék-e az autójukat, ha ennyire megdrágulna a tankolás. A kérdésünkre válaszolók kereken 10 százaléka szerint ez az ár már valóban túl sok lenne. További 22,87 százalék szerint pedig már a 480 forintos, korlátozott literár is sok. Július után tehát komoly kihívással fognak szembenézni.

Az elemzők egyébként az energiaárak alakulására több forgatókönyvet vázoltak fel: lehetséges szcenárió, hogy a fogyasztói árindex 2022 második negyedévében tetőzik – ez a számítás kizárja az orosz olaj- és gázimportra vonatkozó EU-embargót, de akkor is megállja a helyét, ha az energiaárak a jövő év végéig a jelenlegi magas szinten maradnak. Az is előfordulhat azonban, hogy az orosz energiaexportra vonatkozó EU-embargó hatására – amely tovább emeli az energiaárakat – a fogyasztói árindex tetőzése az év végére csúszik, és 2023-ban a fogyasztói árindex átlagosan közel 5% is lehet. Az elemzők szerint az energiaáraknak ebben az évben átlagosan negyedévente 5%-kal kellene emelkedniük ahhoz, hogy az infláció jövőre 3% felett maradjon. A piacok a legújabb szankciós fejlemények tükrében már ez utóbbi lehetőséget árazzák, és a következő időszakra negyedévente 10 százalékos energiaár-növekedéssel kalkulálnak. 

De hogy függ össze ez a kamatokkal?

Az árdrágulás, vagy a pénzromlás kontroll alatt tartásának egyik módja az alapkamat drágítása. Ez ugyanis a piaci hitelek árát is húzza magával, aminek hála az emberek kevesebb kölcsönt vesznek fel és kevesebbet is költenek. Emellett jellemzően nagyobb megtakarítások felhalmozására is ösztönzi őket.

Persze egy ilyen húzás mindig nehéz, és komoly előzetes átgondolást igénylő lépés a központi bankok számára, ugyanis nyilván nekik sem érdekük, hogy túlságosan lelassítsák a gazdaságot. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egészen tavalyig egy kimondottan alacsony kamatkörnyezet volt hazánkban, mely a 2008-as válság végétől, de különösen az elmúlt 10 évben historikusan extrém alacsonynak számító kamatokat eredményezett. 2020. júliusa és a kamatemelési ciklus 2021. júniusi megkezdése között pedig a rendszerváltás óta legalacsonyabb alapkamathoz igazították hiteleiket a pénzintézetek.

Sokáig emelkedhetnek még a kamatok

Az MNB Monetáris Tanácsának áprilisi kamatdöntő ülésen készült közleménye hangsúlyozza, hogy az inflációs kilátások és kockázatok alakulásával kapcsolatban, a Monetáris Tanács adatvezérelt módon, havi kamatdöntő ülésein értékeli a monetáris kondíciók további szigorításának szükségességét. A Monetáris Tanács a kamatemelési ciklust addig folytatja, amíg az inflációs kilátások fenntartható módon a jegybanki célon stabilizálódik, és az inflációs kockázatok a monetáris politika időhorizontján újra kiegyensúlyozottá válnak.

Sajnos ez pedig a hitelek költségeinek tartós növekedését is elhozhatja. Az alapkamat ugyanis az a ráta, amelyet a bankok kapnak a betéteikért a jegybanktól. Ha ez nő, akkor a bankok a megszerzett pénzt is drágábban hitelezik tovább az ügyfeleiknek, valamint a hazai betétek kamatai is magasabbak lesznek emiatt.

Ha alacsony az alapkamat, olcsóbbak a hitelek, tehát a lakosság is bátrabban vesz fel kölcsönöket, ezért pedig több pénz cirkulál a magyar gazdaságban - az árak pedig elkerülhetetlenül nőnek. Most hosszú évek után ennek a fordítottja indult el. Az irányadó kamat az egyik legközvetlenebb módon a rövid futamidejű hozamokat befolyásolja. Ezek közé tartoznak a jegybanki hozamok, mint a BUBOR. Ennek értéke alapján módosul ugyanis a kölcsönök kamata.

Nem meglepő tehát, hogy mostanra a bankok ajánlatai is lekövették a kamatemelést. Az egyetlen olyan hiteltípus,a minek esetében ez emelkedés nem volt általános, a jelzáloghitelek piaca. itt ugyanis az év elején bevezetett kamatstop még sok hitel árát visszatartja.

Ahogy a Pénzcentrum grafikonján is látszik, a személyi kölcsönök esetében már 2020 végén, a babavárót és bizonyos lakáskölcsönöket nézve pedig tavaly novemberben indult meg a a drasztikus kamatemelés. A személyi hitelek ezzel nagyjából a járvány előtti szintre  drágultak, a felújításra és korszerűsítésre igényelt lakáshitelek és a babaváró kölcsönök ára ellenben a 3 év alatt drasztikusan megdrágultak. Utóbbi átlagosan 31 százalékkal járt magasabb kamatköltséggel, előbbi ugyan még csak 2019. novemberétől elérhető, de fontos látni az akkori árához képest 59 százalékkal, 2021 azonos hónapjához képest pedig 92 százalékkal emelkedett a kamatok, tehát a drágulás a három ábrázolt lakossági hitelforma közül messze itt volt a legszembetűnőbb.

A realitás azonban mostanra a jelzáloghitelek esetében is rosszabb a száraz statisztikáknál. Májusban már 10 százalékot megközelítő, vagy akár meghaladó THM-et kínáló jelzáloghitel ajánlatokat sem nehéz találni a hitelpiacon. A Pénzcentrum kalkulátorát a múlt héten végignézve öt olyan ajánlatot is találtunk, aminek teljes hiteldíj mutatója meghaladta a 9,5 százalékot.

A jelenlegi folyamatokból joggal következtethetünk rá, hogy közelítünk a piaci kamatozású lakáshitelek aranykorának  végéhez. A zöld hitelek, kifutásával és az egyéb államilag támogatott kölcsönök kifutásához közeledve kérdéses mennyire tudják majd a bankok az emelt árak mellett is kiszolgálni a magyar lakosság igényeit.

Nem csak hazánkban drámai a helyzet

A hazai pénzromlásra persze a nemzetközi folyamatok is igen erős kihatással vannak. Ahogy azt számtalan helyen, rengeteg szakértő ismertette már, a mostani inflációt is elsősorban nemzetközi pénzügyi környezet változásai okozzák. Nem meglepő tehát, hogy a világ legtöbb országában hasonló eszközökkel próbálják tompítani a folyamatok a központi bankok.

Az Egyesült államokban például már 1 százalékon áll a jegybanki alapkamat, ami 20 éves távlatban a legszigorúbb ráta, de az Egyesült Királyságban is nem régiben emelték 0,75-ről 1 százalékosra az irányadó kamatlábat, ahol ez 13 éves rekordszint. Utóbbi országban is gyakorlatilag a 2008 nagy pénzügyi világválság óta folyamatosan historikus mélyponton  volt ez a ráta, tavaly pedig az emelési ciklus megkezdése előtt 0,1 százalékon állt, tehát már itt is 90 bázispontos emelésnél tartanak.

Ausztrália egy évtized után volt kénytelen 0,35 százalékra emelni az ottani alapkamatot, India pedig két év után emelt először, 4,4 százalékra. Jól látható tehát, hogy bár a hazai alapkamat mostanra világviszonylatban is viszonylag magas szinten áll, a jegybank módszerei a nemzetközi trendeket követő kipróbált módszerek. A nyugtalanító viszont az, hogy ez a lépés a szárnyaló infláció megfékezésére eddig önmagában sehol nem igazán bizonyult elégségesnek.