Mi az a PTSD? Mik a poszttraumás stressz szindróma jellemzői, mitől alakulhat ki?

Cikkünkben a poszttraumás stressz szindróma, más néven a poszttraumás stressz zavar kapcsán tájékoztatjuk olvasóinkat: mi az a poszttraumás stressz szindrómai, mi a PTSD jelentése, mik lehetnek a poszttraumás stressz tünetei gyerekeknél, felnőtteknél? Amellett, hogy megtudhatod, a PTSD mi az, azt is eláruljuk, hogyan zajlik a poszttraumás stressz terápia, avagy hogyan történik a poszttraumás stressz szindróma kezelése. Gyógyítható a PTSD? Ha igen, milyen orvoshoz forduljunk, ha úgy érezzünk, a poszttraumás stressz jelei nehezítik meg az életünket?

Mi az a PTSD, mi a PTSD jelentése?

A PTSD egy, a köznyelvben és az orvosi szaknyelvben is gyakran használt kifejezés, ami a poszttraumás stressz szindróma vagy más néven a poszttraumás stressz zavar nevű szorongásos zavarra, rendellenes pszichés védekezési mechanizmusra utal. A PTSD jelentése: posttraumatic stress disorder – ebből az angol kifejezésből ered a mozaikszó. A PTSD a szorongásos zavarok családjába tartozik, jellemzően olyan személyeknél alakul ki, akik korábbi életük során valamilyen nagyobb traumát, megrázkódtatást éltek át.

A poszttraumás stressz szindróma rokonbetegségei közé tartozik a generalizált szorongás, a fóbiás elkerülő magatartás, az OCD, illetve a pánikbetegség is. A poszttraumás stressz zavar kezdetben az első világháborút átélő katonák visszatérő szorongásos zavarai, traumatikus élményei nyomán kapott nagyobb nyilvánosságot – azóta folyamatosan vizsgálják a problémát a háborús vidékeket megjáró katonák és a nagyobb természeti katasztrófák (pl. árvizek, tűzvészek) átélőinél is.

Tehát: mi az a poszttraumás stressz szindróma?

A poszttraumás stressz zavar vagy poszttraumás stressz szindróma egyfajta mentális védekezési mechanizmusként funkcionál azoknál a személyeknél, akik korábban egyszeri vagy sorozatos traumákat, megrázkódtatásokat éltek át. A PTSD elszenvedőinél a korábbi – sokszor évekkel ez előtt történt –, feldolgozatlan traumák kéretlen emlékképek formájában újra és újra megjelennek a beteg tudatában, ezzel megakasztják a traumatizált személy normál életvitelét.

A PTSD nagyobb valószínűséggel alakul ki azoknál, akik hajlamosak a különféle pszichiátriai jellegű megbetegedésekre, kimondottan a személyiségzavarokra (pl. borderline személyiségzavar, bipoláris személyiségzavar) vagy súlyos hangulatzavarokra (pl. depresszió). A poszttraumás stressz zavar kialakulásának valószínűségét növeli továbbá a támogató emberi kapcsolatok hiánya, illetve a túlzott alkohol- és drogfogyasztás is.

A poszttraumás stressz kialakulása: milyen traumák vezethetnek PTSD-hez?

Az emberek körülbelül 1/3-át éri élete során legalább egy alkalommal valamilyen súlyos trauma, becslések szerint pedig a traumatizált emberek 10-15%-ánál következhet be maga a poszttraumás stressz szindróma. Azt, hogy kinél milyen esemény okoz traumát, egyedi érzékenységi szintünk, világlátásunk határozza meg, azonban általánosságban elmondhatjuk, hogy a poszttraumás stressz kialakulásáért gyakran felelhetnek a következő események:

• balesetek, súlyos egészségügyi problémák, egy hozzátartozó halála;
• megterhelő élethelyzetet eredményező krízishelyzet (munkahelyi válság, anyagi probléma, válás);
• valamilyen támadás, pl. rablás, betörés megélése, verekedés, letartóztatás;
• természeti katasztrófák, ember okozta katasztrófák (pl. szökőár, terrorcselekmény);
• az életveszély közvetlen megélése, háborús élmények;
• szexuális zaklatás, nemi erőszak elszenvedése.

A PTSD szempontjából a pszichológiailag traumatikus élmény okozhat akut (kevesebb, mint három hónapig fennálló tünetek) és krónikus (három hónapnál hosszabb ideig fennálló PTSD) problémákat. Abban az esetben beszélünk késleltetett PTSD-ről, amikor a poszttraumás stressz élmények több, mint hat hónappal a trauma után jelentkeznek (poszttraumás stressz évekkel a megrázó élmény után is létrejöhet, ha például valamilyen, a traumára emlékeztető élethelyzetbe csöppenünk).

Mik a poszttraumás stressz tünetei?

A poszttraumás stressz szindróma számos, a betegekre egyedi módon jellemző tünetkombinációk formájában jelentkezhet, azonban az általános és gyakori PTSD tünetek közé soroljuk a depressziót, a zavaró vagy negatív gondolatokat, az elidegenedést, az érdeklődés/motiváció elvesztését és a testi, szellemi lelassultságot, döntésképtelenséget. Egyes esetekben a tanult készségek is visszafejlődhetnek, megváltozhat a személyiség, mindez a munkahelyi teljesítmény romlására mehet. A babáknak nem észlelhetők egyértelmű PTSD tüneteik, a kisgyermekeknél jelentkezhetnek kognitív és verbális zavarok, feltűnő csendesség, ingerlékenység, szorongásos kötődés, nagyobb kamaszoknál pedig erre utalhat a felfokozott függetlenedési vágy, a megváltozott jövőkép, a felfokozott érzelmi állapot.

A poszttraumás stressz megnyilvánulhat alvászavar (traumatikus álmok, álmatlanság, rémálmok), koncentrációs zavar és indokolatlan izgatottság formájában, de bekövetkezhetnek különféle emésztési zavarok, heves szívdobogás, légzési nehézségek és mellkasi szorítás, és a kóros hangulatingadozás sem ritka. A poszttraumás stressz elszenvedője sokszor folyamatosan a bekövetkezendő katasztrófát várja, állandósult szorongással küzd, de elkerülő, fóbiás magatartás (kerülik a traumával kapcsolatos érzéseket, helyeket, hasonló élethelyzeteket) és agresszív viselkedés is kialakulhat (antiszociális viselkedés, öngyilkossági kísérletek).

A PTSD diagnosztizálása: mikor forduljunk orvoshoz?

A legtöbb felnőtt ember már önmagában is képes felismerni az őt pszichésen traumatizáló élményeket, amelyekkel a poszttraumás stressz zavar fennállása nélkül, a PTSD megelőzése céljából is érdemes pszichológushoz fordulnunk. A poszttraumás stressz szindróma gyanújával akkor célszerű mindenképpen szakemberhez menni (alapvetően elég lehet pszichológusi segítséget kérnünk, de ritkábban, főleg, ha gyógyszeres kezelésre is rászorulunk, nem árt egy pszichiáter szakorvoshoz is bejelentkeznünk), ha a fentiekben leírt poszttraumás stressz tünetek közül egyszerre többet is tapasztalunk, illetve, ha az újból és újból átélt traumatikus élmények már kihatással vannak normál életvitelünkre, munkavégzésünkre, szociális kapcsolatainkra.

A PTSD feldolgozása szemszögéből nagyon fontos, hogy a feldolgozatlan traumáink ellen ne „védekezzünk” tudatmódosító szerek fogyasztásával, ugyanis azok ahelyett, hogy megoldanák a problémát, csak tovább mélyítik a traumáinkat. A poszttraumás stressz terápia mellett szintén nagyon fontos, hogy ne zárkózzunk el a szorongás megbeszélésétől: a trauma feldolgozásában segíthet, ha családtagjainknak, barátainknak is megnyílunk a PTSD okai kapcsán.

Poszttraumás stressz terápia: hogyan történik a PTSD kezelése?

A poszttraumás stressz szindróma manapság már egy igen eredményesen kezelhető szorongásos rendellenesség, aminek a feloldására egyéni és csoportos poszttraumás stressz terápia is alkalmazható. A PTSD kezelése kapcsán használt pszichoterápiák közé tartozik a kognitív viselkedésterápia és az expozíciós terápia (a félelemkeltő élmény többszöri átélése kontrollált körülmények között), de játékterápiát és szorongásoldó gyógyszeres kezelést is alkalmazhatnak a PTSD ellen. A poszttraumás stressz terápia lényege, hogy a beteg feldolgozza a PTSD-t kiváltó traumatikus élményt, végül elengedje azt, hogy a poszttraumás stressz többé ne válhasson a félelem, szorongás forrásává.

A poszttraumás stressz kezelése szempontjából érdemes ismernünk a trauma feldolgozásának 5 fázisát (Horowitz), amelyeket fontos nyomon követnünk, ugyanis a traumák megemésztése és a poszttraumás stressztől való megszabadulás sokaknál hosszú hónapokat vesz igénybe. A trauma feldolgozásának 5 szakasza a következőképp néz ki:

1. Sokk: megdöbbenés, sírás, ami közvetlenül a trauma átélését követően történik, ilyenkor a traumatizált személy veszélyben érzi magát, tehetetlen, retteg.
2. Tagadás: úgy pórbáljuk megszüntetni a félelmünket, hogy letagadjuk a problémát és az érzelmeket, amelyeket kivált belőlünk – sokan meg is rekednek ebben a fázisban.
3. Ingadozás: a tagadás ellenére újra és újra felszínre törnek a traumatikus érzelmek, ami hatására erős szorongás alakul ki a traumatizáltban.
4. Átmenet: a gyógyulás kezdete, a pozitív jövőkép kezd kialakulni a betegben.
5. Integráció: a tényleges felépüléshez vezető út, amikor már aktívan dolgozunk azon, hogy elfogadjuk a történteket és a múltunk részévé tegyük azokat.

Így, hogy tudjuk, a PTSD mi az, mi az a poszttraumás stressz szindróma, már át tudjuk értékelni, hogy milyen tünetekkel, testi és lelki fájdalmakkal jár a PTSD nevű szorongásos zavar. A poszttraumás stressz zavarból való felgyógyulással kapcsolatban mindenképpen érdemes tudnunk, hogy az egyes gyógyulási fázisok minden sérültnél egyedi hosszúságú időintervallumon keresztül zajlanak, így, míg egyesek néhány hét alatt túlteszik magukat egy problémán, mások hónapokig, akár évekig küzdenek vele – hogy az utóbbi ne következhessen be, egy trauma átélése után, a PTSD megelőzése céljából mindenképpen érdemes pszichológushoz fordulni.