Álbiztonságban él rengeteg magyar: apró tünetekkel indul a baj, súlyos vége lehet

Pénzcentrum: Mibe tudunk kapaszkodni?

Tari Annamária: Ebben a nehéz időszakban sokat segíthet az az életszemlélet, amit a dédszüleinktől, nagyszüleinktől eltanulunk: végeredményben a magánélet az, ami igazán számít. Hogy képesek legyünk örülni az apróságoknak, egy kézzel készített ajándéknak, egy jól sikerült húslevesnek. Meg kell teremtenünk a helyzetünk feletti kontrollt. Legalább a magánéletünkben ne sodródjunk a külső körülmények által, vegyük kezünkbe az irányítást. Figyeljünk, koncentráljunk arra, hogy igenis vannak jó pillanataink minden nap. Ezeket fel kell fedeznünk és a lehető leghosszabb ideig megtartanunk.

Mindez azért nehéz, mert az ilyen terhelt  időszakokban, amikor a külvilágban sok minden összeomlani látszik körülöttünk könnyen erodáljuk a „szép pillanatokat”. Természetesen egy apróságból fakadó belső öröm nincs feltétlenül egy súlycsoportban a külső – sokszor tragikusnak tűnő – helyzettel, de törekedhetünk rá, hogy az elsőt megnöveljük a második kárára. Ha ez nem sikerül, belelökhetjük önmagunkat egy lefelé tartó spirálba, aminek aztán minden alárendelődik.

Fontos, hogy ne hagyjuk, hogy beszürküljön a világ, őrizzük meg a színeket.

A karácsony a család ünnepe. Ez komoly kapaszkodó, nem? 

A család akkor tud segíteni, ha annak meghatározó tagjai ellensúlyozzák a külső körülményeket. Ebben előremutató a közös, örömteli cselekvés: a sütés, főzés, együtt töltött idő, játék, filmnézés. Találjuk meg a családban azt az elfogadó légkört, amiben meg tudunk nyugodni. A karácsonyi vacsora alatt a pesszimista nagybácsi helyett az optimista nagynéninek adjunk teret, az ő történeteit hallgassuk meg. Aki rosszabb állapotban van, az kapaszkodhat egy erősebb rokonba, barátba. Vagy olvasson pozitív, vidám, felemelő könyvet, nézzen ilyen filmeket, csináljon kreatív dolgokat. Nagyon előremutató a fizikai aktivitás. Ha elkezdjük szerdán 10 fekvőtámasszal és másnap már 12-t, pénteken pedig 14-et csinálunk. Ilyenkor beugrik a „meg tudom csinálni” effektus, ami erőt ad és egy idő után kiterjedhet más – fontosabb - területekre is. A lényeg, hogy elhiggyük: meg tudjuk tenni, előre tudunk lépni. Vagy szőjünk álmokat, terveket: képzeljük el, hogy mit fogunk csinálni a jövőben, hová fogunk elutazni, mit ültetünk el a kertben.

Így „előállíthatjuk” magunknak azt az érzést, amit – csupán végiggondolva – nem feltétlenül hiszünk el, vagyis, hogy a legnehezebb időszak is véget ér egyszer. Túlléphetünk a mostba való beleragadáson.

Kondicionáljuk magunkat arra, hogy nem minden (általában 10-ből 8) negatív hírt kell elolvasnunk a neten. Ne tegyünk rá egy lapáttal a rosszkedvünkre, a hírek mindennapi fogyasztása helyett olvassunk például szépirodalmat. Az ünnepek alatt (is) a legfontosabb a szeretet, még ha ez sziruposan hangzik is. Talán nem véletlen, hogy egy 2003-ban bemutatott film, az „Igazából szerelem” majdnem 20 év távlatából is nagyon népszerű. A pszichológusok évtizedek óta mondják, hogy a fogyasztói társadalomban a karácsony nem a  szeretetről, hanem a javakról szól. Könnyen lehet, hogy az élet most elhozta nekünk ezt a váltást. Az „apróságokat”: a beszélgetést, az együttlétet, az egymásra figyelést. Higgyük el, hogy ez megnyugtatóbb, békesebb helyzetet tud teremteni, mint az utolsó fillérig kiköltekezés.

Mennyit érnek az újévi fogadalmak?

Az újévi fogadalom annyit ér, amennyit be tudunk tartani belőle. A lényeg, hogy reális elvárásaink legyenek, mert különben csak nyomasztanak minket, destruktívak. Csak olyan dolgot fogadjunk meg, amit amúgy is elterveztünk és fontosnak tartunk megcsinálni. Így lehet elővarázsolni magunkból az ambíciót. Nem kell nagy dolgokra gondolni: határozzuk el, hogy csak kéthetente megyünk fel a facebookra, veszünk két cserép növényt és azt gondozzuk, vagy elkezdünk jótékonykodni hetente egyszer. Ez utóbbi például hatalmas endorfin bomba lehet. Érdemes belátnunk, hogy a karaktervonásainkat nem tudjuk megváltoztatni két nap alatt. A hosszútávú változáshoz hosszú, kemény munka kell: önismereti csoportba, vagy szakemberhez járás, egy új sporttevékenység elkezdése.

A változás e téren nem megy egyik napról a másikra. Persze a folyamat maga elindulhat január elsején, de ne higgyük, hogy be fog érni másodikára. Időt és energiát kell beletenni. Ha nem így csináljuk, vagy szorongani fogunk, vagy önigazolásba menekülünk.

Segíthet, ha meghallgatunk két-három olyan barátunkat, akiknek a véleménye számít nekünk és nem csak elvtelenül dicsérnek minket. A legfontosabb vezérelv – ami nem csak az újévi fogadalmakra igaz –, hogy önkritikával szemléljük magunkat. Általában nehéznek gondoljuk, hogy változtassunk magunkon, túl nagy inveszticiónak éljük meg, amiben nem garantált a siker. Pedig elszántsággal, apró lépésekben igenis tudunk változtatni.

Korunk egyik leggyakoribb tünete a szorongás. Amitől általában megijedünk. Okosabban tesszük, ha jelzésnek vesszük. Ha végiggondoljuk, hogy mire utal, hol nem stimmel valami. Ekkor felismerhetjük, milyen élethelyzetben, kivel éreztünk hasonló érzést. Szorongásunkat mindig reálisnak éljük meg, pedig nem az, hanem egy diszkomfort érzés, amit érdemes átgondolnunk.

Ön szerint tanultunk a Covidból?

Annak ellenére, hogy ma már nagyon kevesen hordják a maszkot, én úgy látom, hogy a társadalom nagy része tanult az elmúlt bő két évből. A gondolkodásban benne van a  tudatosság. Ugyanakkor ezt legyőzheti a fásultság, az érdektelenség, a közöny. Amelyek érthető, de nem hasznos tulajdonságok.

Nagyon sokan vannak, akik nagy nehézségekkel éppen csak kiheverték a járványidőszakot és máris beütött az újabb krach. A magunk szintjén mindannyian (kényszerből) hosszútávfutók lettünk.

A Pénzcentrum nagy Boldogságtesztje 2022

Alig heverte ki a világ a pandémiát, februárban máris kitört az orosz-ukrán háború a szomszédunkban, emelkednek a vállalkozások és a háztartások energiaköltségei, nem mellesleg évtizedes rekordokat döntöget az infláció Magyarországon, egyes élelmiszerek pedig Európán belül nálunk emelkednek a legyorsabban. Egy ilyen mozgalmas, kiszámíthatatlan év végén kíváncsiak vagyunk hogy érzik magukat a magyarok, mi befolyásolja leginkább azt, hogy boldogok-e. Most elsősorban egy általános elégedettségi szintet értünk a fogalom alatt, kérdéseinkkel igyekeztünk lefedni egy átlagos élet minden szegmensét: munka, magánélet, közélethez való viszony. A tavalyi év után idén is felmérjük, boldog nép-e a magyar. Ha van 5 perced, és segítenéd a munkánkat, töltsd ki!