Lidl: egy áruházlánc titkai! Exkluzív interjú, 1. rész

A Lidl az egyik legdinamikusabban fejlődő áruházlánc Magyarországon. Sokaknak csak az tűnik fel, hogy szinte hétről-hétre nyílik egy-egy új boltjuk. Amint arról a Pénzcentrum is többször beszámolt, az áruházlánc múltját komoly botrányok terhelik, nemzetközi megítélése -elsősorban a fogyasztóvédelmi szervezetek tevékenységének eredményeként- sokszor meglehetősen negatív.

A Pénzcentrum most az áruházlánc működésének -a vásárlók által ritkán látható- hátterét mutatja be olvasóinak. Interjúalanyunk egy olyan fiatalember, aki több évig a Lidlnél dolgozott, így testközelből tapasztalhatta meg a cég működésének visszásságait, a munkatársakkal szembeni bánásmódot, és a profit utáni kérlelhetetlen hajszát.

A Lidl folyamatosan hirdet állásokat, a legkülönbözőbb pozíciókra. Te hogy kerültél a céghez, hogyan zajlott az állásinterjú?

Láttam egy álláshirdetést, amiben a Lidl keresett embereket vezető utánpótlás programjába. Közgazdász a végzettségem, múltamból fakadóan beszélek németül, így megpályáztam az állást.

Az interjú több körös volt, tesztekkel, beszélgetésekkel. Ami különösen érdekes volt, hogy rögtön az elején egy kérdőívet kapott az ember, mindenféle magánjellegű és a pozíciót illető kérdésekkel, amiben megkérdezték, hogy dolgozik-e ismerősöm, rokonom a cégnél. Ez ugyanis azonnal kizáró okot jelentett volna tudomásom szerint. Az évek elteltével aztán ez a gyakorlat megszűnt.

"8-10 hónapos magyarországi betanulás keretében megismeri eladási stratégiánkat, elsajátítja a munkakör betöltéséhez szükséges ismereteket" hirdeti jelenleg is az áruházlánc honlapja. Korábban azonban külföldi képzésekkel is csábították a jelentkezőket.

Adott egy betanítási folyamat, amin - a bolti dolgozók kivételével - gyakorlatilag mindenkinek át kell esnie a vállalaton belül. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy én is dolgoztam áruházakban (vidéken és a fővárosban egyaránt) több hónapon keresztül, árukat pakoltam a polcokra, vagy felmostam a padlót, ha arra volt szükség. Megtanultam kasszázni, s minden egyéb olyan munkafolyamatot, ami a későbbi pozíció betöltéshez elengedhetetlen. Betekintést nyertem a központi raktár munkafolyamatába is. Erre a betanulási szakaszra azért van szükség, hogy a legfelsőbb vezetésig mindenki tisztában legyen a bolti folyamatokkal, jobban átlássa a dolgozók helyzetét, a cég struktúráját.

Régen, a lánc magyarországi nyitása körüli időkben sok potenciális vezetőt a németországi központban vagy egyéb más külföldi bázisban készítettek fel a vállalatnál a leendőbeli pozíciókra. Ma már valóban kevés embert küldenek ki, hiszen egyre többen vannak olyanok Magyarországon is, akik be tudják tanítani az új munkatársakat.

A betanítási fázis teljes mértékben egyéntől függő: van, aki hamarabb eljut az elvárt szintre, de van olyan is, aki másfél éve ebben a fázisban van, és talán sohasem éri el a kívánt szintet. Ebből is következik, hogy a továbblépés nem csak a rátermettségtől, a tudástól függ, hanem a személyes kapcsolatoktól, az egyéni szimpátiától is. A fizetésemelési lépcsőket több évre előre tartalmazó munkaszerződésnek pedig van egy "mézesmadzag-hatása" is: ez a garancia arra, hogy az, akit még nem neveztek ki hivatalosan (vagyis még nem kapta meg a boltjait és területét saját irányításra és vezetésre) ne mondjon fel. Ez pedig hihetetlen biztonságot nyújt a vállalat számára: így az adott felsővezető maximálisan ki tudja használni a beosztottját, és amikor az esetleg egy olyan fizetési sávba lépne át, ami túl sokba kerülne a cégnek, akkor egyszerűen megköszönik az együttműködését. Mivel az ilyen jellegű delikvensekből szinte 3-6 hónapos intervallumokban vesznek fel újabb és újabb embereket, ez természetes fluktuációt generál. Az a hitvallásuk, hogy mindenki helyettesíthető.

Milyen a németországi és a külföldi képzések? Hogy viszonyultak a magyar kollégákhoz?

Ez változó képet mutat, az adott helyzet és adott ember személyiségének függvénye. Szinte mindenki, akiről tudok, s volt kint, meglehetősen rossz tapasztalatokkal tért vissza. Olyan érzésük volt, hogy legutolsó senkiként kezelik őket: a lehető legegyszerűbb, legalantasabb munkákat bízzák rájuk a legelején. Persze az idő múlásával betekintést nyerhetnek összetettebb komplexebb feladatokba és folyamatokba is. Ott kevesek számára volt fontos a külföldi kollégák szakmai fejlődése: az ottani főnökök számára gyakorlatilag a legtöbb külföldi, főleg egy kis kelet-európai országból származó egy senki volt. Még akkor is, ha mi tudjuk: földrajzilag Magyarország Közép-Európához tartozik. Az ő számukra a volt vasfüggönytől jobbra minden Kelet-Európához tartozik.

Havonta megválnak egy-egy vezető beosztású munkatárstól