Korlátozott egészségügyi reform - Kell ez a biztosítóknak?

Tegnap előtt éjszaka megegyezett a koalíció, szerintük ráleltek a megoldásra, amelynek segítségével a magán biztosítók majd öntik a pénzt az egészségügybe és az egész felvirágozik. De ne rohanjunk ennyire előre! Nézzük meg, hogyan épül fel a modell!

A rendszer lényege, hogy az állam megyénként (Pest megye kivételével) egy egészségügyi pénztárat alapít, ahova a biztosítók bevásárolhatják magukat, kisebbségi tulajdonosként (49 %). Egy magántársaság akár több megyét is bevállalhat, ám azért, hogy ne alakuljanak ki monopóliumok, illetve "törpebiztosítók", a koalíció alulról és felülről egyaránt korlátozni kívánja az alapszerződésben vállalt biztosítottak számát. A minimum félmillió fő, a maximum 1.5 millió lenne. A megyei pénztárak mindenestre más országrészekből is verbuválhatnak kuncsaftokat, a toborzási időszak alatt (fél év).

A rendszeren belül más elbánás alá esik a 2.7 millió lakossal büszkélkedő közép-magyarországi régió, azaz Pest megye és a főváros. Ezt a területet négy pénztár vehetné birtokba, amelyek a toborzás alatt szabadon gyűjthetnének az egész régióból biztosítottakat, majd mind a négynek kijelölnék a saját birtokát, és a pénztárat nem választókat automatikusan besorolnák az illetékes pénztárhoz. Erre azért lesz szükség, mert az egészségbiztosítás továbbra is kötelező lesz Magyarországon, így mindenkinek tartoznia kell valahová. Összesen tehát 22 egészségügyi pénztár alakul, szemben az eredetileg tervezett 5-8-cal.

Ám bárhogy is lesz valaki egy pénztár ügyfele, nem köthetik röghöz, ugyanis évente eldöntheti, hogy átjelentkezik-e egy másik társasághoz. A több pénztáras rendszerről szóló törvényjavaslatot október közepéig szeretné benyújtani a koalíció a parlamentnek. Várhatóan 2008-ban kezdődne az az időszak, amikor biztosítót lehetne választani, illetve, amikor a nem választókat besorolják egy-egy pénztárhoz. A tervek szerint 2009-től már a vegyes állami-magán társaságok finanszíroznák az orvosi ellátásunk költségeit.

Mindez az állampolgárra legfeljebb annyi terhet ró, hogy szerződnie kell az egyik egészségbiztosítóval. A járulék mértéke egyelőre nem változik, s azt ugyanúgy a munkabérből vonják le és fizetik be a munkaadók, mint eddig. Fontos változás viszont már 2008-tól, hogy addig mindenkinek rendelkeznie kell valamilyen címen egészségbiztosítással, azaz nem lehet potyautas. Akinek ugyanis nem lesz biztosítása, annak már 2008. január 1-től meg kell fizetnie az orvosi ellátás teljes költségét.

A rendszer tehát ezen irányvonalak mentén épülne fel, a kérdés azonban már csak az, hogy a biztosítók hajlandók-e beszállni ebbe az üzletbe.

Amit most a biztosítók látnak, hogy adott egy többszörösen korlátozott rendszer, amelyben vásárolhatnak egy kisebbségi tulajdonrészt, azonban arról, hogy mekkora jogosultsággal vehetnek részt az adott pénztár működtetésében, még nem lehet tudni semmit.

Adott tehát egy, a költséghatékonyság fogalmát hírből sem ismerő OEP-ünk, amelyet, ha már nagyban nem megy, szétdarabolnak részekre és bekorlátozzák a működési területüket és méretüket (első és második korlát). Majd várják, hogy piaci befektetők bevásároljanak egy olyan modellbe, amelynek bevételeit az állam határozza meg, járulékkulcsok alkalmazásával (harmadik korlát). Majd ragaszkodnak ahhoz, hogy a befektetők csak kisebbségi tulajdont szerezhetnek a pénztárakban, a beleszólási jogukról pedig mélyen hallgat, vagy legalábbis a nyilvánosság felé egyelőre nem kommunikálják (negyedik korlát). A költségszerkezet racionalizálásáról, illetve arról, hogy az állam határozná meg az elkölthető pénz mennyiségét és a szolgáltatások árát (sokadik korlát, már nem érdemes számolni).

Az egyik legnagyobb hazai biztosító vezetője, a hét végi Alkusztalálkozón, úgy nyilatkozott, hogy teljes a káosz az egészségügyi reform körül. Az állam úgy várja el az üzleti biztosítók megjelenését, hogy közben a fent említett korlátok feloldásáról semmit nem lehet tudni.

Szintén a találkozón, több biztosító vezetője megerősítette, hogy hajlandóak lennének invesztálni az egészségügybe, azonban a jelenlegi feltételek mellett ezt egyelőre kivitelezhetetlennek tartják. Ugyanis több milliárdos költségről van szó, függetlenül attól, hogy még nem lehet tudni mennyibe is kerülne az a bizonyos 49 százalék. A termékfejlesztési, engedélyeztetési és toborzási költségek is elég tetemesek ahhoz, hogy megfelelő jogi garanciák (egy kormányváltás esetén, nem borul-e az egész reform?) és a fent említett korlátok lebontása, vagy legalábbis tágítása mellett látnak a biztosítók piacra lépési lehetőséget.

Azonban a szakma véleménye szerint az egészségbiztosítás hosszú távon is csak nullszaldós lehet.

A kérdés tehát adott: Ön beszállna milliárdokkal egy olyan üzletbe, ahol a jelenlegi feltételek alapján, csak a pénzére van szükség és semmiféle garancia nincs arra, hogy a befektetés nem hogy megtérül, de legalább nem vész el?

-jf-