Méregdrága kisboltok tarolják le Magyarországot: mindenki megőrül értük, ezt árulják

Gombamód szaporodnak Magyarországon az úgynevezett „amerikai boltok”. Ezeken a helyeken persze nem csak amerikai finomságokat, hanem jellemzően más, nem EU-s országból származó, jobbára édességeket, üdítőitalokat lehet vásárolni. Kicsit olyanok ezek a helyek, mint azok a kisebb kínai, vietnami boltok, ahol rengeteg speciális, a nemzetre jellemző élelmiszert lehet vásárolni. Az persze különbség, hogy az „amerikai boltokban” azért leginkább az USA-ból származó termékek kaphatók.

Közös ezekben a helyekben az is, hogy általában nagyon is jól ismert csokoládé-, üdítőmárkák olyan termékei kaphatók itt, amiket a gyártók, illetve forgalmazók nem hoznak be Magyarországra. Különféle ízesítések, kiszerelések, ilyesmik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például az itthon kapható egynéhány Monster energiaitalon kívül ezeken a helyeken kapható még legalább 20-féle, olyanok, amiket a gyártó az amerikai, ausztrál vagy éppen a japán piacra gyárt. De ugyanígy említhetnénk csokoládémárkákat, cukorkákat, de akár chipseket is.

Ami még szintén közös ezekben a boltokban, hogy fiatalok valósággal megőrülnek értük, és ami a szüleiknek vagy éppen nekik is fájó pont lehet viszont, hogy a termékek brutálisan drágák. Míg például idehaza egy bizonyos ízesítésű Pringles chips 1399 forintba kerül, addig egy ilyen boltban kapható „különleges” (csak Magyarországon különleges, máshol ugyanolyan átlagos, ahol kapható) darab 2290 forintba kerül. Ugyancsak jó bizonyíték az árazási politikára a Prime üdítők vagy éppen a már említett Monster energiaitalok árcédulája. Utóbbi esetében például egy ázsiai piacra szánt darab (355ml) például az egyik „amerikai boltban” 1990 forintba kerül, miközben itthon az 500 ml-es italok 590 forint körül mozognak.

Ennél egy fokkal viccesebb az, ami az immár itthon is nagyobb kereskedelmi forgalomban kapható Prime üdítőkkel történt. Amíg az igazán nagy láncok nem kezdték itthon teríteni az italokat, addig ezekért az ilyen boltokban 3-4 ezer forintot is elkértek a kereskedők. Most viszont, hogy már több helyen is kapni ilyen italokat, az áruk nagyjából 1500-2000 forint körül állt be, ugyanakkor azokat a darabokat, amiket itthon továbbra sem lehet kapni, még mindig 3-4 ezer forintért árulják. Kereslet és kínálat törvénye nagyon szépen megjelenik ezeken a helyeken, de működik. Nagyon sokan, főleg fiatalok keresik az ilyen helyeken kapható finomságokat.

Adja magát azonban a kérdés, egyfelől miért egyre népszerűbbek ezek a helyek annak ellenére, hogy kifejezetten drágák, másfelől hogy miként terítik ezeket az árukat? Egyáltalán milyen szabályok vonatkoznak az EU-n kívülről érkező import termékekre? Azért, hogy ezekre a kérdésekre választ kaphassunk megkerestük a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (Nébih), és a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt is.

Milyen élelmiszer forgalmazható Magyarországon?

Az élelmiszerforgalmazás általános és részletes szabályait Magyarországon európai uniós és nemzeti jogszabályok határozzák meg. Az Európai Unió tagállamaiban azok az élelmiszerek forgalmazhatóak, melyeket jogszerűen állítottak elő és hoztak forgalomba. Az élelmiszer-higiéniáról szóló, 852/2004/EK rendelet értelmében biztosítani kell, hogy a behozott élelmiszerek legalább a Közösségben előállított élelmiszerek higiéniai szabványainak vagy azokkal egyenértékű szabványoknak feleljenek meg. Az import – tehát nem EU tagállamból, hanem úgynevezett harmadik országból származó – élelmiszerek hatósági ellenőrzésére vonatkozó általános követelményeket az EU 2017/625 rendelete szabályozza. Ezenfelül termékkörönként további rendeletek tartalmaznak előírásokat.

Az ilyen élelmiszerek mindenképpen nagyobb kockázatot jelentenek az EU-ban – beleértve a Magyarországon – megtermeltekhez képest, mivel ezekben az országokban és térségekben más szabályok, határértékek vonatkoznak pl. a felhasználható növényvédőszerekre, állatgyógyászati készítményekre, adalékanyagokra, de akár az alapanyagokra is. Az ún. fejlett harmadik országok esetében is számos eltérés tapasztalható az uniós határértékekhez képest

- tájékoztatta a Pénzcentrumot a Nébih. Fontos tudni, hogy azon termékeknél, melyek importálása élelmiszerbiztonsági szempontból kockázatosnak minősül, a beszállítás előtt a szállítmány érkezését az Európai Bizottság online webalapú információkezelési rendszerén, a TRACES-n (TRAde Control and Expert System) keresztül be kell jelenteni. Az érintett termékek körét európai uniós rendeletek határozzák meg, kockázatelemzés alapján folyamatosan felülvizsgálva.

A rendszer nyomon követi például az állati eredetű élelmiszerek, takarmányok, összetételtől és származási országtól függően egyes növényi eredetű feldolgozott élelmiszerek, valamint az ökológiai gazdálkodásból származó termékek mozgását az Európai Unión kívülről érkező kereskedelem során. A TRACES-ben rögzített dokumentumok alapján a kormányhivataloknál dolgozó szakemberek végzik el a szállítmányok vizsgálatát a termék behozatalakor.

Érdemes azt is kiemelni, hogy azon termékek esetén, amelyek nem tartoznak a kockázatos élelmiszerek közé (például a feldolgozott növényi termékek többsége), a jogszabályok nem írnak elő bejelentési kötelezettséget. Azonban az Európai Unión kívüli, úgynevezett harmadik országból az Unió területére élelmiszert behozni csak a hatályos élelmiszerbiztonsági előírásoknak megfelelően lehet. Ez esetben az élelmiszer behozatala a terméket kísérő kereskedelmi okiratokkal (számla, szállítólevél) történik, biztosítva az élelmiszer tételeinek és a hozzátartozó kereskedelmi okiratoknak az egyértelmű megfeleltethetőségét, azonosíthatóságát, ezáltal a nyomonkövethetőségét - tájékoztatta lapunkat a Nébih.

Az uniós határra érkező áruk tekintetében működő monitoring mintavételi rendszer biztosítja, hogy kockázati besorolásuk alapján az import élelmiszertételek meghatározott százaléka mintavétel és laboratóriumi vizsgálat alá esik. Az EU szakemberei ugyanilyen elvek alapján rendszeresen auditálják a harmadik országok hatósági élelmiszerlánc-felügyeleti rendszereit, hogy kizárólag az Unió jogszabályainak megfelelő, biztonságos élelmiszerek kerüljenek a fogyasztókhoz

- nyomatékosított a hatóság, és elmondták azt is, hogy a Nébih országos hatáskörben felügyeli az élelmiszerbiztonsági szabályok betartását. Az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság ellenőrzési rendszere biztosítja, hogy kiszűrjék a nem megfelelő minőségű vagy hamisított, esetleg élelmiszerbiztonsági kockázatot jelentő élelmiszereket a teljes élelmiszerláncból. Ezzel kapcsolatban kiderült az is, hogy az ellenőrzések és mintavételek számát kockázatbecslés alapján határozzák meg a lehetséges veszélyek, az élelmiszerbiztonsági kockázatok, valamint a területi adottságok figyelembevételével az ellenőrzendő létesítmények (előállítók és forgalmazók) és élelmiszercsoportok vonatkozásában.

Eseti hatósági élelmiszer ellenőrzésre akkor kerül sor, ha más hatóságtól, civil szervezettől vagy a fogyasztók részéről érkezik élelmiszerbiztonságot érintő bejelentés

- hívta fel a figyelmet a Nébih. Azt is fontos tudnia a vásárlóknak, hogy a hazai élelmiszerlánc törvény szerint az élelmiszer biztonságosságáért, minőségéért és a jelöléséért az élelmiszer előállítója, nem hazai előállítású élelmiszer esetében az első magyarországi forgalomba hozó felelős. A hibáért a magyarországi első forgalomba hozó akkor is felelős, ha azt nem ő okozta, amennyiben a forgalomba hozatalt kizáró vagy jelölési hiba a magyarországi első forgalomba hozatalt megelőzően keletkezett.

Az élelmiszer-forgalmazó létesítmények ellenőrzése során a hatóság vizsgálja, hogy a végzett tevékenység feltételei, a forgalomba hozott élelmiszerek, valamint a tevékenységhez kapcsolódó dokumentáció megfelelnek-e az európai uniós és nemzeti jogszabályokban foglalt előírásoknak

- mondta el a hatóság. Az „amerikai boltok” kapcsán tehát fontos mindig ellenőrizni a címkéket, ugyanis a termékeket a legtöbb esetben biztosan nem maga a bolt forgalmazza, hanem az ilyen boltok bizonyos forgalmazóktól vásárolják azokat.

Mi történik ezekkel a termékekkel?

Az import termékek esetében fontos tudni, hogy a termékek azonosítására a vámtarifaszám szolgál, amit a termékek objektív jellemzői szerint kell meghatározni (pl.: víz, cukor vagy édesítőanyag hozzáadásával – energiaital). Ekképpen a vámadatbázis a termékeket a vámtarifaszám szintjén tartja nyilván, nem pedig azok (márka) fantázianeve (pl.: Monster Energy Drink Strawberry Lemonade) szerint

közölte lapunkkal a NAV. A hatóság a témával kapcsolatban beszélt arról is, hogy az ellenőrzési szakterület folyamatosan monitorozza és vizsgálja az élelmiszeripari és a kereskedelmi szektort. „A helyszíni ellenőrzések egyik célja a jogkövető adózók piaci pozíciójának támogatása. Ezt több módon is törekszünk elérni:

• preventív eszközökként az adótraffipax közlemények közzétételével,
• a rendelkezésre álló adatok alapján küldött figyelemfelhívó levelekkel.

A preventív eszközök mellett nem árt tisztában lenni azzal is, hogy a NAV bármikor és bárhol végezhet helyszíni ellenőrzést” - mondták. Ezen felül a hatóságtól megtudtuk azt is, hogy

a vámstatisztikai adatok alapján nem állapítható meg növekvő tendencia az üdítők, energiaitalok, csokoládék és egyéb rágcsálnivalók import vámeljárásaiban az Egyesült Államokból, Japánból vagy Kínából.

Igaz, különleges vámszabályok nincsenek érvényben az érintett termékkörökre. Az adatok persze némileg csalókák, hiszen azt maga a NAV is elismeri, előfordulhat hogy az ilyen termékek vámkezelését a forgalmazók más EU-s tagállamban kérik, így Magyarországra már uniós státuszú áruként érkeznek a boltokba, így kívül esnek a NAV, mint vámhatóság látókörén.

Miért ilyen drágák a termékek?

Mivel különleges vámszabályok ezekre a termékekre nem vonatkoznak, magától csak az, hogy messzebbről jönnek nem indokolja azokat a túlárazásokat, amiket az ilyen boltokban tapasztalhatunk. Egyfelől persze a hazai 27 százalékos áfatartalom egyetlen termék árán sem segít, de itt inkább arról van szó, hogy az ilyen boltok ezeket a „különleges” termékeket egyfajta exkluzív áruként terítik Magyarországon. És az exkluzivitásnak bizony ára van.

Míg egy csoki Londonban, az USA-ban vagy éppen Japánban az ottani valutában mindössze 260 forintnak megfelelő összegbe kerül, addig itthon simán elkérhetnek érte 1000 forintot is, ha lesz, aki megvásárolja, márpedig biztosan sokan megvásárolják ennyiért is. Még akkor is, ha egyébként ugyanannak a márkának itthon is kapható másik 6-féle ízesítése ugyanúgy 260 forintért. Azonban ha bizonyos forgalmazók nem hoznák be a más ízeket, és bizonyos boltok nem forgalmaznák ezeket, akkor itthon nem igen lehetne őket megkóstolni. A logika itt tehát az, hogy megteremtenek egyfajta exkluzivitást, aminek aztán persze meg is kérik az árát.

Ezen felül az sem véletlen, hogy elsősorban a fiatalokat mozgatják meg ezek a boltok, legyen szó offline vagy online vásárlásról. Ők az a generáció, akik a tévékészülékek elé már kevésbé, viszont különböző online felületek elé sokkal szívesebben leülnek szórakozni. Ilyenek például a Twitch, a Youtube, de ugyanúgy ide sorolhatjuk a TikTokot és az Instagramot is. Amiket pedig itt néznek, illetve amiket túlnyomóan ezeken a felületeken reklámoznak, azok sokkal inkább eljutnak hozzájuk. Márpedig az ilyen boltokban kapható termékek közül sok megjelenik itt-ott a már említett fórumokon. Szóval az egésznek van egyfajta életérzése, ami nem olcsó mulatság.