Ezen bukhat el az új üvegvisszaváltási rendszer: ítéletet hoztak a vásárlók az automatákról

A visszaváltási rendszer 2023. december 31-ig – Tapossa laposra!

Közhely, hogy a világ megváltozott. Régen minden jobb volt? Nem, közel sem. De az utcáink bizonyosan nem voltak tele eldobált műanyag flakonokkal, fém dobozokkal vagy visszaváltatlan üvegekkel. Gyermekkorunkban a szüleink által elfogyasztott italtermékek csomagolása, úgymint a sörös-, boros-, szeszes-, pezsgős üvegek, de a befőttes- és szörpös üvegek, a visszaváltható kólás flakonok is gyakran nálunk, gyermekeknél kötöttek ki, akik busás zsebpénz reményében visszavittük az üres üvegeket, flakonokat a boltokba. A rendszer a többutas csomagolás rendszere volt, ami egyre kisebb súllyal ugyan, de egészen 2023. december 31-ig volt érvényben hazánkban.

A technológia persze fejlődött, megjelentek a visszaváltó automaták is a kézi visszaváltás kiváltására. A visszavihető csomagolású italtermékek az ún. betétdíjas termékek voltak. A betétdíj mértékét a gyártók határozták meg, amely díjról a fogyasztókat előzetesen tájékoztatni kellett. Ezek a csomagolóanyagok újrahasználhatók voltak. Magyarországon a betétdíj rendszere önkéntes alapon működött. A szabály az volt, hogy a 200 m2-nél nagyobb alapterületű üzletek kötelesek voltak a betétdíjas termékek visszaváltását biztosítani, függetlenül attól, hogy a terméket hol vásároltuk.

Jó volt a többutas rendszer? Voltak előnyei és voltak hátrányai. Az üvegeket, flakonokat a vásárlónak vissza kellett vinni az üzletbe, azokat vissza kellett szállítani a gyárba, ott tisztítani majd újratölteni. Idő, pénz, energia, költség. A rendszer egy dolog bizonyosan nem volt, mégpedig kényelmes. Napjaink fogyasztója viszont szereti a kényelmet. Nehéz megmondani mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Vajon a fogyasztók az idő előrehaladtával egyre kevésbé akarták visszavinni az üvegeket, flakonokat, akiknek ezen igényét figyelembe vették a gyártók; vagy a gyártók szerettek volna mentesülni a visszaszállítás, tisztítás költségeitől. Nehéz megmondani melyik a helyes megoldás, valószínűleg mindkettőben van igazság.

Talán egyfajta csendes és hallgatólagos megállapodás volt a fogyasztók és a gyártók között, aminek a lényege az volt, hogy mellőzzük a többutas, visszaváltható üvegeket, flakonokat a kereskedelemben, amivel mindenki jól jár. Pontosabban majdnem mindenki, ráadásul – ahogyan kiderült – csak rövid távon.

A megállapodás nagy vesztese a környezetünk lett, egyre nőttek és nőttek az eldobott műanyag és üveg palack, valamint fém doboz hegyek a környezetünkben, utcáinkon.

Hosszútávon mindannyian vesztesek lettünk a többutas rendszer háttérbe szorításával, pedig rövid távon jó ötletnek és kényelmesnek tűnt az egyutas csomagolás rendszere. Megjegyzem, hogy egy többutas, azaz visszaváltható sörösüveg kb. 60-szor kisebb környezetterheléssel bír és kb. 40-szer újratölthető.

Olyannyira jól sikerült a hallgatólagos megállapodás a felek között, hogy az egyutas csomagolás rendszere alkotta 2023-ra az összes italtermék forgalmának kb. 90%-át. Ezek a flakonok, üvegek, dobozok nem újratöltésre, hanem újrafeldolgozásra kerültek, legalábbis ideális esetben. Sajnálatos tény azonban az, hogy Magyarországon alacsony, kb. 40%-os visszagyűjtési arányuk volt az egyutas csomagolásoknak. Pedig a fogyasztók többsége minden kérdőíves kutatásban azt mondta, hogy fontos számára a környezetvédelem. A számok alapján azt mondanám, hogy mindaddig, amíg tenni nem kellett érte vagy a kényelem rovására nem ment.

Önkéntes alapon az egyutas csomagolóanyagokat is visszaváltotta néhány kereskedelmi lánc, 1-2 Ft-ot kaphattunk palackonként és 2-5 Ft-ot dobozonként a csomagolásért. Tegyük a kezünket a szívünkre, ki merjük jelenteni, hogy mindig és mindenkor visszavittük? Bármely kereskedelmi lánc üzleteiben jártam is, a visszaváltó automaták nem mutatták a túlzott elhasználódás jeleit… A nagyságrendet érzékeltetve kijelenthetjük, hogy kb. 3,3 milliárd darab és 158 ezer tonna italcsomagolásról van szó évente hazánkban. Nem volt kérdés, változtatni kellett a rendszer működésén.

A visszaváltási rendszer 2024. január 1-től – Többé már ne tapossa laposra!

2024. január 1-től gyermekkorunk emlékét hozza vissza a 450/2023. (X. 4.) Korm. rendelet, ami a visszaváltási díj megállapításának és alkalmazásának, valamint a visszaváltási díjas termék forgalmazásának részletes szabályairól rendelkezik. A rendelet hatálybalépése óta beszélhetünk kötelezően visszaváltási díjas termékekről és önkéntesen visszaváltási díjas termékekről.

A kötelezően visszaváltási díjas termékek lehetnek újrahasználható (ún. többutas) és nem újrahasználható (ún. egyutas) csomagolások. Az önkéntesen visszaváltási díjas termékekről a fogyasztót tájékoztatni kell, ezek a „visszaváltható” jelölésű termékek. A lényeg, hogy 2024. január 2-től folyamatosan minden üveg-, fém- és műanyag palackos és dobozos, 1 deciliter és 3 liter közötti űrtartalmú italtermék (kivéve a tej- és tejalapú italtermékeket) visszaváltási díjas lesz, visszaváltó jelöléssel kerül forgalomba. A visszaváltási díj mértéke 50 Ft a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasznosítható csomagolás esetén. A díjat a vásárló visszaváltáskor visszakapja.

A kötelezően visszaváltási díjas, újrahasznosítható (ezek az ún. többutas, azaz újratölthető) és önkéntesen visszaváltási díjas palackok esetében a visszaváltási díj mértékét a palackozó határozza meg, és tünteti fel az értékét a logóban (pl. 70 Ft). A visszaváltást kötelezően gépi úton, visszaváltó automatákkal kell biztosítani a 400 m2-nél nagyobb eladótérrel rendelkező élelmiszerüzleteknek. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon kb. 4000-5000 automata lesz kihelyezve az üzletekben. Az automata a csomagolást csak abban az esetben veszi vissza, ha az sértetlen. Azaz

többé már ne tapossa laposra!

Az új visszaváltási rendelet egy átmeneti türelmi időt engedélyez, 2024. június 30-ig a korábban előállított, jelölés nélküli italtermékek forgalomba hozhatók. A visszaváltási folyamat során a felhasználó választhat, hogy a visszaváltási díjat milyen formában kéri megtéríteni (utalvány, utalás bankszámlára vagy jótékonysági felajánlás).

Több európai országban működik a rendszer, pl. Szlovákia, Horvátország, Németország. Szlovákiában 1 év alatt 70%-os visszagyűjtési arányt értek el, míg Németország 98,5%-os visszagyűjtési aránnyal büszkélkedhet.

A speciális méretű és alakú, automatával vissza nem váltható üvegekre nem vonatkozik a rendelet, illetve azokra sem, amelyek kis tételben (max. 5000 db.) készülnek.

A jogszabályi háttér adott, a visszaváltó automaták az üzletekben vannak, de jelenleg még a türelmi időszakban vagyunk. Jelenleg még nincs mit visszaváltani, gyakorlatilag nem vagy alig találkozhatunk olyan műanyag flakonnal, fém dobozzal vagy üveggel, amely visszaváltási díj köteles lenne. Az igazán nagy kérdés az, vajon a fogyasztók mit gondolnak az újonnan bevezetett rendszerről annak tényleges használatba vétele, konkrét tapasztalatok hiányában.

Anyag és módszertan

Primer kutatómunkánk során azt kértük a fogyasztóktól, hogy mondják el előzetes véleményüket az új visszaváltási rendszerről úgy, hogy valódi tapasztalatuk még nincs róla; legalábbis hazánkban nincs. Tájékoztattuk a megkérdezetteket, hogy kutatásunkban a rendelettel kapcsolatos előzetes várakozásaikra vagyunk kíváncsiak; arra, hogy a megkérdezettet véleménye szerint hogyan fogja érinteni az új rendszer. Kértük, hogy a megkérdezett ne akarjon válaszaival megfelelni senkinek sem, az őszinte véleményére vagyunk kíváncsiak.

Továbba tájékoztattuk a megkérdezetteket arról is, hogy kutatásunk nem terjed ki azokra a csomagolóanyagokra, amelyek a korábbi rendszerben eddig is visszaválthatóak voltak. A kutatás ebből következően a fogyasztók prekoncepcióit, sztereotípiáit, attitűdjeit vizsgálta. Az attitűdöknek 3 összetevője van, a kognitív (tudati – mit tud az új rendszerről), affektív (érzelmi – milyen érzéseket vált ki belőle az új rendszer) és konatív (magatartási) komponens.

Az új visszaváltási rendszer kapcsán – mivel az adatgyűjtés időszakában még nem volt mit visszaváltani – csak a kognitív és affektív komponenst tudtuk vizsgálni. A kognitív komponens csak kisebb arányban és közvetett módon, míg az affektív komponens nagyobb arányban volt képviseltetve a kérdéseink között. A magatartási komponenst, vagyis azt, hogy a fogyasztó ténylegesen mit tett, csinált, legalábbis saját bevallása szerint, csupán a korábbi rendszerre tudtuk értelmezni, hiszen még nincsenek visszaváltó logóval ellátott termékek az üzletekben.

Vizsgálatunkat online kérdőív segítségével folytattuk le. Az online kérdőív mindenki számára nyitott volt, bárki kitölthette azt; a kitöltéshez azonosításra, regisztrációra nem volt szükség. A kérdőív szerkezete meglehetősen lényegre törő volt, mindösszesen 7 kérdést tartalmazott a demográfiai jellegű kérdéseken túl, ugyanakkor 1 nyílt kérdéssel is találkozhattak a fogyasztók.

A kérdőív kitöltése név nélküli és önkéntes volt.

Kérdőívünkkel a potenciális kitöltők a Pénzcentrum online felületén találkozhattak. Kérdőívünket mindösszesen 8 225 fő töltötte ki 2024. január 18 és 2024. február 23 között. A válaszadók részletes, demográfiai változók szerinti megoszlását az alábbi táblázat illusztrálja.

Online felmérésünk mintájának érdekessége, hogy a témakör kapcsán több férfi mondta el véleményét, mint nő. Ez az online kérdőívek esetén általában fordítva szokott lenni. Nem találtunk megbízható forrást arra vonatkozóan, hogy a háztartásokban a szemétkidobás felelőssége inkább a nőkre vagy a férfiakra hárul. A rendelkezésre álló információk általában a nemek közötti egyenlőségre, munkamegosztásra, és az egyes nemek által végzett munka típusaira összpontosítanak, de nem térnek ki specifikusan a szemétkidobásra mint háztartási feladatra; így nehéz egyértelmű magyarázatot adni a férfiak magas válaszadási hajlandóságára.

Kutatásunk erőssége, hogy a kitöltők nagy száma és a minta változatossága okán mindenképpen komoly jelzésértékkel bír a fogyasztók véleményéről.

Meg kell jegyeznünk, hogy kutatásunknak – ahogyan minden kutatásnak – korlátai is vannak; példának okán kutatásunk nem tekinthető reprezentatív felmérésnek, ahogyan ez az online felmérésekre általában jellemző. Mintánkat a Pénzcentrum online felületén toboroztuk. Kutatásunk a fogyasztók véleményét, prekoncepcióit vizsgálja. A vélemények azonban szubjektívek és a fogyasztók a válaszaikat a társadalmi nyomásnak (tudván azt, mi a társadalmilag elfogadott, helyes válasz) megfelelően kozmetikázhatják.

Ez minden kérdőíves kutatást érintő probléma. Néhány dolog mellett pro és kontra is hozhatnánk érveket. Nem egyértelműen, de gyengeségnek is tekinthető, hogy a kérdőív kitöltéséhez bejelentkezésre, azonosításra nem volt szükség. Ilyen vélelmezett gyengeség lehet, hogy kérdőívünk nem mérte, nem mérhette az attitűd konatív (magatartási) komponensét, hiszen jelenleg még nincs mit visszaváltani. Bár, megjegyezzük, a célunk ez volt, az új rendszer valódi kipróbálása előtt szerettük volna a mérni azt, hogy a megkérdezettek előzetesen milyen véleményt, prekoncepciót mutatnak fel, amely egy rendkívül fontos kiinduló pontnak tekinthető.

Eredmények

Kérdőívünk segítségével vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek milyen gyakran fogyasztanak olyan üdítőket vagy italokat, melyek az új visszaváltási rendszer által érintettek lettek. Kutatásunkban külön vizsgáltuk a műanyag flakonokat, a fém dobozokat, illetve üvegeket.

Nem újrahasználható műanyag flakonban lévő italokat (pl. ásványvíz, üdítő) a megkérdezetteknek

• a 67,8%-a legalább heti rendszerességgel (ezen belül napi rendszerességgel 41,3%) vásárol.
• A válaszokban az évente csupán néhány alkalommal opció 14,5%-os, míg a soha nem vásárlók opció 3,5%-os arányban jelent meg.

Nem újrahasználható fém dobozban lévő italokat (pl. sör, energia- vagy vitamintartalmú ital) a megkérdezetteknek

• a 45,9%-a legalább heti rendszerességgel (ezen belül napi rendszerességgel 15,5%) vásárol.
• A válaszokban az évente csupán néhány alkalommal opció 21,8%-os, míg a soha nem vásárlók opció 12,5%-os arányban jelent meg.

Nem újrahasználható üveg csomagolásban lévő terméket (pl. nem szokványos csomagolású alkoholos vagy alkoholmentes italok) a megkérdezetteknek

• a 30,4%-a legalább heti rendszerességgel (ezen belül napi rendszerességgel 5,9%) vásárol.
• A válaszokban az évente csupán néhány alkalommal opció 32,9%-os, míg a soha nem vásárlók opció 12,7%-os arányban jelent meg.

Tehát a válaszokban egyértelműen tükröződik a műanyag flakonok túlsúlya, ahogyan az a szakirodalmi adatokban is visszaköszön.

Kérdőívünkben kértük a megkérdezetteket, hogy jelöljék meg, mit csináltak korábban a nem visszaváltható termékek csomagolásával. A válaszokat egy 5-fokú skála segítségével adhatták meg annak függvényében, hogy milyen arányban gyűjtötték szelektíven ezeket a csomagolóanyagokat. Az 1-es érték azt jelentette, hogy „egyáltalán nem gyűjtöttem szelektíven, az összes ilyen csomagolást a kommunális, háztartási hulladék közé dobtam”, míg az 5-ös érték azt, hogy „maximálisan figyeltem erre, az összes ilyen terméket szigorúan, mindig és mindenkor szelektíven gyűjtöttem”. Érdekes annak vizsgálata, hogy az egyes demográfiai ismérvek mentén a megkérdezettek hogyan válaszoltak.

Az átlagok tükrében megállapíthatjuk, egyetlen demográfiai ismérvváltozó alapján sem mondhatjuk azt, hogy ne volna fontos és központi kérdés a hulladék szelektív gyűjtése. A kellő megkérdezetti számot felmutató csoportok közül a legalacsonyabb átlagos értéket (3,83) a 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők adták, de nem bizalomgerjesztő a jövő szempontjából a 18 - 29 év közötti korosztály 3,87-es átlagos értéke sem.

A megkérdezett neme szerinti felosztásból látható, hogy inkább a nők számára volt fontosabb kérdés az, hogy szelektíven gyűjtik-e a hulladékot vagy sem.

Az is jól látható, hogy a végzettségi szint, az életkor, a jövedelem, a lakóhely nagyságának emelkedésével az átlagos értékek – ha nem is kivétel nélkül, de – emelkednek. Státusz alapján a szellemi munkát végzők, illetve a nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok mondták a leginkább azt, hogy számukra fontos volt a hulladék szelektív gyűjtése.

Kérdőívünk az életbe lépett 450/2023. (X. 4.) Korm. rendelet várható hatásaira is kitért. Kértük a megkérdezetteket, hogy jelöljék meg, előzetes várakozásaik szerint az új visszaváltási rendszer milyen hatással lesz majd a saját életükre („számomra”). A válaszokat az alábbi kördiagram szemlélteti.

A megkérdezettek többsége negatív várakozásokkal tekint saját szemszögéből („számomra”) az életbe lépett új visszaváltási rendszer elé. Kisebb vagy nagyobb kényelmetlenséggel a megkérdezetteknek 66,8%-a számol, kisebb vagy nagyobb mértékű kedvező hatásokkal 9,8% számol, míg a megkérdezettek 12%-a semlegesen áll a kérdéshez. A megkérdezetteknek csupán a 11,3%-a nyilatkozott úgy, hogy nincs előzetes várakozása vagy még nem tudja megítélni a kérdést.

Érdekes annak vizsgálata is, hogy a megkérdezetteknek milyen előzetes terveik vannak az új visszaváltási rendszer kapcsán az ásványvíz/üdítőital fogyasztásukat illetően, mivel mégiscsak ezen termékkör alkotja a legnagyobb fogyasztási volument. A megkérdezettek

• 35,9%-a nem tervez változtatást a jelenlegi szokásaihoz képeset, eddig is fogyasztotta a termékkört, ezután is fogja, visszaviszi a flakonokat/dobozokat, kivárja az esetleges sort és visszaváltja a flakonokat/dobozokat.
• 24,2%-a nyilatkozott úgy, hogy tervei szerint csökkenteni fogja az boltban megvásárolható ásványvíz/üdítő fogyasztását, áttér a csapvíz fogyasztására.
• 11,4%-a gondolja úgy, hogy csökkenteni fogja a boltban megvásárolható ásványvíz/üdítő fogyasztását, ehelyett vásárolni fog egy vízszűrő/víztisztító berendezést.
• 4,4% nyilatkozott úgy, hogy csökkenteni fogja a boltban megvásárolható ásványvíz/üdítő fogyasztását, ehelyett a nagyobb kiszerelésű, 10-20 literes, „ballonos” víz fogyasztására tér át.

Érdemes megjegyezni, hogy a megkérdezettek 16,1%-a nyilatkozott úgy, hogy eddig sem fogyasztott ásványvizet/üdítőt, így a változások nem érintik. 8% valamilyen egyéb megoldást jelölt meg, melyek közül a különböző szóda készítő megoldások, a szikvíz is megjelent. De a válaszok között megjelent a passzivitás is, az, hogy nem fog foglalkozni a palackok/dobozok visszavitelével, továbbra is kommunális vagy szelektív kukákba fogja azt dobni. Lényegében véve az 50 Ft-ok megfizetésével kifizetik passzivitásának vagy szennyezésének díját, legalábbis véleményük szerint.

Kértük a megkérdezetteket, jelöljék meg, hogy milyen várakozásokkal tekintenek az új visszaváltó berendezésekre/rendszerre. A megkérdezettek 58,3%-a semmi jóra nem számít, hosszú sorok és várakozási idő, akadozó visszaváltás, értetlenkedő emberek fogják jellemezni a rendszert.

A megkérdezettek 41,7%-a gondolja úgy, hogy az elején kisebb fennakadások után gyorsan megtanulják majd használni az emberek és zavartalan működésű lesz a rendszer.

A megkérdezetteket ezután globálisan az új visszaváltási rendszerről kérdeztük, általánosságban. Konkrétan arra kerestük a választ, hogy előzetesen hogyan tekintenek az új visszaváltási rendszerre. A megkérdezettek egy zárt kérdés keretei között csak 3 opció közül választhattak. A 3 opció választási arányát az alábbi kördiagram szemlélteti.

Kérdőívünkben egy nyitott kérdést keretei között lehetőséget biztosítottunk a megkérdezetteknek, hogy bármilyen saját véleményt, meglátást kifejthessenek az új visszaváltási rendszerről. Általánosságban elmondható, hogy a nyitott kérdésekre való válaszadás aránya alacsony szokott lenni (jellemzően néhány százalék), mivel a nyitott kérdések több időt és erőfeszítést igényelhetnek a megválaszolásukhoz.

Kutatásunkban 8 225 fő vett részt, melyből 1 854 fő válaszolt a kérdőív nyitott kérdésére. Ez 22,5%-os válaszadási arányt jelent a kérdésre.

Érdekességként kiemelendő, hogy a megfogalmazott válaszok 85 gépelt oldalt ölelnek fel (szimpla sortáv, 10-es betűmérettel). Ez a magas válaszadási arány ékes bizonyítéka lehet annak, hogy a téma társadalmi érdeklődésre tart számot. A válaszok között találhatunk pozitív és negatív véleményeket, esetenként egészen indulatosan megfogalmazva, változtatási javaslatokat, élettörténeteket megosztva. A teljesség igénye nélkül néhány észrevételt szó szerint idézünk:

• "Jobb lett volna a kupakon jelölést elhelyezni, pl. QR kódot. Akkor összegyűrhetőek lettek volna a flakonok, és nem zsákokkal kéne szórakozni. A kupak mindig ép marad. Próbálja meg valaki összeroppanás nélkül gyűjteni a sörösdobozokat vagy a leheletvékony ásványvizes flakonokat. Nem fog menni."
• "A legnagyobb gond szerintem az, hogy csak sértetlenül lehet visszavinni az palackokat/dobozokat. Rengeteg helyet foglal így. Sokszor kell kis mennyiséget visszaváltani. A tárolás egy lakásban nem nehezen megoldható."
• "+50 forint kiadásunk lesz palackonként, ezután is a szelektívbe fogjuk dobni. Nincs kapacitásunk az új rendszerrel bohóckodni."
• "Az ötlet jó, a megvalósítás viszont rengeteg buktatót rejt."
• "A községekben nem lesz automata visszaváltó. Marad minden ahogy volt."
• "Legalább 100 Ft-ban kellett volna meghatározni a betétdíjat. Vissza kell térni a többször használható palackokra. Sokkal több visszaváltási pont kell. Még Németországban is állandó sorban állás van."
• "Megjelennek a 3,1 literes palackok, oszt jónapot!"
• "Nem bírná a nyomdafesték a véleményem."
• "Már ideje volt bevezetni itthon is, mert csak ezzel az intézkedéssel lehet csökkenteni a környezetbe kikerülő hulladék mennyiségét."

Összefoglalás, Következtetések

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a 450/2023. (X. 4.) Korm. rendelet – ami a visszaváltási díj megállapításának és alkalmazásának, valamint a visszaváltási díjas termék forgalmazásának részletes szabályairól rendelkezik – komoly fogyasztói érdeklődésre tart számot.

Szabályai a hétköznapi emberek mindennapjaiba is beavatkoznak, esetenként kisebb-nagyobb anyagi terhet rónak rájuk, mely költségek odafigyeléssel megszüntethetők.

A megkérdezetteknek mintegy fele (49,4%) jó ötletnek tartja az új szabályok bevezetését, ugyanakkor az új rendszer kapcsán saját maga számára kisebb vagy nagyobb kényelmetlenséggel a megkérdezetteknek 66,8%-a számol.

A környezetünk védelméért tennünk kell, ez nem kérdés. A marketing területén is megjelent a társadalomorientált gondolkodásmód, vagyis nem csupán a fogyasztók kényelmét kell szem előtt tartanunk, hanem az össztársadalmi jólétet. A hosszútávú érdekeket a rövidtávú kényelem elé kell helyeznünk.

A rendszer lényegében véve nem új, sőt, sokkal több kényelmi funkciót tartalmaz, mint tartalmazott gyermekkorunk vagy szüleink idejében. A rendelet alapján azt láthatjuk, hogy tulajdonképpen nem az új rendszer lett kényelmetlenebb, hanem mi, fogyasztók kényelmesedünk el. Közlekedési eszközök széles palettája áll rendelkezésünkre, amivel a flakonokat, dobozokat, üvegeket vissza tudjuk szállítani az üzletekbe, automaták segítik a visszaváltást, mi fogyasztók mégis a rövidtávú érdekeket, kényelmet helyeztük, helyezzük előtérbe.

Persze rövid távon a flakonok kukába dobásától nem létezett kényelmes megoldás, csak ugye ez hosszú távon nem fenntartható. A fogyasztók magatartásának formálása lassú és lépcsőzetes folyamat, ami különösen igaz a társadalmi témákban (gyorshajtás-, dohányzás visszaszorítása, stb). Nem történik egyik napról a másik napra változás a fogyasztók fejében. A mélyreható változások eléréhez idő szükséges. Nekünk viszont most, azonnal kell változást elérni, vagy minimum tegnap kellett volna.

A flakonok, üvegek, dobozok egyutas csomagolásának rendszere általánosságban csődöt mondott az italtermékek esetén, ez vitathatatlan. Valamit tenni kellett, mely változás elérésének leggyorsabb és legegyszerűbb módja az, ha a fogyasztókat a pénztárcájukon keresztül, egyfajta adminisztratív kényszer által tereljük a helyes irányba.

Pont ezt teszi a 450/2023. (X. 4.) Korm. rendelet. Az, aki nem hajlandó a magatartásának változtatására, pótdíjat fog fizetni. Egyszeri 50 Ft nem sok, de sok kis 50 Ft már jelentős díjtétel lesz összeadódva.

Ha valaki naponta csak egy ásványvizes flakont kidob, akkor havi szinten 1500 Ft plusz költséggel kalkulálhat, ami éves szinten már 18.000 Ft.

A tényleges költség ettől jóval magasabb lesz, hiszen nem életszerű az, hogy csupán egy ásványvízzel legyen érintett a fogyasztó naponta, egy éven át. Lesz a sok 50 Ft-nak visszatartó ereje? Azt gondolom, hogy lesz, még akkor is, ha jelenleg még néhány válaszból a dacos ellenállás ténye olvasható ki.

A változást a rendelet adminisztratív kényszer útján éri el. A kulcs annak megvalósítása, hogy a fejekben történjen változás. Ehhez pedig elengedhetetlen az, hogy a fogyasztók tudják és értsék azt, hogy miért van szükség a változtatásra. Szükséges, de nem elégséges feltétel a rendelet megalkotása, de legalább olyan fontos, hogy kommunikálni kell a fogyasztókkal, meg kell őket szólítani, el kell nekik mondani és magyarázni azt, hogy miért lesz számukra jó ez az új rendszer.

Az lesz az igazi siker, ha nem az 50 Ft-okért visszük vissza az italtermékek csomagolását, hanem azért, mert környezetünk érdeke ezt kívánja.

* A kérdőívet készítette és a cikket írta: dr. habil. Szűcs Róbert Sándor, egyetemi docens, Debreceni Egyetem. A kérdőívet jóváhagyta és annak publikálását megvalósította: Nagy Bálint, lapigazgató, vezető szerkesztő, Pénzcentrum. Jelen kutatás nem tükrözi a Debreceni Egyetem hivatalos állásfoglalását a vizsgált témakörben, az dr. habil. Szűcs Róbert Sándor és Nagy Bálint munkájának eredménye.