Lecsapott a rezsikrízis a Bátor Táborra: mi lesz a legvédtelenebb magyar gyerekekkel?

Pénzcentrum: Az emelkedő rezsiárak hogyan érintik a Bátor Tábor Alapítványt?

Kindli Erna: Ez minden nagyobb nonprofitnak hatalmas kihívás. Azért emelem ki, hogy nagyobb, mert ahol egy 8-10 fős csapat dolgozik, és nincs akkora infrastruktúra, ott nagyban más a helyzet. Azonban, ha van egy elég nagyra nőtt üzemméret, akkor a költségek is nagyobbak. Mi minden évben több ezer betegségben érintett, lelki nehézségeket átélő gyereknek, családnak segítünk. Az, hogy ugyanazt a társadalmi hatást elérjük jövőre, mint idén, előreláthatólag 20-25 százalékkal kerül majd többe. Már az idei áremelkedés is jelentős volt, bármilyen szolgáltatást is veszünk igénybe, az drágul, tehát a táborhelyünk fenntartása is, így a táboroztatás is.

Többféle iskolai, kórházi, tábori terápiás hatású programot szervezünk beteg gyermekek és az ő családjának megsegítésére. Ahhoz, hogy az alapítvány egész évben működhessen  állandó kollégákkal dolgozunk, így meg kell fizetnünk a munkaerőköltséget. Ez így is jelentősen nyomottabb bért jelent, mint a versenyszférában, és  ha csak minimálisan is emelünk, annak már nagy a tovább gyűrűző hatása. Emellett az energiaköltségek igen jelentősek, mivel mi is a piaci árat fizetjük, ezzel pedig nem tudunk mit csinálni.

A nonprofit üzleti modell nagy nehézsége, hogy míg egy cég erre tud reagálni áremeléssel, mi nem.

Hiszen a mi esetünkben, aki igénybe veszi a szolgáltatást, az nem fizet érte. Az elérésből nem szeretnénk elvenni, hiszen pont azt látjuk, hogy egyre nagyobb szükség van arra, amit mi kínálunk. Idén 2500 ember tudott részt venni a programjainkon, és azt látjuk, hogy jövőre is lesz ennyi ember, akinek érdemes lenne segíteni, sőt valószínűleg több is. A cél emiatt inkább a növekedés lenne, de a gazdasági helyzet eléggé nehézzé teszi ezt.

A táboron kívül az őszi, téli időszakban is vannak programjaitok?

Egész évben vannak programjaink, különböző csoportoknak. Van, aki traumán esett át, van aki egy súlyos, krónikus betegségben érintett, de van olyan családunk is, aki elvesztette gyermekét. Jelenleg menekült gyermekeknek is nyújtunk terápiás hatású programokat. A koronavírus alatt, az online oktatás miatt sokan rossz lelkiállapotba kerültek, a kicsik is, de a tinédzserek is, hiszen nem mehettek közösségbe. Számukra is fejlesztettünk programokat, hogy abból a szinte már depresszív lelkiállapotból kimozdíthassuk őket, és ez a visszajelzések alapján sikeres is volt. De kórházakba is járunk, és online programjaink is vannak, így elmondható, hogy a Bátor Tábor az sokkal több mint egy nyári tábor.

Van egy állandó csapatunk, széles önkéntesbázisunk, akikkel együtt dolgozunk folyamatosan a minél nagyobb társadalmi hatás érdekében.

A kórházi programunk egész éveben működik személyesen és online is. Az új iskolai programunkat szeptembertől júniusig visszük el az iskolákba. Ennek keretében olyan osztályközösségekbe megyünk, ahova jár beteg gyerek is, de maga a foglalkozás az egész osztályközösség lelki állapotára, összetartására, empátiájára pozitívan hat. Ilyenkor kétszer két órát töltünk az osztállyal, és a táborban kifejlesztett élményterápiás módszertant használva játszunk a gyerekekkel, majd feldolgozzuk azokat közösen. Ezzel az a célunk, hogy ők, mint közösség, és mint kis egyének, akik a jövőt formálják, sokkal nyitottabbak legyenek, ismerjék fel, hogy hogyan hatnak a közösségre, mi az a befogadás, elfogadás, empátia, és a jó segítség.

A táborunk március elejétől november közepéig, végéig üzemel általában, azonban most úgy döntöttünk, hogy november elején bezárjuk a magas rezsi miatt. Fűtési szünetet kezdtünk, hogy ezzel is csökkenteni tudjuk a költségeinket.

A táborokra visszatérve azokból is különböző típusúak vannak: nyáron a beteg gyerekek jönnek, a szülők nélkül, ősszel jellemzően inkább családok, ahol a szülők, testvérek lelki egészségével tudunk foglalkozni, hiszen őket is mélyen megérinti, ha beteg gyermek van a családban. Tavasszal pedig jellemzően testvértáborokat tartunk, ahova a beteg gyerekek egészséges testvéreikkel együtt jöhetnek el.

Egy nyári tábort mennyivel korábban kell megszervezni?

A költségeink 20-25 százalékkal fognak nőni jövőre, főleg az infláció és az energiaárak miatt. A terveket most kell elkészíteni, a döntéseket már meg kellett hozni. Felelős pénzügyi tervezésre van szükség, hiszen egy alapítványt gazdasági szempontból ugyanúgy kell működtetni, mint egy céget. Most úgy látszik, hogy gazdasági okokból egy kicsit kevesebb tábort tudunk tartani, és az így felszabaduló időben cégeknek tudjuk bérbe adni a helyszínt, ebből tudunk bevételre is szert tenni, de ez a lépés inkább óvatosság. Természetesen keressük a pluszforrások lehetőségét, és úgy próbálunk zsonglőrködni a költségeinkkel már előre, hogy biztos átférjünk a tű fokán, és teljesíthessük a missziónkat.

Az évközi programokat is érinti a csökkentés?

Nem, mivel ott leginkább emberi erőforrást vonunk be, nem kell plusz hely, nem kell jelentős egyéb költségekkel számolni.  Sőt, azért növekedni is tudunk, ha átcsoportosítjuk az erőforrásainkat, ezt látjuk néhány programunkon is. Az iskolai programunk a kezdeti fázisában tart, ott azt várjuk, hogy növekedés lesz.

Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban is jelen vagytok. A többi országban is hasonló nehézségekkel küzdenek?

Ott még csak építkezünk, a terjeszkedéstől pedig pénzügyi előnyöket is várunk. A Bátor Tábor beépült a társadalomba, van körülöttünk egy támogatói és önkéntes ökoszisztéma, ami segíti a működésünket. Ha csak fele ilyen ismertségre és elfogadásra teszünk szert külföldön is, az mindenképp jó.

Fontos kiemelni, hogy minden országban a helyben gyűjtött adományokból valósulnak meg a programjaink. Bár ezekben az országokban még start up fázisban vagyunk, 4-5 fős csapatokat alakítottunk az elmúlt két évben azért, hogy ott, helyben is megvalósulhassanak elsősorban a skálázható programjaink, mint az iskolai érzékenyítés, vagy a kórházi programunk. Ezekhez a programokhoz ugyanis nem kell táborhely, elég néhány jól képzett ember.

A szocio-kulturális háttér eléggé hasonló ezekben az országokban, a gyerekek nehézségei is azok, ezért is gondoljuk, hogy viszonylag könnyen adaptálható ezekben az országokban az, amit csinálunk. A gazdasági struktúra kicsit különbözik, főleg Csehországban, ami egy újabb típusú gazdaságnak tűnik, és a tőke is máshogy csoportosul, mint Magyarországon.

Mennyi gyerekkel foglalkoztok jelenleg? Számítotok-e arra, hogy ez a szám növekedni fog?

A szám egyre nő. Egy nonprofitnál szép eredmény, ha évről évre ugyanazt éri el. Nálunk fontos az, hogy mi van a számok mögött. Ha a 2500 résztvevő közül van egy leukémiás gyermek, aki eljött a programunkra, és utána azt mondja, hogy ez élete egyik legjobb napja volt, ez már megéri. Minden egyes embernek, aki eljön a programjainkra története van. Ezt nagyon fontos látni, amikor számokról beszélünk. Tavaly is 2500 embernek segítettünk, idén is ennyi ez a szám. Ezek egyébként a legmagasabb elérések a Bátor Tábor 22 éves történetében. Az elmúlt években folyamatosan tudtunk növelni az elérésünket, egyedül a koronavírus első évében volt egy kis visszaesés, újrarendeződés, és bár akkor is készen állt több nem tábori programunk, de 1-2 hónapra szükségünk volt az átszervezésre.

A tavalyi rekordévben pl. nem volt többnapos tábor, mert nem voltak adottak az egészségügyi feltételek, idén viszont úgy értük el ezt a 2500 résztvevőt, hogy ebben már tábor is volt. Most dolgozunk egy új mutatószámon, amivel még jobban ki tudjuk fejezni, hogy milyen elérésünk volt, mert önmagában az, hogy hányan vettek részt, nem mutatja a fejlődést.

Hatalmas a nyomás a mostani gyerekeken, több oldalról is rengeteg stressz éri őket. Ti ezt hogyan érzékelitek a foglalkozásaitokon?

A beteg gyermekeknek szóló programokon főleg olyanokkal találkozunk, akik átestek egy, az egész életüket megváltoztató traumán. Azonban az iskolai programjainkon azt látjuk, hogy pszichésen megviseltek a gyerekek, megdöbbentő, hogy mennyi minden lecsapódik bennük. A múlt héten én is voltam egy foglalkozásunkon önkéntesként, és a gyerekek ujjongtak, amikor megtudták, hogy lesz második alkalom is. Van olyan iskola, ahol a gyerekek szerint az ideális iskola az lenne, ahol van lőtér, hogy le tudják vezetni a feszültséget – ez 10-11 éves gyermekektől rossz hallani. Gyakran előjön a gyerekeknél a bántás, erőszak érzése is. Egyszerűen olyan erős érzések, és feszültség van bennük, hogy ezzel mindenképpen foglalkozni kell. Ha az ember talál egy olyan közösséget, ami megtartja, elfogadja, támogatja, ez fontos tényező lehet a stresszel való megbirkózásban is, ezért fontos, hogy az osztályközösség támogató, segítő legyen. Most a gyerekeknek sajnos komoly mentális terhekkel  kell megbirkózni.

Gondoltok arra, hogy a válság meg fog látszódni az emberek adakozási kedvén is?

Tartunk tőle és számítunk rá, hogy meg fog látszódni. Nekünk ugyanúgy nőnek a költségeink, mint egy üzletnek, vállalatnak, azonban elsősorban adományokból tudjuk finanszírozni a működésünket. Az adományozóknak viszont nem mondhatjuk azt, hogy az inflációra való tekintettel a tavalyi összeget emeljék meg 25 százalékkal. Számítunk arra, hogy csökken majd az adakozókedv.

A Bátor Tábor Alapítvány vállalati és magánadományokból működik, állami támogatást nem kapunk. A magánszemélyek esetében fontos kiemelni, hogy mi hálásak vagyunk a mikroadományokért is, akár havi néhányezer forint is sokat számít. Arra koncentrálunk, hogy egy rendszeres támogatási modellt építhessünk fel, ami egy kiszámítható bevételforrást tudna jelenteni. Kiszámoltam, hogy ha az összes Facebook-követőnk csak havi ezer forintot küldene, ez már megduplázná az éves bevételünket, és így még több embernek segíthetnénk.

Vállalatoknál már érzékenyebb a helyzet, hiszen ott sok esetben nagyobb összegekről van szó.

A vállalatoknál azt látjuk, hogy idén nagyobb az óvatosság. Ilyenkor, év végén  jellemzően több vállalat jótékonykodik is, év végén felerősödik az adakozási kedv. Idén azonban jóval kisebb érdeklődést látunk, mint a korábbi években, és sajnos el is veszítettük egy nagy, hosszútávú stratégiai partnerünket a gyógyszerszektorból.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem csak adományokat fogadunk, hanem van olyan szolgáltatásunk is, amit kifejezetten vállalatoknak fejlesztettünk. Azt reméljük, hogy ez válságállóbb megoldás lehet, hiszen lehetséges, hogy a válságban az adománybüdzsét megmetszik, de a szolgáltatásunk, ami egy tréning szolgáltatás, más. Ez a programunk egy munkahelyi mentális egészségre fókuszáló, valamint a közösség összetartására, támogatására fókuszáló tréning sorozat, attól függően, hogy mire van igénye a vállalatnak. A koronavírus alatt online is tartottunk sikeres programokat, de a vállalat székházában, sőt akár táborhelyünkön is van erre lehetőség.

Az elmúlt két év a felnőttek pszichéjét is megviselte, világszintű probléma, hogy nem annyira lelkesek most az emberek, sokan fásultak, depressziósak, szoronganak, de egy jó munkahelyi közeg sokat tud ezen enyhíteni.

Az általunk kínált tréning vagy csapatépítő szolgáltatásnak díja is van, aminek egy része adomány. A programon keresztül a cég is úgy érzi, hogy kapott valamit a pénzéért, egy szolgáltatást, mi pedig az összeget a működésünkre, és nonprofit tevekénységünkre tudjuk fordítani.

Mi a helyzet az önkéntesekkel? Állandó csapattal dolgoztok?

Változó, hogy ki mennyire aktív. Az alapítványnál valaha önkénteskedők száma jelenleg több ezer főt tesz ki, és ebből jó pár száz fő, aki egy évben aktivizálódik. Azt látjuk, hogy az önkéntesek bevonódását segíti, hogy egyre rugalmasabb lehetőségeket kínálunk. Aki a táborban szeretne részt venni, attól 10 napot kérünk, plusz felkészítő tréning, azonban, ha valaki kórházban vagy iskolában önkénteskedik, arra csak egy-egy napot kell rászánni. Az önkéntességnek is van egy életciklusa, nekünk is kell számolnunk azokkal a demográfiai tényezőkkel. Előfordul, hogy valaki pár évig aktív, aztán vagy külföldre költözik, vagy családot alapít, vagy bármi más történik az életében, ami miatt kevesebbet tud jönni. De látjuk, hogy sok felnőttkori barátjukat a táborokban szerzik az önkéntesek, és nagyon erős kötelékek alakulnak ki. Szerencsére nagyon kötődő és lojális önkéntesbázisunk van, akik számára nagyon fontos ez a közösség. Sokat teszünk ezért.

Csak úgy, mint egy profitorientált vállalatnál, a non profit életében is felmerül a fenntarthatóság kérdése. A ti fenntarthatósági jelentésetek hamarosan elérhetővé válik. Mit foglal ez magában, ti hogyan álltok a fenntarthatósághoz?

A fenntarthatóságnak három aspektusa van, társadalmi, a pénzügyi és a környezeti. Most fogjuk publikálni a fenntarthatósági jelentésünket, ami egy pionír lépés, úgy tudom, hogy Magyarországon nonprofit ilyet még nem csinált. Szétnéztem az interneten, és globális szervezeteknél sem találtam ilyet, csak azt a hagyományos éves jelentést, amit mi is régóta elkészítünk. Ebben a Planet Fanatics’ segített nekünk, a jelentés az elkészítésével önkéntesen vállaltuk, hogy mi erről igenis be akarunk számolni, és elszámoltathatók akarunk lenni, ami egy nagyobb fokú tudatosságot fog eredményezni a szervezetben.

Amiben új vállalást tettünk, az a környezeti fenntarthatóság. A társadalmi fenntarthatóságért évek óta dolgozunk, ezt szolgálja a missziónk, a szervezet azért létezik, hogy egy fenntarthatóbb társadalomhoz hozzájáruljon. Hogy azok, akiknek nehezebb dolgokkal kell megküzdeni, azok is visszataláljanak az életbe. Ennek része az is, hogy a munkavállalóinkhoz hogyan viszonyulunk, ami azzal kezdődik, hogy olyan fizetést tudunk nekik adni, ami alkalmas arra, hogy megéljenek belőle.

Ha egy társadalmi szervezetben stabilan akarsz működni, akkor kell egy állandó stáb, aki egy normális életszínvonalon meg tud élni. Ebben azért el vagyunk maradva, nem tudunk versenyképes fizetéseket adni, de próbálunk a munkatársakhoz mindenben fair módon viszonyulni, elfogadóan, rugalmasan, ez is a fenntarthatóság része.

A pénzügyi fenntarthatóság alapját a hosszú távú elköteleződések jelentik, ha minél több hosszú távú szerződésre számíthatunk, akár vállalati szerződésekre, akár tréningekre, az kiszámítható működést tesz lehetővé. A bevételi lehetőségek mellett persze a költségoldalt is folyamatosan vizsgáljuk. Ennek eredményeként született például az a döntés, hogy november elején lezártuk a tábort.

A harmadik pillér a környezetvédelem, sok ilyen beállítottságú munkatársunk van, de szervezetként most fogalmaztunk meg egyértelmű célokat. Erre szeretnénk jobban odafigyelni, akár az energiahatékonyság fejlesztésével a táborban, akár, ha találunk erre megfelelő partnert, akkor az autóink elektromosra cserélésével. A nehéz gazdasági helyzet nem mentesít az alól, hogy a Föld meg a klíma védelmében nekünk is meg kell tennünk a magunkét. Ennek keretében vállaltuk azt, hogy 2030-ra klímasemlegesek leszünk, amihez jelen számítások szerint 100-200 millió forintos beruházásra lesz szükség. Nyilván kell az, hogy mások is úgy gondolják, hogy ez egy fontos cél, kell a támogatóink segítsége, de mindig optimistán nézünk a jövőbe.

Fenntarthatóság szempontjából miben más a nonprofitnál ez a fogalom, mint egy profitorientáltnál?

A környezeti ugyanaz. A társadalmi ebből a szempontból az, hogy hogyan bánjunk a munkavállalóinkkal, illetve a közösségünkkel. A legtöbb nonprofit valamilyen társadalmi célt szolgál, tehát ebben a nonprofitok nagyon jó partnerei lehetnek a cégeknek. A pénzügyi a trükkös, mert gazdasági szempontból két dologban különbözik a nonprofit.

Az egyik az, hogy ugyan arra törekszünk, a bevételeink meghaladják a kiadásainkat, év végén legyen valamilyen pénzügyi eredmény, de ez nem úgy működik, mint a vállalati profit. Nem az van, hogy ezt valaki kiveszi a rendszerből, hanem az az alapítvány vagyonává válik, ebből építjük a tartalékainkat tudatosan, ami egy biztonsági háló, illetve a beruházásokat tudjuk ebből finanszírozni.

A bevételeink nagy része az év második felében realizálódik, és az év első felében a tartalékainkat kell használni. A másik különbség, hogy a társadalmi szempontok néha felülírják a költséghatékonysági szempontokat.

Fenntarthatósági szempontból azért nehéz ez az üzleti modell, mert akinek szüksége van a szolgáltatásainkra, a programjainkra, attól mi nem kérünk pénzt, hanem valaki mástól kérjük a finanszírozást, amiben van egy hatékonyságvesztés.

Ha mi azt mondjuk jövőre, hogy kétszer annyi gyereknek segítünk, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy kétszer akkora bevételt fogunk tudni termelni. Vagy ha kétszer akkorára nőnek a költségeink, egyáltalán nem biztos, hogy a bevételeink is – ez a legnagyobb különbség abban, hogy hogyan számoljuk el a profitot.

Fotók: Stiller Ákos