Sok fiatal kerül óriási bajba: erről egy szó sem esik az iskolában 2022-ben, pedig fontos lenne

Most zajlanak az érettségik, és az egyetemi jelentkezések sorrendjének véglegesítése. Képes egy 18 éves diák felelősen meghozni egy olyan döntést, hogy milyen irányba induljon?

Lendvai Viktor: Mi abban hiszünk, hogy ezt a döntést lépésenként kell meghozniuk a fiataloknak. Ha valaki úgy választ egyetemet, hogy 18 évesen két órát olvasgatja a Felvit a jelentkezés előtt, nem biztos, hogy elégedett lesz a döntésével. Viszont, ha tudatosan készül rá a gimis évek alatt, foglalkozik önismerettel, kipróbálja magát különböző helyzetekben és feltérképezi a lehetőségeit, felelős döntést tud hozni.

Kovács Angelika: Mi a HiSchool-lal szakembereket vonunk be a pályaválasztás támogatására, hogy amikor eljut a papír beadásáig, azt érezze, a legjobb döntést hozta meg jelenlegi tudása szerint.

A magyar oktatási rendszer felkészíti erre a diákokat?

Kovács Angelika: Szerintünk nagyobb hangsúlyt kellene helyezni arra, hogy az oktatás jobban ösztönözze a diákokat a felfedezésre, célkitűzésre. A pályaelhagyás hátterében sokszor az áll, hogy nem önazonos döntéseket hoztak a továbbtanulás során, és nem tudnak kiteljesedni a szakmájukban. Az önismeret nagyon gyerekcipőben jár az oktatási rendszerben, ezért szervezünk tréningeket is az iskolákba.

Lendvai Viktor: Azt tapasztaltuk, hogy az iskolák fontosnak tartják az egyéni útkeresés támogatását, de nincs erre elegendő erőforrásuk és idejük. Sok jó példa van a diákok karriertervezésének támogatására, de legtöbben úgy érzik, ez nem elég. Mi ezt az űrt szeretnénk betölteni, ebben segítünk az iskoláknak. Ha elérjük például, hogy egy diák az orvosi szakma kapcsán ne csak arra gondoljon, hogy jónak kell lenni természettudományi tárgyakból, hanem legyen tisztában azzal, hogy jól kell majd tudnia kommunikálnia, szeretnie kell az embereket, és felelősséget kell vállalnia a döntéseiért. Ezek a tanácsok azért nagyon hasznosak, mert még nem épültek be a középiskolások oktatásába, pedig ezek a készségek legalább annyira fontosak, mint a tananyag. Ha nem tud a diák összefüggést húzni aközött, hogy milyen szakmához milyen készségek kellenek, akkor nem lesz sikeres ebben a döntésben, nem lesz boldog, hiába ő a legjobb egy adott tantárgyból.

Ez a pozitív visszajelzés hiányzik a közoktatásból?

Lendvai Viktor: Az oktatásba nincs belekódolva ez a visszajelzési kultúra. De vannak nagyon jó egyéni példák, és szuper pedagógusok. Az lenne az ideális, ha a diákok a saját teljesítményükhöz képest tudnának egyéni visszajelzést kapni. Az oktatási rendszerben ez akkor valósulhatna meg, ha a diákoknak az önismerete és érdeklődési köre alapján lenne lehetőségük arra, hogy kiválasszanak egy projektet, abban önállóan kutassanak, beszámoljanak róla, és erre kapnának egy egyénre szabott visszajelzést. Amíg azonban olyan a rendszer, hogy mindenki ugyanazt tanulja, ugyanazt kell teljesítenie, nehéz követni az egyéni fejlődést.

Miből tevődik össze a ti módszeretek?

Lendvai Viktor: Mivel pályaválasztás egy hosszú út, többlépcsős folyamat, így programjainkat is ezen logika mentén terveztük meg. A fesztiválokkal azt üzenjük a diákoknak, hogy a jövőtervezés nemcsak nyomasztó, hanem izgalmas dolog is lehet. A szakmabemutató előadásainak célja, hogy felkeltsék a diákok érdeklődését a különböző területek iránt, és megfoghatóvá váljanak a látszólag nagyon távolinak tűnő sikersztorik is. Egyéni coachinggal segítünk nekik tudatosítani saját céljaikat, hogy miben jók, hogyan tudják motiválni magukat, milyen lépéseket kell tenniük az álmuk eléréséért, és hogy hogyan hozzák ki magukból a maximumot. Mentorprogramunk során pedig szakmabeliekkel vagy szakkolis egyetemistákkal kötjük össze őket, akiktől elsőkézből ismerhetnek meg egy szakot, szakmát.

A diákoknak nehéz egy listából kiválasztani egy szakot, azonban minden évben vannak nagyon népszerű választások. Idén melyek voltak ezek?

Kovács Angelika: A közgazdaságtan minden évben népszerű választás, ahogy a pszichológia és a marketing szak is. Mi igyekszünk a diákok látókörét kiszélesíteni, hogy ne a szakok népszerűsége alapján válasszanak. A felszínesen meghozott döntések vezetnek az egyetemi lemorzsolódáshoz, a pályaelhagyáshoz. Olyan pályaválasztási fesztiválokat szervezünk, amin megismerhetnek kevésbé ismert szakmákat is. Az a célunk, hogy minél több területről érje őket impuluzus, és motiváljuk őket, hogy megtalálják, mi iránt tudnak lelkesedni.

Lendvai Viktor: A Pályaválasztási Fesztiválokon ehhez a küldetéshez olyan előadók csatlakoznak, akik nemcsak sikeresek szakmájukban, hanem szívből szeretik, amit csinálnak. A középiskolások megismerhetik például, hogy miként lehet emberi dobogó szívet növeszteni egy petri-csészében, ki az és mi a dolga annak, aki Magyarország kiberbiztonságát védi, hogyan válik a leghasznosabb munkatársunkká a mesterséges intelligencia, és hogy milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki átszelje egyedül stoppal a világot, majd megéljen belőle. A mi mottónk, hogy szeresd, amit csinálsz, és csináld, amit szeretsz. Ha olyan területen képzed magad, ami érdekel, és teszel a folyamatos fejlődésért, meg tudod találni az utad.

Mi a helyzet a tanári szakokkal? Kevesen jelenkeznek tanárnak.

Kovács Angelika: Az iskoláktól sokat halljuk, hogy nehéz a pályakezdő tanárokat megtartani, pedig nagy szükségük van a fiatalabb generációk energiájára. Olyan oldalról is bemutatjuk ezeket a szakokat, amire elsőre talán nem is gondolnak a diákok: az előző fesztiválunkon is volt olyan vállalkozó-pedagógus, aki nemrég kezdte a pályát. A húszas éveiben jár, és egy saját óvodát alapított, hogy ne legyen egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetben. Ez egy pozitív példa a nehézségek kiküszöbölésére, de persze nem ez az átlag.

Ha valaki menet közben jön rá, hogy mégsem érdekli az a szak, amit választott, azt kudarcként élheti meg. Ez valóban kudarc?

Lendvai Viktor: Jó lenne, ha nem kudarcnak élnék meg. Előfordul, hogy van egy elképzelésünk, ami aztán nem válik be. Inkább az a fontos, hogy levonjuk a tanulságokat a tapasztalatokból, amit szereztünk, és legyünk elég bátrak váltani.

Kovács Angelika: Az a lényeg, hogy előbb-utóbb mindenki rájöjjön arra, hogy nála van a kontroll, és ne kényszerből csináljon dolgokat, inkább szenvedélyből. Ezt a szemléletet szeretnénk átadni mindenkinek. Az önkéntes coachaink megtanítják a diákoknak, hogy hogyan tudják tervezni a jövőjüket úgy, hogy megtalálják az önazonos útjukat.

Milyen képességeket kellene még fejleszteni azért, hogy a diákok jobban tudjanak reagálni a jövőbeli változásokra?

Kovács Angelika: A digitális technológia fejlődésével átalakulóban van a munka világa is, ami a jövő munkavállalóinak is nagy kihívást jelent. Ma már a szakmai kompetenciákon túl egyre inkább szükség van az úgynevezett „soft skillek” meglétére is. A hagyományos tananyag sajnos ilyen típusú készségeket nem tanít, pedig úgy gondoljuk: az érzelmi intelligencia, az érdekérvényesítés és a másokkal való együttműködés képessége nagyban befolyásolja későbbi boldogulásukat. Az önkéntes trénereink a 21. századi személyes és akadémiai, gyakorlati képességek fejlesztésében támogatják a diákokat a Stresszkezelés, az Oxfordi vita, a Retorika és prezentáció, az Erőszakmentes kommunikáció, a CV és Motivációs levélírás, a Pályaorientáció és az Önismeret témájú tréningek alkalmával.

Lendvai Viktor: A jól ismert „soft skillleken” felül két dologra hívnánk még fel a figyelmet. Az elmúlt két év bezárkózása sajnos következményekkel fog járni, nehezebben fog menni az együttműködés és kapcsolódás a valós térben. Szomorú volt hallgatni, nem csak a középiskolásokat, de az egyetemistákat is, akiknek egyetlen vágyuk az volt, hogy újra az előadóban lehessenek, és közös programokat szervezhessenek. A másik, hogy egyre nagyobb igény van arra, hogy különböző tudományterületeket képesek legyenek összekapcsolni, megtalálják az összefüggéseket és egy egységesebb rendszerben gondolkodjanak.

A végzős diákok most inkább stresszként vagy lehetőségként tekintenek a pályaválasztásra?

Kovács Angelika: Amikor valaki megmérettetik, az mindig stresszel jár. Ráadásul ez az időszak a diákok életében egy komoly fordulópont is az önállósodás tekintetében. Mivel a stresszkezelés is tanulható, igyekszünk arra is hangsúlyt helyezni. Az a fontos, hogy a változást, a stresszt is pozitív szemlélettel tudják megélni. Hogy úgy érezzék, megtették, amit lehet, és kapjanak támogatást, hogy kihozzák magukból a maximumot.

A szülők hogyan éreznek ezzel az új módszerrel, szemlélettel kapcsolatban?

Lendvai Viktor: Nagyon egyénfüggő, hogy ki mennyire tud segíteni a gyermekének ebben a témában. Nem szerencsés, ha a saját félelmeik vagy vágyaik miatt akarják befolyásolni a továbbtanulási döntést. Az biztos, hogy minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének, csak nem biztos, hogy a szándék elég. Őket is edukálni kell és olyan mankókat adni, amivel sikeresen támogatják a gyermekeiket a minél stresszmentesebben, tudatosabban döntéshozásban.

Külföldön nagyobb divat, hogy a középiskola elvégzése után nem rögtön mennek továbbtanulni, hanem kihagynak egy évet. Nálunk ezt nem annyira értékelik. Van ebben változás?

Lendvai Viktor: Ha változás még nincs is, a gap year fogalma már egyre kevésbé ismeretlen. A HiSchool interjúk egyik diákriportere Emese is most érettségizik, és halasztani fog egy évet, hogy kicsit kiszakadjon a strukturált iskolarendszerből. Szerintünk ez egy nagyon jó lehetőség az önismeret fejlesztésére és tapasztalatgyűjtésre. Az önkénteskedésből rengeteget lehet tanuli, ha külföldön végzik, az még nagyobb élmény lehet. Ha kiszakadnak a megszokott világukból, biztosan sokat tanulnak magukról.

Jelenleg a Brancs közösségi finanszírozási oldalon is megtalálhatunk titeket.Hogyan működtök, hogyan finanszírozzátok a programjaitokat?

Lendvai Viktor: Alapítványunk a kezdetektől teljes mértékben önkéntes alapon működött. Missziónk egy olyan rendszer építése, amiben különböző szakmák képviselői, trénerek, mentorok, coachok és egyetemisták együtt segítenek a jövő generációjának. Ahhoz, hogy minél több iskolába eljuthassunk, keressük azokat az innovatív cégeket, akiknek fenntarthatósági céljuk között szerepel az oktatás támogatása. Lehetőségük van örökbe fogadni egy iskolát, vagy csatlakozni az országos HiFeszt Roadshow-hoz.

Fotók: Stiller Ákos