Megvan a szegénység ellenszere

Paul Polak neve vélhetően a legtöbbünknek ismeretlenül cseng, holott ha valakinek, hát neki járna az elismerés, és a köztisztelet, amiért több, mint 17 millió embernek segített kikecmeregni a legnagyobb szegénységből.

Sajnos a világon jelenleg is több mint egy milliárd ember él kevesebb, mint napi egy dollárból, vagyis alig több mint 200 forintból, ami, valljuk be, elképzelhetetlen egy európai életszínvonalhoz szokott ember számára.

A különféle nemzetközi szervezetek, melyek zászlajukra a szegénység leküzdését tűzték ki, legtöbbször "csak" segélyeket nyújtanak, élelmiszerek, gyógyszerek, vagy egyéb fogyasztási cikkek formájában, ezek hatása azonban rendkívül rövid távú. Persze léteznek egyéb próbálkozások is: iskolák építése, internet bevezetése, mezőgazdasági oktatás meghonosítása, és még sorolhatnánk a főként Afrikában végrehajtott próbálkozásokat, ezek hatékonysága azonban kétséges.

Paul Polak, illetve az általa alapított International Development Enterprises (IDE) azonban más stratégiát tart fenntarthatónak, és főként hatékonynak a szegénység leküzdésében, ami nem utolsó sorban még üzleti lehetőséget is magában rejt.

A lényege az, hogy az 1 milliárd nyomorban tengődő emberre úgy kell tekinteni, mint potenciális vállalkozóra, akik sokkal inkább szeretnének maguk is pénzt teremteni, mint ilyen-olyan adományban részesülni. Ráadásul legtöbbjük rendelkezik is csekély méretű földterülettel, azonban a megmunkáláshoz szükséges szakértelem, de legfőképp eszköz nincs a birtokukban.

Nincs tehát másra szükségük, mint olyan olcsó berendezésekre, mellyel megsokszorozhatják termelékenységüket, és a gépekbe fektetett tőke rövid időn belül busásan megtérül.

Ezt ismerte fel az IDE is, és állt neki 25 dolláros öntözőberendezések, lábbal hajtható, bambuszból gyártott szivattyúk, víztartályok gyártásának és értékesítésének, mellyel a farmerek jobb minőségű terményeket tudnak előállítani, és értékesíteni.

Az üzletember szerint a multinacionális vállalatok nem ismerték még fel, hogy mekkora üzleti lehetőség rejlik abban, ha termékeiket, és árképzésüket a harmadik világ igényeihez igazítják, és egészen addig nem is fogják komolyan venni ezeket az országokat, amíg több más cég be nem bizonyítja, hogy ebből profitot is lehet csinálni.

Márpedig tényleg megtérül a befektetés, amiről a Polak által írt könyvben, az Out of Poverty-ben található számok is tanúskodnak: az elmúlt 25 évben az IDE 78 millió dollárt fektetett be, míg ugyanezen időszak alatt az "egy-dolláros" kisvállalkozók 139 millió dollárt költöttek hatékonyságnövelő berendezésekre, ami évente 288 millió dollár nettó bevételt generált számukra.

Azóta Polak már továbblépett, és a vidéken élő szegények mellett a városi szegények számára is kifejlesztett egy terméket, méghozzá egy napenergiával működő víztisztító berendezést, amely naponta 1000 gallon, vagyis több mint 3700 liter iható víz előállítására képes. Az eszköz maga nem új keletű, azonban a hasonló funkciót betöltő eszközök jóval drágábbak, míg ez csak 300 dollárba kerül.

Természetesen a termékek egyszerű legyártása, és értékesítése önmagában nem elegendő, mellette szükség van egyfajta üzleti modell, marketing szemlélet, valamint az eszközök használatának oktatására is, amint az IDE szintén magárra vállal. Jelenleg mintegy 75 gyár, 2000 üzletkötő, és 3000, IDE-berendezéseket használó mikro-vállalkozás működik, a Polak által írt könyv szerint.