2008 világbajnokai: kis cégek akikről bárki példát vehetne!

Emellett olyan projektek is nevezhettek, amelyek egy meglévő technológiát innovatív formában hasznosítanak, vagy adott régióban élők számára munkát biztosítanak.

A program 2005. januári indulásakor még a szervezők sem számítottak akkora sikerre, mint amekkorát a 3 év alatt befutott. 2007-ben közel 1000 pályázatot nyújtottak be, és több mint 100 ezer ember szavazott ezekre, ami azt igazolja, hogy akadnak még olyanok, akik hiszik, hogy az üzleti élet igenis összhangban állhat a társadalmi és környezeti felelősségvállalással.

A nevezéshez természetesen nem csak a fenti néhány ismérvnek kellett megfelelni, számos egyéb feltétel is adott volt, többek között nem nevezhetett olyan projekt, melyet 20 millió dollárnál magasabb éves árbevételű vállalkozás indított, vagy amelyik finanszírozásában nemzetközi szervezet, mint az ENSZ vagy az EU 50 százaléknál nagyobb arányban részt vett, sem olyanok, melyek korábbi World Challenge versenyen már az első 12 helyezett között szerepeltek.

A pályázatokat hat kategóriában lehetett benyújtani. Az első, és legszélesebb értelmet nyerő kategóriában olyan projektek indulhattak, amelyek adott közösség hasznát szolgáló tevékenységet folytattak, legyen szó fogyatékkal élők foglalkoztatásáról, vagy egy adott település lakóinak munkával való ellátásról.

A második kategóriába egészségügyi és oktatási projektek kerülhettek, például ivóvízellátást, hatékony egészségügyi ellátást, vagy a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását elősegítő oktatási programok. A harmadik kategória a fenntartható mezőgazdálkodásé, vagyis talaj, az állat- és növényvilág, a vizek, tehát az egész élővilág fenntarthatóságára figyelmet fordító projekteké. Ezen kívül külön energetikai, vízügyi és környezetvédelmi kategóriában is lehetett nevezni.

Az összes nevező közül egy zsűri választotta ki azt a 12 pályázót, akikre ezek után bárki szavazhatott a World Challenge 08 honlapján, természetesen csak egy alkalommal összesen. A nyertes projekt 20 ezer dollár (3,8 millió forint) jutalomban részesült, a vállalkozás továbbfejlesztésének céljából, a második és harmadik helyezettek pedig 10-10 ezer dollárt vihettek haza.

A 2008-as fődíjat egy pakisztáni projekt, a Plan Bee vihette haza, melyet december 20-án, Hágában adtak át. Ennek a kezdeményezésnek az volt a célja, hogy a legszegényebbnek, és legizoláltabbnak tartott északi területeken élő, méhészettel foglalkozó nők számára hatékonyabbá tegye az értékesítést. Mivel Észak-Pakisztán települései meglehetősen távol, hegyekkel övezve helyezkednek el, az itt élők számára különösen fontos, hogy a helyi erőforrásokra tudjanak támaszkodni, és az előállított termékeket minél szélesebb körben tudják értékesíteni.

A Hashoo Alapítvány által kezdeményezett projekt segítségével a méhészettel, méztermesztéssel foglalkozóknak sikerült közel duplájára növelni árbevételüket, azáltal, hogy szélesebb piacon, méghozzá luxus hotelek számára értékesítették termékeiket, miközben a környezetre sem gyakoroltak nagyobb nyomást.

Észak-Pakisztánt, azon belül is Gilgit kerületet az ország egyik legszegényebb területei közé sorolják, ahol a nők valódi elnyomásban élnek. Számukra a méhészet jelenti szinte az egyedüli megélhetést, szerencsére azonban az egyedülálló növényvilág miatt igazi prémium kategóriás mézet lehet itt előállítani. A nehézséget főként a termék piacra juttatása jelenti, és itt lépett a képbe a Hashoo Alapítvány, amely a nők által termesztett mézet felvásárolja, becsomagolja és olyan üzletek és hotelek számára értékesíti, akik hajlandók megfizetni csúcsminőségért járó összeget.

A második helyezést, vagyis a 10 ezer dolláros jutalmat egy paraguayi program, az Escuela Agricola, vagyis egy mezőgazdasági iskola nyerte el, amit a főváros, Asuncion egykori polgármestere hozott létre. Mivel Paraguay Latin-Amerika egyik legszegényebb országa, ahol a mezőgazdasági területek kétharmada a lakosság 2 százalékáé, míg a maradékon a 98 százalék próbál gazdálkodni, a szaktudásnak különös jelentősége van. Ugyanakkor az Escuelaban a legújabb biogazdálkodási eljárások mellett olyan általános ismereteket is elsajátíthatnak a diákok, mint az írás, vagy olvasás. Az intézmény önfenntartó, vagyis a megtermelt élelmiszereket elfogyasztják, illetve értékesítik, továbbá egy hotelt is található a területen, ahol a városiak belekóstolhatnak a vidéki élet idilljébe.

Szintén 10 ezer dollárral lett gazdagabb az a nepáli alapítvány is, amely főként leprások, illetve hajléktalanok számára próbál munkalehetőséget, és megélhetést biztosítani. A Shanti Sewa Griha, magyarul béke, segítség, otthon névre hallgató projekt 1992-ben indult, akkor még mindössze 13 kathmandui leprás felkarolásával, mára azonban több mint 1000 ember dolgozik szabászként, kézművesként, illetve a kertészeten, és részesül alapvető egészségügyi ellátásban az alapítvány jóvoltából. Természetesen az elkészült termékeket értékesítik, így önfenntartóként működik ez a projekt is.