Hogyan beszélj a gyermekeddel a koronavírusról? Itt a szülői kisokos

A vírus egyre több helyen jelenik meg a világban: péntek reggel még 32 vírushordozót tartottak számon Németországban, főként olyanok kapták meg a COVID-19-et, akik a vírus jelenlétének kimutatása előtti két héten - a lappangási időben - jártak Olaszországban, vagy kapcsolatba kerültek Németországban olyan olaszokkal, aki később fertőzöttnek bizonyultak. Eddig a világ 53 országában több mint 83 ezren fertőződtek meg, legújabban Új-Zélandon és Fehéroroszországban is jelent meg a vírus, illetve Nigériából és Litvániából is jelentettek péntekre virradóra egy-egy bizonyítottan koronavírusos megbetegedést. A halálos kimenetű esetek száma már meghaladja a 2800-at.

EZ IS ÉRDEKELHET

Koronavírus: rengeteg magyar síel Veneto és Lombardia síterepein - itt a lista

Te jártál arrafelé mostanában?

A koronavírussal kapcsolatos hírek vég nélkül özönlenek az online médiából, TV-ből, rádióból, stb. és a nagy sodrásban olykor elsikkadnak a legfontosabb közlések, például a kormány 10 pontból álló javaslata a lakosságnak, vagy hogy az EMMI és az ITM kéri az általános és középiskolákat, valamit egyetemeket, hogy ne szervezzenek utakat a fertőzött területekre. A nagy információ áradat kapcsán azt is gyakran elfelejtik, hogy nem csak az intézményvezetőket, cégeket, tanárokat, szülőket érdemes tájékoztatni, hanem érdemes leülni a szülőknek gyermekeikkel, és elmagyarázni nekik a legfontosabb tudnivalókat a koronavírusról.

Friss statisztikák szerint a mai fiatalok akár napi 10-11 órát is a "neten lógnak", egy másik európai felmérés szerint pedig a két éves gyermekek 30 százaléka használt már táblagépet, 10 százalékuknak pedig a tablet volt az első szava, ami elég ijesztő statisztikai adat. Ez a határok és korlátok nélküli, túlzottan engedékeny online jelenlét, mindamellett, hogy komoly függőséget okozhat, személyiségtorzuláshoz is vezethet, hiszen 

Ezen túl gyengül az élőbeszédes kommunikáció, és egyre emelkedik az online tartalmaktól elvárt izgalmi ingerküszöb - írta közleményében korábban a Sicontact. Azonban jelenleg, ami nagy problémát jelenthet a családoknak, annak is megvan a veszélye, hogy a kisebb és nagyobb gyerekek szorongása a koronavírustól irreálisra nő, hiszen bármilyen sokat is interneteznek, még nincs akkora tapasztalatuk az információfeldolgozásban, forráskritikában, mint a szüleik generációjának. Hagyni kell őket tájékozódni, de segíteni is kell nekik eligazodni a hírek dzsungelében.

Mit tehet a szülő?

A szülők felelőssége nem csak addig terjed, hogy segítenek a gyermekeiknek eligazodni az információ áradatban, értelmezésben. A szorongás, félelmek enyhítésében is döntő szerep jut a szülőnek. Ez azért is nehéz feladat, mert gyakran, főleg kiskamaszkorban a gyermek nem nyitott arra, hogy az aggodalmairól beszéljen.

Azért fontos ezt így kiemelni, pedig egyértelműnek tűnhet, mert sokszor nehéz egy ilyen kérdésről beszélgetni a gyermekkel, főleg ha még nagyon kicsi. Azonban hiába bölcsődés-, óvodáskorú még, így is hallja, ahogy a felnőttek erről beszélnek, vagy az óvodás csoporttársai mesélnek neki róla. Szinte elkerülhetetlen, hogy tudjon róla, gondolatai, esetleg félelmei legyenek. Ráadásul a gyerekek pontosan érzik, hogy milyen lelkiállapot övezi ezeket a "hallott beszélgetéseket": ha a felnőttek félnek, pánikolnak, ők is ezt fogják tenni. Tehát először is szóba kell hozni a témát, és ki kell deríteni, mit tud már róla a gyerek, és mit gondol ezzel kapcsolatban. 

Ezután a szülőnek is meg kell nyílnia, beszélnie kell arról, ő mit gondol a témáról. Ez nagyon fontos. A szülő éreztesse nyitottságát a témára - bármilyen korú is legyen a gyermeke - hogy az érezhesse, hozzá nyugodtan fordulhat a kérdéseivel, kételyeivel. A legrosszabb taktika egyszerűen lesöpörni a témát az asztalról, még ha azt is gondolja a szülő, nincs mitől tartani: 

Arra is érdemes figyelnie a szülőnek, ha a gyermek egyáltalán nem hozza szóba a koronavírust, ez is intő jel. Attól, hogy nem beszél róla, jó eséllyel még lehetnek félelmei, tisztázatlan kérdések a fejében.

- mondta el Haley Neidich, mentális egészségügyi szakember és gyakorló pszichoterapeuta. Heidi McBain, pár- és családterapeuta ezzel egyetértve elmondta:

A szakértő elmondta, hogy saját gyermekei közül a kisebb már fel is hozta az aggodalmait a koronavírussal kapcsolatban, így személyes tapasztalata alapján először a szülőnek kell tájékozódnia, hogy minél jobb kérdéseket tudjon adni a gyermekei kérdésére. 

Mire készítsük fel a gyermeket?

A legkisebb gyermekeknek magyarázzuk el, akár betegségről szóló meséken keresztül, hogy jelenleg sokat elkaptak egy bizonyos vírust a világban, azonban Magyarországon még nem kell tartani a járványtól. Ha érdekli a gyermeket, mondjuk el, miért lát szájmaszkos embereket, vagy miért vásárolnak most sokan előre tartós élelmiszert. 

Az elővigyázatosságról nagyon fontos, hogy beszéljen a szülő:

• legfontosabb az alapos szappanos kézmosás, 
• ne nyúljon a gyermek a szeméhez, szájához, 
• csak zsebkendőbe köhögjön, tüsszögjön, vagy legalább tegye a szája elé a kezét, 
• ne igyon olyan pohárból, üvegből, amiből más gyermek ivott, 
• ne rágja a körmét, ujját, általában ne fogdosson össze mindent, stb.

Azt sem lehet eléggé hagsúlyozni, milyen fontos, hogy a szülő meghallgassa, mit gondol a gyermek a vírusról, milyen félelmei vannak, beszéljünk vele őszintén arról, hogy félni természetes, sok felnőtt is fél. Az irreális félelmeket viszont érdemes eloszlatni ésszerű magyarázatokkal, érvekkel. 

Nagyobb gyerekkel már beszélhetünk arról, mi a valószínűsége, hogy Magyarországra jut a vírus, miért foglalkozik most mindenki a vírussal, miért van szükség karanténra, az ellenőrzések szigorítására. Mondjuk el, miért fontos a megfelelő fertőtlenítés. Ismételten: legyünk nyitottak arra, hogy a gyerek is elmondhassa gondolatait a témáról, akkor is, ha nem úgy tűnik, hogy akarna beszélni róla. 

Kamaszokkal akár már a vírus globális hatásairól is beszélhetünk, akár gazdasági hatásokról, akár arról, milyen megbélyegzéssel kellett szembenézniük a világ különböző pontjain élő kínaiaknak, akár arról, miért nem célszerű fertőzött területekre és azok közelébe utazni. A fiziológiai folyamatokat szintén meg tudja már érteni egy tinédzser. Ez egy megfelelő téma lehet ahhoz is, hogy az információs dzsungelben való eligazodásról, álhírek felismeréséről beszéljünk a gyerekkel, ösztönözzük, hogy nézzen utána több helyen, mielőtt elhisz valamit, és hogy egészséges kritikai szemlélettel olvasson mindent a koronavírus hírekkel kapcsolatban. 

Mi a helyzet az idősebbekkel?

Bár sok szülőnek a gyermeke már kinőtt a kamaszkorból, a család attól még család marad, amelynek egy olyan közegnek kell lennie, ahol bárki szégyenkezés nélkül megoszthatja aggodalmait, félelmeit, szorongását. Akármilyen idősek is a családtagok, érdemes foglalkozni a témával, sőt nem csak a "gyerekekkel", hanem a nagyszülőkkel is érdemes erről beszélni. Sokszor már csak az, hogy az ember elmondhatja a félelmeit valakinek, enyhít a szorongáson. Olyan helyzetekben, amikor könnyen kialakulhat pánik, irreális félelmek keríthetik hatalmukba az embereket - fiatalokat és időseket egyaránt - fontos, hogy legyen kire támaszkodni, kivel megosztani a véleményeket, aggodalmakat. 

Hogyha pedig a nagymamát az nyugtatja meg, hogyha feltölti a kamrát, ne erőszakoskodjunk vele, hogy felesleges spájzolni. Megpróbálhatunk hatni rá észérvekkel, de ne döntsük el mások helyett, mit gondoljanak, mitől félhetnek, és mitől nem.

A szakemberek szerint a koronavírussal kapcsolatos szorongás különösen azokra lehet rossz hatással, akik egyébként is küzdenek valamilyen mentális betegséggel. Őket sem szabad elfelejteni, és hogyha valaki annak érezné szükségét, ne habozzon szakemberhez sem fordulni.