Súlyos következménye lehet a mostani rezsiválságnak: erre senki nem gondol?

Európában a szilárd tüzelőanyagok (elsősorban a fa, másodsorban a szén) a gáz után a mai napig a legfontosabb energiaforrást jelentik az emberek otthonaiban. A közép-kelet-európai térségben különösen jellemző a szilárd tüzelés használata, Magyarországon pedig napjainkban is hozzávetőlegesen 4 millióan élnek olyan háztartásban, ahol az otthon melegét részben vagy egészében szilárd tüzelővel biztosítják.

A fatüzelés számos előnye miatt a társadalom minden szegmensében elterjedt fűtési mód, kizárólag szilárd tüzelők használata azonban leginkább az alacsony jövedelmű, rossz állapotú lakásokban élő háztartásokra jellemző. A korszerűtlen kályhák és az épületek rossz hőszigetelése miatt pedig a lakossági szilárd tüzelés az egyik legfőbb oka a magyarországi légszennyezettségnek. Az egészségre súlyosan káros PM2,5 szállópor kibocsátásának csaknem 80 százalékáért a háztartási szilárd tüzelés felelős Magyarországon, míg az EU-átlag csak 41 százalék.

A szilárd tüzelőknek a megújuló, növényi alapú energiaforrásnak számító részét – a tűzifát és egyéb faipari, illetve mezőgazdasági mellékterméket – hívjuk primer szilárd biomasszának. Ez az energiaforrás túlnyomórészt a háztartásokra jellemző, második legfontosabb energetikai felhasználása az erőművi égetés, ami azonban hazánkban sokkal kevésbé jelentős. Országos szinten vizsgálva a felhasznált összes energiának csupán kevesebb, mint tizedét teszi ki a szilárd biomassza, azonban a megújuló energiaforrásoknak már a 70 százalékát jelenti. Ezért óriási szerepe van a vállalt klímacélok, azon belül az EU által meghatározott országos megújuló részarány teljesítésében.

„Ezt azt is jelenti, hogy Magyarországon az elsősorban falvakban élő, alacsony jövedelmű háztartások által használt, rossz hatékonyságú és súlyosan légszennyező fűtési mód az, amivel a klímaváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb aspektusát eddig letudtuk.” – mutat rá a nyugtalanító összefüggésre Feldmár Nóra, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa és a jelentés társszerzője. Ez a helyzet a júliusban bejelentett, rezsicsökkentés-szabályozás megváltozása nyomán csak még tovább súlyosbodhat.

Kinek jut idén tűzifa?

A lakossági gázárak növekedésének hírére, egyszerre családok tízezrei akarták biztosítani a télre elegendő tűzifát, olyanok is, akik eddig (szinte) csak gázzal fűtöttek, annak viszonylag alacsony ára miatt. Ez ugrásszerű kereslet-növekedést és jelentősen érezhető áremelkedést eredményezett a tűzifa- és a fűtőberendezések piacán. Ebben a helyzetben még kitettebbé váltak a már eddig is energiaszegénységben élő, csak szilárd tüzelőt használó háztartások, akik számára így még elérhetetlenebbé vált a megfelelő fűtőanyag és -berendezés. Többek között ezért is, szinte borítékolható, hogy idén télen a szilárd tüzeléssel járó légszennyezés lényegesen meg fog ugrani, ami súlyos egészségügyi kockázatot jelent a társadalom egészének.

Ráadásul a fokozott kitermelés a légszennyezettség mellett a szén-dioxid kibocsátást is növeli. “Abszurd módon, ennek ellenére, a statisztikákban azt fogjuk látni, hogy nőtt a megújuló energiaforrások aránya a nagyobb tűzifa-használat miatt. A tűzifa rendelet – az annak enyhítését célzó miniszteri utasítás ellenére is – pedig a természetes és természetközeli erdők állapotának további romlását fogja eredményezi.” - Erre hívta fel a figyelmet előadásában Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatváltozás és energia programvezetője is.

Hogyan lehetne javítani a helyzeten?  

Jelenleg az egyetlen kimondottan szilárd tüzelőt használó háztartásoknak szánt állami támogatás a 2011-ben indított szociális tüzelőanyag program, amelynek kerete 2018 óta minden évben, – a szükségletektől és az áremelkedéstől függetlenül idén is – 5 milliárd forint. Ez az összeg nagyságrendekkel marad el a lakásfelújítási- és napelem-pályázatok keretösszegétől, valamint a rezsicsökkentésből származó lakossági megtakarítástól.

A Habitat ennek a programnak a jelentős reformjára szólítja fel ismételten a kormányt: keretösszegét legalább 20 milliárd forintra kellene megemelni, és a jelenleg az önkormányzatokat terhelő szállítási költséget is bele kell foglalni. Ki kell terjeszteni a pályázati lehetőséget az ötezer főnél nagyobb településekre is; a támogatás központi és helyi elosztási szabályait összhangba kell hozni; valamint fokozottan figyelembe kell venni a rászorultsági szempontokat, illetve a településen szilárd tüzelőt használók arányát. Emellett pedig a kiosztott tüzelő minőségének szabályozására is szükség lenne, hogy ne alacsony fűtőértékű, nedves és légszennyező fa vagy lignit jusson a rászorulóknak.

Emellett továbbra is óriási szükség lenne a Habitat és más szakmai civil szervezetek által évek óta hangsúlyozott, szociálisan célzott, az alacsony jövedelműeket is elérő, lakossági épületkorszerűsítési és energiahatékonysági programokra. (A részletes javaslatok a most bemutatott tanulmány végén is olvashatóak.)

Elefánt a szobában: az állami támogatás hiánya

A lakossági szilárd tüzelés fájdalmas valóságáról a csütörtöki kerekasztal-beszélgetés terepen dolgozó szakértői is beszámoltak. Többször felmerült, hogy a mostani helyzet nem csupán a lakosságot érte váratlanul, hanem a kormányt, de még az Európai Uniót is, így leginkább a kapkodás a jellemző. Eközben csak “hatványozódnak a nehézségek és a szegénység, ez ellen pedig nem sokat tudunk tenni civilként vagy hétköznapi emberként. Ugyanakkor a pánikhangulat inkább a középosztálybeli rétegekre és az önkormányzatokra jellemző. A mélyen hátrányos helyzetben élő családok nem kapkodnak annyira, mert ők eddig is, napi szinten, 10-20 éve, vagy több generáció óta ezt a bizonytalanságot élik meg. Az egyetlen jövőképük télen, hogy az aznapot kell túlélni.” - fogalmazta meg már a beszélgetés elején Rostás Ari, a mélyszegénységben élő embereket támogató Fényhozók Alapítvány alapítója és kuratóriumi tagja. 

A hatósági áras tűzifaprogram is ebben a kapkodó közhangulatban született, mindössze néhány napos volt a konzultációs időszak, és nagyon rövid idő alatt készítették elő. 

Egy olyan extrém igényre kellett választ adni, amire az elmúlt évtizedekben nem volt példa. A tűzifa felvevőpiaca a legóvatosabb becslések szerint is 7-8 százalékkal, de akár 20-30 százalékkal is megnőtt. Ennek hatására olyan várólisták alakultak ki, amelyek jövő évre ígérnek fát a vevőknek, és bár bizonyos régiókban árlenyomó hatása is volt az intézkedésnek, sok helyen inkább megemelte a korábbi piaci árat

 - mutatott rá Bódis Pál, WWF Magyarország erdő program szakértője. A program negatív hatásai között említették a beszélgetés résztvevői azt is, hogy – vélhetően az erdészetek leterheltsége miatt – jelentősen csúsznak a szociális tűzifa vásárlására és szállítására vonatkozó önkormányzati szerződések, így a rászorulók most a szokásosnál később juthatnak tűzifához.

A szociális tűzifaprogram további nehézségeit hosszan tárgyalták a résztvevők. Lukácsné Lembach Anita, a 90 főt számláló Baranya megyei Varga település polgármestere elmondta, hogy számukra minden évben elsődleges szempont, hogy a szociális tűzifa szállításának költségeit, – amit az állami támogatás már nem fedez – betervezzék a költségvetésbe. “Inkább ennyivel kevesebbet költünk másra, de mindenképpen gondoskodunk arról, hogy a fa eljusson a rászorulókhoz. Ebben a helyiek is segítenek, nagyon szerencsések vagyunk, hogy minden évben 15-20 fő segít a falun belüli kiszállításban is.” - meséli. Ugyanakkor az számukra is kihívást jelent, hogy a kiszállítás köbméter ára évről évre nő. Ezt az áremelkedést pedig nem minden település tudja lekövetni, erre mutat rá Rostás Ari is: “Ahol én lakom, a Csongrád megyei Bakson, tavaly már sajnos csak szenet tudtak osztani, a tűzifa szállítást nem tudta volna az önkormányzat kifizetni.”

Pedig a mélyszegénységben élőknek ez az egyetlen program, ami segítség lehet. “A hatósági áras tüzifaprogramot nyilvánvalóan nem a legszegényebbeknek szánták, hiszen 10 köbméter tűzifa hatósági áron is 300 ezer forint. Ennyit egy igazán rossz helyzetben lévő család egyben nem lát.” - emelte ki Bódis Pál, majd hozzátette - “Ráadásul ezt a fát haza is kell tudni szállítani, ami ismét költség, és megfelelően feldolgozni.”