Félmillió lakás áll üresen, a nyomorgók hiába várnak rájuk

A lakhatást érintő megfizethetőségi problémák az előző évhez képest tovább súlyosbodtak hazánkban - derül ki a Habitat for Humanity Magyarország Lakhatási jelentéséből. Míg 2011-ben a háztartáskiadások átlagosan 25,5 százalékát, addig 2012-ben már 27 százalékát fordították a magyar családok lakhatásra. A legalacsonyabb jövedelműek viszont már a jövedelmük közel felét csak lakhatásra költik. A szegénység növekedésével összhangban ráadásul az energiaszegénység is nő. Míg 2009-ben a lakosság 20 százaléka, addig 2012-ben a 27 százaléka nem tudta megfelelően kifűteni a lakását.

A megfizethetőségi problémák összefüggést mutatnak a rossz lakásminőséggel, hisz jellemzően az alacsony jövedelmű családok rosszabb minőségű lakásokban élnek, melyek fenntartása sokba kerül. 2012-ben 300 ezer lakás volt félkomfortos vagy komfort nélküli, 200 ezer lakásban nem volt vízöblítéses WC. A magyarországi lakásállomány energetikai szempontból elavult.

"Elsősorban a súlyos megfizethetőségi problémák miatt egyre több család lakhatása vált bizonytalanná" - mondta el Hegedűs József, a jelentést készítő Városkutatás Kft. igazgatója. A kűzműhátralékokat felhalmozók száma radikálisan növekedett 2009 és 2012 között: az egy éven túl nem fizetők száma 130 ezerről 172 ezerre emelkedett, a 3 hónapon túli tartozások száma pedig meghaladja a 400 ezret. Az önkormányzati bérlakásokban élők 30-40 százaléka rendelkezik hátralékkal. 2012 novemerére 110 ezer család 90 napon túli lakáshitel hátralékkal bírt. Lakáshiteltartozások miatt 2012 végéig 13 600 lakás kényszerértékesítése történt meg. A villamos energia szolgáltatásból 37 ezer családot, a gázszolgáltatásból több mint 100 ezer családot zártak ki.

A bizonytalan lakhatási helyzetű családok közül a becslések szerint 300 ezer helyzete tenné indokolttá, hogy szociális bérlakásba költözhessen" - mondta el Szekér András, a Habitat for Humanity Magyarország igazgatója. Eközben évente 1-2 ezer a kiosztható önkormányzati szociális bérlakások száma. Jelenleg az összes lakás 3 százaléka szociális bérlakás, ezzel az aránnyal az EU-ban sereghajtók vagyunk. Ugyanakkor közel 500 ezer lakás áll üresen, melynek egy része a megfelelő garanciák biztosítása mellett szociális célokra hasznosítható lenne.

A lakhatással kapcsolatos politikai intézkedések az előző évhez hasonlóan idén is elsősorban a bajba jutott devizahitelesek megmentésére irányultak. "A kormányzati politika kizárólag a középosztályt erősíti ma Magyarországon, miközben például az adójóváírás eltörlése , illetve a szociális rendszer átalakítása tovább nehezítette a szegényebb családok helyzetét" - mondta el Koltai Luca, a Habitat for Humanity lakáspolitikai munkatársa. A lakhatással összekapcsolható költségvetési kiadások 293,2 milliárd forintjának közel 40 százalékát, 116 milliárd forintot a végtörlesztés kompenzálása vitte el. A legszegényebbeket támogató lakásfenntartási támogatásra, adósságcsökkentési támogatásra az összes kiadás 10 százaléka, 30 milliárd forint ment el. Látható tehát, hogy a szakpolitikai intézkedések továbbra sem érik el a legszegényebbeket, vagy annyira kisléptűek, hogy nem hoznak számottevő változást.

Szociális lakásügynökség oldhatja meg a gondokat

Mint ismert, a '90-es évek elejétől az önkormányzatok - állami forrás híján - fokozatosan privatizálták bérlakásaikat. Ma a rendelkezésre álló állomány 120 ezer darab körül mozog, miközben közel félmillió szociális alapon juttatható ingatlanra lenne szükség. Így a legoptimistább számítások szerint is mintegy 300 ezer magyar háztartás szorul ki a főként önkormányzati keretek között működő szociális bérlakásprogramokból. Magyarországon mindezek ellenére utoljára 2000-ben indult szociális bérlakásprogram. Az első Orbán-kormány idején, az első Új Széchenyi Terv keretében épült néhány ezer lakás (senki nem tudja, hogy pontosan mennyi - a szerk.), ugyanakkor ebben az időszakban - az elhúzódó önkormányzati privatizációk miatt - ennél jóval több lakás került még ki a rendszerből.

"A szakma nagy részének az alapkritikája visszamenőleg több kormánnyal kapcsolatban az, hogy szinte kizárólag a tulajdonszerzést támogatták aránytalanul nagy költségvetési forrásokkal, mint például a támogatott lakáshitel, vagy a szocpol. A jelenleg futó program is újra ezeket az elemeket hozza elő, sokkal kisebb mértékben ugyan, mint a korábbiak, de ugyanazt a logikát folytatva" - mondta el korábban a Pénzcentrum.hu-nak Sümeghy György, a Habitat for Humanity Magyarország leköszönt igazgatója.

"Ha a lakáspolitika bizonyos elemei segítik a gazdaságot, az nagyon jó, de ez egy externális cél. Gyakran elhangzik, hogy ha felpörgetjük az építőipart, akkor az jó hatással lesz a gazdasági fejlődésre. Ez igaz is lehet, de önmagában nem legitim célja egy lakáspolitikának. Egy országos lakáspolitikának persze nem feltétlenül csak a szegényekkel kellene foglalkoznia. Egy jól működő lakásstratégiának társadalompolitikai célja kellene, hogy legyen, hogy mindenki számára nyitva álljon a méltányos lakáshoz való hozzáférés lehetősége" - vélekedett korábban Sümeghy György.

Pedig a piacon lakásfelesleg van. Mindezek ellenére ugyanakkor a kereslet csak ritkán találkozik a kínálattal - a bérleti díjakat az alacsonyabb jövedelmű családok nem képesek megfizetni. Ez a disszonancia viszont a teljes bérleti piacra hatást gyakorol. A masszív túlkínálat ugyanis az árszabásban is tükröződik, arról nem is beszélve, hogy sok tulajdonos - a hosszú üresjáratok miatt - nem képes profitra váltani befektetését. Éppen ezért a Városkutatás Kft és a Habitat for Humanity Magyarország szerint növelni kell a szociális bérlakások számát, méghozzá úgy, hogy egy közvetítő szervezet, ún. "Szociális Lakásügynökség" koordinálásával a kiadásra váró magánlakásokat vonják be a szociális bérlakásrendszerbe.

Ha kíváncsi vagy a részletekre, KATTINTS IDE!