Állami nyugdíjpara: így nézne ki az új pontszerző rendszer

"Minden eszközzel világossá kell tenni, hogy a járulékfizetés nem öngondoskodás, hanem az előző generációval szemben fennálló kötelezettség teljesítése" - szögezi le a Nemzetgazdasági Minisztérium Családbarát Magyarországért Munkacsoportja által közzétett Új Baby Boom vitaanyagban a Kopp Mária, időközben elhunyt orvos-pszichológus nevével fémjelzett Népesedési Kerekasztal. Az általuk javasolt nyugdíjrendszer az egyéni járulékbefizetésekre alapulna. A nyugdíj megállapításának alapját az új rendszerben a biztosított idő alatt összegyűjtött pontok, a mindenkori átlagbér és a várható átlagos élettartam képeznék. Eddig a rendszer nagyjából megegyezne a Németországban alkalmazottal, azonban egy jelentős korrigáló tényezőt is beiktatna, mégpedig azt, hogy a megszerzett pontok alapján kiszámított járadék megállapításakor a felnevelt gyermekekhez kötődő pénzbeli és időbeli ráfordításokat is figyelembe venné.

Az előterjesztés szerint a pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszerben tökéletesen megvalósul a generációk közötti szolidaritás. Egyértelműen meghatározható, hogy a magánszemély mennyi járulékot fizetett be az előző generáció nyugdíjának biztosítására, és saját maga mennyi nyugdíjra számíthat.

A vitaanyagban szinte szó szerint köszönnek vissza a Botos József egyetemi docens, a Heller Farkas Közgazdasági Intézet vezetője, valamint Botos Katalin, egyetemi tanár, a Szegedi Egyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Doktori Iskola vezetője által a Pénzügyi Szemlében közölt cikksorozatban megfogalmazott nyugdíjreform-elképzelések. A két közgazdász javaslatának lényege: a nyugdíjrendszert úgy kell fenntarthatóvá tenni, hogy az intézkedések a negatív népesedési folyamatok megfordításához is hozzájáruljanak.

Az általuk javasolt pontozásos rendszer lényegét a 2010-es adatokra alapozva a következő számítással mutatják be:

Az adott évben a nyugdíjjárulék mértéke összesen 34 százalék volt (egyéni járulék 10, a munkáltatói 24 százalék). A havi bruttó átlagbér 213 ezer, a nettó 139 ezer forint volt. A bruttó bérre vetített 34 százalék 72 420 forintot tett ki. Ez az összeg a nettó bérre vetítve mintegy 52 százalékos járulék-mértéket jelent. Ebből - az akkori szabályok és járulékmértékek szerint - 36 százalék fordítódott az öregségi nyugdíjakra.

A pontrendszer nemzetközi gyakorlata szerint a nettó átlagbér jelent egy pontot. Ily módon az évente fizetett 36 százaléknyi, nettó átlagbérre eső járulék 0,36 pontot jelent. Vagyis 40 év szolgálati idő alatt egy, a mindenkori átlagbért kereső munkavállaló összesen 14,4 pontot szerez.

A pontrendszer szerinti nyugdíjat úgy számítják ki, hogy az aktív korban megszerzett pontok számát elosztják a nyugdíjba menetel időpontjában várható élettartam éveinek számával. Az így kapott hányados, és a mindenkori nemzetgazdasági átlagbér szorzata a nyugdíjas nyugdíjjáradéka.

2010-ben 17,5 év volt a nyugdíjba vonulás után várható élettartam a nemek átlagában. Vagyis a példa szerinti átlagnyugdíjat úgy kapjuk meg, ha a 14,4 pontot elosztjuk 17,5-tel, majd a kapott 0,82-os számértéket megszorozzuk az adott évi nettó átlagbérrel, azaz 139 ezer forinttal. Így 114 ezer forint lesz az átlagos nyugdíj a 2010-es adatokkal számolva. Természetesen az átlagtól eltérő keresettel rendelkezők, akik ennek megfelelően több, vagy kevesebb járulékot fizettek, ennek megfelelően több, vagy kevesebb pontértékre tettek szert, s így nyugdíjuk is az átlagtól eltérő lesz - magyarázzák a szakértők.

Mindenkinek kellene maga mögé állítania egy új járulékfizetőt

Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a befizetett járulékok alapján járó nyugdíjaknál azt is figyelembe kell venni, hogy rendelkezésre állnak-e majd az adott időszakban azok a munkavállalók, akik a járulékot fizetik. A rendszer fenntarthatóságához minden jelenleg aktív korúnak legalább egy járulékfizetőt kellene maga mögé állítania. Ehhez az kellene, hogy a szülőképes korú, 15-49 év közötti nők átlagosan legalább 2 gyermeket vállaljanak. Ezzel szemben - a 49 évesnél idősebb nők gyermekeivel is számolva - a teljes termékenységi arányszám csak 1,34 (a 2009-es statisztikai számok alapján). Ez azt jelenti, hogy nemzetgazdasági átlagban csak 0,67 járulékfizető lép egy nyugdíjba menő helyébe.

"Ahhoz tehát, hogy a nyugdíjasok megkapják majd nyugdíjukat, azaz a rendszer ne omoljon össze, ne váljon finanszírozhatatlanná, brutális járulékemelésre lenne szükség" - írják Botosék A kötelező nyugdíjrendszer reformjának egy lehetséges megoldása: pontrendszer és demográfia című tanulmányukban. Ez azonban nagymértékben rontaná nemzetközi versenyképességünket, és ellentétes lenne a piaci versenyképességet fokozni kívánó kormányzati szándékokkal.

A másik lehetséges megoldás a nyugdíjak egységes csökkentése. Ez azt jelenti, hogy a megszerzett pontszámnak csak a 67 százalékát lehetne figyelembe venni a nyugdíjak megállapításánál. Más szóval, egyharmaddal kevesebb lenne a nyugdíjra kiosztható összeg. 

Csökkentett nyugdíj az egygyermekeseknek és a gyermekteleneknek

Véleményük szerint ennek az összegnek az elosztását célszerű lenne egyénenként differenciálni a pontszámok segítségével. Különbséget kellene tenni azok között, akik csupán járulékot fizettek, illetve azok között, akik a járulékfizetés mellett vállalták a gyermeknevelés költségeit. Más szóval, a rendszer figyelemmel lenne arra, hogy valaki állított-e a helyébe járulékfizető utódot.

Amennyiben a szülőpár két gyermeket felnevel 18 éves koráig, a nyugdíjat az egyéni számlájukon összegyűjtött pontszám alapján számítják ki. A korábbi számpélda alapján tehát az átlagjövedelmet szerző munkavállaló akkor kaphatná meg a 14,4 pontot, ha állított maga mögé járulékfizetőt, azaz van szülőpáronként két gyermek. Ha csak egy gyermek van a családban, akkor viszont 26 százalékkal (jelen esetben 3,7 ponttal) csökkenteni kellene a pontok számát. A gyermektelenek pontszámaiból 38 százalékot (5,5 pontot) nyesnének le - Botosék szerint ez méltányos lenne, hiszen egyáltalán nem állítottak járulékfizetőt maguk mögé, ami 50 százalékos csökkentést indokolna.

Ezzel szemben három gyermek esetén 15 százalékkal (2,2 ponttal), négy gyermeknél pedig 24 százalékkal (3,5 ponttal) növelnék a pontszámot. Az arányokat hosszabb időszakonként a reprodukciós rátához lehetne igazítani. A gyesen, gyeden lévőknek, valamint a főállású anyaságot vállalóknak a mindenkori nemzetgazdasági átlagbér utáni pontszámokat írnák jóvá.

A tanulmány szerint joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a gyermeket (különböző okokból) nem vállalók esetében a kialakuló pontszám nagyon alacsony nyugdíjat biztosítana. Ezen vagy olyan módon lehet segíteni, hogy az érintettek többet fizetnének be a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, és ezáltal magasabb pontot szereznének, vagy az egyénileg takarékoskodnának.

"Látszatra a pontrendszer igazságtalanul sújtja a gyermeket önhibájukon kívül nem vállalókat, de lássuk be, hogy ebben az esetben sincs mögöttük járulékfizető" - fogalmaznak a közgazdászok. Ha nem kell gyermekekre költeni, akkor a megtakarítási lehetőség számukra elvileg önkéntes formákban adott. A tanulmány szerzői hangsúlyozzák: a társadalombiztosítási reform mellett is fontosak maradnak a nyugdíjcélú egyéni megtakarítások, ezen belül az önkéntes nyugdíjpénztárak.