Dúsgazdagok baklövései: TE is elköveted ezeket a befektetési hibákat?

A hibák boncolgatása előtt le kell szögeznünk, hogy az elmúlt évek kétségkívül a technológia rohamos fejlődéséről szóltak, mely természetesen nem hagyta érintetlenül a befektetések területét sem. Mára megsokszorozódott a feldolgozandó információ mennyisége, valamint rendkívüli mértékben kiszélesedett a befektetési paletta, mely szinte mindenki számára elérhetővé vált. Szerencsére vannak azonban olyan alapvetések, melyek ebben a komplexebb világban is időtállóak, így érdemes magunkba nézni és őszintén bevallani, beleestünk-e már az alábbi örökérvényű hibák valamelyikébe.

Aranytrónról koldusbotra? Azok az utolsó évek...

A befektetési cég tapasztalatai szerint vagyonos ügyfeleik túlnyomó többsége irracionális mértékben becsli alul várható élettartamát, ami pedig a befektetési döntések egy fontos tényezője lehet. Ez a pesszimizmus pénzügyi szempontból akkor üthet vissza, ha végül a befektető túléli saját prognózisát és megközelíti a statisztikailag prognosztizálható élettartamot, szélsőséges esetben előfordulhat ugyanis, hogy a hibás tervezésnek köszönhetően ekkorra már megtakarításai jelentős részét felélte.

Kiemelhetjük persze, hogy ha valaki örökül is szeretne hagyni vagyont, akkor eleve nem számol megtakarításai teljes felélésével, hazánkban azonban még mindig az a legnagyobb probléma, hogy sokan egyáltalán nem terveznek előre és nem gondolnak nyugdíjas éveikre. A várható élettartam konzisztens alábecslése nálunk szinte pozitív fejlemény lenne a jelenlegi állapothoz képest, mert ez azt jelezné, hogy a lakosság többsége egyáltalán elkezdett foglalkozni a pénzügyi tervezés kérdésével. (Megjegyezzük, hogy az ilyen szintű tudatosságot a Fisher is csak a vagyonos ügyfeleknél tapasztalta, messze nem állítható, hogy Amerika egésze így gondolkodna...)

A célok azért vannak, hogy önmagunk lehetetlenítsük el elérésüket?

Nagyon gyakori befektetői hiba, hogy a célok megfogalmazását követően a portfolió kialakítása ezzel egyáltalán nem konzisztens. (Megjegyezzük, hogy hazánkban az is problémát jelent, hogy sokan mindenféle koncepció, befektetési időtáv és hozamelvárás nélkül vágnak bele olyan vállalkozásokba, mint a tőzsdei kereskedés.)

Ezen hiba a leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy valaki meghatároz egy igen hosszú befektetési időtávot, melyen már bátran lehet kockázatosabb, hektikusabb árfolyammozgást mutató befektetési célpontot is választani, ennek ellenére azonban a portfolió építgetésénél folyton a rövidtávú ingadozásokat szem előtt tartva túlsúlyt ad a befektető a biztonságosabb komponenseknek. Összességében ez azt eredményezi, hogy az egyenlegét napi szinten követő, ideges hosszú távú befektető az ingadozások mérsékletessége miatt ugyan jobban alhat, az eredetileg kitűzött cél el nem érése azonban szinte garantált.

A másik véglet az, amikor valaki rövidtávon gondolkodik ugyan, de ehhez képest túl kockázatos eszközöket választ, így szerencsétlen esetben a tőke egy részét is elveszítheti a kitűzött befektetési intervallumon belül.

A hozam és a pénzáramlás két különböző dolog!

Érdekes tapasztalat, hogy még az igazán vagyonos ügyfelek körében sem teljesen evidens a tőkén megtermelt hozam és a cash-flow közti különbség. Egyszerű értelmezésben a cash-flow a megélhetéshez és az eszközölt egyéb kiadásokhoz szükséges pénz kivételét jelenti, míg a hozam a portfolió tőkén felül termelt osztaléka, árfolyamnyeresége.

A Fisher tapasztalatai szerint a legtöbben emocionálisan elhatárolódnak attól, hogy a tőkéhez hozzányúljanak és csak a hozamokból akarnak élni, holott ezen döntések alapját mindig adóoptimalizálási szempontok kellene hogy képezzék.

A kockázat, ami meglepetésként ér...

Addig a legtöbb vagyonos befektető eljut, hogy portfolióját diverzifikálni kell, a kockázat mérséklése érdekében, de hogy ez pontosan mit is jelent, illetve milyen tényezők mentén kellene végrehajtani, az már korántsem mindenki számára tiszta.

A portfolió diverzifikálásánál a következő faktorokkal mindig számolni kell: ország, szektor, devizaárfolyamok, értékelési szintek, cégméret. Érdemes azonban ezen túlmenően is átgondolni, hogy a kiválasztott célpontok teljesítménye nem függ-e valami közös tényezőtől, például a kamatszintek vagy alapanyagárak változásától. Ha tudunk olyan tényezőt azonosítani az üzletmeneteket leíró jelentéseket olvasva, ami ugyanolyan irányban hat több befektetési célpontra is, akkor a reméltnél kevésbé csökkentjük a kockázatot egy ilyen diverzifikációval. (A legtöbb vagyonos ügyfelet meglepetésként éri, hogy gondosan összeállított portfoliójával milyen hatalmas kitettséget szerzett egy-két fontos kockázati faktorral szemben.)

Ne maradj otthon!

Többször kiemeltük már, hogy a befektetési területbe csak fokozatosan éri meg belekóstolni, első lépésként tehát mindenképpen a hazai piacon érdemes célpontokat választani, legyen szó akár befektetési alapról, akár egyedi részvényről. A magyarországi tapasztalatok szerint ez a fokozatosság rengeteg befektetőből hiányzik, így sok kezdő megüti a bokáját devizázással és tőkeáttételes kereskedéssel, melynek keretében önerejüknél több pénzt tesznek kockára.

Ez a fokozatosság azonban még a csúcsgazdagokat is téves döntésekre sarkallja olykor, sokan ugyanis megragadnak egy szinten és képtelenek kilépni a külföldi piacokra. Ezzel magától értetődő módon kiemelten kiteszik magukat az országkockázatnak, amennyiben ugyanis egy adott ország gazdasági, politikai fejlődése nem éppen kedvező irányú, akkor nehéz az ott működő vállalatoknak sikert sikerre halmozniuk. A megoldás természetesen a diverzifikáció (ezen faktor mentén is, amint arról korábban ejtettünk szót), mely amellett hogy mérsékli az országkockázatot szélesíti a választható befektetési célpontok körét.

"Erre az infóra venni kell..."

Igen, ha azt más nem tudja, vagy esetleg a többség tévesen értelmezi. Ennyiben lehetne egyszerűen összefoglalni azt a tényt, hogy amit mindenki tud, annak már nincs olyan értéke, hogy profitálni lehessen belőle. A széles körben ismertté vált információk egy hatékony piacon rendkívül gyorsan beárazódnak... Olyan lehetőségekre lehet érdemes vadászni, amikor egy adott információ még nem széles körben ismert (de előttünk igen), vagy a többség valami miatt félreértelmezi. (Utóbbit csak akkor tudjuk megítélni, ha az adott cégnél zajló folyamatokkal messzemenőkig tisztában vagyunk.)

Azért veszélyes csapda ez, mert a legtöbb valóban jól informált befektető, aki előre tudta a később hírré vált információt, a hírre magára bekövetkező árfolyam emelkedést már profitrealizálásra használhatja fel...

Könnyű a sikerekkel dicsekedni: az érem két oldala

Könnyen beláthatjuk, hogy rengeteg befektetői sikertörténetet hallani, míg arról jóval kevesebben számolnak be, hogy most bukták el egy autó árát. Az emberi természet olyan, hogy hosszabb távon saját befektetési döntéseinket nézve is sokkal inkább hajlamosak vagyunk a sikereket előtérbe helyezni, mint a kudarcokon elgondolkodni. Ez az egyoldalú szemléletmód vezet oda, hogy sokan indokolatlanul túl profinak érzik magukat, elveszítik objektivitásukat és túlzott kockázatot vállalnak.