TE is elkövetted már ezeket a hibákat? Nézz magadba!

"Kivárom a megfelelő pillanatot, csak akkor fektetek be, most túl kockázatos..."

Mint minden esetben, a befektetések területén is igaz, hogy az egészséges mértékű aggodalom kifejezetten jót tesz, amennyiben azonban azon kapjuk magunkat, hogy félünk meghozni a szükséges döntéseket és minden esetben túl bizonytalanok vagyunk, akkor lehet, hogy nem a számunkra megfelelő nagyságrendű pénzzel játszunk és nem éppen a nekünk való terepen. (Nem árt, ha kezdetben nem "próbálunk szerencsét" teljes vagyonunkkal a tőzsdén, mert arról csupa jót hallottunk...)

Ha mindig a megfelelő pillanatra várunk, könnyen beleeshetünk az időzítés csapdájába, melyről alábbi cikkünkben már megemlékeztünk. Röviden erről annyit érdemes tudni, hogy a hosszas bizonytalankodás sokszor oda vezet, hogy a meredek emelkedést követően csúcsközelben sikerül belevennünk egy részvénybe, vagy befektetési jegybe, így az elfogadható mértékű korrekciót húsbavágó veszteségként éljük meg és persze rosszkor szállunk ki.

Kerüld el ezt a 4 hibát, vagy tönkremész!

"Egyik alap sem elég jó nekem..."

Ez csak a hibásan meghatározott elvárásoknak köszönhető. Mielőtt befektetünk, nem árt leszögezni, mihez is kell mérni az adott instrumentum teljesítményét. Amennyiben egy befektetési alap a kiszemeltünk, akkor annak egyrészt meg kell felelnie a lefedett eszközosztálytól elvárt hozamnak (ami részvényalap esetén nyilvánvalóan magasabb, mint egy ingatlanalapnál), valamint a versenytársakhoz (a piacon lévő hasonló alapokhoz) képest is jól kell teljesítenie.

Máris van két jó mércénk, benchmarkunk, amennyiben azonban abszolút hozamelvárást fogalmaztunk volna meg könnyen hibás következtetést vonnánk le az elért teljesítményből.

"Minden csak addig teljesít jól, amíg bele nem veszek..."

Ezen a ponton akár vissza is térhetünk az időzítés problémájára, melyből adódóan az emelkedés nagyját kihagyhatjuk, míg az esésből jócskán kivehetjük a részünket.

Ehhez kapcsolódik sokak azon félelme, hogy kimaradnak az emelkedésből, ez a rettegés is oda szokott vezetni, hogy a csúcson szálljunk be. A probléma alapvetően az, hogy nem a múltbeli teljesítményből, hanem a jövőre vonatkozó kilátásokból kell kiindulni!

"Majd változtatok a befektetési szokásaimon, ha több pénzem lesz..."

Ez általában csak kifogás, amiért elhanyagoljuk a pénzügyi tervezést. Sokan vélik úgy, hogy relatíve kevés megtakarítással rendelkeznek, ezért nem érdemes segítséget kérniük, illetve utánanézniük a szükséges befektetési alapismereteknek. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a legtöbben túl későn (hazánkban sokszor soha) kezdik el okosan forgatni pénzüket, számos lehetőséget kihasználatlanul hagyva ezáltal.

"Más sokkal többet nyert, mint én..."

Közismert emberi tulajdonság, hogy a nyereséggel mindenki henceg, míg a veszteségről inkább hallgat. Befektetőként egyáltalán nem kell versenyre kelnünk más befektetőkkel, vagy akármilyen benchmarkkal, célszerű azonban az előzőekben leírtaknak megfelelően felállítani az adekvát teljesítmény mércéket, és amennyiben szükségét érezzük, változtatni kell stratégiánkon.

"Nem akarom elveszíteni, amit már megnyertem..."

Ez a félelem elvi hibás! A piacnak teljesen mindegy, hogy a keservesen összespórolt pénzünkkel tesszük le voksunkat egy instrumentum mellett, vagy a tőzsdén "könnyen jött" pénzt igyekszünk befektetni. Egyszerűen úgy kell felfogni a döntéseket, hogy amit részvénybe, vagy kockázatosabb alapba teszünk, azt hajlandóak vagyunk kockára tenni a kiemelkedő hozam reményében.

Amennyiben azt vesszük észre magunkon, hogy a hektikus árfolyam-ingadozások megviselnek, akkor csökkentsük a vállalt pozíciónk méretét! Ha ez sem segít, akkor váltsunk egy fokkal kockázatmentesebb befektetési formára (pl. egyedi részvény helyett befektetési alap). A legfontosabb minden esetben az, hogy bízzunk abban az eszközosztályban, amibe befektettünk és a fundamentumok változatlansága esetén a rövidtávú megingások ne térítsenek el a "helyesnek vélt útról"!