Nem bírják már sokáig cérnával: újabb magyar ágazat dőlhet be

Még 78 ezer ember dolgozott a szektorban a ’80-as években, 2012-ben már csak 29 ezer fő, 2016. második negyedévében pedig mindössze 21 602-en dolgoztak a területen. A cégek száma is erősen megfogyatkozott, 30 évvel ezelőtt 130 nagyvállalat működött a szektorban, tavaly a 20-49 főt foglalkoztató vállalkozásokból 145, az 50-249 fős létszámúakból 69 gyártott az országban.

A termelés több mint háromnegyedét exportálják, és a sikeres cégek zöme bérmunkát végez külföldi megrendelők számára. 

A nyomott árak a dolgozók bérét is alacsonyan tartják. Ez egy erős "sakk-helyzetet" okoz a szektorban.

Sok munka, alacsony bér

A KSH adatai szerint a ruhagyártásban dolgozó 21 602 fő közül 3 308-an szellemi, 18 293-an pedig fizikai munkakörben dolgoznak. A szektorra jellemző nettó átlagos bér 106 115 forint, szellemi munkakör esetén ez 168 631, míg fizikai munkakörben 94 809 forint.

A ruhagyártásban a legtöbb ember teljesítmény arányosan kapja a fizetését. Van, ahol erre sávos bérrendszert alakítottak ki függően attól, hogy egy-egy részmunka mekkora szaktudást kíván. A békéscsabai Unicon Ruházati és Szolgáltató Zrt. megosztotta velünk a bérezési rendszerét (ami a tapasztalataink szerint nagyon ritka.) A cég 180 varrónőt alkalmaz, és teljesítmény alapján adják a fizetéseket.

"Vannak olyan varrónőink, akik bruttó 130 ezer forintot keresnek, de akad olyan is, aki csak 70 ezer forintot visz haza. A cégnél a vezetők annyit keresnek, mint a jó varrónők, a kiszolgáló személyzet és a karbantartók szakmunkás minimálbért kapnak" - mondta Hatos Zoltán, az Unicon Zrt. egyik tulajdonosa, termelési és informatikai igazgatója.

A bértábla szerint a feladat nehézségétől függően napi 4800 és 5933 között mozog a bruttó bér. Ha 20 nappal számolunk, akkor előbbi havonta 96 ezer, utóbbi 118 656 forintot jelent. Ez csak körülbelüli átlag, jutalmak, túlórák és adókedvezmények nélkül.

Ezen felül minőség pénzt fizetnek (ez esetleges), ami óránkénti plusz 30 forintot jelent (20 nappal, napi 8 órával számolva egy 4800 forint). Évente két alkalommal jutalmat kapnak a jól teljesítő munkavállalók, a hónap dolgozói 5-10 ezer forint pluszt, az év dolgozója pedig 50 ezer forintot kap.

A nyugdíjas megy, de senki sem jön

A munkaerőhiány két fő okra vezethető vissza. Az egyik, hogy nagyon sok szakképzett és tapasztalt varrónő folyamatosan éri el a nyugdíjkorhatárt, a fiatalok számára viszont nem vonzó ez a szakma.

- mondta az Unicon igazgatója.

A szakképzés a ’90-es évektől kezdve nagyon erősen leépült, a szakmunkásképző iskolák megszűntek, és a megmaradt képzési helyeken közül néhol alacsony színvonalú a gyakorlati oktatás. Ezt felismerve több cég is "befektet" az utánpótlás-nevelésbe, fogadják a tanulókat és foglalkoznak velük már a tanuló évek alatt.

"Kivesszük a részünket az utánpótlás-nevelésben, gyakorlati helye vagyunk. Korábban indítottunk saját betanított képzést is: 2 év alatt 20 embert oktattunk, de ma már egyik sem dolgozik a szakmában" - mondta Hatos Zoltán. Hozzátette, azt is nagy problémának látják, hogy a diákok amint végeznek az egyik képzéssel, már kezdik is a másodikat az ingyenes másodszakma lehetősége miatt. Mindezt anélkül, hogy egyetlen napot is dolgoztak volna a korábban választott és tanult szakmájukban. Az is gyakori, hogy azért döntenek a képzés mellett a fiatalok, hogy elnyújtsák a diákéveket. Végül két szakmával a kezükben teljesen más területen helyezkednek el.

Mi lesz a megoldás?

A munkaerőhiányra megoldást jelenthetne a bérek emelése, ehhez viszont nagyobb fizetőképességű külföldi megbízókra lenne szükség (bár valószínű, hogy nem a fizetőképességükkel van gond, csak a nagyobb haszon reményében olcsón gyártatnak. A magyar piacnak pedig a még olcsóbb, például román piaccal kell versenyeznie). Szintén megoldást jelenthet a már beígért járulékcsökkentés. 

A 21. század technológiai fejlődésben felgyorsult világában viszont nem valószínű, hogy ismét a falevél, fűszoknya és a bőrdarabok jönnek majd divatba csak azért, mert "elfogynak" a varrónők. Arra viszont van esély, hogy néhány éven belül már nem varrónők szorgos kezei készítik a ruháinkat, hanem teljes mértékben átveszik a feladatot a robotok. 

Erre utaló jel, hogy már több amerikai ruhagyártó cég is visszatelepítette a gyárait Kínából az Egyesült Államokba, és az olcsó keleti munkaerő helyett automatizált robotok végzik a munkát (egyszeri beruházás, és a szállítási költség is megmarad). Ez a jelenség viszont még csak elenyésző mértékű, ugyanakkor jól jelzi, hogy merre tendál a világ. De annak ellenére, hogy az ipari mennyiségű ruhákat előbb-utóbb valóban a gépek állítják majd elő, a magas minőségű luxus darabokat vélhetően továbbra is ügyes varrónők keze munkáját dícséri.