Árulkodó tünetek: így különböztesd meg a kiégést a depressziótól

Sajnos a kiégés és a depresszió tüneteit nem csak az azt elszenvedő betegek, hanem az orvosok is nehezen különböztetik meg. Ezért nem elég a rutin kivizsgálás, hanem alapos önvizsgálat és a mentális egészségünkre való fokozott odafigyelés is szükséges a diagnózis felállításához. Ami viszont biztos, hogy bármilyen tünetet is tapasztalunk, meg kell találnunk a megfelelő kezelést, és sem a kiégés, sem a depresszió jeleit nem hagyhatjuk figyelmen kívül!

Mi okozza a kiégést?

Amikor csak úgy záporoznak az e-mailek, értesítések, üzenetek, telefonok, és emlékeztetők, úgy érezhetjük, mintha sohasem érnénk a munka végére. Sokak számára a folyamatos feszített ütemű munka és az ebből adódó frusztráció egy idő elteltével kiégést okoz.

A kiégés szindróma már egy ideje bekerült a köztudatba, és már rendszerint hallhatunk különböző formáiról: a munkahelyi, szülői, és szociális kiégésről, valamint az Y generációt fenyegető burnout-szindrómáról. Kutatók szerint ennek ellenére gyakran tévesztjük össze a depresszió tüneteit a kiégéssel. 

- mondta el Irvin Schonfeld, a Colin Powell School for Civic and Global Leadership at the City College of the City University of New York pszichológia professzora. 

A kiégéssel az a fő probléma, hogy nem állnak rendelkezésre a megfelelő diagnosztikai módszerek ahhoz, hogy biztos eredményt kapjon az orvos. Bár léteznek különféle tesztelési módok, de mivel a kiégés tüneteit számos egyéb betegség is produkálja, nincs olyan kritériumrendszer, amely alapján minden esetben felállítható a diagnózis, írja a today.com.

A pszichológusok és kutatók attól tartanak, hogy sokan a depressziót súlyosabb kiégésként kezelik, mert összetévesztik a hangulatzavar tüneteit a burnout okozta kimerültséggel. 

Irvin Schonfeld és kollégái évekig tanulmányozták a foglalkozásból eredő kiégést. A terület akkor került előtérbe, amikor az 1980-as években Christina Maslach kidolgozta a Maslach Bournout Inventory-t (vagyis az MBI-t), amely három kritérium alapján értékeli ki a kiégést. Maslach kutatásai alapján Schonfeld az alábbi három kritériumot nevezte meg, amely jelzi számunkra a kiégést:

• Érzelmi kimerültség, mint amikor fáradtan kelünk fel reggel vagy nincs lelkierőnk dolgozni.
• Deperszonalizáció, vagy más szavakkal, amikor úgy érezzük, kívülről figyeljük az életünket. Ezért érzelmileg nem tudunk kapcsolódni más emberek problémáihoz, és sajátjainkhoz sem.
• Kevésbé látjuk értelmét a személyes teljesítményünknek a munkában

Lily Brown, a Center for the Treatment and Study of Anxiety at the University of Pennsylvania pszichiátriáján dolgozó pszichológus elmondta, hogy a korábbi kutatások az olyan magas stresszel járó foglalkozásokra koncentráltak, mint például az ápolóké. Azonban amióta a stressz már nem csak bizonyos kiemelt szakmákat, hanem egyre több foglalkozást érint, a kiégés bárkit érinthet. A köztudatban azonban még mindig él egy téveszme, hogy a probléma csak bizonyos szakmákat érint.

Úgy tűnik, a kialakulása a túl sűrű beosztásra, ránk nehezedő elvárásokra, a feladatok halmozására vezethető vissza, véli Lily Brown. A súlyosbodását pedig az okozza, ha nem valljunk be magunknak, hogy baj van. Természetesen a kiégésnek és a depressziónak is sok egyéb okalehet, egyszerű testi folyamatok is, mint akár télen a napfény hiánya. Ráadásul az idősebbek, és Magyarországon a nők számítanak veszélyeztetebbnek a betegség szempontjából. 

Hogyan kezeljük a kiégést?

Legtöbben a depressziót, a szorongást és a kiégést különválasztják, de Irvin Scholfeld szerint előnyösebb lenne egy folyamat egyes elemeiként tekintenünk rájuk. Talán a burnout sokkal szorosabban összefügg a depresszióval és a szorongással, mint eddig gondoltuk. 

-állítja a pszichológus.

Ha túlzott kimerültséget tapasztalunk, és úgy érezzük, nem kezelnek megfelelően minket a munkahelyen, legtöbben elmegyünk szabadságra, vagy bejelentkezünk masszázsra. Mindenkinek más a stratégiája. 

- mondja Irvin Schonfeld. 

Tehát egy nyaralás után ugyanúgy visszakerülünk a mókuskerékbe, és a kimerültségérzet hamarabb visszatér majd, mint hisszük, amennyiben valóban kiégéssel küzdünk. 

A depresszió kezelései, mint a kognitív, vagy dialektikus viselkedésterápia ugyanúgy segíthetnek megbirkózni a kiégés tüneteivel is, mielőtt azok rosszabbodnának, és depresszióvá alakulnának át. A dialektikus viselkedésterápia során például Lily Brown megtanítja a pácienseknek, hogyan legyenek határozottabbak, ami segít nekik abban, hogy egy kevésbé megerőltető életvitelt alakítsanak ki.

- mondja Brown.

Képesnek kell lennünk nemet mondani a megfelelő pillanatban, hogy megelőzhessük, hogy a stressz túlnőjön rajtunk. A hangsúly mégis a megfelelő pillanaton van: a pszichológus arra ösztönzi a pácienseit, hogy vegyenek részt társasági eseményeken, összejövetelekkel, ezzel csökkentve a negatív érzéseiket. Szerinte ez is hasznos lehet a kiégés kezelése során:

Miért tagadjuk a depressziót?

Sokak számára az általuk tapasztalt tüneteket kiégésnek nevezni megnyugtatóbb, mint a szorongás vagy a kezdődő depresszió jeleként értékelni. 

A szakirodalom szerint a kiégés, amitől a foglalkozásukból adódóan az orvosok gyakran szenvednek, ugyanúgy lehet depresszió is. Azonban egy orvos karrierjére abszolút nincs nincs jó hatása, ha kiderül, hogy súlyos hangulatzavarral küzd. 

- mondta Schonfeld. Brown szerint ráadásul a depresszió nyomán kialakuló társadalmi megbélyegzés nem csak a munkahelyen, hanem az élet minden területén negatív hatással van az emberre. 

Ahogy a hogylétünkről beszélünk, a kifejezések, amelyeket használunk sokat elárulnak a kulturális tabukról, stigmákról. A közérzetünk leírásakor kiégésről beszélni kevésbé hat negatívan, mintha szorongásnak, depressziónak hívjuk. 

Ha valaki a depressziót vagy szorongást kiégésként kezeli, magas a kockázata a helyzet súlyosbodásának. Ha depresszióval küzdünk, azt nagyon komolyan kell venni. A hangulatzavarral együtt egy sor másik, mélyen gyökerező probléma fog jelentkezni, ha nem kezeljük. 

Ezért nagyon fontos, hogy ne kendőzzük el legalább saját magunk előtt azzal a problémát, hogy nem vesszük komolyan a tüneteinket. Aki pedig "pusztán" kiégéssel küzd, az sem söpörheti a gondjait a szőnyeg alá, mert ha nem kezeljük a burnout tüneteit, biztosan súlyosbodni fog. Hosszú távon pedig krónikus depresszióhoz is vezethet az ilyesfajta a közönyösség a mentális problémákkal szemben.