Óriási bérszakadék tátong Magyarországon: ezért keresnek sokkal kevesebbet a nők a férfiaknál

Pénzcentrum: A bérszakadék jelensége az óvodáig vezethető vissza, és nem akkor kezdődik, amikor a fiatalok elkezdenek dolgozni - ez lett a legfontosabb üzenete a kutatásnak. De mi történik tulajdonképpen az óvodai nevelés során?

Dr. Csernus Fanni: Az óvodától kezdve egyre tudatosabbak lesznek a gyermekek, egyre jobban érdeklik őket a mesék, valamint a mintakövetés is erőteljesebben megjelenik. Azt lehet látni a nemzetközi kutatásokból is, hogy egy 2-3 éves gyerek már képes szín alapján differenciálni, elmondja, melyik a fiús és melyik a lányos szín, melyik a fiús játék, lányos játék. Négy és hatéves kor között már képesek tevékenységeket is kötni férfiakhoz, nőkhöz, nem szerint differenciálni, majd a továbbiakban ez fokozatosan egyre mélyül és mélyül.

És tulajdonképpen miért baj, ha mélyül ez a fajta differenciálódás?

Ez abban az esetben tud problémát okozni, ha az egyén lehetőségeit csökkenti. Tehát ha a kisgyerek bemegy egy játékboltba, és azért nem fog egy játékot levenni a polcról, mert nem az ő neméhez társítja a társadalom. Sőt, még rosszabb, elkezd negatív jelzőket kötni hozzá, csak azért, mert lányoknak készült. Ha van már egy pejoratív jelentéstartalma annak, hogy valamit „lányosnak” vagy „fiúsnak” neveznek, az baj.

És lássuk be, elnézőbb a társadalom azzal szemben, ha egy kislány olyan viselkedésmintákat mutat, melyeket a nemi sztereotípiák szerint a fiúkhoz társítanak, mintha mondjuk egy kisfiú teszi ezt a lányokhoz rendelt mintázatokkal. Egyből adódik a kérdés, hogy merre mobilizálódik a társadalmi ranglétrán akkor ez a gyermek. Egyértelműen tükrözi a társadalmi hierarchiát és a nők hátrányos megkülönböztetését, hogyha egy kislány „felfelé” akar elmozdulni, az nincs feltétlenül rendben a társadalom szerint, de még mindig elfogadottabb, mint mondjuk amikor egy fiú e tekintetben „lefelé” mozdul el, babázik, játékkonyhával játszik.

Az még talán rendben is van, mert akkor még lehet belőle séf.

Igen, séf lehet belőle. Ezt üveglift jelenségnek hívja a szakirodalom, azaz még azokban a szakmákban is, ahol a nők felülreprezentáltak, lásd például egészségügy, oktatás, vagy akár lehet a vendéglátásnak ez a területe is - esetleg azok az otthoni munkák, amiket elsősorban a nők fizetés nélkül látnak el - , a legmagasabb pozíciókat mégis férfiak töltik be. Tehát létezik egy láthatatlan erő, ami felfelé tolja őket a legmagasabb pozíciókig, legalábbis ezt mutatja a gyakorlat itthon. Belőlük lesznek például a kórházigazgatók, miközben az ápolók, akik a gondoskodó jellegű munkákat végzik, az esetek kiugró többségében nők.

Mi történt Magyarországon 1990 és 2010 között, volt bármi javulás, vagy előrelépés a nemek közti egyenlőség terén?

Bizonyos periódusokban volt javulás a bérszakadékban, de csak minimális, tulajdonképpen stagnálást látunk nem csak itthon, de az egész Európai Unióban is. Magyarországon 2010-ben ez az érték 17,6 százalék volt, jelenleg 17,3 százalék - tehát lényegében semmit nem változott. Nyilván ez egy sor strukturális problémára vezethető vissza, például az országunkban erősen jelen lévő nemi sztereotípiákra. Egy 2017-es Eurobarométer kutatás a nemi sztereotípiák megjelenését vizsgálta az EU tagállamokban, abból kiderül, hogy a magyaroknak 78-79 százaléka ért egyet azzal az állítással, miszerint a nők elsődleges feladata az otthoni munka ellátása, a férfiaké pedig a pénzkeresés. Ugyanebben a kutatásból az is kiolvasható, hogy 87 százalékuk egyébként úgy gondolja, hogy a nők hajlamosabbak az érzelmeik alapján döntéseket hozni.

Nálunk a második legmagasabb a nemi sztereotípia index az Európai Unióban, csak a bolgárok előznek minket.

Mennyi az uniós átlag?

43-44 százalék értett egyet a nemi szerepekre vonatkozó állításokkal. Legkevésbé a svédek értenek egyet, náluk 10-11 százalék ez az érték. Itthon azóta is azt látjuk, ez az általános kontextus, ami nyilván nagyon sok területen fejti ki a hatását, megjelenik akár a politikai döntéshozatalban is.

A Gender Equality Index méri a nemek közötti egyenlőség alakulását az EU tagállamokban, és itt azt lehet látni, hogy bizony 2015 óta Magyarország az utolsó helyen szerepel a hatalom kategóriában. Ezt az Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete évről évre kalkulálja az olyan faktorok alapján, mint például a hatalom, az idő, az egészségügyi ellátás, vagy éppen az idő vagy munka. A hatalom kategóriának több alkategóriája van, a politikai döntéshozatal, illetve a gazdasági döntéshozatal, előbbi esetében azt lehet látni, hogy a 14 százaléknyi női parlamenti képviselőnkkel mi vagyunk az utolsók az EU-ban. De a munkaerőpiacon is azt láthatjuk, hogy a legnagyobb tőzsdén jegyzett cégek igazgatósági testületében 10-11 százalékban vannak jelen csak a nők.

Mit jelent mindez a gyakorlatban, azaz milyen társadalmi hatásai, következményei vannak ezeknek a számoknak?

Ezeknek a nemi sztereotípiáknak a következményei rengeteg helyen megjelennek, akár a már említett politikai döntéshozatal, akár a családon belüli erőszak területén, vagy mondjuk a tudomány világában: a Tudományos Akadémia rendes tagjainak is csak 6-7%-a nő- De ehhez kapcsolódik szorosan egy másik terület, a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek kérdése is– látni kell, hogy a sztereotípiák és a gyakorlat szorosan összefüggenek.  Tehát például az, hogy milyen anyagi helyzetben van egy nő, milyen lehetőségei vannak kilépni egy bántalmazó kapcsolatból, az összefügg az általános társadalmi vélekedéssel.

Beszélnél egy kicsit az általatok végzett kutatásról: melyek a legfontosabb tanulságai?

A mi szervezetünk ezt a problémát is különböző szinteken ragadja meg: háromszintű programunk, egyéni, céges és országos szinten nyújt tájékoztatást és eszközöket. Emellett nemcsak reagálunk a problémára, hanem a megelőzést is fontosnak tartjuk. Volt egy olyan célja a kutatásnak, hogy kimondottan preventív jelleggel lépjünk fel a probléma ellen, ezért megnéztük, mi is történik az oktatási rendszer legalsóbb szintjétől, az óvodától kezdve odáig, hogy munkába állnak az emberek és megtapasztalják az üvegplafon jelenséget

Többek között arra a kérdésre is keressük a választ, miért van az, hogy sokkal több nő dolgozik például az oktatási és egészségügyi szektorban Magyarországon, amikről egyértelműen tudjuk, hogy a legpocsékabban fizetett diplomás szektorok, miközben mondjuk az IT szektorban felülreprezentáltak a férfiak. Mi az, ami ehhez vezet? És ezért indítottuk el a Szabad a pálya projektünket a Nők a Tudományban Egyesülettel és a pécsi Emberség Erejével Alapítvánnyal közösen.

A célunk az, hogy különböző eszközöket biztosítsunk a szülőknek, az óvodapedagógusoknak és iskolai tanároknak, illetve maguknak a fiataloknak ahhoz, hogy a nemi sztereotípiákat, különösen a pályaválasztást, a szakmai életutat, a karriert befolyásoló sztereotípiákat le tudják bontani, fel tudják számolni együtt. Ahhoz, hogy ezeket a tréninganyagokat, képzési anyagokat, eszközöket valóban hitelesen tudjuk előteremteni, ehhez biztosított alapot a kutatás, amit 2023-ban csináltunk a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet közreműködésével.

Arra voltunk a leginkább kíváncsiak, hogyan jelennek meg ezek a nemi sztereotípiák a különböző oktatási szinteken. Fontos eredmény, hogy az interjúk alapján nem figyelhető meg a játékeszköz-választásban, az érzelmek kifejezésében jelentősebb különbség a fiúk és lányok között az óvoda elkezdése előtt, ott azonban történik valami, mert intézményi keretek között aztán már megjelenik.

De ennek lehet például fejlődéslélektani oka?

Természetesen lehet, ez azonban egyáltalán nem zárja ki, sőt, magában foglalja, a társas kapcsolatokat és a társadalmi kontextus hatásait.  Nagyon-nagyon veszélyes és félrevezető, ha a társadalom szerepét ignoráljuk ebben a kérdéskörben, és a saját szerepünkkel (mint a társadalmi mintázatók hordozói) nem nézünk szembe.

Tehát az, ahogyan mondjuk egy kisfiút elkezdenek terelni a Lego, a kisautó, az elektronikai eszközök felé, az már elő fogja őt huzalozni, hogy például a mérnöki területek felé nagyobb érdeklődést mutasson.  Ugyanez a helyzet a kislányokkal: a játékbabákkal a gondoskodó szerepkör irányába tereljük, és ha a játékbabáról levesszük a fiúkat, nem engedjük őket közel hozzá, tulajdonképpen az is baj. Ennek oka, hogy a baba is egy nagyon fontos, kommunikációs készségeket és kreativitást fejlesztő játék, empátiát, perspektívafelvételt erősítő.  Tehát ha elvesszük ezt a fiúktól, és azt mondjuk, hogy te ne babázz, mert neked itt van az építőkocka, akkor megfosztjuk őt ezeknek a területeknek a fejlesztésétől, és fordítva is igaz, ugyanez történik meg a lányokkal is, ha kevesebbet játszik autóval, építőkockával.  

Vannak óvodapedagógusok, akik bizonyos feladatok esetében nem alapján ketté bontják a csoportot: például a fiúk csákót készítenek március 15-re, a lányok pártát, ez szintén erős üzenet: te lány vagy, te ezt tudod, te fiú vagy te pedig azt.  Mindezt tovább mélyítik a mesekönyvek, pláne, ha külön fiúknak, külön lányoknak szólnak, ahogy a mesékben megjelenő karakterek is, például a passzív női karakter, aki várja a megmentő herceget.  

Sokan gondolják, hogy ezzel a kérdéssel már nem kell foglalkozni, lerágott csont, a nők már szavazhatnak, vezethetnek. Ők nem akarják komolyan venni ezt a témát, de közben ez egy valódi társadalmi probléma. Ha nem vagyunk hajlandóak ezzel szembenézni, az el fogja venni annak a lehetőségét, hogy realizáljuk, mi történik körülöttünk, és már meg sem próbálunk más típusú mintázatokat átadni a fiataloknak.

Az új generációnak nem arra van szüksége, hogy olyan felnőttek vegyék körül őket, akik azt gondolják, hogy ők sztereotípia- és előítéletmentesek, és hatalmas nagy egyenlőségben élünk, hanem olyan emberekre, akik szembenéznek ezekkel a kérdésekkel, és látják, hogyan internalizálták a szexizmust, a sztereotípiákat.

És ez a mintaátadás tovább mélyül aztán az általános iskolában és a középiskolában is?

Igen, például a tantárgyak szerinti differenciálásban, amikor a matematikaversenyre a fiúkat, a szavalóversenyre pedig inkább a lányokat küldik el. Ő az a szép külalakkal, rendezett jegyzeteket készítő lány, aki később egy multinacionális cégnél egyszer majd azzal fogja szembe találni magát, hogy a meetingen ahelyett, hogy elmondhatná az ötleteit, már megint őt kérik meg, hogy jegyzeteljen. Minden ott kezdődik az óvodában és a tanteremben.

Középiskolai diákok esetében pedig az látszik, hogy körülbelül 70 százalékuk tapasztalta már, hogy nemi alapú differenciálás történt az iskolában, utaltak már arra a tanárok, hogy vannak fiúknak és lányoknak való tantárgyak, vagy olyan tantárgyak, amikben a fiúk jobbak, vagy a lányok jobbak.

A nemi sztereotípiákkal való egyetértésben azt láthattuk, hogy nagyjából a fiatalok harmada gondolja, hogy a nőknek elsősorban a gyermekgondozáshoz kapcsolódó feladatok valók, a férfiaknak, meg a pénzkereset, igaz, a fiúk hajlamosabbak inkább sztereotipikusan látni ezeket a helyzeteket mind a két irányba, mint a lányok. De az is nagyon szépen kirajzolódott az eredményekből, hogy a fiataloknak háromnegyede szeretné, hogyha ezekről lenne szó az iskolában is akár.

Mindez makro szinten hogyan jeleik meg aztán a magyar társadalomban, gazdaságban, fizetésekben?

Ezek a folyamatok aztán szépen becsatornázódnak bérszakadékba, bár sokszor a bérszakadékot összetévesztik a bérdiszkriminációval.

Mi a különbség köztük?

A bérdiszkrimináció arra mutat rá, hogy azonos pozícióban, azonos munkakörben mekkora a fizetésbeli különbség a férfiak és a nők között. A bérszakadék inkább egy ernyőfogalom, egyfajta makroszintű rátekintés erre az egész problémahalmazra, aminek egy része a bérdiszkrimináció, de ezen kívül magában hordozza a szakmai szegregációt, amiről már volt szó, hogy a jobb fizetésekkel járó szakmákban a férfiak felülreprezentáltak. És ide tartozik a fizetetlen otthoni munka egyenlőtlen elosztása is, ami szintén nagyon fontos tényező.

 Amikor láthatatlan munkáról beszélünk, nemcsak a fizikai munkáról van szó, hogy ki süt, főz, takarít, hanem arról is, hogy ki az, aki a kognitív, láthatatlan munkát végzi, aki folyamatosan kalkulál azzal, hogy milyen igények merülnek fel a családban. Ha valaki ül éppen egy megbeszélésen, de közben azon kell gondolkodnia, hogy fog odaérni időben a szülői értekezletre, az hatással van a teljesítményére, már nem tud ott lenni fejben. Magyarországon a nők több mint kétszer annyi fizetetlen otthoni munkát végeznek, mint a férfiak, és ez a nemi normáinkba, szerepeinkbe, elvárásainkba van kódolva.

Nagyon bízunk az új bértranszparencia irányelvben, amit 2026. júniusáig kell az EU tagállamoknak átvezetniük a saját jogrendjükbe. Ha sikerül, akkor 2027. június 7-én kell először jelenteniük a 150 főnél többet foglalkoztató cégeknek a bérszakadékra mutató adataikat, 2031-ben már a 100 pluszosoknak is kötelező lesz. De persze még mindig ott vannak a KKV-k, mint jelentős foglalkoztatók, de reménykedünk benne, hogy ennek hatására ők is elkezdenek majd foglalkozni ezzel a problémahalmazzal.

Maga az irányelv egyébként azt szankcionálja, akiknél 5 százalék fölötti a nemtől semleges okokkal nem igazolható bérkülönbség. De ezen kívül tartalmazza azt is, hogy a kalkuláció során fizetési negyedekbe kell beosztani a munkavállalókat, és nyilatkozni kell arról, hogy ezekben milyen arányban vannak férfiak és nők.

Az álláshirdetésekben is transzparensen kell majd kommunikálni a béreket.

Igen, vagy legalább a bérsávra vonatkozóan kell jelölni. Ezen felül nem lehet megkérdezni egy állásinterjún, hogy milyen volt az eddigi fizetése, illetve a béremeléshez szükséges feltételeknek is transzparensnek kell lenniük.

És mindezekre a fent említett társadalmi problémákra milyen megoldási stratégiákat tudtok nyújtani?

Az egyik megoldási stratégia egyéni szinten az, hogy tájékoztatjuk az embereket, hiszen ezekkel a jogaikkal akkor tudnak a munkavállalók hatékonyan élni, ha tisztában vannak a pontos részletekkel.

Céges szinten igyekszünk segíteni a vállalati kultúrát, hogy a megfelelő atmoszféra alakulhasson ki a magyar munkahelyeken.  Van online és személyes képzésünk is, amik nagyon sok olyan eszköz t nyújtanak, amelyek gyakorlati szintű megküzdési stratégiákat adnak a munkavállalóknak. Például mit tegyek, ha egy meetingen elveszik a női kollégámtól a szót? Hogyan tudom őt visszahívni a beszélgetésbe? Mit tegyek, hogyha azt látom, hogy folyton őt kérik meg arra, hogy jegyzeteljen? Mit tegyek azért, hogy az irodai láthatatlan munka egyenlőbben legyen elosztva? Hogyan néz ki például egy korrekt álláskiírás, teljesítményértékelés?

Tehát az alapoktól indulunk, tisztába tesszük a fogalmakat, majd utána rátérünk konkrétan arra, hogyan jelenik meg egy céges struktúrában a nemi alapú differenciálás. A tréningek kimondottan az irányelvben előírtakra is kitérnek, tehát már segítünk abban is a cégnek, hogy elő tudjanak készülni az abban foglaltakra.

A képeket Stiller Ákos készítette