5 hiba, amitől csak jobban fogod utálni a munkád: így csak magad alatt vágod a fát

Amikor az ember elbizonytalanodik a karrierútján, gyakran hajlamos visszamenni a kályhához, mert úgy hiszi, már a kezdetek kezdetén rossz döntéseket hozott, és most azért tart ott, ahol. Azonban ezt a visszatérés a kezdetekhez ritkán koronázza siker, többnyire inkább kudarcot, anyagi nehézségeket hoz magával, és a problémát sem oldja meg.

Hogyha valaki még mindig próbálja kitalálni, mi lenne számára a megfelelő út számára a munkában, bizonytalanságában rengeteg hibát képest elkövetni. A Pénzcentrum összegyűjtötte mik azok, amitől mindenképp tartózkodjunk, ha épp elégedetlenek vagyunk a karrierünkkel.

1. Ideiglenes elvállalni egy állást, aztán benne ragadni

Elfogadni egy ajánlatot, amelyről tudjuk, hogy nem lesz számunkra megfelelő, bizonyos helyzetekben indokolt, hiszen a számlákat fizetni kell, és sokszor még egy kevésbé jó munka is jobb, mint a semmittevés. Viszont megtörténhet, hogy egy helyen csak rövidtávra tervezünk, amíg megtaláljuk az "álommunkát", mégis ott ragadunk. 

Hiszen rengeteg időt és energiát emészthet fel egy olyan munkahely, amelyet nem szeretünk, vagy egyenesen utálunk, és csak kényszerből vállaltuk el. Hosszú távon egy ilyen munka csak hátráltat, eltérít minket a céljainktól, és aláássa a magabiztosságunkat is. Csak távolabb kerülünk a vágyott karriertől.

Tehát ahelyett, hogy egy ideiglenes munkában - és vele együtt a komfortzónádban - ragadnál, legjobb ha folyamatosan keresed a lehetőségeket, vagy ha az üresjáratot szeretnéd kitölteni egy munkával, akkor olyat vállalj, amely iránt legalább semleges vagy, és marad mellette energiád megvalósítani a céljaid. 

2. Vissza az iskolapadba

Sokan úgy hiszik, egy teljes újrakezdés oldhatja meg a karrierválságukat. Azonban kevesen engedhetik meg maguknak, hogy nappali képzésben, állami finanszírozott formában tanuljanak valami mást. A legtöbben, akik a munkaerőpiacra már kiléptek, levelezőn, többnyire fizetős formában képzik tovább vagy át magukat. Közben pedig dolgoznak, mert valamiből élni kell. 

Így viszont rengeteg plusz kiadás, plusz teher keletkezik, sokkal kevesebb szabadidővel. Tehát ha valakinek nincs szilárd elképzelése, hogy az újonnan megszerzett tudással és papírral jó, szerethető, neki való munkát fog találni, akkor nem javasolt vaktában ilyesmibe belevágni. Még az is lehet, hogy eladósodnak és a vége kudarc lesz, tehát rosszabb helyzetben lesznek, mint amiből indultak.

Tehát ha nem vagy 100%-ig biztos abban, hogy elhozhatja a pozitív fordulatot a karrieredben és az életedben, ha könyvtárosból webgrafikussá képzed magad, akkor nem érdemes rááldozni a rengeteg időt és energiát (és pénzt). Előbb szerezz bizonyosságot: az nem kerül semmibe!

3. Elfogadni, kiharcolni egy előléptetést, amit nem is szeretnél

Sokan, amikor megrekednek, kiégnek a munkájukban, akkor úgy gondolják, feljebb lépve a raglétrán lerázhatnak magukról mindent, ami miatt jelenleg nem elégedettek. Bár kecsegtető lehet megszabadulni az irritáló felettestől vagy kollégáktól, jobb bérezésben részesülni, több kihívással járó új munkakörbe kerülni: mindig mérlegelni kell! 

Mert előfordulhat, hogy az a pozíció, amire pályázunk, amitől a pozitív változást reméljük, egyáltalán nem segít. Hiszen lehetséges, hogy amíg beosztottként, középvezetőként, stb. a feladatainkat el tudtuk látni, megfeleltek a képességeinknek, egy másik szerepkörben már nem tudnánk helytállni. Sőt az is lehet, hogy a munkakörhöz tartozó feladatokat még jobban fogjuk utálni, mint az előző beosztásunkban. 

Sokan úgy vannak vele, ha akad ilyen lehetőség: Miért ne próbáljam meg? A válasz egyszerű: azért mert nem biztos, hogy ez a jó útja, hogy megszabaduljunk utált munkánktól és váltsunk. Ha már felismerjük, hogy a jelenlegi helyzetünkből ki akarunk törni, ne ugorjunk fejest egy jobbnak tűnő pozícióba. 

Természetesen, ha meggyőződésünk, hogy jobban fogjuk érezni magunkat, ha előléptetést kapunk, akkor vállaljuk el, tegyük meg szükséges erőfeszítéseket. Itt a lényeg, hogy csak a változás miatt nem érdemes emellett dönteni, vagy meggyőzni magunkat, hogy ez a megoldás. Akkor inkább gondoljuk át, mit szeretnénk elérni a karrierünkben, és milyen pozícióra tudnánk váltani, hogy közelebb kerüljünk ehhez a célhoz. 

4. Mivel nem tudod, mit akarsz, maradni ahol vagy

Amikor csak azért nem keres más lehetőségeket valaki gyűlölt munkahelye helyett, mert nem akar ugyanabban a szakmában maradni, viszont azt sem tudja, mit csinálna szívesen, az egyik legrosszabb, amit lehet tenni. Mert a célok nélküli szenvedés, és a bizonyosság, hogy karriert akarunk váltani - ez a kettő együtt teljesen felőrölheti az ember idegeit.

A folyamatos stressz a jelenlegi nem kielégítő helyzettől és a szorongás a váltástól, pontosabban a tanácstalanságtól akár depresszióhoz is vezethet, mely fizikailag is tönkrevághatja az embert. Semmi esetre se tegyük ezt magunkkal! Nem szabad addig várni, amíg megszülöd a céljaidat és kész leszel váltani, ha a szituáció kilátástalan.

Egyrészt: lehetséges, hogy nem magával a pályával van a gond. Ha valaki váltani akar, rendben van, de addig is, amíg kitalálja, mit csinálna szívesen, szakmáján belül is kereshet másik lehetőséget. 

Másrészt, amit jelenleg dolgozol, belekerül majd a jövőbeli önéletrajzodba is, amellyel az álomállásodra pályázol. Hogyha a HR-es azt látja, hogy sokáig voltál egy monoton, kihívást nem jelentő pozícióba ragadva, úgy gondolhatja, nem voltak ambícióid. 

Minél előbb elhatározod, hogy ha váltani fogsz, milyen irányba indulsz el, annál előbb szabadulsz a helyzetből. Ezt kell szem előtt tartani, de ha egy olyan munkahelyed van, ahol minden napod a túlélésről szól, az csak hátráltatni fog, hogy egyáltalán kitűzhesd a célod magad elé.

5. Feladni

Ha valakinek olyan munkája van, amelyet csak kényszerből végez, előbb vagy utóbb el fog jönni a pillanat, amikor nem tudja tovább elviselni. Ilyenkor sokan vagy teljesen kiégnek, depresszióba esnek, tartósan megbetegszenek, és ezek következtében munkaképtelenné válnak. Ha ezt megvárják, sokkal nehezebb lesz a váltás: ki akarna egy testileg, lelkileg kifacsart dolgozót alkalmazni, aki menekül az előző helyéről?

A másik kifutása a történetnek gyakran, hogy valaki hirtelen felindulásból beadja a felmondását, úgy hogy erre nem készült fel: nem tudja még, hova tovább, nincs tartaléka a hónapokra, amit esetleg munka nélkül tölt. Egyik variációig sem szabad eljutni, ezt ne engedjük meg magunknak a saját érdekünkben.

Mert egy idő után eljön a pont, amikor már nem fogjuk bírni tovább, ez borítékolható. Még ez előtt érdemes megfogadni a fenti tanácsokat: mérlegeljünk, milyen mértékű legyen a váltás. Találjuk ki, hogy mit csinálnánk szívesebben, vagy akár a legszívesebben. Azt is, mit kell ezért tennünk. Azt is, hogy meddig muszáj még az utált munkát végeznünk, hogy elérjük a céljainkat. Azt is, megéri-e várni a váltásig, vagy inkább megragadjunk egy kínálkozó lehetőséget. Mérlegeljük, valóban meg vagyunk győződve, hogy jó úton vagyunk-e, nincs-e más megoldás, vagy csak magunkat is becsapjuk!

Anélkül, hogy a komfortzónánkat elhagynánk, képtelenség újrakezdeni, felépíteni egy sikeres, örömteli karriert. Felejtsük el a kibúvókat, szükségmegoldásokat, kiskapukat, a megúszást, a túlélést! Szilárdítsuk meg az elhatározásunkat, és vágjunk bele!